A luxusmárkákban utazó üzletember a futballban nem a fényűzésben, hanem a hosszú távú építkezésben hisz

A 2019-2020-as idény előtti öt évadban egy ötödik helyezést leszámítva a 8. és a 10. hely között végzett rendre az ország észak-nyugati részén fekvő kétszázezer lakosú város, Rennes futballcsapata, így stabil középcsapatnak számított a Ligue 1-ben. A francia bajnokságban szereplő csapatok – a Paris Saint-Germaint, illetve alkalmanként az Olympique Marseille-t és az AS Monacót leszámítva – a játékjogok értékesítésére és az abból származó bevételek maximalizálására törekednek, később pedig ezt az összeget forgatják vissza újabb és újabb fiatal tehetségek megszerzésére, vagy épp a saját akadémia fejlesztésére. A Rennes ebből a szempontból sokáig átlag alatt teljesített, hiszen 2016 nyarát leszámítva, amikor az akkor 19 éves Ousmane Dembélét eladták a Borussia Dortmundnak 35 millió euróért, a legjobb esetben is csak 1-2 millió eurós nyereséget könyvelhettek el ezen a téren. És mivel alig volt értékesítés (csupán 2-7 millió euró közötti összeg folyt be ebből évente), ezért nem is nagyon tudtak pénzt fektetni igazán nagy tehetség szerződtetésébe.

 

A klub jelenlegi elnök-tulajdonosa, Francois-Henri Pinault 2018-ban szerzett többségi tulajdont a Rennes-ben. Az üzletember luxustermékekkel foglalkozik (többek között a Gucci, az Yves Saint Laurent, a Balenciaga és a Bottega Veneta márkanevek tulajdonosa), a futballban azonban nem a látványos igazolásokra és a fényűzésre törekszik, hanem a szisztematikus építkezésre. Fél évvel az érkezését követően menesztette a „megörökölt” vezetőedzőt, Sabri Lamouchit és a helyére nem egy „nagy nevű” szakembert hozott, hanem a Rennes második csapatánál dolgozó, akkor 38 éves Julien Stéphant nevezte ki vezetőedzőnek, akinek semmilyen felnőtt edzői rutinja nem volt, csak utánpótlás-csapatoknál dolgozott előtte. Stéphan két és fél évig irányíthatta a breton gárdát és eközben a 2019-2020-as idényben – ugyan a koronavírus-járványnak köszönhetően, hiszen Franciaországban lefújták a bajnokságot és a március közepi állást tekintették végeredménynek – a harmadik helyen végeztek a Ligue 1-ben.

 

A Maurice első nyári átigazolási időszakában kiválasztott játékosok telitalálatnak bizonyultak

2020 nyarán érkezett a technikai igazgatói posztra – ami a Rennes-nél a sportigazgatói poszttal egyenértékű, azaz az átigazolásokért, a keret kialakításáért felelős személy – Florian Maurice, aki a Lyon vezető játékosmegfigyelője volt hat évig. Elképesztően jó szemmel szúrt ki fiatal tehetségeket már az első átigazolási időszakában. Ekkor került a klubhoz Jérémy Doku (26 millió euró), Serhou Guirassy (15 millió), Martin Terrier (12 millió), Nayef Aguerd (4 millió). Guirassy kevés lehetőséget kapott Rennes-ben, sokat is volt sérült, ezért őt veszteséggel adták tovább, ám a másik három futballista játékjogán 72 millió eurós hasznot teremtett meg négy éven belül a klub, miközben ebben az időben mindegyikük remek játékkal segítette hozzá a csapatot ahhoz, hogy az élmezőny tagja legyen a Ligue 1-ben, szinte minden idényben.

 

A 2021-2022-es idény előtt a saját nevelésű, akkor 18 éves Eduardo Camavingát 31 millió euróért adták el a Real Madridnak, akivel rögtön az első idényében Bajnokok Ligáját nyert, és rendre szupercserének bizonyult az egyenes kieséses szakaszban, azóta pedig egyre többször kezdőként kap szerepet, sokszor balhátvédként segíti ki a „királyi gárdát”. 

Azon lehet vitatkozni, hogy egy ilyen képességű játékosért a 31 millió euró megfelelő összeg volt-e, hogy vajon jól alkudtak-e a Reallal. Sacha Boey esetében is felvetődik ez a kérdés, hiszen a Galatasaray 5,5 millió euróért szerezte meg az ő játékjogát a Rennes-től, majd két és fél év múlva közel a hatszorosáért adta tovább a Bayern Münchennek, őt például valószínűleg érdemes lett volna még Franciaországban tartani egy-két idényre. A nagyon kevés hiba (már ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni, de erre egy kicsit később még kitérünk) közül az egyik a saját nevelésű Georginio Rutter elengedése volt, ő 750 ezer euróért cserében távozott a Hoffenheimhez, 2024 nyarán pedig már a Brighton and Hove Albion szerződtette 46,5 millió euróért a Leeds Unitedtől, miután a Championship egyik legjobbja volt 22 évesen (tegyük hozzá, már a Leeds is 40 millió eurót fizetett a játékjogáért a németeknek másfél évvel ezelőtt). Loum Tchaounát lehetne még említeni, akit 20 évesen valószínűleg túl korán engedtek el a Salernitanához 3 millió euróért, hiszen egy évre rá a Lazio 10 millió eurót csengetett ki a játékjogáért a salernóiaknak.

 

Tegyük hozzá ezeknél az igazolásoknál, hogy a túl korán és a későbbi áruk töredékéért értékesített futballisták elengedése nem feltétlenül számít hibának és nem is minden esetben a „véletlen” műve, hanem egyfajta szükségszerűség is meghúzódhat mögötte, hiszen minden 20 év körüli tehetségnek nem tudnak lehetőséget biztosítani a csapatban. A Chelsea-nél egyébként szintén ez a probléma, ám ott jóval hatványozottabban jelenik meg, ráadásul ők rendkívül magas áron is igazolnak. Ezen a szinten nem lehet csak a fiatalokra alapozni, kell rutinos játékos is a csapatba, aki vezeti az öltözőt és megvan a tapasztalata, hogy bizonyos szituációkban mi a megfelelő döntés – különösen a pálya tengelyében játszókra igaz ez.

 

Márpedig a Rennes-nél ez az arány kiváló, hiszen a mellett, hogy jók az eredmények, az első csapatnál bevetett fiatalokat is magas áron tudják továbbadni. Hiszen az előző listánál jóval hosszabb az a névsor, akiknek a játékjogát óriási profittal értékesítették, és ami szintén nagyon fontos, hogy a legmagasabb polcon lévő klubok is igazolnak tőlük (Manchester City, Real Madrid, Bayern München, Paris Saint-Germain, Chelsea és a költségvetése szempontjából nem ide tartozó, ám német bajnoki címvédő Bayer Leverkusen), és nem szükséges egy tranzit egyesületet közbe iktatniuk. Az ilyen elismerést hosszú időbe telik kivívni, hiszen a topcsapatok árgus szemekkel figyelik, hogy mely klubokra érdemes odafigyelni és persze hosszasan mérlegelik azt is, hogy kiért fizetnek ki 40-60 millió eurót. A Rennes-ből nagy pénzért kizárólag olyan labdarúgókat igazolnak, akikben nagy lehetőséget látnak, és nem elsősorban az addig nyújtott produktumát, hanem a benne rejlő potenciált fizetik meg. A legutóbbi tíz 20 millió euró felett értékesített labdarúgó közül hatan is 21 éven aluliak voltak az eladás napján és ebből négyen saját nevelésűek.

Tehát nem csupán tranzitklubnak számít a Rennes, hanem Franciaország egyik legjobb utánpótlás-nevelő együttese: 2018-ban az U17-es, 2019-ben az U19-es együttese lett bajnok. Ez tehát már Maurice érkezése előtt is nagyon erős bázisa volt a klubnak.

 

A szakembernek igazán nagy szerepe a kiválasztásban van, illetve a saját nevelésű futballisták jó áron történő eladásában. Utóbbiak közül Desiré Douét 50 millió euróért vette meg a PSG, Lesley Ugochukwut 27 millió euróért a Chelsea, Mathys Telt 20 millió euróért a Bayern München, Camavinga esetét pedig már említettük, és a 18 éves Jeanuel Belocian Leverkusenbe való távozása 15 millió euróért is említésre méltó. Azokat a futballistákat, akiknek a játékjogát haszonnal adták tovább, nagyon hosszan lehetne sorolni, mindenesetre a két legnagyobb üzlet ilyen szempontból Doku és Aguerd átigazolása volt.

 

A játékjogok értékesítése terén kiemelkednek a francia mezőnyből

A Rennes az előző két átigazolási idényt egyaránt körülbelül 60 millió eurós haszonnal zárta, miközben az utóbbi időben minden nyáron elköltött 80 milliót. Ebből az összegből már alaposan meg lehet erősíteni a keretet. Dokun kívül csak az óriási ígéretnek számító és utánpótláskorú játékosként igazi gólzsákként számon tartott Amine Gouiri (28 millió; OGC Nice) érkezett 20 millió euró feletti összegért, ám neki megtorpant a fejlődése, a legjobb szezonját 20 évesen a Nizzában futotta és aligha lesz a jövőben egy sztárcsapat játékosa. A jellemző az, hogy 10-20 millió euró közötti értéken igazolnak 4-6 játékost évente, az esetek felében topligán kívülről, olyanokat akik még nincsenek a nagyobb csapatok radarján, vagy azok túl kockázatosnak tartják őket a legjobb hét európai ligán túlról szerződtetni.

 

A 2023-2024-es idényben 990 nap után távozott Bruno Génésio vezetőedző, akivel kétszer is a negyedik helyre futott be a piros-fekete alakulat és Stéphan tért vissza egykori sikerei színhelyére. Bár a csapat csak tizedik lett ezúttal a bajnokságban, ám xG-különbségben ezúttal is ott volt a legjobb ötben, tehát pánikra semmi ok. Maurice az OGC Nice-hez távozott (ez a tulajdonos személye miatt egy későbbi Manchester United-állás előszobája is lehet, ha ott is hasonlóan jól dolgozik), ahol Florent Ghisolfit követi, aki a Románál kapott nem kis feladatot. Rennes-be pedig éppen egy korábbi római, sőt négy éven át AC Milan-sportigazgató, Frederic Massara érkezett. A fő csapásirány úgy tűnik, nem változott, 60 millió eurós plusszal zárta a nyarat a klub, erre senki sem volt képes a Ligue 1-ben. 135 millió euróért értékesítettek játékosokat, amivel messze kiemelkedtek a francia bajnokság csapatai közül, hiszen az e tekintetben második PSG 66 milliós bevételt ért el ezen a fronton. Ha a Rennes ezen a szinten tudja tartani hosszú távon a bevétel és kiadás oldalát, akkor minden szezonban harcban lehetnek a dobogóért, hiszen a klubok hazai televíziós bevételei összesen 150 millió euróval csökkentek egy szezon alatt Franciaországban, tehát a játékoseladásokon még nagyobb hangsúly lesz és még jobban meghatározhatja a jövőben egy-egy klub eredményességét. És immár a szokásos igazolásokon túl egy klasszisra is le tudtak csapni Jota személyében. Kihasználták azt, hogy a portugál a szaúdi al-Ittihadnál létszám felettivé vált az új igazolásoknak köszönhetően (a szaúdiaktól korábban erős kritikát kapott, azaz nem ragaszkodtak hozzá), és így bőven áron alul, 8 millió euróért megszerezték a Celticben korábban parádézó szélsőt. Ha a sztárallűrjeit leveti magáról a 25 éves játékos, óriási értéke lesz a francia klubnak.

Kiemelt fotó: Associated Press / Alamy Stock Photo