Apáról fiúra – Valentino után Sandro is egy sikercsapat ikonja lett

Az 1949-es Superga-tragédiában odaveszett Torino csapatkapitányát, Valentino Mazzolát egyesek minden idők legjobb klasszikus tízesének tartják. Az alma nem esett messze a fájától, ugyanis a tragikus sorsú labdarúgó fia, Alessandro Mazzola ugyancsak zseniális képességű labdarúgó volt.

A Grande Torino emblematikus alakja 30 évesen vesztette életét

Az idősebb Mazzola 1919-ben a Milánó környéki Cassano d’Addában született, ahol szerény körülmények között élő családban nőtt fel. Valentino már gyermekkorában egy malomban dolgozott, bátorságáról pedig mindent elmond, hogy tízévesen az Adda folyóból kimentett egy fuldokló hatéves kisfiút, aki Andrea Bonomi, az AC Milan későbbi csapatkapitánya volt.

Valentino kisebb utánpótláscsapatokban focizott, majd átkerült Velencébe, a kötelező katonai szolgálatát ugyanis a haditengerészetnél töltötte. A lagúnák városában egy egymás közti játék alkalmával vetettek rá szemet a Venezia akkori vezetői. A legenda szerint Mazzola mezítláb futballozott, mert féltette az egyetlen cipőjét, azonban kiváló kvalitásaival így is meg tudta győzni a vezetőket a szerződtetéséről. 1940. január 1-jétől állt a klub szolgálatába, és egy Lazio elleni mérkőzésen debütált a Serie A-ban.

Mazzola Velencében játszott először együtt a fiumei születésű Ezio Loikkal, akivel később Torinóban és az olasz válogatottban is nagyszerű párost alkottak. Noha a felek kezdetben különböző személyiségük révén nem kedvelték egymást, idővel kiválóan megértették a másikat. Az addig a bennmaradásért küzdő Venezia 1941-ben megnyerte a Coppa Italiát, 1942 tavaszán pedig az előkelő harmadik helyen végzett a Serie A-ban.

Forrás: gazzetta.it

1942 júliusában Mazzola annak ellenére szerződött 250 000 líráért cserébe a Torino FC-hez, hogy szóban állítólag már elkötelezte magát a városi rivális Juventushoz. Az Egri-Erbstein Ernő által irányított Torino tökéletes csapattá formálódott, amelynek Valentino az egyik legfontosabb szereplője lett. Támadó középpályásként igazi karmestere volt a csapatnak, fantasztikus technikai adottságai és látványos játéka révén a nézők legnagyobb kedvencévé vált.

A világ az idő tájt legjobb csapatának tartott Torino története tragikus véget ért, ugyanis 1949. május 4-én az SL Benfica elleni mérkőzés után Lisszabonból hazafelé tartva, a csapat repülőgépe nekicsapódott a Superga bazilika oldalának. A tragédiát senki nem élte túl, az olasz válogatott gerincét is adó egyesület az utazó stábjával együtt odaveszett. Mazzola és a legjobb olasz labdarúgók mellett Egri-Erbstein és a csapat magyar játékosa, Schubert Gyula lelte halálát az egész országot megrázó balesetben.

Mazzola a fellelhető adatok szerint 1942 és 1949 között 195 mérkőzésen 118 gólt szerzett a Torino színeiben.

Az olasz válogatottban a torinói évek alatt 12 mérkőzésen négyszer volt eredményes. Egyetlen világbajnokságon sem léphetett pályára, mivel a második világháború után először 1950-ben rendezték meg újból a tornát, amikor már nem élt. 1947-ben viszont játszott a magyar válogatott elleni, 3–2-re megnyert meccsen, melyen a fentebb említett Loik betalált, míg a mieink találatait Szusza Ferenc és Puskás Ferenc szerezték.

Puskás is elismerte Sandro Mazzola képességeit

Valentino idősebb fia, Sandro hatéves volt, amikor az apja elhunyt. A nála két évvel fiatalabb testvérével, Ferruccióval együtt az Internazionale utánpótlásában nevelkedtek, ám amíg Sandro a teljes pályafutását a milánói klubnál töltötte, addig öccse több csapatnál is megfordult. Az idősebb fivérről úgy tartják, hogy legalább akkora zseni volt, mint az édesapja. Az elért eredményeket tekintve túl is szárnyalta az apját, azonban Valentino számára csak 30 évet adott a sors.

Fotó: Wikimedia Commons

A teljes pályafutását a milánóiaknál töltötte, 1960 és 1977 között 568 mérkőzésen lépett pályára a fekete-kékek szerelésében, ezalatt 161 találat fűződött a nevéhez. Mazzola nélkülözhetetlen szerepet vállalt négy olasz bajnoki címből, valamint két-két BEK-győzelemből és Interkontinentális Kupa-sikerből.

Az Inter első, 1964-es BEK-győzelme alkalmával a döntőben a sorozat azt megelőző sikercsapatát Real Madridot múlta felül 3–1-re. A bécsi finálé lefújása után a Real klasszisa, Puskás Ferenc mezt cserélt a kétgólos Mazzolával, miközben azt mondta neki:

„Játszottam az édesapád ellen, nagyon büszke lenne most rád.”

Az olasz válogatottal 1968-ban Európa-bajnok, 1970-ben vb-ezüstérmes volt, 70 mérkőzésen 22 gólt szerzett a nemzeti színekben 1963 és 1974 között.

Édesapjához hasonlóan, Sandro Mazzola ugyancsak kora legjobb játékosai közé tartozott. Az 1971-es Aranylabda-szavazáson Johan Cruyff mögött a második helyen végzett.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt fotó: tv2000.it