Az élmezőnyön túl – rajtol a Bundesliga 2022-23-s szezonja

Az első részben átnéztük, hogy az első négy csapat milyen előjelekkel várja az új szezont. Nézve a realitásokat, közéjük elég nehéz lesz bárkinek is beékelődni, ettől még – híven a Bundesligához – akadnak elég ígéretesen építkező, szereplésükkel rendre üde színfoltot jelentő kiscsapatok, illetve a középmezőny fogságából újra az élmezőny közelébe vágyó patinás egyesületek. Az előző szezonhoz hasonlóan ezúttal is parázs harc várható a kieső helyek környékén, ahol nagy nevű egyesületek kerülhetnek bajba. Nem utolsó sorban pedig egy év után újra az élvonalban köszönhetünk két igen gazdag múltat a háta mögött tudó, de az utóbbi időkben a poklok poklát megjáró együttest (Schalke, Werder Bremen).

Meglepetéscsapatok

Az előző szezon egyik pozitívuma az volt, hogy több alacsonyabb költségvetés mellett építkező klasszikus kiscsapat is képes volt elérni a felsőházat, sokszor megcibálva az igazán nagycsapatok bajszát is. Közülük hárman a nemzetközi kupaindulás jogát is megszerezték, amely egyrészt hatalmas lehetőségeket rejt, másrészt a kettős terhelés miatt ugyanilyen mértékű kihívást is.

Az Union Berlin még a 2021-es – szintén szenzációs – hetedik helyre is rá tudott srófolni. Annak ellenére, hogy Urs Fischer csapatát télen viharos hirtelenséggel hagyta ott a VfL Wolfsburg kedvéért Max Kruse, a középpálya kulcsembere, egy hatalmas hajrával az ötödik helyet sikerült megcsípnie a bajnokságban az Unionnak, ezzel pedig a Konferencia-liga után most már az Európa-liga csoportkörében lesz jelenése a csapatnak. A berlinieket annak ellenére sem kell félteni, hogy a gólfelelős Taiwo Awoniyi és Grischa Prömel személyében két kulcsember is távozott, hiszen a helyükre ígéretes pótlás jött a Young Boystól átigazolt csatár, Jordan Sibebatcheu személyében, aki a kupában már be is köszönt a Chemnitzer FC ellen, amelyet végül csak hosszabbítás után sikerült felülmúlni. Schäfer András szerepére is kíváncsiak lehetünk, aki Prömel távozása miatt egy fél szezonos alkalmazkodó időszak után kulcsszerephez juthat a középpályán. A sikerektől függetlenül a vezetőség célja továbbra is elsősorban a bennmaradás kivívása, és ez is alátámasztja a klubnál folyó rendkívül stabil, a realitás talaján zajló munkát.

Streich és Fischer is bizonyíthatja, hogy elbírja csapatuk a kettős terhelést (Fotó: Marvin Ibo Guengoer/GES-Sportfoto via Getty Images)

A SC Freiburgnál annak ellenére elégedettek voltak, hogy a bajnokságban végül lecsúsztak a Bajnokok Ligája-indulásról, a német kupadöntőben pedig büntetők után buktak el az RB Leipzig ellen. Christian Streich vezetésével már nem először volt kihívója a csapat az élmenőknek. Bár most az ősszel megtapasztalják a kettős terhelést is, de cserébe a keret ezúttal nem gyengült. Az előző szezonban a magát a német válogatottba bejátszó Nico Schlotterbeck pótlását maradéktalanul sikerült megoldaniuk a Borussia Mönchengladbachtól a nevelőklubjához visszatérő Matthias Ginter személyében, míg a támadóharmadban Doan Ritsuval, Michael Gregoritsch-csal és Daniel-Kofi Kyereh-vel tovább bővült Streich mozgástere. Mindez Sallai Roland számára is erős versenyhelyzetet idéz majd elő valószínűleg.

Az 1. FC Köln túlzás nélkül a semmiből ért oda a Konferencia-liga-selejtezőt érő hetedik helyre a 2021-es osztályozós megmenekülés után. A nem mindennapi személyiségével és példamutató mentalitásával a szurkolókat azonnal maga mellé állító Steffen Baumgart edző új életet lehelt a csapatba. Bár a távozók közül eddig egyedül a Baumgartnál teljesen megújuló középpályás, Salih Özcan (Borussia Dortmund) számít fájdalmas veszteségnek, a kettős terhelésre nem igazán látszik késznek az együttes, amely így visszább csúszhat egy kicsit.

Az FSV Mainz Bo Svensson vezetésével újra azokat az időket idézi, amikor Jürgen Klopp és Thomas Tuchel vezetésével a liga egyik legszimpatikusabb és legambiciózusabb csapatának számított. A dán tréner – a nagynevű elődökhöz hasonlóan – valószínűleg nagyobb csapatok figyelmét is felkelti a munkájával, amely a kieső zónából indulva egészen a felsőházig repítette a csapatot. Fontos távozó a védelemből volt Moussa Niakhaté személyében, de őt is sikerült egész jól pótolni a VfL Bochumnál az élvonalban is bizonyító Maxim Leitsch személyében. Eközben a gólokat egész jól termelő Jonathan Burkardt és a német válogatottban is számításba vett középpályás, Anton Stach is maradt a csapatnál.

Burkardt számára nagyon fontos szezon következik, ahol tőle várják a nagy dobást. (Fotó: Harry Langer/DeFodi Images via Getty Images)

Az európai hősök

Miután az európai porondon ezúttal a Bayern München sem tudta megmenteni a Bundesliga becsületét, nem várt helyről jött a nagy dobás. A Bundesligában csak a 11. helyre befutó Eintracht Frankfurt mindenkit meglepve nyerte meg az Európa-ligát, többek között az FC Barcelonát is kiütve a negyeddöntőben. Oliver Glasner a LASK Linz és a VfL Wolfsburg után ezúttal Frankfurtban alkotott maradandót. Miután a következő szezonban már a Bajnokok Ligájában lesz jelenése a csapatnak, nem voltak tétlenek az átigazolási piacon. André Silva távozása után a mélyen visszaálló ellenfelek ellen gond volt egy klasszikus center hiánya, ezen hivatott változtatni a francia FC Nantes-tól szerződtetett Randal Kolo Muani, illetve a Leverkusenből érkező Lucas Alario. Jelentős erősítésnek számít még a karrierjét a PSV Eindhovenben felélesztő Mario Götze, aki egy kombinatívabb támadójáték vezéralakja lehet. Nagy érvágásnak számított viszont Martin Hinteregger általános megdöbbenésre, 29 évesen bejelentett visszavonulása, a helyét a Salzburgból érkező Jérome Onguene veheti át a védelem közepén.

Akik feljebb törnének

A szereplésükkel csalódást keltő és így edzőt váltó csapatok várakozásairól ebben a cikkben már szót ejtettem, így itt róluk csak egy-két észrevétel. A TSG Hoffenheimnél a borzalmasan alakuló szezonhajrá után ezúttal André Breitenreiter próbál megfelelni Dietmar Hopp elnök tartós európai kupaszereplésről szőtt terveinek. A tréner egy bravúros svájci bajnoki címmel a zsebében tért vissza a Bundesligába, és ha a Hoffenheimnél is sikerül átültetnie a letisztult játékelképzelését, a keret erőssége alapján igenis reális lehet az európai kupaszereplés kiharcolása.

A Borussia Mönchengladbachnál már nem néz ki ilyen reményt keltően a jövő, hiszen a klub éppen egy komplett átalakulás közepén tart. Ennek esett áldozatául egy év után Adi Hütter edző is, akinek a helyén Daniel Farke próbál tartósan is úrrá lenni a jelenleg kissé kaotikus viszonyokon.

A VfL Wolfsburg Nico Kovac vezetéséve próbálja feledtetni a tavalyi szezon rémálomszerű mélyrepülését, és többek között a végül kieső Arminia Bielefeldből kiemelkedő technikás osztrák támadóval, Patrick Wimmerrel a soraiban próbálja biztosítani helyét a felsőházban.

Az előrébb vágyó csapatok táborához sorolható a VfB Stuttgart is, miután csak egészen drámai körülmények között, egy utolsó pillanatokban szerzett góllal tudták elkerülni az osztályozót egy rendívül nagy kihívásokat hozó szezon végén. A csapatot rengeteg sérülés hátráltatta, mint például az egész őszi szezonra kieső Sasa Kalajdzic góljai is égetően hiányoztak. Pellegrino Matarazzo kitartó munkája és a vezetők bizalma végül meghozta az eredményét és ezt az építkezést folytatva a csapat ezúttal stabil helyet harcolna ki magának a középmezőnyben.

Egyelőre úgy tűnik, hogy marad az osztrák center, így tőle sokat várnak Stuttgartban. (Fotó: Harry Langer/DeFodi Images via Getty Images)

A veszélyzóna

Már évek óta a kiesés által fenyegetett csapatok között találjuk az FC Augsburgot, de eddig mindig volt náluk legalább három gyengébb csapat, így ezt a szezont is az élvonalban kezdhetik a bajorok. A liga talán legszürkébb együttesébe ezúttal a dortmundi második csapatnál komoly szakmai elismertséget kivívó Enrico Maaßen próbál színt csempészni.

A Hertha BSC-nél zajló káoszos állapotokra lassan már elfogynak a jelzők, miután a Hamburger SV elleni osztályozó egyes szakaszaiban komolyan megcsapta a csapatot a kiesés szele. A tavaly nyáron kinevezett és magának Frankfurtban komoly szakmai reputációt kivívó sportigazgató Fredi Bobic is csak úszik az árral és félresikerült személyi döntéseivel az ő tevékenysége is heves kritikák tárgyává vált. Az edzői poszton ezúttal Sandro Schwarz próbálja meglovagolni a káoszt. A nyár egyik slágertémájának az bizonyult, hogy az elnökválasztási castingból végül az a Kay Berstein került ki győztesen, aki korábban a klub ultracsoportjának egyik vezéralakja volt, az pedig kifejezetten kuriózumnak számít, hogy ilyen háttérrel irányít egy ember egy klubbot.

Az előző szezonban abszolút a meglepetések sorát erősítette a VfL Bochum szereplése. Thomas Reis edző sokak szimpátiáját kiváltotta azzal, hogy elég szűkös lehetőség közepette tudta végül csont nélkül benntartani a Ruhr-vidéki együttest. Ezúttal viszont egy újabb csodára lenne szükség, mivel a távozók sora elég veretes. A védelem komplett tengelyét elvesztette a csapat Maxim Leitsch és Armel Bella-Kotchap személyében, de a támadóharmadból is vannak fájdalmas veszteségek. A klub anyagi helyzetéből is adódóan minőségi pótlás első ránézésre nem érkezett, olyan játékosok jöttek, akik máshol már mellőzzöttek voltak. Összességében tehát kijelenthető, hogy a szezon előtt a bochumiak számítanak a legnagyobb esélyesnek az egyik kieső pozícióra.

Nagy meglepetést kell okozzon Thomas Reis, hogy ne kerüljenek vonal alá a bochumiak (Fotó: Alex Gottschalk/DeFodi Images via Getty Images)

A visszatérők

A Greuther Fürth és az Arminia Bielefeld helyére két jóval nagyobb szurkolói beágyazottsággal rendelkező csapat jutott fel – illetve vissza – az élvonalba. A Schalke 04 és a Werder Bremen is viharos éveket tudhat maga mögött most már mindkét klubnál a konszolidációra törekednek. A feljutásnak egy hatalmas tavaszi menetelés ágyazott meg a csapatoknál, most pedig a Werder Bremennél és a Schalkénál is mindent felülír az élvonalbéli tagság megtartása. A két patináns egyesületnél tehát új szelek fújnak ennek jegyében pedig a szurkolóknak is hozzá kell szoknia a lényegesen kisebb elvárásokhoz.

A Schalke új edzője, Frank Kramer a Bielefeld után újabb csapatot próbál benntartani. A bochumból érkező Sebastian Polter leigazolásával a másodosztályban már nem először brillírozó, de eddig az élvonalban hatástalan Simon Terrode ideális partnert kapott a támadóharmadba, elsősorban őket illeti a gólszerzés feladata.

A Werdernél egy rendkívül ígéretes tréner debütálhat végre az élvonalban Ole Werner személyében. A tréner a Holstein Kielnél ért el szép sikereket, az északiakat 2021-ben egészen osztályozóig juttatta, ahol viszont a Köln túl nagy falatnak bizonyult. Brémában nyáron tovább erősítették a csapatot és négymillió euróért érkezett az FC Köbenhavntől Jens Stage, aki a középpálya stabilitásáért felelhet majd. Összességében nézve a Werder kerete elég lehet az élvonalbéli küzdelmekhez ez pedig egy innovatív edzővel kiegészülve akár még pozitív meglepetést is okozhat.

Kiemelt fotó: Getty Images