Az akarat és a zsenialitás diadala: így lett világbajnok a pólóválogatott

Támadás

Ha egy csapat önmagához képest rosszul játszva világbajnokságot tud nyerni, akkor az egy nagyon nagy csapat. Nem mintha tíz lőtt gól a rendes játékidőben kevés lenne, de az első negyedet leszámítva (4–2) érezhetően megszenvedett az együttes a gólokért. A korábbiakkal, illetve Varga Zsolt szövetségi kapitány egyik edzői erényével – és különösen a címvédő spanyolok elleni elődöntővel – szemben most nem a záró, hanem a nyitó negyedben parádézott a gárda, főként a két balkezes, Zalánki Gergő és Vámos Márton. Ugyanakkor már itt látszott, lesznek gondjaink, hiszen az emberelőnyöket az utolsó utáni pillanatban, az egyéni lövőerővel és technikával sikerült kihasználni.

A folytatásban sokáig hiányzott a hatékony centerjáték, legalábbis a játékvezetés nem díjazta emberelőnyökkel a mutatványt. Ezért is kellett Manhercz Krisztián zsenialitása.

A meccs jelenete

Manhercz a záró negyedben, hat a hat elleni játékban, kiszorított helyzetben, előbb a védőjét, majd a kapust becsapva megszerezte a harmadik gólját, újra lépéselőnyhöz juttatva a gárdát. Harmadik kiállítása miatt a kritikus utolsó percekben viszont már csak a partról próbálhatott meg segíteni.

Védekezés

A labdajátékok és a csapatjátékok – és egyébként valószínűleg a küzdősportok – egyik fontos tapasztalata, hogy ha nem megy igazán elöl, a védekezés összerakásával, küzdelemmel is át lehet lendülni a holtponton, elbizonytalanítva az ellenfelet. A görögök nyitásként – balkezes játékos nélkül – jobbal a jobb szélről (ha úgy tetszik, „rossz kéz oldalról”) váltották gólra az emberelőnyeiket, majd azonos létszámnál a kígyótérről hatalmas gólokkal lőtték át a magyar zónát. Mindez demoralizáló lehetett volna, de a magyar válogatott lélekben erősnek bizonyult, és a legnehezebb szituációkban, emberhátrányban bele tudott nyúlni egy-egy görög passzba: Zalánki Gergővel és Varga Dénessel az élen egyre jobban olvasta a játékot.

A görög meccslabda

A lehető legnagyobb bravúrként az utolsó percben görög meccslabdát sikerült kivédekezni: nem is öt a hat, hanem kettő a három elleni játékban, amikor ajtó-ablak nyitva volt az ellenfél számára. Jöhettek az ötméteresek.

A meccs embere

Vogel Soma a magyar vízilabdakapusok vastag aranykönyvében is egyedi jelenség lett. Nem először látjuk azt – különösen az Egyesült Államok elleni negyeddöntő volt ilyen –, hogy a meccs során keresi önmagát, védhető gólokat lap, és amikor az ember úgy érzi, azonnal le kellene kapni a pályáról, mégis nyerő embernek bizonyul.

Az amerikaiak elleni meccs döntő szakaszában két büntetőt hárított, így a sorozatban harmadikat már keresztlécre lőtte az ellenfél a négy közé jutásért. A görögök elleni döntőben egyre fontosabb védésekkel tartotta életben a reményeinket, így jöhettek az ötméteresek, amelyeknek nagy specialistája. A negyedöntős önmagán is túl tudott tenni, négy védéssel. Ráérzett, hogy a görögök egyre inkább a bal sarkot erőltetik, és hosszú karja egyre többször odaért, akkor is, ha vízre lőtt labdát kellett hárítania.

Mire figyeljünk a folytatásban?

Egy év múlva olimpia. A magyar válogatott a döntőbe jutással kvótát szerzett, de most egyelőre ki kell ünnepelni ezt a diadalt: 1973, 2003 és 2013 után negyedszerre jött össze a vb-győzelem. Ha a sikert jól dolgozza fel, és néhány hét múlva tiszta fejjel már Párizsra fókuszál, minden esély megvan rá, hogy tizenhat év után újra olimpiai bajnok válogatottunk legyen.

A szerb, horvát, montenegrói hármasból valakik biztosan újra összeszedik magukat, és akkor még ott vannak a vérrel, verejtékkel legyűrt amerikaiak.

És már a franciák is. A sportág üstökösei a negyeddöntő utolsó perceit kétgólos előnyben kezdték a spanyolok ellen, az eddigi legjobb világbajnokságukat zárják, és 2024-ben Párizsban otthon lesznek. A magyar válogatott az egyenes kieséses rendszerben végig minimális különbségekkel múlta felül az ellenfeleit, ugyanakkor Varga Zsolt tavalyi kinevezése óta egy Eb-ezüstnél és egy vb-aranynál tartunk, ami óriási fegyvertény. (A háttérben pedig, ne feledjük, ott vannak az utánpótlás-korosztályokban elért sikerek.) Az ifjúság és a rutin, a balkezesek és a jobbkezesek ideális ötvözetét alkotja a pólócsapat, a parton és a medencében akkor alakul ki a legnagyobb összhang, amikor a legjobban kell.

Kiemelt fotó: Alamy