Az Arsenal ezúttal a PSG-t győzte le a két legnagyobb erőssége bevetésével

Azáltal, hogy a válogatott szünetben szeptemberben megsérült Martin Ödegaard, aki mind a presszingben, mind a támadások felépítésében talán az Arsenal legfontosabb játékosa, kérdés volt, hogy miként oldja meg a pótlását Mikel Arteta. A spanyol szakember Leandro Trossard-t építette be a kezdőcsapatba, de nem egy az egyben Ödegaard helyére természetesen, hanem struktúrát is váltott és 4–4–2-ben, vagy bizonyos esetekben magasan már 4–2–4-ben kezdett támadni az Arsenal. Trossard Kai Havertz mellé került be a csatársorba. Ugyanezt a megoldást alkalmazta ezen a meccsen is, csak Havertz kicsivel mélyebből indult, általában a jobb oldali félterületből és Trossard volt az, aki visszalépett a bal oldal felé és az általa üresen hagyott területbe indult be a német.

A PSG-nél Ousmane Dembélé pótlását kellett megoldani a jobbszélen Luis Enriquének. A francia szélső Enrique döntése értelmében maradt ki a csapatból, hiszen tiszteletlenül viselkedett a legutóbbi, Rennes elleni bajnokin a lecserélését követően. Az már más kérdés, hogy ha ez egy egyenes kieséses szakaszbeli mérkőzés lett volna, akkor is kihagyta-e volna a keretből őt a spanyol vezetőedző. Visszatért Vitinha Fabián Ruiz helyére, a kapuban pedig az immár gyógyult Gianluigi Donnarumma állt.

Az előre borítékolható volt, hogy az Arsenal arra fog játszani a védekező fázisban, hogy lehetőség szerint minél többször kelljen az olasz kapust bevenniük a játékba Marquinhoséknak. Ezt pedig oly módon kényszerítették rá a párizsiakra, hogy az első félidőben magasan, emberorientáltan támadtak le, nem hagytak üresen senkit, csak a kapus volt szabad. Őt pedig a hozzá legközelebb álló védő irányából támadták le Trossard-ék, hogy annak, akinek biztosan oda tudná passzolni a labdát, ne tudja, hanem rúgja fel, vagy ha ezt nem teszi, akkor hátha elhibázik egy 15-20 méteres átadást.

Az igazán nagy hibát azonban nem egy ilyen esetben lábbal követte el, hanem a huszadik percben betlizett, amikor későn mozdult ki Trossard beívelésére, Havertz pedig az öt és felesen belülről fejelhette a hálóba a labdát, az éppen felé úton lévő kapus mellett. Nem csupán ezt érdemes kiemelni a gólról, hanem azt is, hogy ez egy tipikus Arsenal-akció volt az első félidőben.

Ezúttal – kivételesen – az Arsenal bal oldala volt erősebb

Az Arsenal az első félidőben dominálta a mérkőzést és nem a megszokott módon a jobb oldali játékával, hanem – Ödegaard hiányában is – a bal oldali mozgásokkal, passzokkal, előretörésekkel. Ebben kulcsszerepe volt egyrészt Riccardo Calafiorinak, aki a balhátvéd posztról indulva támadásban gyakorlatilag bal oldali támadó középpályást játszott ezúttal, így Declan Rice húzódott kicsit visszább, ami neki is kedvezőbb volt, mert kisebb nyomást kapott így a labdaátvételeknél. Calafiori egészen kiválóan lépett be a bal oldali félterületbe a PSG térfelén és mind labdával, mind labda nélkül nagyon dinamikus volt és mivel Warren Zaire-Emerynek Rice-ra kellett figyelnie, Desiré Doué pedig sokszor nem jött vissza védekezésnél, ezért csúszásban volt a PSG védelme. A párizsiak gondjait tetézte, hogy Trossard visszalépett rendre Calafiori és a balszélső Gabriel Martinelli közé, így Vitinha került döntési kényszerbe, hogy kit vegyen fel közülük. Ha pedig Marquinhos lépett ki a védelemből, hogy kövesse Trossard-t, akkor Havertz a mélységből rögtön indult be a Trossard és Marquinhos által szabadon hagyott területbe és ebből született az első gól, valamint Bukayo Saka előtt is ennek köszönhetően alakult ki lövőhelyzet a találkozó elején.

A kétgólos előny birtokában az Arsenal a második félidőre visszavett a védekezése intenzitásából és már nem emberezve támadtak le Sakáék, hanem területet védtek a saját térfelükön és hagyták a PSG-t labdát járatni. Alapvetően középmagas blokkot húztak fel, de alkalmanként ez már igen mélyen is volt a tizenhatosuk előterében. Ezt már több alkalommal is láthattuk – kétszer emberhátrányban – a szezon során az „agyúsoktól”. A remekül játszó Jurrien Timber helyére beállt a szünetben Jakub Kiwior, ami kettős célt szolgált: a holland pihentetését, aki teljesen elkészült az erejével a City elleni mérkőzésen és nem akarták túlterhelni, illetve a védők progresszivitása a második félidőben már nem volt az Arsenal céljai között, ezért a lengyel játéka is elég volt. Ez által Calafiori jött át jobbhátvédnek, ahol még nem láthattuk az Arsenalban és ott is remekül megállta a helyét. Az olasz az Arsenal óriási erőssége lehet már ebben a szezonban is a sokszínűségével és az egészen kiváló labdás megoldásaival. A londoniak támadójátéka a második félidőben sok esetben arra épült, hogy felívelték Havertznek a labdát, ő pedig megpróbálta visszakészíteni azt a mögötte érkezőknek. A PSG részéről jött a nyomás, Arteta nem akart kockáztatni, így ezt az egyszerű megoldást választotta.





Újabb meccs, újabb Arsenal-gól pontrúgás után

Az „ágyúsok” ezúttal is betaláltak pontrúgást követően. Most nem szöglet után, de egy ahhoz nagyon hasonló szituációból, hiszen Saka a szélről – miután Nuno Mendes teljesen feleslegesen fellökte őt az alapvonal mellett – ívelte a kapu felé élesen a labdát. Az Arsenal védői egy kupacba tömörülve várták a hosszú oldalon a labdát. Mikor Saka elrúgta, azonnal jöttek öten a rövidre és végül senki sem ért a labdába, ez pedig becsapta Donnarummát.

Kis túlzással mondhatnánk, hogy Európa legjobban támadó és legjobban védekező együttese csapott össze az Emirates stadionban, de a mérkőzést látva ezúttal csak az egyik állítás tűnhet megalapozottnak.

Az előző idényben az öt európai topliga csapatai közül az Arsenalé volt a legkevesebb várható gól – most csak a mezőny első negyedébe férnének be éppen, főleg a két emberhátrányban lejátszott félidő miatt –, míg jelenleg a legjobb 90 percre vetített xG a PSG-é (2,78/mérkőzés). Ezen a találkozón 0,38-ot sikerült összehozniuk és teljesen súlytalannak tűntek a jól megtermett Arsenal-játékosokkal szemben.

Labdával nem tudtak dominálni, a helyzetkialakítások tekintetében egészen kiváló Joao Neves ezúttal nem tudott ziccert teremteni, de mezőnyben hasznos volt, 9 progresszív passzal zárt. A csapatra pedig az volt jellemző, hogy mindaddig magabiztosan járatták a labdát, amíg nem értek oda az Arsenal tizenhatosa környékére, ám ott már teljesen tanácstalanok voltak a kompakt 4–4–2-es blokkal szemben. A francia góllövőlistát vezető Bradley Barcola lövés nélkül zárta a meccset és 6-ból csak két csele volt sikeres, míg a másik oldalon Doué négyből csak egyszer tudta egy az egyben becsapni ellenfelét. Li Kang In jól mozgott, ezúttal is ő volt a hamis kilences, amit Enrique nagyon szeret játszatni egy-egy technikailag remekül képzett játékosával. A támadásaikban a legtöbb veszély akkor volt, amikor mélységbe, a védelem mögé tudták indítani Asraf Hakimit, de a második félidőben annyira mélyen volt az Arsenal, hogy erre nem volt lehetőség.

Egyértelműen az Arsenal akarata érvényesült a meccsen, és a két erősségüknek, a szervezett védekezésnek és a jól kidolgozott pontrúgásoknak köszönhetően ezt a mérkőzésüket is megnyerték.

Kiemelt fotó: Sky Sports