A Tottenham Hotspur a futballtörténelem leggazdagabb kiesőjelöltje

Már az előző szezonban is katasztrofálisan szerepelt a Tottenham, hiszen a bajnokság 17. helyén zárt, amely az 1977-es kiesése óta a legrosszabb eredménye volt. Igaz, a The Championshipbe való aláhullástól egyetlen percig sem kellett tartania, 13 ponttal a vonal felett végzett. Persze a világvége hangulat nem a biztos bennmaradás puszta ténye miatt kerülte el Észak-Londont, hanem az Európa-liga-győzelem miatt: a Spurs 41 év után nyert újra nemzetközi kupát, amivel a Bajnokok Ligájába is kvalifikált. Az El-trófea egy patinás vígaszdíj, a BL-indulás pedig valóságos kármentés volt, Ange Postecoglou vezetőedző mégis távozott az idény után.

Noha az európai porondon mutatott produkció meghaladására halovány esélye sem volt a csapatnak, abban azért joggal hihettek a játékosok és a szurkolók is, hogy a tavalyinál csak jobb évük lehet. A Brentforddal varázsló Thomas Frank érkezett a kispadra, adott volt a liga ötödik legértékesebb kerete – Xavi Simonsszal és Mohammed Kudusszal felturbózva… De hol van már Frank? A dán mester februári menesztése után 44 nappal az utódjának szánt Igor Tudor is repült, és most Roberto De Zerbire vár a szinte lehetetlen küldetés, hogy megállítsa a megállíthatatlannak tűnő zuhanórepülést…

Topklub a szakadék szélén

Sokan értetlenkedtek, hogy De Zerbi vajon miért vállalta el ezt a munkát, ott, ahol olybá tűnik, csak megbukni lehet. A kihívás persze adott, és mégiscsak egy Big Six csapatról van szó – jóllehet e jelző hamarosan gazdát cserélhet a Premier League-ben. Ha kiesik a Spurs, az nyilván nem az olasz hibája lesz, akkor viszont újjá lehet építeni a csapatot a másodosztályban. Ha pedig bennmarad, akkor az élvonalban – szakmai fantázia mindkettőben van, a klubvezetőség pedig nem engedhette meg magának, hogy ebben a drámai helyzetben ne egy már tekintélyt szerzett trénert nevezzen ki. Nekik valaki olyan kellett, aki már letett valamit az asztalra a PL-ben is, és akiben van hosszú távú perspektíva, akit nem kell kirúgni, bárhogy is alakul a tavasz második fele. Ettől még persze nagyon hálátlan ez a meló, és egyetlen pillanatra sem lesz könnyebb.

Sokan nem értik, hogy Roberto De Zerbi miért vállalta el ezt a munkát (Forrás: tottenhamhotspur.com)

A Spurs novemberig szépen tartotta magát, 11 forduló után még a PL ötödik helyén állt, miközben magabiztosan gyűjtögette a pontokat a Bajnokok Ligájában is. A bajok ezután kezdődtek: az év végére már a mezőny második felébe süllyedt az együttes. A Tottenham december 28. és április 25. között egyetlen bajnoki mérkőzését sem tudta megnyerni, a 15 meccses nyeretlenségi széria (öt döntetlen, kilenc vereség) kis híján negatív klubrekord: korábban csak az 1934–1935-ös szezonban produkált ennél rosszabbat (16). A 34 meccs alatt gyűjtött 34 pont az 1914–1915-ös szezon óta a legalacsonyabb pontszámuk időarányosan. Amióta 20 csapatos a Premier League (1995), egyetlen nagyágyú sem állt ennyire kevés ponttal az idény ezen szakaszában.

A Bajnokok Ligájában mutatott helytállás egy ideig ugyan árnyalta a szezont, de az alapszakasz egyébként bravúros negyedik helye után már inkább az volt a kérdés, mikor szabadul fel a csapat a kettős terhelés alól. Ez a lehető leghamarabb, már márciusban megtörtént: a legjobb 16 között az Atlético Madrid 7–5-ös összesítéssel búcsúztatta a Spurst. A bajnoki lejtőn azonban nem volt megállás: április 10. óta kieső helyen áll a gárda.

Pusztító sérüléshullám, totális összeomlás

A Tottenham vesszőfutása a taktikai identitás teljes elvesztésére, a védekezés rendszerszintű összeomlására és az eget verdeső, kulcsjátékosok sorát érintő sérüléshullámra vezethető vissza. A csapatnak nincs stabil tengelye, az elégtelen középpályás szűrőmunka miatt a védelem teljesen kiszolgáltatottá vált: az ellenfelek könnyűszerrel futják át a Spurs vonalait, amit a kapott gólok kirívó száma (53, 1,56/meccs) is tükröz. A támadójáték teljesen meddővé vált, mivel a kreatív kulcsemberek (James Maddison, Dejan Kulusevski, Kudus) sérülése miatt nincs, aki fazont szabjon a játéknak, így a labdatartás gyakran cél nélküli passzolgatásba fullad a saját térfélen. Ehhez párosul egy súlyos mentális gát, amely a majd négyhónapos nyeretlenségi sorozat alatt épült fel: a csapat láthatóan pánikba esik, amint hátrányba kerül vagy nyomás alá helyezik, az egyre gyakoribbá váló egyéni hibák pedig folyamatosan pontokba kerültek.

Dejan Kulusevski és James Maddison egy ideje a pályán így nem köszönthette egymást (Fotó: Dan Istitene/Getty Images)

Bár egy ennyire drámai összeomlásra nem adhat teljes felmentést, tény, hogy ennyi és ilyen hosszan tartó sérüléssel iszonyú nehéz még egy topklub dolga is. A kurrens szezonban a Tottenham a tavalyi negatív rekordját adta át a múltnak: az idény során a játékosai összesen több mint 1600 napot hagytak ki sérülés miatt. A 2024–2025-ös eddigi negatív csúcs 1553 nap volt, ami már akkor is második legmagasabb szám volt a ligában (a Brighton & Hove Albion mögött), ez pedig minden más csapaténál több.

Különösen drámai a térdszalagsérülések száma. A múlt heti, Wolverhampton Wanderers elleni győztes meccs folyamán megsérült Simons – ő Radu Dragusin, Kulusevski, Maddison, Wilson Odobert és Cristian Romero után a hatodik játékos a keretben, aki 2025 januárja óta elülső keresztszalag-szakadást szenvedett! Ez is egy sajátos klubrekord, amely az edzésmódszerek kapcsán is felvet kérdéseket. A hat eset 15 hónapon belül egyazon keretnél szinte példátlan a modern sporttudomány korában. Ezen időszak alatt az egész liga ACL-sérüléseinek 20 százalékát a londoniak szenvedték el! A sérülések száma (gyakorisága) is ligaelső: 37 (0,91/meccs), amit tetéz, hogy azok időtartama is rekordmértékű. A Tottenham játékosai ebben a szezonban összesen 315 mérkőzést hagytak ki sérülések miatt. Ez extrém, nemzetközi szinten is kirívó adat: a 37 regisztrált sérülés nemcsak a Premier League-ben, hanem az európai topligák összesített mezőnyében is a legrosszabb mutató. A Spurs 42 százalékkal több sérülést könyvelt el, mint bármelyik másik csúcsligás együttes. Az egyetlen releváns játékos az első keretből, aki nem volt maródi, az a második számú kapus, Antonín Kinsky. 

Bár Maddison már felépült, a 29 éves középpályás egy éve nem lépett pályára hivatalos mérkőzésen, és erőnléti gondokkal küzd. Jelenleg tíz sérültje van a klubnak, nagy többségük alapember. Az első számú kapus, Guglielmo Vicario, a védelem legfontosabb láncszeme, a csapatkapitány Romero, az olasz balhátvéd, Destiny Udogie, a hatos Pape Matar Sarr, a már említett Kulusevski és Kudus, továbbá Simonsszal egyetemben a Wolverhampton ellen a maródiak listájára került Dominic Solanke is. A virtuóz holland szélsőnek a vb-je is ugrott, de a combhajlító-húzódást szenvedett angol támadó esetében is kérdéses, hogy visszatérhet-e még a szezonhajrában. Ha a legerősebb Spurst akarnánk összerakni, a fenti névsorból legfeljebb Solanket lehetne kihagyni: a Tottenham tehát nem csupán balszerencsés, hanem statisztikailag is a Premier League történetének egyik legviharvertebb keretével próbálja elkerülni a kiesést.

Richarlison és a Spurs nagyon mélyre került. De vajon ki is esik? (Fotó: Glyn Kirk/AFP via Getty Images)

Egy történelmi blamázs küszöbén

A 34 pontot gyűjtő Spurs jelenleg a Premier League 18. helyét foglalja el, egyetlen szerencséje, hogy hátrafelé már nem kell figyelnie, hiszen a Wolverhampton és a Burnley is kiesett már. Közvetlenül előtte az ősi rivális West Ham United áll 36 ponttal, a 16. Nottingham Forest 39, míg a 15. Leeds United 40 pontot szerzett eddig. Utóbbi két csapat azonban egészen jó formában van, de a WHU is menekülőre fogta, április 10-én több mint öt hónap után hagyta el a kiesőzónát, éppen a Spurst taszítva oda.

A Tottenhamnek egyetlen könnyű meccse sem lesz a hátralévő négy fordulóban – bár esetében ilyenről elméleti szinten is nehéz volna értekezni, a sereghajtó Wolverhampton otthonában is alaposan megizzadt a soványka (1–0) győzelemért… Legelébb a még a harmadik helyért is versenyben lévő Aston Villa otthonába látogat, majd a Leeds Unitedet fogadja. A következő állomás a Stamford Bridge lenne, a Chelsea elleni meccset azonban a kékek FA-kupa-döntője miatt elhalasztották. Az utolsó körben pedig a nemzetközi porondra is esélyes Evertont látja vendégül De Zerbi csapata. Ebből a négy meccsből legalább kettőt meg kellene nyernie, de lehet, hogy hármat is. Cserébe a „kalapácsosok” sorsolása sem könnyebb: Brentford (idegenben), Arsenal (otthon), Newcastle United (i), Leeds (o). A fogadóirodák szerint a Tottenham a legvalószínűbb harmadik kieső, az Opta szuperszámítógépe szerint szintúgy.

Egy korábbi cikkünkben már részletesen körbejártuk, milyen következményei lennének a Spurs kiesésének, de a legrosszabb végkifejlet drámaiságát, történelmi jelentőségét és példa nélküli ellentmondásosságát muszáj végigzongoráznunk.

Ha a Tottenham nem tudná megőrizni élvonalbeli tagságát a 2025–2026-os szezon végén, az a modern kori labdarúgás egyik legnagyobb sokkja lenne. A Premier League 1992-es alapítása óta még soha nem esett ki a Big Six egyetlen tagja sem. Amikor 2001-ben kizúgott a Manchester City még a Big Four (Manchester United, Liverpool, Arsenal, Chelsea) korszakát éltük.

Manchester United, Leicester City, Atlético Madrid, Schalke 04 – akiknek már „sikerült”

A Spurs aláhullása történelmi léptékű esemény volna, ha angol példát keresünk, csak a Manchester United 1974-es kieséséhez lehetne hasonlítani. A legutóbbi nagynevű búcsúzó a Leicester City volt 2023-ban, amely hét évvel a bajnoki címe és két évvel az FA-kupa győzelme után esett ki. Bár a Leicester nem a hagyományos elit tagja, a sikerei miatt a bukása is óriási visszhangot váltott ki. De a szigetországon kívül sem történt sok hasonló a 21. században.

Az Atlético Madrid 2000-es kiesése egy merőben eltérő történet (és hivatalosan nem is ebben az évszázadban történt). Az Atleti az európai futballtörténelem egyik legbizarrabb összeomlását élte, a patinás spanyol klubot egy teljes körű pénzügyi és jogi blokád bénította meg. A szezon közepén a spanyol bíróság felfüggesztette a klubvezetést, és egy igazságügyi adminisztrátort nevezett ki az egyesület élére, miközben a bankszámláikat zárolták. A klub gyakorlatilag működésképtelenné vált, a létbizonytalanság morálisan teljesen szétzilálta a keretet. A játékosok kifizetései akadoztak, és hiába játszottak a csapatban olyan sztárok, mint a 24 gólig jutó Jimmy Floyd Hasselbaink, Juan Carlos Valerón vagy Joan Capdevila, az intézményesült káosz végül a másodosztályba taszította a spanyol óriást.

A bajnoki címet szerző Juventust 2006-ban a Calciopoli botrány miatt sorolták vissza a Serie B-be.

Az utolsó precedens a Schalke 04 2021-es kiesése volt: a német topklub évekig tartó, fájdalmas agóniájának végpontja. A gelsenkircheni csapat bukását a felelőtlen gazdálkodás és a szakmai koncepció teljes hiánya okozta: a klub hatalmas adósságokat halmozott fel, miközben a pályán is negatív rekordokat döntögetett, egy 30 mérkőzésen át tartó nyeretlenségi sorozatot produkálva. A koronavírus-járvány miatti bevételkiesés és a zárt kapus meccsek csak felgyorsították az összeomlást. A szezon során öt edző váltotta egymást a kispadon, de egyikük sem tudott úrrá lenni a káoszon, így a német futball egyik legnépszerűbb és legmodernebb infrastruktúrával rendelkező klubja végül dicstelenül, az utolsó helyen búcsúzott a Bundesligától.

Az Atlético és a Schalke 04 kiesése mögött gazdasági összeomlás állt, ami óhatatlanul szakmai válságba is fordult, amely végül kieséhez vezetett. A Spursnek azonban nincsenek anyagi gondjai, sőt! A 2024–2025-ös szezonban generált 672,6 millió eurós összebevételével a világ kilencedik leggazdagabb futballklubjának számít! A Tottenham a siralmas 2025–2026-os idénye során is nagyságrendileg hasonló bevétellel számolhat. Csak hogy érzékeljük egy esetleges Spurs-blama valódi súlyát: az eddig kieső klubok között a Leeds United tartja a bevételi rekordot: 190 millió fonttal (a 2022–2023-as szezonban). Ekkora erőforrásokkal rendelkező csapatok egyszerűen nem esnek ki. Nincs rá precedens.

Utánuk a vízözön? Harry Kane 2023-ban, Son Heung Min pedig tavaly hagyta el a Tottenhamet (Forrás: teamtalk.com)

A Tottenham kiesése nemcsak sportszakmai, hanem pénzügyi katasztrófa is lenne: elveszítené a Premier League televíziós jogdíjaiból származó bevételének jelentős részét (az UEFA pénzdíjai már most minimum egy évre kiestek), jócskán csökkenne a márkaértéke is, ami miatt a szponzorációs lehetőségei is beszűkülnének. Mindez kényszerű játékoseladásokhoz és egy jóval súlytalanabb kerethez vezetne, amely ugyan az azonnali feljutást bátran megcélozhatná, de a PL-elittől jó eséllyel hosszú időre búcsút inthetne. Meg a Big Six címkétől is, amit voltaképpen már át is vett az Aston Villa. És az már nem csak egy kiesés lenne – hanem egy státusz megszűnése.

Borítókép: AI