Amikor az Athletic Bilbao a Barcelonát és a Real Madridot is félresöpörte
A korábbi bilbaói balszélső, Javier Clemente 33 évesen lett először edzőként bajnok az Athletic csapatával. A Bobby Robson filozófiájából táplálkozó, védekezésre építő stílusa César Luis Menottinál is kiverte a biztosítékot, de nem érdekelte. Baszkföld dicsőségére a Real Madridot és a Diego Maradonával felálló FC Barcelonát megfricskázva két bajnoki címet, valamint kupát is nyert az Athletic Bilbaóval.
Lehoiak (Oroszlánok) vagy Zuri-Gorriak (Vörös-fehérek), így ismerik Baszkföldön a régió legsikeresebb futballklubját. Az Athletic Bilbao – párban a másik baszk nagycsapattal, a Real Sociedaddal – egyedülálló sikert aratott. A második világháború óta nem volt olyan összefüggő négy szezon, amelyből legalább egyet ne a két gigász egyike, a Real Madrid vagy az FC Barcelona nyerjen – kivéve az 1981 és 1984 közötti időszakot. Korábbi cikkünkben az 1981-es és 1982-es bajnokot, a Real Sociedad csodás sorozatát mutattuk be, most jöjjön az Athletic Bilbaóé.
Spanyolországban a baszk klubok a profi labdarúgás bölcsői: a tíz csapat közül, amely 1928 áprilisában létrehozta a profi ligát, négy baszk volt (Arenas, Athletic Bilbao, Real Sociedad, Real Unión) Később ötödikként csatlakozott az Alavés. Magának a profi ligának az ötletét is az egyik baszk klub, az Arenas vezetője vetette fel.
Az alapító Athletic Club az 1930-as években élte első fénykorát: az országos kupák mellett 1930 és 1936 között négy bajnoki címet szerzett, az egyik legjobb spanyol csapatnak számított. Tovább is tartott volna a tündérmeséje, ha nem tör ki a polgárháború. A baszk csapatok között közmegegyezés volt, hogy ragaszkodnak az etnikai alapú válogatási elvhez: Con cantera y afición, no hace falta importación (azaz – szabad fordításban – erős utánpótlásneveléssel és hűséges szurkolótáborral nincs szükségünk rá, hogy máshonnan hozzunk játékosokat).
A nevelés csúcsa
Az Athletic Bilbao a kivételes hatékonyságú játékosnevelés egyik európai fellegvára. Írtunk róla korábban, hogy ugyan Baszkföld csupán a spanyol népesség alig öt százalékát teszi ki, a 2024-es Európa-bajnokságon Spanyolország játszott olyan meccset, ahol a mezőnyjátékosok fele baszk volt. Bilbaóban ráadásul a mai napig ragaszkodnak az etnikai alapú válogatási elvhez: náluk kizárólag baszk származású játékosok kerülhetnek a csapatba. Az Athletic jelenlegi keretéhez tartozó, ghánai szülőktől származó Inaki Williams, a mexikói felmenőkkel rendelkező Alex Padilla és marokkói gyökerű Maroan Sannadi is Baszkföldön születtek, így baszknak számítanak.
A Bilbao egészen 1963-ig egyszer sem csúszott ki a legjobb tíz csapat közül a bajnokság végén, pedig ekkor már 16 csapatos volt az élvonal. A bilbaói születésű edző, Luis María „Koldo” Aguirre érájában (1976–1979) a baszk futballtörténelem egyik legjobb csapata jött össze, két bronzérmet nyert a csapat, bejutott a Spanyol Kupa és az UEFA-kupa döntőjébe is, de mindkettőt elveszítette, utóbbit a Juventus ellen. Az 1980-as évek elején félő volt, hogy a kulcsjátékosok, José Ángel Iribar, Ángel María Villar és Javier Irureta távozásával visszaeshet a Bilbao a tabellán. 1981-ben aztán megérkezett az első csapathoz az addig az Athletic B együttesét irányító korábbi bilbaói balszélső, a mindössze 31 éves Javier Clemente.
Nem örökölt világverő csapatot. A Bilbao az 1981–1982-es idényben negyedik helyen végzett vele, és José Santamaría szövetségi kapitány az 1982 nyarán Spanyolországban rendezett világbajnokságra csupán egy Athletic-játékost válogatott be, Santiago Urquiagát, aki az NSZK és Anglia ellen kezdett.
Clemente edzői filozófiája a fegyelemre, a betonbiztos védekezésre épült, illetve a zónavédekezésre, amelyet a Bobby Robson-féle Ipswich Towntól lesett el a spanyol edző, aki rajongott Robsonért.
Többször is járt tanulmányúton az angol klubnál. Hitt a direkt játékban, a zónavédekezésből indított, gyorsan kapuig vitt ellentámadásokban, illetve a rendkívüli állóképességben, fizikai felkészítésben. És persze a fiatalokban: az 1982–1983-as szezonban egyedül a Racing Santandernek volt alacsonyabb átlagéletkorú csapata. A bilbaói kezdőből négyen 22 évesek vagy annál fiatalabbak voltak.
Clemente tulajdonképpen az 1981-ben és 1982-ben bajnok Real Sociedad edzőjénél, Alberto Ormaetxeánál is megfigyelhető baszk hagyományokra épített, és a mivel ez a stílus a stabil védekezésre alapozott, mindketten megkapták, hogy antifutballt játszanak a csapataik. Nem szabad elfelejteni, hogy ezt a stílust a klíma is alakította: Baszkföldön a többi spanyol régióhoz képest is sok a csapadék, az itteni stadionok gyepszőnyege rendszeresen katasztrofális állapotban volt, sokszor nem volt alkalmas a kombinatív, rövidpasszos játékra.
A védekező felfogás miatt Clementét az FC Barcelonánál dolgozó César Luis Menotti is támadta, volt, hogy a foci haláláról beszélt egyik Bilbao elleni meccsét követően. Clemente fittyet hányt a kritikára, beképzelt hippinek titulálta az argentinokkal világbajnok edzőt.
A Bilbao kapusa, a később válogatott ikonná váló 21 éves Andoni Zubizarreta nevével ekkortájt kezdett megismerkedni a közvélemény. A védősorban a jobbhátvéd poszton Santiago Urkiaga, a középső védő Andoni Goikoetxea is sokszoros válogatott lett, és érdemes szót ejteni a baloldali védőről, Luis de la Fuentéről, aki 2024-ben Európa-bajnokságot nyert spanyol szövetségi kapitányként. A centrumban Miguel de Andrés játszott védekező középpályásként, elöl pedig a Dani–Manu Sarabia csatárkettős ontotta a gólokat – az idényben összesen 39-et.
Bilbaói gólgyár
A Real Madridot akkor a klub legendája, Alfredo di Stéfano vezette, és sokáig úgy tűnt, visszaveheti a bajnoki címet a csapatával a sorozatban két elsőséget szerzett Real Sociedadtól. A San Sebastián-i csapat alaposan visszaesett, míg a Real 34 fordulóból 24-ben vezetett. Ugyan Clemente a stabil védekezésre alapozott, ez nem ment a támadások rovására, messze a Bilbao szerezte a legtöbb gólt a szezonban (71), meccsenként átlagosan kettőnél is többet. A Dani–Sarabia kettőshöz ekkor csak a Real Zaragoza duója, a Raúl Amarilla–Jorge Valdano csatárkettős volt fogható a ligában.
A bajnokság utolsó fordulójában a Real kezében volt a saját sorsa, ám Valenciában 1–0-ra kikapott, miközben az Athletic a Las Palmas stadionjában elsöprő támadójátékkal 5–1-re győzött, és megszerezte hetedik bajnoki címét.
A 27 év után megnyert aranyat a csapat a Nervio-folyón, egy La Gabarra nevű bárkán ünnepelte, mellyel hagyományt teremtett, a hajó pedig legendássá vált, ma már múzeumban őrzik. Azóta a vízen ünnepli minden jeles sikerét a csapat, a szurkolók százezrei pedig hajókon, illetve a parton éltetik őket.
Az etnikai homogenitás óriási plusz energiát ad a baszk futballnak, ami időként megindító pillanatokat okoz – például a 2024-es kupagyőzelem ünneplésekor, vízen és szárazföldön.
A csapat 1957 után ismét elindulhatott a BEK-ben (az 1957-es kiírásban a negyeddöntőben egyetlen góllal felülmúlta a Manchester United), de a második fordulóban kiejtette a Liverpool.
Csatárcsillagok nélkül is ment
Az 1983–1984-es bajnoki évadban megmaradt a csapat gerince, ám Danit Clemente mindössze 14 mérkőzésen vetette be, szükség volt egy új gólzsákra, akit nem talált meg az edző. Úgy alakította át a csapat játékát, hogy a középpályások és a védők is gyakrabban odaérjenek a kapu elé. Ennek volt köszönhető, hogy a középső védő Inigo Liceranzu ugyanúgy hét góllal zárt, mint a bal oldali középpályás Ismael Urtubi vagy a középcsatár, José María „Txema” Noriega. Dani és Sarabia hiába szerzett mindössze 15 gólt közösen a szezonban, a támadójáték jól működött, a védelem pedig a Barcelona mögött a második legkevesebb gólt kapta. A csapat kohéziója, a jó szellemiség repítette a Bilbaót.
Az utolsó fordulóban ezúttal az Athletic Club kezében volt a döntés. A kezdő sípszótól kezdve, a 90 perc során legalább háromszor változott, hogy épp ki az aktuális bajnok. Végül a Barca hiába nyert az Atlético Madrid otthonában, a Real pedig az Espanyol ellen, az Athletic Bilbao hazai pályán győzött a Real Sociedad elleni baszk rangadón, és zsinórban másodszor is bajnok lett. Megérdemelte, hiszen az idényben a legnagyobb riválisok közül a Barcelonát 4–0-ra, a Real Madridot 2–1-re verte meg hazai pályán. Abban az idényben ráadásul három trófeát szerzett, a Spanyol Kupát is hazavitte – újfent a Barcelonát győzte le a fináléban, s a duplázás miatt a Szuperkupa is automatikusan az övé lett.
A kupadöntőben Diego Maradona képtelen volt elviselni a vereséget – ennek előzménye, hogy Goikoetxea egy bajnokin eltörte a bokáját –, társaival több bilbaói játékosra is rátámadt, kocsmai jelenetekkel zárult a mérkőzés.
Az Athletic Bilbao az ország egyik legjobb utánpótlásbázisára építve két éven át uralta a spanyol futballt. A Sarabiával való ellentéte miatt Clemente 1986-ban távozott. A baszkok azóta is hiába kergetik a bajnoki aranyérmet. A Sociedadtól és a Bilbaótól viszont már senki sem veheti el, hogy sajátos futballstílusukkal négy éven át háttérbe szorították a Real Madridot és az FC Barcelonát.
Borítókép: athletic-club.eus
Szerző
Gabay Balázs
Gabay Balázs
Kapcsolódó cikkek
Antiguoko, Baszkföld büszkesége, ahol klasszis játékosok és edzők teremnek
Akad egy kis klub Spanyolország egyik legkisebb tartományában, Gipuzkoában, amelynek nincs profi csapata, mégis a figyelem középpontjában áll mostanában. Persze ez nem csoda, hiszen olyan játékosok fordultak meg itt, akik nem csak a pályán, de az oldalvonal mellett is bizonyítják az utóbbi időben a rátermettségüket. Xabi Alonso, Unai Emery, Mikel Arteta, Andoni Iraola és Julen Lopetegui is megfordult itt, de egyébként is jellemző, sok sikeres pályafutás elindításában vállalnak szerepet.
Bilbaói gólvágóról nevezték el a spanyol labdarúgás legjelentősebb egyéni díját
A spanyol labdarúgás első sztárjátékosának neve a mai napig fennmaradt. A Pichichi művésznéven elhíresült bilbaói futballistáról nevezték el a spanyol első, illetve másodosztályú bajnokság gólkirályának járó trófeát. A spanyol foci kedvelők sokszor hallhatják a nevét, ám azt talán kevesen tudják, hogy a megnevezés mögött egy tragikusan fiatalon elhunyt korábbi kiváló labdarúgó rejlik.
A baszkok először és utoljára megtörték a Real Madrid uralmát
Az Athletic Bilbao már az 1930-as években is sikeres volt, ám 1981 és 1984 között kizárólag baszk csapatok nyertek bajnokságot Spanyolországban. Két részben dolgozzuk fel ezt az időszakot, és a térség másik nagy klubjával, a Real Sociedaddal kezdjük, amelynek edzője, Alberto Ormaetxea védekezésre építő filozófiájával meghatározta a korszak spanyol futballját.