Hiába szorította a kapujához emberelőnyben a City az Arsenalt, a döntetlennek is örülniük kellett a „kékeknek”

Az előző idényben a Community Shieldet is belevéve háromszor találkoztak a felek és mindannyiszor a biztonságra törekedtek a csapatok, ennek megfelelően csupán három gól született összesen. Erre számíthattunk ezúttal is, hiszen mindkét csapatból hiányzott az első számú játékmester a középpályáról Kevin De Bruyne és Martin Ödegaard személyében.

Pep Guardiola ismét egy újítással állt elő, amire Mikel Artetáék aligha készülhettek, hiszen egyszer sem láthattuk még Josko Gvardiolt bal oldali nyolcasban futballozni támadófázisban. Az előző City–Arsenal meccsen, tavasszal is 60 percig magasan helyezkedett a horvát, de akkor a szélen játszott és mivel tőle tartottak a legkevésbé a londoniak, ezért ő maradt szabadon és próbálta beadásokkal keresni Erling Haalandot. Most a két kiválóan cselező fiatal támadójára, Savinhóra és Jérémy Dokure bízta Guardiola a szélsőjátékot, hogy bontsák meg a védelmet és teremtsenek előnyöket egy-egy jó csel után. Látható volt a Tottenham ellen, hogy Ben White-ot Szon Hung Min is zavarba hozta egy az egy elleni párharcokban, pedig a dél-koreai csatárnak nem ez az erőssége. Ezt megelőzendő Arteta a fizikálisan erősebb és fordulékonyabb Jurrien Timbert jelölte ezúttal jobbhátvédnek és bekerült így a kezdőbe Riccardo Calafiori a bal oldalra. Éppen az olasz hibája előzte meg az első City-gólt, hiszen a félpályánál egy labdaátvételt követően nagyon könnyen lerázta őt magáról Savinho, Bernardo Silva indult be a jobb szélen a Calafiori által üresen hagyott helyre, Gabriel Magalhaes megpróbált kisegíteni oda, így pedig Haaland előtt nyílt folyosó és megszerezte a 10. gólját az ötödik fordulóban. Az előző idényben a norvégnak helyzete sem volt az Arsenal elleni mérkőzéseken, leradírozták William Salibáék a pályáról, akkor volt eredményes utoljára az Arsenal ellen, amikor 2023 tavaszán Saliba sérülése miatt Rob Holdinggal találta magát szemben egy az egyben és őt „megette vacsorára”.

Gvardiol volt ezúttal Lewis, csak a másik oldalon

De térjünk vissza egy kicsit Gvardiol szerepkörére. Guardiola ebben az idényben mindig a jobbhátvédjét, egészen pontosan mindig Rico Lewist húzta be a középpályára a támadások során, de ezen a mérkőzésen nem ezt a megoldást választotta, mert szerette volna, hogy – akárcsak az Arsenalnál – négy magas, erős felépítésű védő alkossa a védelmi vonalat. Mivel John Stones nem tudott vállalni 90 percet, Manuel Akanji pedig ebben a szerepkörben nem hozott elit szintet az előző szezonban a rangadókon, ezért Gvardiolra esett a választása és ő volt Lewis, csak éppen a bal oldalon játszotta ugyanazt. Az első félidőben az Arsenal térfelén 1–3–2–4-ben állt fel a City, Rúben Dias volt csak hátul, ahogy az Internazionale ellen is és Bernardo Silva rendre Haaland mellett várta a labdát, mint egy második csatár. Silvának egyébként elképesztő távolságokat kellett megtennie, mert a labdakihozataloknál a saját térfelére lépett vissza rendre a középhátvédek mellé, bejátszotta az egész pályát, ami egy Guardiola-csapat esetében ritka, mert általában meghatározott pozíciók vannak, és legfeljebb azokat cserélgetik a játékosok. Az Arsenal a megszokott 4–4–2-ben védekezett az első félidőben, a középső területeket zárták és közép-magas blokkban helyezkedtek. A vezető gólja után dominált a City, Gabrieléknek nehézséget okozott kihozni a labdát.

Hiába a City fölénye, az Arsenal kapott egy szabadrúgást a saját térfele közepén és a játékvezető Kyle Walkert odahívta magához, ám mielőtt még a bekk visszaért volna a helyére a beszélgetés után, Thomas Partey elvégezte a szabadrúgást. Gabriel Martinellit, a Walker oldalán játszó támadót szöktette, aki úgy tűnt, a kapura is vezetheti a labdát, de lelassított, közben kilenc City-játékos esett be védekezni a saját kapuja elé, egy körülbelül 12 méteres sugarú körbe, ám a tizenhatoson kívül Calafiori üresen maradt és parádés gólt tekert. Az Arsenal pontrúgás-specialista edzőjét, Nicolas Jovert a nemzetközi sajtóban számtalan alkalommal méltatták már, a világ egyik, ha nem a legjobbja ebben a műfajban, most egy gyorsan elvégzett szabadrúgás jelentett gólt az „ágyúsoknak”.

A szögletek királya az Arsenal

Nem sokkal később, amikor egyre fokozódott a nyomás az Arsenal kapuja előtt, alkalmanként tudtak kijönni a londoniak a térfelükről és kétszer is szöglethez jutottak. Ez az Arsenal esetében jóval nagyobb lehetőségnek számít, mint más csapatoknál. Az elsőnél Gabriel a hosszú kapufa mellől még mellé fejelt, nem sokkal később viszont már a kapuba bólintott, ahogyan egy héttel korábban a Tottenham Hotspur ellen is. A három figura között az volt a hasonlóság, hogy mindannyiszor az öt és felesen belül helyezkedett az Arsenal több jól fejelő játékosa is, a hosszú oldal felől indultak a rövidre és igyekeztek elzárni a kapust és az őket követően védőket. Csupán Gabriel érkezésének a helye volt más a Tottenham elleni és a mostani gólja során. Nyilvánvaló, hogy a City stábja kielemezte az észak-londoni derbin történteket és megnézett sok korábbi Arsenal-szögletet, ezért is érthetetlen, hogy miért a 171 centiméteres Dokut állították párba a 190 centis Gabriellel. Az Arsenal természetesen izolálta a területet a brazil számára. A következő alkalommal már Walker „vette kezelésbe” és szó szerint próbálta elhessegetni a szöglet előtt Gabrielt. Ám amikor a londoniak bekkje elindult, akkor őt is faképnél hagyta, a többi magas vendégjátékos ismét elindult a hosszúról a rövidre, ezzel elvitte a területet védő City-játékosokat a hosszú kapufától és Gabriel zavartalanul fejelhetett a kapuba. Amióta megérkezett a PL-be, ő a legeredményesebb védő a ligában.

A legjobban fejelő játékosaikat a védekező csapatok nem akarják a tizenhatos környékére kivinni, mert akkor középen nem lesz, aki kifejelje a labdát, és ezt használja ki az Arsenal azzal, hogy Gabriel a tizenhatos vonalának környékéről indul és érkezik a kapu elé. 

A jó taktika mellett kell egy olyan kiváló rúgótechnikájú játékos, mint Bukayo Saka, aki a jobb sarokból ballal úgy tekeri a hosszúra, hogy a rövid oldalon esélye sem legyen kifejelni a védőknek a labdát, márpedig, amikor a kapu irányába csapódik a szöglet, azt a legkönnyebb megtenni, hogy a rövid kapufánál kifejeli egy védő.

A második gólja után meg is tudta tartani a labdát az Arsenal, 4–2–2–2-es formációban támadva a két mélyen helyezkedő hatossal együtt összesen hat ember segítségével ki tudtak jönni a nyomás alól. Az első félidő ráadásának végén azonban Leandro Trossard időhúzás miatt megkapta a második sárga lapját. Ez pedig teljesen megváltoztatta a meccs képét, ahogyan ez a Brighton ellen is történt, ugyanekkor, ugyanezért állították ki akkor Declan Rice-t. A második félidőben egykapuzott a City, 28 kapura lövése volt, szemben az Arsenallal, amelynek mindössze egy. Arteta úgy döntött, hogy a lehető legmélyebb védekezést teszi fel a pályára. Saka helyett jött White, 5–4–0-s formációban védték a saját tizenhatosukat és arra törekedtek, hogy a hat City-támadó ne kaphasson labdát, csak a három védő és a Rodri helyére beálló Mateo Kovacic. Egy idő után már 6–3–0-ban bekkelt az Arsenal, majd időnként már 7–2–0-ban. A 28 kapura lövési kísérlet átlagos xG-je 0,05 volt, mert csak távolról tudtak lőni – a hátvédek. A csereként beálló Phil Foden, akinek ez a védjegye lett az előző idényben, lövéshez is alig jutott. A másik eset az volt, hogy Haalandnak beívelték a labdát, de mindig gyötörte őt fejes közben Saliba. David Raya kilenc védéssel zárt, Arteta irányítása óta egyik kapus sem hárított ennyit egy mérkőzésen az „ágyúsoknál”. A londoniak szemszögéből vett támadóharmadban 94%-ban a City tartózkodott az Arsenal 6%-ával szemben. Az pedig egészen döbbenetes, hogy sem Kai Havertznek, sem Timbernek nem volt pontos passza a mérkőzésen, ilyen a Premier League történelmében még nem fordult elő, hogy 89 perc játék alatt két játékosnak ne legyen jó passza az Opta mérései szerint. Végül a 98. percben gyötört be egy találatot a City John Stones révén és alakult ki a döntetlen, amelynek eltérő okokból, de mindkét csapat örülhet.





Kiemelt fotó: Getty Images