Menjen vagy maradjon Arne Slot?

A holland tréner mentségére váljék, hogy mindjárt a szezon elején jó néhány nehezítő körülménnyel kellett megküzdenie. A legsúlyosabb nyilvánvalóan Diogo Jota tragédiája, aki a nyári pihenő befejeztével a felkészülés kezdetére igyekezve Liverpoolba szenvedett végzetes közúti balesetet. Hogy ezt miképpen dolgozza fel egy csapat, képes-e túljutni rajta, a fájdalom és a hiány, illetve a megválaszolhatatlan kérdés, hogy „miért?”, mennyire marcangolja a társaságot, azt csak az tudja, aki abban él.

De sportszakmai veszteség is érte a Liverpoolt, olyan, ami a nyáron talán nem is tűnt akkora jelentőségűnek. Vagy legalábbis azt lehetett gondolni, pótolható lesz a hiány. Hát nem. Trent Alexander-Arnold és Luis Díaz eligazolása is jelentős érvágásnak bizonyult, nálam leginkább az utóbbié az. Mert idén derült ki, mennyire fontos szerepet töltött be a csapatban a kolumbiai, és nem feltétlenül csak a góljaival vagy a gólpasszaival – az elmúlt idényben 20 PL-találatban vállalt amúgy közvetlen szerepet… –, hanem a támadásépítésekben is az állandó elmozgásaival, visszalépéséivel labdáért, azzal, hogy cseleivel, megindulásaival rendre „levett” egy-két embert, ezáltal pedig terület nyílt, illetve létszámfölény alakulhatott ki. Lyukas maradt nélküle a bal oldal – Conor Bradley és Jeremie Frimpong sérülései miatt persze Alexander-Arnold posztja is –, de nem csak a kolumbiai, illetve a sokszor a tengelyből irányító angol jobbhátvéd eligazolása miatt vált nehézkessé a liverpooli támadásszövögetés, hanem mert nyári sérülése óta Alexis Mac Allister csak keresi klasszis formáját, Mohamed Szalah a góllövőcipőjét, Florian Wirtz a helyét a Premier League darálójában – még ha december közepe óta valamit meg is csillantott abból, mire lenne ő valójában képes.

Sokkal gyengébb a támadójáték, több játékos is messze van korábbi formájától

De hogy mennyivel veszélytelenebb a mostani Liverpool, azt nem csak a szemünk látja, a számok is alátámasztják: amíg az előző szezonban mérkőzésenként 2,44-es xG-t produkált (a legmagasabbat a Premier League-ben), most a helyzetek minősége alapján várható meccsenkénti gólszám megreked 1,85-nél. Jelentős különbség. Ezzel is az ötödik legjobb a ligában, de sokkal gyérebb támadójátékra utal.

Amondó vagyok, ha egy csapatban egyszerre többen is alulteljesítenek, jóval gyengébben játszanak, mint amire a tudásukból amúgy futná – és ez idén így van Szalah, Cody Gakpo, Wirtz, Mac Allister, Ibrahima Konaté, de a védőjátékot illetően valamelyest Virgil van Dijk esetében is –, ott nem lehet megkerülni a tréner felelősségét. Abban az esetben valamit bizonyára a vezetőedző is elrontott.

Tavaly nyáron még minden rózsaszín volt, de legalábbis aranyszínű Liverpoolban (Forrás: liverpoolfc.com)

Ettől még nem kell Slotnak attól tartania, hogy szezon közben elküldenék – noha a sztárcsapatok közül három, a Chelsea, a Manchester United és a Tottenham Hotspur így tett edzőjével –, egyrészt, mert a tavalyi arany miatt él még a kredit, másrészt mert igen jó viszonyt ápol a sportigazgatóval, továbbra is élvezi Richard Hughes bizalmát. A klubvezetését szintén, ámbár mindjárt meginogna a belé vetett hit, ha nem jönne össze az újbóli BL-szereplés. Az első ötben kell ehhez végezni – vagy megnyerni a BL-t… –, ami annyit tesz, hogy az Arsenal, Manchester City, Aston Villa, Manchester United, Chelsea ötös egyikét meg kell előznie. Nem lesz éppen gyerekjáték. Sőt, piszok nehéz.

A Liverpool az első félidőben még az öltözőben van

De miért marad el a várakozásoktól a Liverpool? Egyrészt nyilvánvalón nem segítik a sérülések, másrészt az alapos átalakulás, amin részben tudatosan, részben kényszerűen átesett a nyáron, időigényes folyamat, ettől aztán a jelenlegi valahol egy átmeneti szezon, mégis, vannak olyan gondok, amik egyértelműen Slot számlájára írandók.

Ilyen például a lassú, kényelmes, sokszor bizonytalan első félidei játék, amelyik rendre elmarad a másodiktól. Érdemes egy pillantást vetni az első félidei tabellára: az alapján csak 12. a Liverpool, 26 bajnokiján mindössze nyolcszor állt győzelemre az első 45 percet követően. És nem is mindig sikerült ledolgozni az ellenfélnek adott előnyt.

Úgy pláne feltűnő a differencia, hogy Jürgen Klopp irányítása alatt éppen az volt a jellemző a csapatra, hogy elképesztő intenzitással veti bele magát a meccsekbe, sokszor őrült tempót diktál, ezzel a rohanással, fizikalitással, presszinggel pedig megfojtja a mindenkori ellenfelet.

Slot sokszor már a pályán van, amikor csapata még az öltözőben (Forrás: Getty Images)

Csak hát Slot egészen más típusú edző, ő szereti birtokolni a labdát, türelmesebben felépíteni az akciókat, és bár természetesen ő sem ellensége a letámadásnak, ritkán zajlik az olyan elánnal, mint korábban a németnél. Ám mert az előző idényben, amikor ugyancsak előfordult, hogy rá sem lehetett ismerni az első, illetve a második felvonásbeli Liverpoolra, bajnokságot nyert a csapat, elfogadta a publikum az alacsonyabb sebességfokozatú futballt. Most, amikor nem jönnek úgy az eredmények, érződik az elégedetlenség. Meglehet, a liverpooli stílusváltás abból is fakad, hogy Slotnál Josep Guardiola az etalon, játékfelfogása is inkább hajaz a spanyoléra.

Nyolc pont veszett el a mérkőzések hajrájában

Nem volna persze szerencsés elveszni a stílusbeli különbségekben, mert nem is az a lényeg, hogyan jutsz el az ellenfél kapujáig, hanem hogy minél többször sikerüljön, illetve, hogy minél jobb százalékban használd ki az adódó lehetőségeket. Előbbiben márpedig akadnak problémák. Az xG-t már citáltuk, de ha a két legutóbbi elég kellemetlen eredménnyel záruló meccset vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a Burnley ellen hazai gyepen összesen három nagy helyzetet dolgozott ki (és lett aztán 1–1 a vége), a Bournemouth-szal szemben egyetlen egyet. Ki is kapott. Apropó, Burnley. Olyan, hogy a három újonc egyikét se tudja legyőzni az Anfielden, utoljára az 1980–1981-es idényben fordult elő a Liverpoollal.

Ezzel is el kell azért tudnia számolni Slotnak, ahogy azzal a kritikával is, hogy túlságosan is bízik néhány játékosban, a tavalyi sikerek kovácsaiban, pedig lenne mód variálni: Gakpo ellenében valamivel nagyobb szerepet oszthatott volna már ki Rio Ngumohának, ahogyan Mac Allister helyett is futballozhatott volna többet Curtis Jones. Ezekkel a felvetésekkel persze lehet vitatkozni, mert mégiscsak szubjektív észrevételek, azzal nem, hogy olyan sokszor fecsérli el hajrábeli előnyét a csapat. Egy-egy pontot bukott idén a ráadásban a Crystal Palace, a Chelsea, a Bournemouth és a Manchester City, kettőt-kettőt a Leeds United és a Fulham ellen, összesen tehát nyolcat. Az azért elég sok. Az is, hogy rögzített játékhelyzetekből beszedett immár 14 gólt, ami az egész mezőnyben a második legtöbb.

Szalah és Szoboszlai izgalmas hónapok előtt áll (Forrás: Getty Images)

Azaz volna min javítania Slotnak, és akik kételkednek benne, úgyis azt mondják majd, 2024-ben egy kész csapatot vett át, amelyet csak finomhangolni kellett, a mostani szezonban viszont, amikor alaposabb átalakítás zajlott, és inkább meg kellene mutatkoznia az edzői kvalitásainak, kevésnek tűnik.

Egy biztos: távolról sem olyan a Liverpool bajnoki idénye, amilyet a 450 millió fontos nyári költés után elképzelt, a súlyos kontó márpedig nem csak a klubvezetésnek jelent nyomást, hanem az eredményekért közvetlenül felelős edzőnek is.

De arról, hogy maradjon-e a következő idényre is, alighanem két dolog dönt majd. Egyrészt, hogy elérte-e a kötelezőnek tekinthető BL-pozíciók egyikét, másrészt, hogy a bajnoki hajában olyan futballt produkál-e csapata, olyanok-e az egyéni teljesítmények, amelyek alapján azt lehet feltételezni, Slot harmadik szezonja az elsőt idézi majd.

Habár, létezik még egy, harmadik tényező, amellyel megmentheti állását. Egy május 30-i, győztes budapesti vizit.

Borítókép: givemesport.com

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!