Patinás klubok búcsúztak az élvonaltól, de megérdemelten

Vasas FC

(12. hely, 4 győzelem, 14 döntetlen, 15 vereség, 29-43, 26 pont)

Négy év után, nagy reményekkel tért vissza a legjobbak közé a Vasas FC Kuttor Attila irányításával, aki mögött/fölött tehetős és elkötelezett sportigazgató működött Nagy Miklós személyében.

A piac valóságától némileg elszakadva válogatott játékosok sorát tudta szerződtetni a klub, így piros-kékbe öltözött a Partizan Beogradtól kivásárolt balszélső, korábbi gólkirály, Holender Filip, valamint jött a Bundesligában is bemutatkozott, egykori Napoli-, Újpest- és Diósgyőr-játékos Novothny Soma, de Hidi Patrik és Baráth Botond is jó fogásnak tűnt a Honvédtól. Rajtuk kívül az angyalföldiek megszerezték még az élvonal előző idényének egyik legjobb kapusát, a kisvárdai Dombó Dávidot, érkezett még Deutsch László Felcsútról és Géresi Krisztián Székesfehérvárról, valamint ismét kölcsönkapták a több játéklehetőség érdekében az U21-es válogatottban igen, a Fradiban azonban nem játszó Iyinbor Patrickot.

Holender Filip jó igazolásnak tűnt, szerzett is néhány gólt, de nem tudta megállítani a Vasas zuhanását (Forrás: Vasas FC Facebook)

A csapat a rutinos, sokat megélt játékosokkal teletűzdelt keret ellenére mégis mintha egy kicsit lassabban vette volna fel az OTP Bank Liga ritmusát, bár Holender ígéretesen, gólokkal, gólpasszokkal kezdte az idényt, a Vasas az első három fordulóban egyaránt csak döntetlenre volt képes a Kecskemét, Paks, Debrecen triász ellen.

Ő egy Újpest elleni 2-1-es vereséggel kezdett (az ellenfélnek az volt a szezonban az első bajnoki sikere), majd egy döntetlen és egy újabb vereség került a tarsolyba, mielőtt a 11. játéknapon végre nyert az együttes, kisebb meglepetésre a Fehérvárt 2-0-ra verték Novothnyék az Illovszky Rudolf Stadionban.

A hátralévő öt őszi mérkőzésből kettőt megnyert az együttes, hármat viszont elveszített, így a világbajnokság miatt novemberben befejezett őszi idényt 16 forduló után 15 ponttal az utolsó helyen zárta, de egyáltalán nem reménytelen helyzetben, miután a három előtte helyezkedő csapat is csak egy ponttal állt előtte a táblázaton. Ekkor még mindig kevesen gondoltak arra, hogy a Vasas akkora bajban lesz, mint amilyenbe végül került.

A télen nem volt nagy vérfrissítés, inkább a csapat tengelyét próbálta megerősíteni a vezetés: érkezett a védelembe a Kondás által Diósgyőrből jól ismert Hegedűs János, a középpályára a szlovákiai Urblík József, a csatársorba pedig kölcsönvették az évek óta önmagát kereső Balogh Norbertet a Dunaszerdahelytől. A piros-kékek biztatóan is kezdték a tavaszt, ha bunkerfutballal is, de 0-0-ra végeztek a Ferencváros vendégeként, és 1-1-et játszottak egy másik dobogóssal, a Puskás Akadémiával is, ráadásul úgy tűnt, hogy az ősszel bizonytalankodó Jova Levente–Dombó páros helyett a fiatal Uram János személyében megnyugtató megoldást találtak kapusposzton. A korábbi békéscsabai később sem szorult ki a kezdőcsapatból, végigvédte a tavaszt, ám csapata nem akart összeállni, hiába próbálkoztak több különböző szerkezetben is a mérkőzések során.

A februárt végül egy újpesti vereség mellett négy döntetlennel zárták az angyalföldiek és egyre nagyobb nyomás nehezedett rájuk, mert a riválisok közben elkezdték csipegetni a pontokat. A Magyar Kupában akadt sikerélmény, hiszen egészen az elődöntőig meneteltek a piros-kékek, de a bajnokságban zsinórban öt vereséget szenvedtek el, egészen lehetetlen helyzetbe hozva magukat a hajrára, ráadásul az idő tájt már belső viszályoktól volt hangos a Fáy utca környéke: Feczesin Róbert, Radó András és Márkvárt Dávid a harmadosztályú tartalékcsapathoz lett irányítva. A hab a tortán a kupa elődöntőjében, a másodosztályú Budafoktól elszenvedett arcpirító 3-0-s vereség volt, ami Kondás állásába került, helyét az addigi asszisztens, Desits Szilárd vette át.

Desits Szilárd sem tudja még, mit tartogat számára a jövő (Forrás: Vasas FC Facebook)

A 27. fordulóban, Desits második mérkőzésén Mezőkövesden aratott nagy győzelmet a csapat (4-1), de mint kiderült, ennél több örömöt már nem tudtak szerezni Holenderék a szurkolóiknak. A hajrában még három döntetlent sikerült elérni, sorrendben a Puskás Akadémia, az Újpest és a Zalaegerszeg ellen, de a bennmaradás kiharcolásához győzelmekre lett volna szükség és mivel ezek elmaradtak, kiderült, hogy a csapat átszállójegyet váltott, a következő idényt ismét a másodosztályban kezdi.

Ennek a csapatnak már biztosan nem lesz tagja Feczesin, Silye Erik, Pátkai Máté, Dombó és Balogh, velük az elmúlt héten szerződést bontott a klub, de a költségcsökkentésnek amúgy is ideje van, mert kár annyi játékost foglalkoztatni a másodosztályú alacsonyabb bevételek mellett, mint amennyivel rendelkezett a klub az élvonalban (32).

Néhány jó dolog:

1. A Mezőkövesd elleni 4-1-es győzelem olyan mérkőzés volt, amire jó szívvel gondolhatnak vissza a Vasas – még megmaradt – szurkolói, azon a meccsen ötletesen, kombinatívan játszott a csapat, szép dolgokat mutatva.
2. A piros-kékek úgy estek ki, hogy nem voltak látványosan rosszabbak a riválisaiknál – eredményekben legalábbis. Egyetlen egyszer, még ősszel elszenvedett egy 3-0-s vereséget hazai pályán a csapat a Debrecentől, de sem előtte, sem utána nem volt hasonló, vagy nagyobb veresége. A mérkőzések döntő többségében a pontszerzésnek volt realitása.
3. Uram János berobbanása. A 22 éves kapus bizonyította, hogy lehet rá számítani, sok alkalommal mentette meg vereségtől vagy nagyobb gólkülönbségű vereségtől a csapatát. Ha a helyzet úgy hozta, ziccereket, de tizenegyest is védett a tavasz folyamán, úgy hírlik a másodosztályban is a csapattal marad, elképzelhetetlen, hogy bárki kiszorítsa onnan.

Néhány rossz dolog:

1. Sokból lehet sajnos választani, de emeljük ki azt, hogy a Vasas mindössze négy győzelemre volt képes. Ezzel gyengébb bajnokságokban sem lenne más egy csapat osztályrésze, mint a kiesés, a 15 döntetlen ellenben hiába mutat rá arra, hogy többségében pariban volt riválisaival, ha hármat-négyet győzelemre tudott volna váltani ezekből, nagyobb tétje lett volna az utolsó fordulóknak. Azonban a csapat a tizedik forduló óta egyfolytában utolsó helyen állt.
2. Megbukott koncepció. Sok helyen írják, hogy Nagy Miklós sportigazgató a saját magánvagyonából is áldozott a csapat megerősítésére, igazolásokra. Szép dolog, hogy csak magyar játékosokban gondolkodtak, de többségében jóllakott, korábbi válogatott futballisták szerződtek Angyalföldre, akikből hiányzott az éhség és a küzdeni tudás. Ezzel a tapasztalattal, amivel a Vasas bírt, nem lett volna szabad ennyire simán kiesni, mégis sikerült.
3. A szezon legjobbja: Több csalódást keltő teljesítmény is volt a csapatban, de a már említett Uram mellett talán a csapatkapitány, Berecz Zsombor az, akire kevés panasz lehetett ebben a szezonban. Öt gól és két gólpassz a termése – jobbára – védekezésért felelős középpályásként, talán ő volt az utolsó ebben a csapatban, aki feladta a bennmaradás reményét. A legtöbb NB I-es csapatba beférne, de vélhetően marad a Vasasnál, mint egy igazi kapitány.

Berecz Zsombor megítélésünk szerint a Vasas legjobbja volt ebben a szezonban (Forrás: Vasas FC Facebook)

Budapest Honvéd FC

(11. hely, 8 győzelem, 9 döntetlen, 16 vereség, 34-51, 33 pont)

Több tucatnyi cikk és elemzés témája lehetne – miként bizonyára lesz is – a Budapest Honvéd szereplése, amely hat évvel az emlékezetes bajnoki címe után a következő idényt már a másodosztályban kezdi, fennállása során másodszor. De lássuk röviden, hogyan és honnan indult el oda a klub, hogy végül nem tudott megkapaszkodni ebben a szezonban a legjobbak mezőnyében.

Az előző idényben kettő, az azt megelőzőben négy ponttal kerülte el a kiesést a Honvéd, amely szokás szerint ennek az idénynek is új koncepcióval és új vezetőkkel vágott neki. A skót Chris Docherty sportigazgatóként, a horvát Ivan Kepcija szakmai tanácsadóként lépett be a klub ajtaján ezen a nyáron, és érkezett velük egy skót vezetőedző is, a mindig elegáns és mindig roppant udvarias ember benyomását keltő Tam Courts, aki ezt megelőzően az Dundee United szakmai munkáját irányította hazájában.

Szintén nem volt meglepetés, hogy valóságos játékosbörze nyílt Kispesten, jöttek-mentek a futballisták, az érkezők oldalán az alábbi légióshad volt feljegyezhető: Albi Doka és Herdi Prenga (albánok), Brandon Domingues (francia/portugál), Lazar Csirkovics és Nikola Mitrovics (szerbek), Jairo Samperio (spanyol), Christian Gomis (szenegáli/francia), Makszim Plakuscsenko (ukrán), Richlord Ennin (kanadai) és Marko Capan (horvát). A távozók listáját viszont néhány tucatlégiós mellett olyan magyar, sőt, Honvéd-nevelésű játékosok erősítették, mint Nagy Gergely, Baráth Botond, Hidi Patrik, Banó-Szabó Bence, Bőle Lukács vagy épp a kurtán-furcsán száműzött és elküldött addigi csapatkapitány, Batik Bence.

Tam Courtsnak 12 bajnoki jutott a kispesti padon (Forrás: honvedfc.hu)

Ilyen előzmények után aztán nem is lehetett sok jóra számítani, elvégre nem csak városok, csapatok sem épülnek fel egy nap alatt, így várható volt, hogy Kispesten is nagyobb türelemre lesz szükség az összeszokáshoz. Azonban a magyar – és sajnos a világfutball – jellemzője, hogy általában abból van a legkevesebb. Az elmúlt néhány évben kevés örömben részesített szurkolótábor már az első meccsektől kezdve kifejezte nemtetszését kedvenceik (?) gyenge teljesítménye láttán, és nem sokkal a szezonkezdet után minden meccsen legalább egyszer felcsendült a K***a gyenge! rigmus.

Tegyük hozzá, nem mindig alaptalanul. A Honvéd, amellett, hogy a bajnokság kezdeti szakaszában rémesen unalmasan és kiszámíthatóan futballozott, gyakorlatilag eredménytelen is volt: az első teljes körben, azaz 11 mérkőzésen mindössze kétszer tudott nyerni az együttes (Kisvárdán és Angyalföldön), emellett négy döntetlent és öt vereséget szenvedtek el a Courts-tanítványok.

Helyét az a Dean Klafuric vette át, aki korábban lengyel bajnok és kupagyőztes volt a Legia Warszawával, és aki a Dinamo Zagrebet is ideszámolva, már a harmadik klubjánál dolgozhatott együtt Kepcijával.

A horvát szakember markánsan nem forgatta fel a Honvédot, irányítása alatt ugyanúgy 3-5-2-t, vagy 4-3-3-at próbált játszani a csapat, mint skót elődjével, de a neki megadatott négy őszi mérkőzésből hármat elbukott a csapat, ám a Vasast – ebben a szezonban másodjára – sikerült legyőzni 2-0-ra.

A téli szünetben felerősödtek a hangok, melyek szerint anyagi természetű problémák is nehezítik a klub életét, amely több vezetői poszton is váltott, érkezett például új ügyvezető Kun Gergely személyében és új akadémiai vezető is, méghozzá a dán futballban szocializálódott Fehér Péter, akivel nemrég közöltünk tanulságos interjút.

A játékoskeretben már nem volt ekkora mozgás, csupán a 19 éves Benczenleinter Barna tért vissza féléves győri kölcsönjátéka után, a hosszú sérüléséből felépülő, korábbi válogatott középpályás, Nagy Dominik pedig szerződése lejártával távozott Mezőkövesdre.

A tavaszi szezonrajtra akár a futball is fókuszba kerülhetett volna, mert értékes döntetlenekkel kezdett a csapat a Kisvárda (1-1) és a Kecskemét (2-2) ellen is, de a 21. fordulóban a Mezőkövesd elleni (0-0) előtt robbant a bomba: az ősz legjobbjaként is aposztrofálható csapatkapitány, a válogatottnál is rendszeresen számításba vett kapus Szappanos Péter kikerült az első csapat keretéből. A háttérben az állhat, hogy a téli átigazolási időszakban a tapasztalt hálóőrt szerette volna leigazolni a MOL Fehérvár, ám a Honvéd nem engedte el egyik legértékesebb játékosát, különösen nem egy, a kiesés elleni harcban közvetlen riválisnak számító csapathoz. Zsótér Donát is kikerült a csapatból átmenetileg, bár ő eleve fejsérülést szenvedett a téli edzőtáborban, így az ő jelenléte eleve kérdéses lett volna sokáig, viszont megint kettővel csökkent a magyar, Honvéd-tudatú játékosok száma a keretben, ahol viszont egyre-másra tűntek fel a fiatalok, részben kényszerből.

Kocsis Dominik évek óta ott mocorgott az első csapat környékén, az idén egész sokat játszott, de Keresztes Noel, Kerezsi Zalán, Átrok István Zsolt, vagy éppen Bocskay Bertalan is és Dúzs Gellért sem lógott ki az egyre lejjebb csúszó Honvédból. Márciusban ugyan bizakodásra adhatott okot, hogy hat nap alatt két nagy győzelmet is aratott a csapat a Puskás Akadémia (3-1) és a Zalaegerszeg (1-0) ellen hazai környezetben, ezzel fel is erősödtek a bennmaradással kapcsolatos ábrándok, de a 24. és 28. forduló között öt meccsből négyet elbukott a csapat.

Kocsis Dominik (balra) góljával fontos győzelmet aratott a csapat a ZTE ellen (Forrás: honvedfc.hu)

Április végén bravúros pontot szerzett a Honvéd Kisvárdán (2-2), ám ezután az addig 29 mérkőzésen szereplő Nikola Mitrovics összetűzésbe keveredett a szurkolókkal, minek hatására felbontotta a klub a szerződését. A 36 éves, rutinos középpályás ezt a meccsszámot gól és gólpassz nélkül abszolválta, ami ismerve a képességeit és a korábbi, Magyarországon látott teljesítményét, meglepő, de őt is elveszítette a csapat a hajrára. A 30. játéknapon bravúros győzelmet aratott a csapat az ezüstéremre hajtó Kecskeméttel szemben (1-0), és a végül bronzérmesként záró Debrecen elleni 0-0 is elfogadható, ám a Mezőkövesd elleni 3-2-es hazai vereség szinte kilátástalan helyzetbe hozta Klafuricékat.

Az utolsó forduló előtt egyszerű volt a képlet, nyerniük kellett a Puskás Akadémia vendégeként, mialatt a Fehérvár nem győzhette le a már kiesett Vasast. A Vasas becsülettel beleállt a saját mérkőzésébe és 0-0-ra végzett a Vidivel, de a Honvéd egy kaotikus hajrát hozó mérkőzésen 2-1-re alulmaradt és kiesett. A kedélyeket borzolja, hogy Vad II István játékvezető és a VAR-kocsiban ülő Iványi Zoltán vezette stáb érthetetlen módon nem ítélt tizenegyest 0-0-nál, a 83. percben a Honvéd javára Szolnoki Roland tizenhatoson belüli kezezésénél, így bár az egész évet tekintve nem meglepő a kispestiek kiesése, joggal érezhették úgy a szurkolók, hogy az utolsó játéknapon meglopták őket.

Az MLSZ anyagi támogatása miatt vélhetően a légiósoknak is búcsút intenek Kispesten, de igazából egy-két játékoson kívül olyan nagy veszteség ezzel nem éri a klubot.

A jövő annyiból aggasztó, hogy a finanszírozási nehézségekről szóló pletykák továbbra sem halkultak el, sőt, fizetések és egyéb juttatások elmaradásáról is hallani a csapat háza táján. Annyiból viszont derűlátóak lehetnek a piros-feketék szurkolói, hogy a fiatalok bizonyították rátermettségüket, és hogy méltók a Honvéd mezének viselésére. Amennyiben a klub anyagi helyzete rendeződik és sikerül négy-öt minőségi, ugyanakkor tapasztalt, de még kellően éhes játékossal megerősíteni a csapatot, akkor ugyanúgy, mint 2003–2004-ben, amikor egyetlenegyszer kiesett a csapat, lesz esély az azonnali visszajutásra.

Megtört szurkolók a Pancho Aréna vendégszektorában a Budapest Honvéd kiesése után (Forrás: honvedfc.hu)

Néhány jó dolog:

1. A fiatalok. Igaz, részben kényszerből, részben azért, mert megszolgálták a bizalmat, de többen is nagyon reményteljesen szálltak be az idei Honvédba, amely azért végig komoly nyomás alatt játszott a kiesés állandó veszélye miatt. Kocsis és Kerezsi akár hosszú időre vezére lehet a gárdának, az NB II-ben bizonyíthatják, hogy vállukra tudják venni a csapatot.
2. Tomás Tujvel személyében a Honvéd adta a bajnokság legidősebb játékosát. A szlovák-magyar kettős állampolgárságú kapus a Ferencváros ellen 3-0-ra elveszített áprilisi bajnokin őrizte legutóbb a Honvéd kapuját, ekkor 39 éves 6 hónapos és 27 napos volt egészen pontosan. Ismerve a kvalitásait nem volna meglepő, ha vállalná a másodosztályt is, stabil opció lenne első és második számú hálóőrként is.
3. Nenad Lukicsot sok kritika érte a szurkolók részéről is, de a csapat 34 bajnoki góljának több mint egyharmadát, 13-at vállalt így is ebben a szezonban. Szinte elképzelhetetlen, hogy a második vonalba a kispestiekkel tartson, ezért nagyon fog hiányozni azoknak is, akik bírálták a kondícióját és az elkötelezettségét.
4. Bevett szokás, hogy rosszul szereplő csapatok a szezon végére elveszítik a szurkolótáboruk nagy részét. Kispesten azonban minél nagyobb volt a baj, annál több drukker látogatott ki a mérkőzésekre. Nem egyszer 5000 fölötti nézőszámot produkáltak, ez egy olyan adat, amit a játékosok nem szolgáltak meg.

Néhány rossz dolog:

1. Itt is lehetne naphosszat sorolni, mi ment tönkre a Honvédnál, de az első helyre mindenképp a kommunikációt tenni. Bozó Zoltán és Mendelényi Dániel tulajdonosok valósággal menekülnek a szurkolók (haragja) elől, állítólag hetek, hónapok óta nem mutatkoztak nyilvánosan, amikor igen, akkor is hermetikusan elzárva a többség elől a Bozsik Arénában.
2. A Honvéd-érzelmű játékosok szisztematikus leépítése. Baráth, Nagy Gergő, Batik, Hidi elküldése a szezon előtt, Szappanos és Zsótér száműzése, majd reaktiválása, csupa olyan történet, ami nem segíti az összhang kialakulását sem az öltözőben, sem pedig pályán. Ráadásul rossz képet fest a klubról.
3. A Honvéd a lejátszott 33 forduló során 19-ben is a kiesőhelyek egyikén tanyázott. Ez az egész szereplés nem méltó egy 14-szeres bajnok, nyolcszoros kupagyőzteshez.

Hányattatásai ellenére, Szappanos Péter messze kiemelkedett a Honvéd csapatából ebben a szezonban (Forrás: honvédfc.hu)

1. A szezon legjobbja: Szappanos. A válogatott kerettag kapus 32 éves és két éve egyfolytában az egyetlen játékosa a klubnak, aki méltóképpen teljesít a Honvéd-címerrel a mellkasán. Többször leírtuk korábban, hogy sokkal jobb csapatot érdemelne, nagy eséllyel nyáron váltani is fog, sokkal olcsóbban, mint azt tehette volna a tél folyamán. Magyarországon a Ferencvárost leszámítva szinte minden csapatnál erősítés lenne.