Az Arsenal príma pontrúgásai, a Liverpool szenvedése, a Manchester United feltámadása – így áll a Premier League a hajrá előtt
A spanyol bajnokság után a Premier League-ben is érdemes megnézni, hogy állunk a hajrá előtt. Mely csapatok harcolnak elöl és hátul, kik azok az edzők, akik bajban lehetnek, mely játékosok emelkednek ki a mezőnyből, no meg hogy mit mutatnak a csapatteljesítményekről árulkodó számok: ki miben pöpec, kinek miben kellene még fejlődnie, ki hogyan áll a különböző játékhelyzetekben. Az utolsó etap előtti PL-összegző.
Három igazán érdekes küzdelmet tartogat az utolsó hét játéknap Angliában: az aranyéremért, a BL-indulásért, illetve a bennmaradásért zajlót. A bajnoki címért az Arsenal és a Manchester City fut versenyt, az egy mérkőzéssel többet játszott londoniak kilencpontos előnnyel vezetnek Pep Guardioláék előtt. A manchesteriek egyetlen esélye, ha megnyerik a Crystal Palace elleni elmaradt találkozójukat, április 19-én pedig odahaza az Arsenalt is begyűrik. Persze, ha a válogatott szünet utáni első fellépésükön nem győznek a Chelsea ottthonában, alighanem minden fejtegetés okafogyott.
Az Arsenal góljai harmadát pontrúgás után szerzi
De mivel emelkedik a mezőny fölé Mikel Arteta csapata? Három kritériumban feltétlenül. Az egyik a sokat emlegetett rögzített játékhelyzet, amelynek a mesterévé vált a londoni egylet, köszönhetően elsősorban a specialista Nicolas Jovernek, aki tényleg tökélyre fejlesztette az Arsenal szöglet- és szabadrúgásvariációit. 19 gólt jegyez így ebben a szezonban az Arsenal, ami azt jelenti, góljai harmadát pontrúgás után szerzi. Ebben kétségtelenül zseniális, a semleges futballdrukkereknek ugyanakkor fájdalmas lehet, hogy az a fajta fifikás, gördülékeny támadásépítés, a szemre is tetszetős, helyzetek sorát kidolgozó futball, ami két szezonnal ezelőtt még az Arsenal sajátja volt, ma már kevésbé jellemzi.
De nézzük, mely csapatok képesek még eredményesek lenni ebből a játékszituációból, és melyeknél szorulna fejlesztésre a labdarúgásban egyre fontosabb szerepet betöltő rögzített játékhelyzet. A legtöbb pontrúgás után szerzett gól: 1. Arsenal 19, 2. Manchester United 15, 3. Tottenham Hotspur, Newcastle United 14-14, 5. Liverpool, Aston Villa, Bournemouth, Leeds United 13-13… 17. Manchester City, Burnley, Nottingham Forest 7-7, 20. Wolverhampton Wanderers 6.
Az sem mindegy persze, mennyit kapsz rögzített játékhelyzet után, és abban bizony elég cudarul áll a címvédő, a jelenleg azonban legfeljebb a nemzetközi kupaszereplésért küzdő Liverpool. A legtöbb pontrúgás után kapott gól: 1. West Ham United 17, 2. Liverpool, Bournemouth 16-16, 4. Chelsea, Newcastle United, Crystal Palace 14-14… 16. Arsenal, Everton 7-7, 18. Brentford 6, 19. Wolverhampton Wanderers, Brighton & Hove Albion 5-5.
Nem csak pontrúgásból, letámadás után is roppant veszélyes tud lenni az Arteta-sereg, nincs mese, az egész mezőny egyik legkiválóbban presszingelő együttese az Arsenal. Övé idén a legtöbb labdaszerzés a támadóharmadban, meccsenkénti átlagban 4,9 (második a Brighton 4,8-cal, harmadik a Manchester City 4,5-tel), és a legtöbb gólt is az Arsenal érte el letámadás után szerzett labdából.
Összességében is a londoniak szerezték a legtöbb gólt (61-et), a City eggyel marad el, a Manchester United a harmadik 56-tal, de ami igazán nagy szó, hogy egyrészt a legtöbb rúgott mellett az Arsenal szedte be a legkevesebbet (22-t), másrészt az ellene kidolgozott helyzetek minősége alapján is messze a legkevesebb gólt kellett volna kapnia. Az xGA (expected goals against) esetében 26,38, a második Cityé már 37,5. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy az Arsenal ellen messze a legnehezebb helyzetbe kerülni.
No de gólokat nem csak rögzített helyzetből, akcióból is lehet szerezni, abban pedig a City produkál a legjobban. 38 mezőnygóljával listavezető, a holtversenyben második Arsenal és Manchester United (31-31) előtt, a Liverpool kereken 30 akciógólt jegyez. A Wolverhampton ebben a szegmensben is tök utolsó 13 góljával, de érdekes, hogy az újoncként egyébként kiválóan helytálló Sunderland ebben a rangsorban a 19. helyen áll (15 akciógóllal), eggyel szerzett nála többet a Crystal Palace.
A gólok egy másik típusában is érdemes még elmerülni, ez pedig a kontra, amiben a Manchester City és a Brentford a legjobb, de akad két csapat, amelyik egyáltalán nem tudta kontrajáték után bevenni az ellenfél kapuját. A legtöbb gól gyors ellenakcióból: 1. Manchester City, Brentford 9-9, 3. Bournemouth 7, 4. Chelsea, West Ham United 5-5, 6. Arsenal, Liverpool, Everton 4-4… 17. Burnley, Leeds United 1-1 19. Brighton & Hove Albion, Crystal Palace 0-0.
Átalakuló City, megváltozott United
Ha már a City, piszok nehéz lesz utolérnie a nagy riválist, és nem azért, mert az Arsenal tuti hozza valamennyi mérkőzését, hanem mert Guardiola csapata egy átalakulófélben lévő együttes, számos új arccal – elég csak Rayan Cherkit, Antoine Semenyót, Tijjani Reijnderst, Rayan Ait-Nourit vagy Marc Guéhit említeni –, ekképpen pedig korántsem olyan stabil a futballja, mint két éve. Guardiolának az átalakulás közepette sokáig kellett keresnie a legjobbnak vélt összeállítást, taktikát, felállást, és valószínűleg a még korántsem kiforrott csapat az oka annak, hogy megnyertnek hitt meccseket sem tudott behúzni, mint történt az a Chelsea és a Nottingham Forest elleni hazai, illetve a Tottenham Hotspur és a West Ham United elleni idegenbeli találkozón. Ez nyolc elherdált pont, ha azok meglennének, a vesztett pontokat tekintve jobban állna az Arsenalnál.
A harmadik Manchester United Michael Carrickkel szárnyal: a játékosként öt bajnoki címet bezsebelő tréner tíz meccséből hetet megnyert két döntetlen és egy vereség mellett, és jókora meglepetést keltene immár, ha nem vinné be a BL-t érő helyek egyikére a Unitedet. A bajnoki cím mellett éppen ez, a BL-indulásért dúló harc tartogatja a legtöbb izgalmat. Az Arsenal és a City fixen delegált, a formáját tekintve a United is bízhat a BL-részvételben, a negyedik Aston Villa pedig öt ponttal előzi a Liverpoolt, szóval szintén elég jó pozícióból várja az utolsó etapot.
A Liverpool szereplése csalódás, a Tottenhamé rémálom
Az egyik legnagyobb csalódás idén Angliában a Liverpool szereplése. A nyáron nagybevásárlást tartó, és persze többeket elengedő csapat egyre bizonytalanabbul futballozik, a Klopp-éra sikereinek tán legfontosabb zálogát képező intenzitás szinte teljesen kiveszőben van a játékából, a vezetőedző Arne Slot pedig egyelőre semmit sem tudott ahelyett elővarázsolni cilinderéből. Szinte bizonyos, hogy az idény végén elköszönnek tőle, de nagyon nem mindegy, ki jön helyette.
Az ötödik, még BL-indulást érő pozícióért küzd mindenesetre a 49 pontot gyűjtő Liverpool, a 48 pontos Chelsea, valamint az egyaránt 46 pontot összekaparó Brentford és Everton társaságában. Ha az utóbbi kettőből futna be valamelyik, az világszenzációt jelentene, a Brentford esetében annál is inkább, mert egy londoni kiscsapat férkőzne be az elitbe, amelyik a nyáron elveszítette az addigi sikerkovácsát (Thomas Frank), csapatkapitányát (Christian Nörgaard), valamint két legveszélyesebb támadóját (Bryan Mbeumo és Yoane Wissa). Így azért még nagyobb lenne a bravúr értéke.
A Brentford esetleges sikerénél is nagyobb meglepetést jelentene a Tottenham Hotspur kiesése, és van rá bizony sansz. A bevételei alapján a világ kilencedik leggazdagabb klubja Thomas Frank februári menesztése után a tűzoltásban addig kiváló Igor Tudorra bízta a csapat irányítását, ám mint kiderült, tévesen. Aranyszabály, hogy ha már szezon közben váltasz, rosszabbra ne cserélj, a Spursnek sikerült. A horvát trénerrel az öt bajnokijából négyet elbukott a Tottenham, egyet pedig döntetlenre mentett (a mostanság ugyancsak szánalmasan futballozó Liverpool ellenit). 2026-ban nem nyert még bajnoki mérkőzést a Spurs, az utolsó 22 PL-találkozójából pedig csak kettőt húzott be. Hét meccse maradt megmenekülni a szégyentől. A Leeds United, a West Ham United és a Nottingham Forest ellen küzd a bentmaradásért, és abban a megállapításban is van igazság, hogy nem is érdemel első osztályú tagságot, ha ebből a hármasból egyet legalább nem képes megelőzni.
Bruno Fernandes kiemelkedő teljesítmény nyújt
Nem csak csapatszinten érdemes áthámozni magunkat a szezon eddigi történésein, az egyéni teljesítmények is elég beszédesek. Bruno Fernandesé feltétlenül kiemelkedik. A Manchester United csapatkapitánya büszkélkedhet a legtöbb gólpasszal (16-ot osztott ki), ez épp dupla annyi, mint az őt követő Cherki és Joao Pedro termése. (A Chelsea csatára csak a Transfermarktnál második, amely szakportál a kiharcolt büntetőt is gólpassznak veszi.) Némileg meglepő, hogy az inkább szenzációs befejezőnek gondolt Erling Haaland következik a sorban héttel, vagyis ugyanannyi assziszttal szolgált, mint Dango Ouattara (Brentford) és Declan Rice (Arsenal).
Bruno Fernandes a helyzetkialakításban is hasonlóképp jeleskedik, idén már 99 lehetőséget teremtett. Ebben a kategóriában Szoboszlai Dominik is remekel, Declan Rice (56) mögött a harmadik 55-tel. A beadások számában is dobogós, a harmadik legtöbb középre kanyarítás fűződik Dominik nevéhez (164). 179-cel Pedro Porro az éllovas, de közel sem olyan hatékonysággal rúgja középre a labdákat, mint válogatottunk csapatkapitánya.
A kapusoknál sem mindegy, mennyire vagy effektív: a legjobb védési hatékonyságot Dean Henderson (Crystal Palace) produkálja (a lövések 73 százalékát védi), csak nagyon kevéssel mard el tőle a brightoni Bart Verbruggen és a sunderlandi Robin Roefs. A clean sheetekben viszont David Raya a legjobb, meccsei majdnem felén, 15 mérkőzésen nem kapott gólt. 11-11 clean sheettel követi Gianluigi Donnarumma (Manchester City) és Jordan Pickford (Everton).
A legtöbb védést értelemszerűen az a kapus szokta bemutatni, akinek a legtöbb dolga van, idén a Burnley kapuját őrző Martin Dúbravkáé a kétes dicsőség. Mert hát az egyéni rangsor első helyével is búcsúzik a szezon végén az élvonaltól, ahogyan a Wolverhampton is, de hogy mely csapat lesz a kesergő harmadik, nem tudni.
Ha a két londoni valamelyike, az földindulással ér majd fel.
Borítókép: skysports.com
Szerző
Galambos Dániel
Galambos Dániel
Kapcsolódó cikkek
Őrült nagy szezont fut az Arsenal
Nagyon úgy fest, hogy Mikel Arteta hat évvel ezelőtt megkezdett állhatatos munkája idén végre termőre fordul Észak-Londonban, az Arsenal ugyanis története legerősebb szezonját futja – eddig. A bajnokságot stabilan vezeti, pontvesztés nélkül nyerte meg a Bajnokok Ligája alapszakaszát, versenyben van az FA-kupában, míg fél lábbal már a ligakupa döntőjében érezheti magát. Mindezt lehengerlően magabiztos játékkal, Európa legmasszívabb védekezésével érte el – de bármennyire is imponáló a teljesítménye, a kisördög mindannyiunkban ott motoszkál, vajon bírja-e a majd a csúcsterhelést a tavasz végéig?
Antoine Semenyo: a nagyoknak egykor nem kellett, most vele venné tűz alá a Manchester City az éllovas Arsenalt
Az nem kérdés, hogy Antoine Semenyo a Premier League egyik legkiválóbb támadójátékosa. Ha innen közelítjük meg átigazolását a Bournemouth-ból a Manchester Citybe, teljesen érthető: melyik top 6-os klub ne akarná a legjobbakat csapatában tudni? Érdemes azonban ennél mélyebbre ásni, és a tél eddigi legígéretesebb transzferének kapcsán feltenni a kérdést: miért éppen a ghánai válogatott labdarúgó kellett Pep Guardiolának? Miben ad mást, többet, jobbat mint a már ott lévők? Emellett igyekszünk azt is megfejteni, miért alakult viszonylag kacskaringósan a 22 évesen még az angol második vonalban futballozó szélső pályafutása.
Menjen vagy maradjon Arne Slot?
Ha röviden akarok válaszolni, azt felelem, menjen. Persze nem most, idény közben, az egyrészt nincs is napirenden, és hát aligha volna helyes, másrészt méltánytalan lenne azzal az edzővel szemben, aki jókora meglepetésre mindjárt az első idényében bajnoki címre vezette futballistáit. De a nyáron – feltéve, hogy az utolsó három hónapban nem mutat egyértelmű fejlődést csapata – minden bizonnyal érdemes lenne váltani. Vitaindító Arne Slotról.