Kit vágna leginkább földhöz, ha kiesne a Premier League-ből?
Az előző két évben elmaradt a nagy kiesési csata az angol élvonalban, hiszen mindkét szezonban a három újonc hullott alá a Championshipbe. Az ominózus idényekben a Luton Town által gyűjtött 26 pont volt a csúcs (2023/24), amelyet egy kieső gárda elért, ennél idén egészen biztosan többet szerez majd a „legjobb” kieső, de könnyen lehet, hogy a tabella utolsó előtti helyén végző csapat is. Körbejárjuk, hogy 2026 tavaszán mely klubok PL-tagsága forog veszélyben, és hogy milyen gazdasági következményekkel járna az első osztályból való kizúgásuk.
Ami az előző két szezonban történt, az példa nélküli a Premier League 1992 óta íródó történetében: korábban csak az 1997/98-as kiírásban fordult elő, hogy a három újonc „csomagban” esett ki. Érdekes kontraszt, hogy a 2022/23-as évadban éppen ellenkezőleg alakult, akkor mindhárom feljutó csapat (Fulham, Bournemouth, Nottingham Forest) megőrizte élvonalbeli tagságát.
A kurrens szezonban azonban aligha folytatódik a sorminta, hiszen az eddigi 28 mérkőzésén mindössze 10 pontot gyűjtő, 2018 óta az első osztályban szereplő Wolverhampton Wanderers már a csodában sem nagyon bízhat; de a 19 pontos, a 2024-es kiesését követően tavaly egyből visszakapaszkodó Burnley bennmaradására sem sokan fogadnának, hiába szerzett négy pontot az előző két fordulóban. Az elviekben már kárhozatra ítélt páros felett azonban egyre nagyobb a torlódás. A még kieső helyen tanyázó West Ham United és a tabella 13. helyén álló Crystal Palace között 10 pont van, de a „sasok” előtt is igen sűrű a mezőny: a 7. Brentford csupán öt egységgel gyűjtött többet a dél-londoni együttesnél. Természetesen nem kezelhetjük potenciális kiesőjelöltként a fél ligát, így a tabella alsó harmadára fókuszálunk. Már csak azért is, mert a repülőrajtja után kissé megtorpanó, jelenleg 36 pontos (12. hely) újonc Sunderlandtől fölfelé egyetlen másik csapatról sem feltételezzük, hogy reális forgatókönyv lenne a kiesése.
Utoljára 10 éve fordult elő, hogy legalább 36 pontot gyűjtve kiessen egy csapat a PL-ből (akkor a Newcastle Unitednek 37 is kevés volt). A 2010/11-es évadban a Birmingham City és a Blackpool egyaránt 39 ponttal zúgott ki, az abszolút negatív rekord pedig a West Hamé: a 2002/03-as idényben 42 ponttal estek ki a „kalapácsosok”.
Hiszen 11 forduló még hátravan, így azok a klubok, amelyek már most 35 pont környékén tartanak, azért valamelyest nyugodtabbak lehetnek az üldözőiknél. A helyzetet alapvetően a West Ham januári feltámadása élezte ki: a The Hammers az előző hat meccsén 11 pontot szerzett (miközben az első 21 fordulóban csupán 14-et), így olyan riválisokat is belesodort a kiesési küzdelembe, akiknek a legsötétebb rémálmaiban sem szerepelt a „Champo” gondolata. Így azonban hirtelen rendkívül izgalmassá vált a helyzet a Premier League alsóházában, néhány nagymúltú klub is komoly aggodalmakkal vághat neki a szezonhajrának. A másodosztályba való visszacsúszás persze minden érintett csapat számára roppant fájdalmas lenne, de vajon kinél mekkora pusztítást végezne a kiesés?
West Ham United (18. hely, 25 pont) - keretérték: 295 millió font
A WHU utoljára 2012-ben esett ki, azóta pedig gyökeresen megváltozott körülötte a világ. Az Upton Parkból a London Stadiumba átköltözött csapat a Premier League elitjébe vágyott, és bár ez a célkitűzés nem valósult meg, mára elmondhatják magukról, hogy bevételi szempontból stabilan a húsz leggazdagabb európai klub közé tartoznak.
A másodosztályba való aláhullás azonban beláthatatlan következményekkel járna: a közvetítési jogdíjak – vagyis a Premier League-től kapott garantált apanázs – az előző szezonban a klub teljes bevételének 57 százalékát tette ki. A tavalyi bajnoki 14. helyezés után 131 millió font érkezett a kelet-londoniak számlájára, ám a kiesést követő első évben járó kompenzációs alap (az ún. parachute payment) csupán 49 millió font körüli összeget jelentene, amit az EFL tévés bevételei nagyjából 55 millióig tornáznának fel. A visszaesés kifejezetten drasztikus lehet: ha beleszámoljuk a kereskedelmi és a meccsnapi bevételek elkerülhetetlen zuhanását is, a West Ham bevételei másodosztályú klubként csaknem feleződnének.
Bizonyos óvintézkedéseket már tettek a bérköltségek terén, amelyek a Deloitte Football Money League kutatása szerint az előző szezonban 175 millió fontra rúgtak. Ez a kiadási oldal 74 százalékát tette ki, ám a szerződésekbe beépítettek egy 50 százalékos bércsökkentési záradékot, a károk enyhítése érdekében. Szintén a kiesés bekövetkeztére vonatkozó opció, hogy Nuno Espírito Santo vezetőedző menesztése adott esetben végkielégítés nélkül is megejthető. A London Stadium sem jelentene elviselhetetlen pénzügyi terhet: az eleve rendkívül alacsony bérleti díj (2,5 millió font) automatikusan a felére csökkenne. Ez némileg tompítaná a jelenlegi 62 453 fős átlagnézőszám elkerülhetetlen visszaesése okozta bevételkiesést.
A megkérdőjelezhető átigazolási politika miatt ugyanakkor a WHU-nak kevés olyan piacképes futballistája maradt, akiknek értékesítésével – ami a kieső klubok legkézenfekvőbb lehetősége a pénzügyi stabilitás helyreállítására – rendezni tudná a sorait. Az angol válogatott csapatkapitányon, Jarrod Bowenen kívül meglehetősen szűkös a kínálat, miután januárban a brazil középpályás, Lucas Paquetá is távozott. És hát egy „végkiárusítás” esetén az azonnali visszajutás is elég nehézkes lenne. A The Hammers számára tehát kulcsfontosságú, hogy valahogy túlélje a szezont.
Nottingham Forest (17. hely, 27 pont) - keretérték: 514 millió font
A Forest tavaly még a BL-indulásért küzdött, végül a bajnokság hetedik helyén zárt, de mivel az FA-kupa-győztes Crystal Palace-t az UEFA a többklubos tulajdonlásra vonatkozó szabályok megsértése miatt visszasorolta a Konferencia-ligába, végül az El-ben indulhatott, ahol a play-off körben 3–0-s előnyről fogadhatja a Fenerbahcét a legjobb 16 közé jutásról döntő párharc második mérkőzésén holnap este. A PL-ben azonban közel sem megy ilyen jól a szekér, a múlt héten kinevezett Vitor Pereira tavaly szeptember óta már a negyedik vezetőedző a City Groundon... Evangelos Marinakis tulajdonos foghatja a fejét, mert az 5 hónap alatt elfogyasztott három trénernek (Nuno Espírito Santo, Ange Postecoglou és Sean Dyche) összesen 18,1 millió font végkielégítést kellett kifizetnie. Ez azért is különösen fájdalmas, mert miután a Forest a 2022–23-as idényben megszegte a Premier League jövedelmezőségi és fenntarthatósági szabályait (PSR), folyamatosan borotvaélen táncol, hogy a pénzügyei rendben legyenek.
A legfrissebb, a 2023–24-es Premier League-szezonra vonatkozó mérlegük 77 millió fontos üzemi veszteséget mutatott, a 12,1 milliós többlet csakis annak volt köszönhető, hogy 100 milliót termeltek játékoseladásból. A klub bevételeinek több mint kétharmada a központi közvetítési jogdíjakból származott, és ez az arány valószínűleg még magasabb volt a tavalyi előkelőbb helyezésük után. Az előrejelzések szerint az Európa-liga-szereplés miatt a mostani lehet a Forest történetének legjövedelmezőbb szezonja, a kiesés azonban sok mindent visszavetne, alighanem a City Ground stadion hosszútávú fejlesztési terveit is. A befogadóképességet 52 000 főre növelő rekonstrukciós terv finanszírozása jóval nagyobb vállalás lenne egy Championship-klub számára. Erre a Leeds United a legeklatánsabb példa: ők a 2023-as kiesésük után egészen addig elhalasztották az Elland Road korszerűsítését, amíg sikerült visszatérniük a Premier League-be.
De a Forest tarsolyában legalább van pár ász, akiket eladhat, ekképpen átvészelhetnék a kiesés okozta financiális válságot is. Az angol válogatott Morgan Gibbs-White és Elliot Anderson jelentős profittal értékesíthető, ahogy a brazil védő, Murillo is. Ha a három játékosból akár csak kettőt pénzzé tennének – lemásolva az Ipswich Town taktikáját, akik a tavaly májusi kiesésük után túladtak Liam Delapen és Omari Hutchinsonon is –, azzal befoltozhatnák a költségvetésen keletkező lyukakat. A korábbi kétszeres BEK-győztes csapat hívei egyébként Marinakisban is bízhatnak, hiszen a liga egyik legelkötelezettebb tulajdonosa. A 2017-es érkezése és a legutóbbi, 2024. júniusi pénzügyi zárszámadás közötti időszakban a görög mágnás több mint 170 millió fontot invesztált a Forestbe. Ennek az összegnek tekintélyes részét még akkor fektette be, amikor a klub a Championshipben szerepelt.
Tottenham Hotspur (16. hely, 29 pont) - keretérték: 763 millió font
Thomas Frank menesztése után sem lett könnyebb az élet a Spurs háza táján, az új edző, Igor Tudor az ősi rivális Arsenal elleni 1–4-gyel debütált a Tottenham Hotspur Stadiumban a múlt hétvégén. Persze ennél nehezebb meccsel nem is kezdhetett volna a horvát, legfeljebb, ha az Emiratesben rendezik az észak-londoni derbit, bár az idei Arsenalnak teljesen mindegy, ki a pályaválasztó. A Tottenham egyre csak mélyebbre csúszik, majd’ két hónapja nyeretlen a PL-ben, az utóbbi 9 bajnokiján 5 döntetlen és 4 vereség a mérlege. Ehhez képest a Bajnokok Ligájában az alapszakasz negyedik helyén zárt, de ez sem fedheti el a bajokat. Mivel a hátralévő bajnoki menetrendje viszonylag kedvező, azért lesz még lehetősége javítani. A Spurs egyébként utoljára az 1976/77-es szezonban hullott ki az élvonalból (és azonnal vissza is jutott), a kiesése szabályosan sokkoló lenne – a liga ötödik legértékesebb keretével. Noha az előző kiírásban is csak 17. volt, a PL-tagsága nem forgott veszélyben, szépségtapasznak pedig ott volt az Európa-liga-győzelem. Big Six csapat egyébként még sosem zúgott ki a Premier League-ből, amikor 2001-ben kiesett a City még a Big Four (Manchester United, Liverpool, Arsenal, Chelsea) korszakát éltük.
Ha a számok megközelítőleg hozzák a tavalyi szintet (minden erre mutat), akkor a The Lilywhites a siralmas 2025–26-os idénye során is képes lehet közel 600 millió font bevételt termelni. Csak hogy érzékeljük egy esetleges Spurs-blama valódi súlyát: az eddig kieső klubok között a Leeds United tartja a bevételi rekordot: 190 millió fonttal (a 2022–23-as szezonban). Ekkora erőforrásokkal rendelkező csapatokkal egyszerűen nem szokott ilyen történni, nincsen rá modern precedens.
A Tottenham pénzügyi fegyelme legalább némi biztosítékot jelent arra, hogy az esetleges kizuhanásuk nem lenne akkora gazdasági dráma, mint néhány más Premier League-szereplő esetében. A Deloitte Football Money League múlt hónapban közzétett adatai szerint a 2024–25-ös idényben a Spursé volt a liga hetedik legmagasabb bérköltsége, amely alulról súrolja a 250 millió fontot. Ez PL szinten nem tekinthető kirívó összegnek, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy önmagában a kereskedelmi bevételek fedezték (sőt, felül is múlták) – ugyanakkor ez a szám több mint a kétszerese annak, amit a Championshipben valaha láttunk.
A Tottenham szárnyaló kereskedelmi vállalkozásai egyébként sem kizárólag a futballsikerektől függenek. A csúcsmodern stadionjuk NFL-mérkőzéseknek és koncerteknek is helyet ad, így a Premier League-pénzek a teljes bevételüknek kevesebb mint 29 százalékát teszik csak ki. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Spurs helyzete ne rendülne meg a másodosztályban, de biztosan nem állítaná földbe a klubot. A meccsnapi bevételek bizonyára csökkennének, a szponzorációs lehetőségeikkel egyetemben; persze nagy kérdés, hogy pontosan mennyivel?
És akkor a presztízsveszteségről még nem is szóltunk, ami nehezen számszerűsíthető kár. Ha ugyanis a Spurs kiesne, aligha tekinthetnénk rá a Big Six egyikeként…
Cikkünket folytatjuk...
Források:
https://www.transfermarkt.com/
Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!
Szerző
Gallwitz Gábor
Gallwitz Gábor
Kapcsolódó cikkek
Buborékok a szakadék felett – az egymilliárd fontos paradoxon
A futballban a gazdasági stabilitás és a pályán mutatott teljesítmény nem feltétlenül tükörképei egymásnak, és erre jelenleg a West Ham United az egyik legélőbb példa. Míg a klub tartósan a világ 20 legértékesebb és legnagyobb bevételű csapata között van, a Premier League tabelláján kieső helyen áll. A „kalapácsosok” az utolsó sikeredző, David Moyes 2024-es távozása óta lejtmenetben vannak, és az egyre csak mélyülő szakmai válságból jelenleg egyáltalán nem látszik semmiféle kiút.
Buborékok az üvegpalotában – a West Ham United és a lojalitás metafizikája
A modern futball korában a sikert trófeákban, a nagyságot pedig globális követőbázisban mérik; de létezik egy klub Kelet-Londonban, amely fittyet hány a piaci logika szabályaira. A West Ham United évtizedek óta az angol futball egyik legrendíthetetlenebb szereplője, amely csak ritkán tartozik az elithez, időről-időre a kiesés ellen küzd, mégis olyan hűséges szurkolói bázissal rendelkezik, amelyet bármelyik Bajnokok Ligája-győztes brand megirigyelne.
Thomas Frank bukásának margójára
Nyolc hónappal a kinevezése után a Spurs elküldte vezetőedzőjét, Thomas Frankot. A Brentford kispadján nagy angliai megbecsülésre szert tevő dán tréner megsemmisülten távozik a Tottenham Stadiumból, attól a klubtól, amellyel mindössze hét bajnokit tudott megnyerni a huszonhatból. De mi volt a baj? Csak az eredménytelenség, vagy valami más? És ami immár a legfontosabb kérdés az észak-londoni egyesületnél: ki követheti a többre hivatott szakvezetőt?