Autóverseny egy ékszerdobozban – helyszíni tudósítás Monacóból

A városállam területe mindössze 1,93 négyzetkilométer, ezzel a világ második legkisebb országa a Vatikán után. Az állam annyira pici, hogy még a magyarországi Csenyéte területe is nagyobb, sőt még Iborfiáé is, amely hazánk legkisebb lakónépességű falva. De míg Iborfián például 13 fő lakik, Monacónak jelenleg közel 40 000 lakosa van. Így aztán az sem meglepő, hogy a hercegség a világ legsűrűbben lakott országa. A monacói látkép a gyönyörű tenger és a luxusjachtok mellett szebbnél szebb lakóházakból és villákból áll, amelyek sűrűn egymás mellett tornyosulnak a szűkös utcácskák szélén.

És éppen ez teszi Monacót a legkülönlegesebb autóverseny helyszínévé: a pici, kanyargós utak tökéletes helyet biztosítanak egy egyedi pályának, ahol igazán megmutatkozik a versenyzői tehetség fontossága. A helyszín azonban nem csak a pilótáknak hatalmas kihívás, hanem a szervezőknek és a csapatoknak is. A sportvilág egyik legőrültebb logisztikai projektjének keretein belül költöztetnek be egy autóversenyt aprócska otthonába egy hétvégére, ahol még a gumik sem a megszokott módon működnek.

Egy pálya a város szívében

A legendás monacói utcák 1929-ben voltak először autóversenyek megtartására használva, s a pálya az évek során rengeteg változáson ment keresztül, amelyek követték a város útrendszerének természetes változásait. A jelenleg is használt és ismert vonalvezetés 2015 óta szinte változatlan: 3,3 km hosszan kanyarog Monaco szívében és 19 legendás kanyarból áll.

Ezek nevei mostanra ikonikussá váltak: egy részük a pálya mentén lévő létesítményekről van elnevezve, míg mások helyi hírességekről. Az első, Sainte-Dévote névre hallgató kanyar például az azonos nevű kápolnáról kapta a nevét, a Casino Square értelemszerűen a lenyűgöző kaszinóról, míg a pálya védjegyének számító hajtűkanyarba a Mirabeau kanyar vezet be, ami az ott álló hotel után lett elnevezve. Ikonikus részei még a pályának az alagút, az úszómedence-szekció, valamint az utolsó előtti kanyar, a La Rascasse.

A Formula–E 2015-ben versenyzett először Monacóban, akkor még egy, az F1-es futamokról ismert pályavezetéstől eltérő aszfaltcsíkon: kihagyták a kaszinó–hajtűkanyar–alagút szekciót. 2021 óta azonban már ők is a tradicionális kialakítást használják.

(Forrás: fiaformulae.com)

Monaco éves átváltozása

Noha a monacói versenyszezon csak tavasz végén kezdődik hivatalosan, az előkészületek már bőven azelőtt, február végén megkezdődnek. Maga az építés, a város felkészítése nagyjából hat héttel az események előtt indul. Ezzel együtt elérkezik a rendszeres útlezárások időszaka, ami eleinte még csak apróbb fejfájást okoz a helyieknek, a versenyhétvégéken viszont szinte teljesen megbénítja a város közlekedését.

Nem csoda, hogy hamar elkezdik a munkálatokat a helyi erők, mivel 21 kilométernyi korlátot, kerítést és dróthálót kell elhelyezniük a pálya szélén. A szükséges kellékek, anyagok és munkagépek a környező településekről érkeznek: ezek közé tartozik 1,5 tonnányi elem a lelátókhoz, 3000 gumi, amik a pálya szélén álló biztonsági falat alkotják, valamint 800 tűzoltókészülék is. Maga az anyagok hercegségbe szállítása vonattal és kamionokkal is hatalmas szervezést igényel.

A pálya építésében körülbelül 250 ember vesz részt, de a pályán és annak környékén dolgozók (pályabírók, versenybírók, önkéntesek) száma versenyhétvégéken elérheti a 2000 főt is. Ők nem csak a logisztikával harcolnak, de versenyt futnak az idővel is: a monacói utcákon megrendezett történelmi nagydíjjal (ahol régi autókülönlegességeket tekinthetnek meg az érdeklődők) kezdődött idén a sor április végén, azt követi az e hétvégi Formula–E Monaco E-Prix, majd mindössze három hetük van a szervezőknek összekapni magukat a nagy fináléig, a Monacói Nagydíjig (június 5–7.).

A munkálatok végére teljesen fel van állványozva a város szíve. Ez természetesen fontos a résztvevők biztonságának biztosítása szempontjából – hiszen régebbi időkben arra is volt példa, hogy egy autó egyenesen kirepült a pályáról és a tengerben kötött ki –, a helyiek azonban közel sem örülnek a versenyhétvégét övező káosznak.

(Forrás: fiaformulae.com)

Egy helyi egyetemistával, Irenével beszélgettem tapasztalatairól. Az olasz származású lány elmondta, hogy nagyon nem szereti a tömeget, így a májusi versenyidőszakot nehéz elviselnie. Elmondása szerint a tömegközlekedés teljesen felborul, Monte-Carlo belvárosának szépségét pedig elveszik a barikádok és drótkerítések. A legnagyobb probléma a helyieknek az, hogy a versenyhétvégékre elviselhetetlenül nagy tömeg gyűlik össze a picike államban. Nagyjából 22 000 ember foglal helyet a lelátókon, a futamot meghatározott zónákból követő, állóhellyel rendelkező nézők száma pedig további 12 000 főre rúg. Ennek a nagyjából 34 000 fős tömegnek pedig egy vasútvonal segítségével kell visszajutnia esténként a szállásaikra a környéken elhelyezkedő településekre.

Az F1-es versenyhétvége után csupán két-három hét alatt el is takarítják a májusi őrület maradványait, Monaco visszatér a megszokott kerékvágásba. A motorsportok rajongóinak pedig kifejezetten furcsa élmény látni a kikötő melletti területet akkor, amikor nem a paddock és a csapatok garázsai töltik be azt, hanem visszaváltozik egy csendes, üres térré. Kissé hiányérzete van az embernek.

A pálya különlegessége mérnök szemmel

A monacói pálya egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy napközben versenyautók száguldanak rajta, estére viszont visszafoglalják az utakat a helyi lakosok autói. Az a pár óra, amit az utcai autók a pályán töltenek, pont elég idő ahhoz, hogy a futam során felgumizódott pálya visszakerüljön eredeti állapotába, amilyen a hétvége előtt volt, mielőtt a versenygépek terhelése alatt fokozatosan felgumizódott volna az aszfalt felülete. Ezzel együtt a felgumizottság jelentette extra tapadás is eltűnik. Kifejezetten trükkös a Formula–E helyzete, hiszen idén egy dupla futamos versenyhétvégét teljesítenek itt, azaz szombaton és vasárnap is rendeznek szabadedzést, időmérőt és futamot is.

Az ezzel járó kihívásokról mesélt nekünk Manfred Sandbichler, a Hankook (a Formula–E hivatalos gumipartnere) motorsportért felelős igazgatója, és Mike Choi, a Hankook versenyabroncs-fejlesztő mérnöke a helyszínen.

„A világon sehol máshol nem találkozunk ilyen különleges helyzettel, éppen ezért kifejezetten nagy kihívás itt a versenyzés. Itt mindenféle anyagot megtalálunk az utak felületén, az alagút pedig még inkább kiszámíthatatlanná teszi gumik viselkedését. Ettől is lesz ilyen izgalmas a verseny” – meséli Sandbichler.

A Hankook szakemberei nagyon sok érdekességet árultak el a gumikról (Forrás: Hankook)

„Beletelik egy kis időbe, mire a pályán kialakul a megfelelő felgumizottság a versenyautók által, és csak azután kerülnek a gumik a megfelelő tapadási ablakba. Mikor a szombati versenynap végén ismét kinyitják az utakat, akkor az olyan, mintha egy gombnyomással visszaállítottunk volna az utak állapotát. Teljesen megváltozik szombat délutánról vasárnap reggelre. A csapatoknak ezért is kell többféle gumistratégiával is előrukkolniuk másnapra. Ráadásul az energiamenedzsment is befolyásolja a gumik élettartamát és viselkedését, ez is csapatonként változhat a különböző stratégiákat figyelembe véve” – mondta Choi, aki arról is beszélt, hogy a pálya melyik része terheli meg legjobban az abroncsokat.

„Emellett az is megnehezíti a dolgunkat, hogy Monacóban jelentős magasságváltozások vannak. A legtrükkösebb rész a hajtűkanyar, illetve az afelé vezető lejtő. Ott rövid időn belül az autó hátuljáról az elejére irányul a terhelés, majd hirtelen jobbról balra a kanyarban. Ez pedig nagyon megterheli az abroncsokat” – magyarázta a szakember.

Gyors autók és fényűző körítés

A monacói versenyhétvégék nem csupán a technikás pályáról és a pályán történő akcióról szólnak: a milliárdosok játszótere megtelik hírességekkel, befolyásos személyekkel, akik mind meg akarják csodálni a hercegséget legnagyobb pompájában. A kikötők megtelnek luxusjachtokkal, minden este privát partik és fogadások zaja tölti be a tengerparti területet. A városban sétálva minden sarkon belefutunk egy étterembe vagy bárba, amelyek a különböző csapatok VIP-vendégeinek törzshelyévé válnak a hétvégére. Igazán furcsa látvány mindenhol filmbe illő öltönyös biztonsági őröket látni. A legstílusosabban a Jaguar Formula–E csapata szórakoztatja vendégeit, a brit istálló egy hatalmas jachton tartott fogadást már péntek este, a hivatalos versenyhétvége kezdete előtt.

Carlos Sainz és barátnője, Rebecca Donaldson (Forrás: fiaformulae.com)

Még a pilóták is azon viccelődtek a médianapon a Büntető jelenlétében megtartott sajtótájékoztatón, hogy még ők maguk sem képesek asztalfoglalást szerezni a menőbb éttermekbe – még akkor sem, ha ők nyernek a futamon. Azt is megtudhattuk, hogy itt előnyben vannak a helyi versenyzők: többen is a Jaguar Monacóban élő pilótáját, Mitch Evanst hívják segítségül asztalfoglalást illetően. Az új-zélandi versenyző bizonyosan tapasztalt ezen a téren, hiszen az évek során négyszer állt már a dobogón a hercegségben, 2024-ben megszerezte első győzelmét a Monaco E-Prix-n. A mostani hétvégén is bővítette dobogós helyezéseinek listáját, a második helyen futott be Nyck de Vries Mahindrája mögött szombaton.

A versenyhétvége körítésének azonban nem mindenki örül: a Citroen pilótája, Jean-Éric Vergne például arról beszélt, hogy őt kifejezetten zavarja és kiszakítja a hétvége ritmusából a luxizás: „Nehéz kizárni ilyenkor a külvilágot, annyi minden van ilyenkor ezen a hétvégén, mindig történik valami. Ki kell vonnod magad a körülötted történő eseményekből, ha meg akarsz próbálni teljesen a versenyzésre koncentrálni” – mondta.

Az biztos, hogy megvan a hely varázsa: ahogy a vasútállomást elhagyva azonnal megpillantja az ember a legendás helyszínt, azokat a kanyarokat, ahol minden évben a világ legjobb pilótái száguldanak. A monacói utcai pálya a legjobb a versenynaptárban? Közel sem. Azt talán kijelenthetjük, hogy a versenyzésnek nem tesz jót a kialakítása. Az viszont biztos, hogy a közegnek különleges hangulata van – ahogy a történelem, luxus, elegancia és az autósport világa keveredik ezen a csodálatos helyen.

Borítókép: fiaformulae.com