Araújo, Iniesta és Richarlison küzdelme a lelki válsággal

Ha a topligák futballistáira gondolunk, elsőként alighanem a gondtalan életre asszociálunk. Elvégre semmi mást nem kell tenniük, mint focizniuk, amit gyerekkoruk óta imádnak. Edzenek, utaznak, játszanak, eközben kiszolgálják őket, a hónap végén pedig landol a csillagászati összeg bankszámlájukon. Mi ebben az olyan embert próbáló?

Nos, ennél azért árnyaltabb a kép. Mert miközben sajnálni sem kell őket, amiben élnek, az egy konstans harc. Minden egyes nap meg kell küzdeniük a helyükért, amit minimum két másik játékos igyekszik elvenni. El kell tudni viselniük a terhet, hogy nem hibázhatnak. A védő nem adhatja el a labdát, nem léphet oda rossz ütemben tizenegyest összehozva, a csatár nem hagyhatja ki a helyzetet, amivel oda az egyenlítés, mert már rájuk is zúdul a sértő kommentcunami. A szakkommentátorok, újságírók vagy épp szurkolók millióinak kegyetlen kritikája, máskor „csak” több tízezer drukker füttyszava a stadionban. Meccs, meccs és meccs, a mókuskerék megállíthatatlanul forog, és nincs kiszállás. Sokakat persze épp ez éltet, a folyamatos adrenalinbomba, a tét súlya, vannak viszont olyanok, akik felőrlődnek ebben az állandó bizonyítási kényszerben.

Araújo szeretné rendbe rakni a megromlott mentális egészségét

Ronald Araújo azután döntött úgy, muszáj rendbe tennie magát lelkileg, hogy november 25-én a Barcelona 3–0-ra kikapott a Chelsea-től a Stamford Bridge-en. Az uruguayi védőt 12 perc alatt összeszedett két sárga lappal állították ki az első félidő végén, ami alaposan közrejátszott abban, hogy a Barca ennyire sima vereséget szenvedjen. Araújo az azt követő hétvégén, az Alavés ellen nem volt kerettag, majd kihagyta a hétközi, Atlético Madrid elleni rangadót is.

„Araújo nincs kész a játékra – mondta akkor Hans-Dieter Flick, a katalánok edzője. – Ez most egy privát ügy.” A sejtelmes nyilatkozat után kevéssel kiderült, a védő azt kérte klubjától, engedje el, hogy rendbe rakja a megromlott mentális egészségét. Az uruguayit az utóbbi időben állandó sérülések gyötörték, a legutóbbi, Chelsea ellen hibája után pedig a szurkolók is alaposan kikezdték. Érzelmileg mindez rettenetesen megviselte, és úgy döntött, a nulláról kell felépítenie magát. A hívő Araújo a vallásban vélt kiutat keresni, ezért spirituális utazásra indult Izraelbe.

De nem csak a hitére, a csapattársak támogatására is számíthat. „Emberként és játékosként is hiányzik nekünk – mondta Eric García azután, hogy 2031-ig szerződést hosszabbított a Barcelonával. – Tárt karokkal várjuk vissza. Ami az ember mentális egészségét illeti, mindenki másképp tartja karban. Remélem, türelmes marad magával szemben, ugyanakkor azt is szeretném, ha mielőbb visszatérne. A futballcsaládunk tagja, minannyian imádjuk.”

Iniesta állandó nyugtalanságot érzett

Egy másik barcelonai, a játéktól már visszavonult ikonikus középpályás, Andrés Iniesta azután küzdött depresszióval, hogy 2009-ben elvesztette jó barátját, Dani Jarquét. Az RCD Espanyol futballistája, akivel Iniesta az utánpótlás-válogatottakban futballozott együtt, szívinfarktusban hunyt el a csapat olaszországi edzőtáborában, a szobájában tartózkodva. Iniesta egy évvel később, a dél-afrikai világbajnokság döntőjében a 116. percben szerzett győztes gólja után mezét levéve az egész világnak megmutatta az atlétájára írt üzenetet: „Dani Jarque, örökké velünk maradsz”. Meglehet, az a gól szabadította ki a lelki gyötrelmek fogságából.

Iniesta futballistaként felért a csúcsra, gólt szerzett világbajnoki döntőben, mégis állandó nyugtalanságot érzett barátja elvesztése miatt (Fotó: Jerry Lampen/Reuters)

„Nem feltétlenül nevezném depressziónak, ami eluralkodott rajtam, betegségnek sem mondanám, inkább amolyan állandó nyugtalanságot éreztem. Mintha semmi nem lenne jól” – idézte életrajzi könyvét 2016-ban a vele beszélgető The Guardian. A cikkből kiderül, Iniesta a 2009-es BL-döntőben is sérülten futballozott, olyannyira, hogy előre figyelmeztették, jobb, ha nem lő kapura, majd az őt nyúzó egészségügyi problémák közepette jött a lelkét megnyomorító hír, hogy elhunyt Dani Jarque. Összetört. Sokáig egyetlen barcelonai edzést sem tudott befejezni, saját bevallása szerint is úgy érezte, mintha szabadesésben lenne. Amikor végképp nem bírta már így folytatni, szakemberhez fordult.

„Ez egy olyan állapot, amelyben roppant törékenynek érzed magad. Sok a kétely, és egyik pillanatról a másikra zuhansz a jó állapotból a rosszba. Nagyon nehéz pillanatok ezek, ebben a helyzetben képesek az emberek végletes megoldásokhoz folyamodni… Bennem azért sosem fordult meg, hogy feladjam. Megértettem, hogy ez egy válságos helyzet, de menedékre leltem a szeretteim körében, mindenekelőtt pedig a futballban. Az emberek úgy tekintenek ránk futballistákra, mintha valamiféle más lények lennénk, akikkel semmi baj nem történhet, pedig mi is csak emberek vagyunk. Nem szeretném persze magunkat mártíroknak beállítani, mert tudtuk, mire vállalkoztunk. Minden munkának megvan a maga nehézsége. Amikor az apám építőmunkásként felmászott az állványra, tisztában volt vele, hogy leeshet. A futballista is tudja, mire számítson. Úgy nő fel, hogy el kell viselni a nyomást, a kritikát, hogy minden körülmények közt erősnek kell maradnia.”

Richarlison: „Viszamegyek Angliába, és egy pszichológus segítségét kérem”

A brazil válogatott csatáraként különösen igaz ez. Hogy bírnod kell a nyomást. És azt gondolhatnánk, aki 45 mérkőzésen 20 gólt szerez a selecao mezében, azzal különösebb baj nem lehet. Ehhez képes Richarlison könnyek közepette hagyta el a gyepet 2023 szeptemberében, amikor a brazilok Bolívia elleni 5–1-es győzelmekor lecserélték.

„Viszamegyek Angliába, és egy pszichológus segítségét kérem – mondta akkor az O Globónak. – Az elmúlt öt hónapban igen turbulens időszakon mentem keresztül. Most már valamivel stabilabb körülöttem a helyzet. Azok az emberek, akik csak a pénzemet akarták, nincsenek már a közelemben. Biztos, hogy beindulnak most már a dolgok, újra jó formába kerülök a Tottenhamben és a kezembe veszem a sorsom. De a mentális egészségem érdekében szerzek előbb egy szakembert, és erősebben térek vissza, mint valaha.”

A Spurs támadója hozzátette, az a legfontosabb feladata, hogy kizárja a gondolataiból a pályán kívül történteket, amiket addigra nem tudott már kontrollálni. Ám mert sikerült megszabadulnia az őt körülvevő haszonlesőktől, elkezdhetett a játékra koncentrálni, még ha a folyamatos sérülések azután is sokáig kínozták – könnyen lehet persze, azoknak lelki eredői voltak. A hajlítójával és sportsérvvel is küzdött abban a szezonban, az azt követő, 2024–2025-ös idényben ugyancsak a hajlítójával és a vádlijával vacakolt, most ősszel azonban valahára egészséges. Ha a 15 bajnokiján szerzett hat gól nem is valami félelmetes, kiindulópontnak megfelel. Csak maradjon is immár a helyes úton.

A lelki problémák különböző válfajaival küzdő labdarúgók sora persze végtelen. Beszámolt a nyilvánosság előtt nehézségeiről a két évig depresszióval küzdő Michael Carrick, az édesapja elvesztése után mély depresszióba eső és két évre alkoholistává váló Francesco Acerbi, ugyancsak depresszióba zuhant a koronavírus-járvány után Josip Ilicic, illetve a 2020-as sérülésekor Christian Pulisic is.

Ami mindannyiuk fontos üzenete: a mentális betegséget is le lehet győzni.

Borítókép: lifeafterthefootball.eu

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.