A Puskásnál az állandóságban bíznak, Debrecenben a változás hozott sikert

1. NB I szezonzáró, 1. rész:

Patinás klubok búcsúztak az élvonaltól, de megérdemelten

1. NB I szezonzáró, 2. rész:

Fehérvár, Zalaegerszeg – jó, hogy vége a szezonnak

1. NB I szezonzáró, 3. rész:

Újpesten csalódás, Mezőkövesden dicsőség a középmezőny

1. NB I szezonzáró, 4. rész:

Több volt benne – Keserű szájíz Kisvárdán és Pakson is

Puskás Akadémia FC

(4. hely; 14 győzelem, 11 döntetlen, 8 vereség, 48-42-es gólkülönbség, 53 pont)

A mostanit megelőző három egymást követő idényben is dobogón zárt a Puskás Akadémia, amely a nemzetközi kupaporondra jogosító dobogós helyek egyikének várományosa volt ezúttal is. Hornyák Zsolt fotóját lassan az értelmező kéziszótárak fogják használni, mint a hosszú távú koncepció kifejezés képes megfelelője, hiszen a szlovákiai születésű szakember már négy teljes szezont lehúzott a felcsúti kispadon és már készül is az ötödikre!

Ha van valami, amiért lehet még szimpatizálni a klubbal, az mindenképpen az, hogy nem csak az edző mellett tartanak ki, általában a játékoskeretet sem dúlják fel évente, félévente. A frissítés és a szükséges cserék persze időről-időre megtörténnek, de az utóbbi években nagyon tudatos lett a klub ezen a téren is, nincs az a fajta „játékoskereskedelem”, ami néhány másik egyesületet jellemez, nincs követhetetlen fluktuáció, általában hiányposztokra igazolnak és azt is úgy teszik, hogy lehetőleg erősítsenek a kereten.

Ebben az idényben remek fogásnak bizonyult a Budapest Honvéd számkivetett csapatkapitánya, Batik Bence, akivel gyorsan sikerült megegyezni azok után, hogy Kispesten a tartalékokhoz küldték, Wojciech Golla pedig sok tapasztalatot hozott magával Lengyelországból, valamint egy sérülést, ami nehezítette a beilleszkedését. A felcsútiak ingyen szerezték meg az Arsenal-nevelésű angol védőt, Brandon Ormonde-Ottewille-t, akire szintén nem lehet azt mondani, így egy év távlatából, hogy melléfogás lett volna. A gambiai ék, Lamine Colley érkezése ellentmondásos érzéseket kelthetett a szurkolókban: néha azt bizonyította, hogy fantasztikus képességei vannak ehhez a játékhoz, máskor meg azt, hogy az U13-ban elvárható feladatokat sem képes megoldani.

A szezonrajt előtt távozott a sokat látott, de nálunk kifejezetten eredménytelen cseh középcsatár, Libor Kozák és a nála is haszontalanabb brazil poszttárs, Weslen Junior, a portugál védő, Joao Nunes pedig hazai környezetben, az újonc Casa Piánál vált alapemberré, az ő távozását biztosan bánta a szakvezetés és a klub is. Deutsch Lászlóról, Mim Gergelyről, Radics Mártonról, Huszti Andrásról rövidebb, hosszabb távra lemondott a klub az ismertebb nevek közül, ők az első- és a másodosztályban boldogultak az idény folyamán.

A Konferencia-ligában ezúttal sem volt szerencséje a csapatnak, a portugál Vitória Guimaraes fájó könnyedséggel lépett át a Puskás Akadémián a második selejtezőkörben: az idegenben elszenvedett 0-3 után itthon nem született gól, így maradt a bajnokság, amire koncentrálhatott az együttes, gyakorlatilag a kezdetektől.

Nem hálás feladat a Groupama Arénában kezdeni a rekordbajnok és címvédő Ferencváros vendégeként, hát még 94 percig hiába tökéletesen védekezni ott, hogy aztán mégis üres kézzel térjen haza az ember (és csapata). Márpedig pontosan ez történt a Puskással a nyitányon, a hosszabbításban kapott góllal maradt csak alul, a játékban mutatott teljesítmény pedig kifejezetten azt a látszatott keltette, hogy a csapat kiheverte a Vitóriától kapott pofont és szép idény elég nézhet.

A felcsútiak a második fordulóban 2-0-ra nyertek az Újpest ellen, majd jött zsinórban három 1-1-es döntetlen, a vereség jelentette szomorúsággal viszont legközelebb csak október közepén szembesült a csapat, akkor is a Ferencváros elleni mérkőzés után. Azt lehetett látni az idő tájt, hogy a Puskás Akadémia a második számú erő a bajnokságban, még akkor is, ha a gyakorlatban a Kecskemét foglalta el a dobogó második helyét. A világbajnokság miatti szünetig hátralévő mérkőzéseken Kisvárdán csúszott be egy 0-1, Kecskeméten és Újpesten ikszelt az együttes, a Debrecent pedig odahaza legyőzte, így bár negyedik helyen, de lőtávolon belül maradt a dobogóhoz képest.

Hornyák Zsolt júliusban már az ötödik szezonját kezdheti meg a Puskás Akadémia edzőjeként (Forrás: PAFC Facebook)

A télen két távozót két érkező váltott a keretben, Jozef Urblík a Vasashoz, Skribek Alen Paksra igazolt és jött helyettük a horvát jobb oldali védő, Karlo Bartolec, valamint a svéd támadó középpályás, Jonathan Levi, aki valószínűleg az egész bajnokság egyik legjobb ballábas futballistája is lett hirtelenjében.

2023 aztán kicsit nehezebben indult a vártnál. Az első hat mérkőzésen háromszor is kapituláltak Batikék (Mezőkövesd, Paks, Honvéd), de emellett csak két iksz és egy győzelem jött össze, így felerősödtek azok a hangok, amelyek Hornyák szezonvégi távozásáról szóltak. A kritikákra csattanós választ adott az edző és a csapata is, előbb túlnyomórészt emberhátrányban játszva nyert 2-1-re a Ferencváros vendégeként, majd 5-1-re gázolta el az Újpestet, edzőváltást generálva ezzel a lila-fehéreknél.

A bajnokság hajrájában folyamatosan a harmadik és az ötödik hely között ingázott az együttes, végig versenyben volt a harmadikért is, ám hiába nyert meg ötöt is az utolsó nyolc meccséből, alulmaradt a Kecskemét (0-3) és a Zalaegerszeg (1-2) ellen is, a sereghajtó Vasas otthonában pedig 2-2-re végzett, így elúszott a sorozatban negyedik dobogós befejezés.

Néhány jó dolog:

1. Hornyák végül maradt a kispadon, egy évvel meghosszabbította szerződését a klubbal (vagy a klub vele), ez pedig egy támogató üzenet és egyfajta elismerése is munkájának, hiszen a legtöbb edzőt egy relatíve sikertelen idény után nem új szerződéssel szoktak megkínálni.
2. Három, kifejezetten élvezetes bajnokit vívott a csapat a Ferencvárossal, márpedig ha valakihez érdemes mérnie magát egy csapatnak, akkor az a bajnok. Hornyákék két vereség után harmadjára nyertek a Groupama Arénában, de a két vereség alkalmával is felvették a versenyt az Európa-ligában bravúrosan szerepelt csapattal. Az ilyen párharcok viszik előre a bajnokságunkat.

Batik ebben a párharcban szerelte Dzsudzsák Balázst, de a PAFC alulmaradt a Lokival szemben a bronzéremért folytatott csatában (Forrás: PAFC Facebook)

Néhány rossz dolog:

1. A 11 döntetlen elfogadható egy középcsapattól, de ha éremért akar harcolni egy gárda, akkor meg kell tanulnia megnyerni az ikszes meccseket is. Ha csak eggyel több döntetlenre végződött mérkőzését nyeri meg ebben az idényben a Puskás, akkor máris harmadik helyen végzett volna. Biztosan maradt hiányérzet.
2. A Puskás Akadémia gyenge pontja évek óta, hogy nincs egy szezononként 15 gólt garantáló csatára. Lassan ott tartunk, hogy tíznek is örülnének, mert az iráni Sahab Zahedi nyolc találattal tudott házi gólkirály lenni a bajnokságban, ráadásul az ő helye sem volt betonba öntve a kezdőcsapatban.

A szezon legjobbja:

Egyértelműen Batik Bence volt a Puskás legjobbja. Amennyire bebizonyosodott, hogy hiba volt őt a Honvédnak elengednie, annyira jól sikerült erősítése lett a Puskás Akadémiának. A tapasztalt védő nem csak a hátsó sorban, de a középpályán is kiegyensúlyozottan teljesített, amikor nem hátráltatta sérülés, húzóember volt. 27 bajnokin szerzett három gólt is, ez tényleg csak extra tőle, ráadásul a RangAdó Gálán az ő gólját választották az idény legszebbjének.

Debreceni VSC

(3. hely; 15 győzelem, 9 döntetlen, 9 vereség, 52-39-es gólkülönbség, 54 pont)

Az előző nyáron nagy változások történtek Debrecenben. Tucatnyi játékos kicserélődött, ráadásul új tulajdonos érkezett a francia Thierry Ike Zaengel személyében, aki eddig jobbára a szálloda-, média-, szórakoztató-, és sportipari befektetései révén szerzett magának európai szintű hírnevet. Az olasz Sienában és a francia Paris FC-ben is részvényekkel bíró üzletembert sokan kétkedve fogadták, de egy év után sikerült elfogadtatnia magát még az aggodalmaskodó szurkolókkal is, miután a Loki újkori története egyik legjobb idényét produkálta.

Természetesen ehhez kellettek a futballisták is, akik közül sokan szintén az elmúlt nyáron érkeztek a Hajdúságba, mondhatni a szélrózsa minden irányából. Major Sámuel, Megyeri Balázs és Horváth Krisztofer személyében utánpótlás- és felnőttválogatott játékosokat is hazacsábított a klub, de rajtuk kívül montenegrói, spanyol, görög, szenegáli, ciprusi, nigériai, ukrán, sőt, még bissau-guineai légiósa is volt a klubnak. Túlzás volna azt állítani, hogy minden igazolás bevált, de a többen erősségei voltak a csapatnak, még akkor is, ha a rajt nem volt igazán fényes.

A magyarországi szurkolók számára Szegedről, Kisvárdáról és Dunaszerdahelyről ismert portugál Joao Janeiro irányításával kezdte a szezont a DVSC, de ha a játék attraktívabb is volt, mint egy szezonnal korábban, az eredmények elmaradoztak. Az első hat bajnokin mindössze négy döntetlent és két vereséget felmutató csapat éléről a zalaegerszegi 2-4 után még augusztusban lemondott a nyáron kinevezett tréner, hogy egy rövidebb átmeneti időszakot követően követhesse őt az itthon addig szinte ismeretlen szerb Szrdjan Blagojevics.

A zalaegerszegi vereség után Joao Janeiro a csapattal együtt kiállt a szurkolók elé, majd önkritikusan lemondott (Forrás: dehir.hu)

A kazah sztárcsapat, az FC Asztana korábbi mestere nem először stabilizált egy nehéz helyzetben lévő klubot és vezetésével a Debrecen is az ősz végére a középmezőnybe került, többek között olyan látványos és fontos győzelmekkel, mint a Honvéd elleni 4-3, az Újpest elleni 4-1, a Vasas elleni, idegenbeli 3-0. A csapat szerkezetileg és személyi összetételét illetően is megváltozott, ráadásul nagyon ötletes és látványos támadójátékkal rukkolt elő, ami idővel visszacsalta a szurkolókat is a lelátóra.

Télen nagyszerű igazolásokat hajtott végre a DVSC, szerződtette korábbi válogatott szélsőjét, Varga Kevint a nehéz helyzetbe került török Hataysportól, valamint megszerezte a montenegrói válogatott középpályás, Stefan Loncar játékjogát is a szerb Novi Pazartól. Rajtuk kívül érkezett még egy magas, erős, jó felépítésű középcsatár a horvát Antonio Mance személyében, aki ráadásul korábban a Puskás Akadémiában szerepelt, így ismert volt számára az OTP Bank Liga.

2023-at egy figyelemreméltó, 3-0-s győzelemmel kezdték Dzsudzsák Balázsék, akik a Zalaegerszeget ütötték ki, majd egy fehérvári döntetlen (1-1) után, drámai körülmények között nyertek 2-1-re a Paks ellen úgy, hogy a rendes játékidő lejártakor még hátrányban voltak. A folytatásban vereséget szenvedtek a Ferencvárostól (0-2), de nyerni tudtak Kisvárdán és a Honvéd vendégeként is, a 27. fordulóban elszenvedett, Puskás Akadémia elleni 0-1-es vereség pedig a szezonban az utolsó volt.

Ha az első hat meccs gyenge mérlegét megemlítettük, említsük meg az utolsó hat kiválóját is: a csapat 14 pontot szerzett négy győzelemmel és két döntetlennel, így teljesen megérdemelten ért harmadikként célba (lehajrázva a Paksot és a Puskás Akadémiát), önbizalomtól és erőtől duzzadó játékkal, amelyre a következő idényben a nemzetközi porondon is lehet majd építeni.

Szrdjan Blagojevics nagyszerű eredményeket ért el a Lokival, a következő idényben is ő vezetheti a csapatot (Forrás: DVSC Facebook)

Néhány jó dolog:

1. Szrdjan Blagojevics kinevezése. A szerb mester gyakorlatilag néhány hónap alatt közönségkedvenc lett, az általa dirigált csapatra vevők a szurkolók, amit a lassan, de biztosan emelkedő nézőszámok is mutatnak. A tavasz folyamán 4000-5000 néző részvétele nélkül ritkán rendeztek mérkőzést a Nagyerdei Stadionban, munkáját a vezetőség egy új, hároméves szerződéssel honorálta. Nemrégiben a Büntető is interjút készített vele, ami nagy szó, mert tipikusan az az edző, aki nem a hangzatos nyilatkozataival, hanem a munkájával szeret beszélni.
2. Ferenczi János (újra)felfedezése. Na persze nem Blagojevics fedezte fel újra, hanem Marco Rossi. A szövetségi kapitány válogatott meghívót küldött a baloldali mindenes számára, aki eddig egyszer lépett pályára a nemzeti csapatban, még 2019-ben. A már 32 éves debreceni nevelésű játékos a mintapéldája annak, hogy mindig van lehetőség a megújulásra, még egy oly ismerős közegben is.
3. 2023 bajnoka a Debrecen. Ha csak az idei naptári évben lejátszott mérkőzések alapján elkészített táblázatot nézzük, azt látjuk, hogy a Debrecen 17 bajnokin 34 pontot szerezve az első helyen áll. Utána következik a 31 pontot gyűjtött Kecskemét és a 29 pontos FTC.

Néhány rossz dolog:

1. A bajnokság első harmadáért nagy kár. Ha akkor is hasonló ütemben termelte volna a DVSC a pontokat, mint utána, lehet, hogy még a Ferencvárost is megszorongatták volna Dzsudzsákék.
2. Kockázatos átigazolási politika: a télen úgy engedték el a kapusaikat, hogy Megyerinek gyakorlatilag nem maradt méltó kihívója a kezdőcsapatba kerülésért vívott versenyben. Szinte törvényszerű volt, hogy ő is megsérült, a helyére hozott szerb Marko Milosevics pedig nem volt túlzottan nagy meccsterhelés alatt, amikor beugrott a DVSC-hez március elején. Később persze ő is belelendült és Megyeri is felépült, ugyanakkor sokkal rosszabbul is járhattak volna a debreceniek a téli döntéseik után.

A szezon legjobbja:

Nehéz bárkit kiemelni, mert minden csapatrészben voltak kiemelkedő teljesítmények, mégis csapatszinten erősödött nagyot a Loki Blagojevics kinevezése után. A védelemben Dusan Lagator és Meldin Dreskovics olyan párost alkot, amilyet már jóideje nem láttak arrafelé, a középpályán Dzsudzsák 36 évesen is kihagyhatatlan kulcsember, a csatársorban pedig kifejezetten jól teljesített Dorian Babunszki, aki 13 góljával harmadik lett az OTP Bank Liga góllövőlistáján, igaz, pontosan fele annyiszor betalálva, mint a paksi Varga Barnabás. Ha meg tudja tartani a DVSC, a következő idényben akár messzebbre juthat ő is, a csapat is.