Bundesliga-edzőkeringő újratöltve – Távozók

Bundesliga-edzőkeringő újratöltve – Távozók

2022. jún. 21.

Alighogy befejeződött a Bundesliga 2021–2022-es idénye, több csapatnál is azonnal új edző után néztek. Végül összesen hét klubnál történt eddig váltás, amelynek folyamatát érdemes összefoglalni egy kicsit. Az első részben a sok helyen elég váratlan távozásokat és ezek okait vizsgáljuk.



Elég komolyan megpezsdítette a Bundesliga tavaly nyári szezonhajráját, illetve holtidényét egy egészen egyedülálló edzői jövés-menés, amely során összesen kilenc klubnál történt váltás, kivétel nélkül mindegyik élcsapatnál. Már-már az olaszok is megirigyelhették azt, ahogy a trénerek váltották egymást Németországban.


Úgy látszik, hogy a Bundesligában rákaptak az edzőváltásokra, hiszen most is több helyen kezdtek el új szakvezetőt keresni, újra beindult tehát az edzői körhinta (közkeletű német nevén a Trainerkarussel). Most viszont már egy kicsit tervszerűbben történtek a váltások, hiszen a bejelentések ezúttal nem a szezonhajrá derekára estek, hanem mindenhol megvárták az idény végét. Ezúttal összesen hét csapatnál történt váltás, így megint van mit összegezni.



Már az utolsó mérkőzések után eldőlt az első dominó


Egészen a bajnokság végéig egy bejelentésre sem került sor, viszont ez az utolsó forduló lefújása után gyorsan változott. Most is – úgy, mint tavaly Marco Rose esetében – a Borussia Mönchengladbach volt az első bejelentő. Adi Hütter rögtön a TSG Hoffenheim hazai 5-1-s legyőzése utáni sajtótájékoztatón tudatta a sajtóval, hogy egy év után távozik a csapattól. Az edző szerepvállalása a szezon második felére teljes rémálomba fordult. A rengeteg problémától sújtott gárda a kiesés elleni harc kellős közepén találta magát, ráadásul januárban távozott Max Eberl sportigazgató is, a klubvezetés ikonikus alakja. Tavaszra végül sikerült annyira stabilizálni a helyzetet, hogy legalább egy biztonságosnak mondható középmezőnybéli helyezés összejött, ettől függetlenül viszont nyilvánvaló volt, hogy Hütter és a csapat tervei nem egyeznek, éppen ezért nem is volt meglepő a váltás.



auto_altAdi Hütter számára nem alakult jól a tavaly nyári váltás. (Forrás: Getty Images)



Új edző után kellett néznie a feljutó Schalke 04-nek is. A patinás gelsenkircheni klub márciusra tetemes hátrányba került az élvonalba való visszajutástól, így a vezetők Dimitrios Grammozis menesztése mellett döntöttek. A szezon maradék részére a korábbi asszisztens, Mike Büskens vette át a csapat irányítását. Büskens ezer szállal kötődik a klubhoz, játékosként is tíz évet szerepelt itt és edzői pályafutását is itt kezdte. A 2019-re és 2020-ra válságosra forduló anyagi helyzet és a sorozatos edzőváltások közepette is kétszer kapott már felkérést, egyszer a szintén többszörös visszatérő Huub Stevens segítőjeként, másodszor pedig ideiglenes edzőként. Ezúttal is gyorsan egyértelművé tette, hogy megbízatása csak a szezon végéig szól, utána pedig újra másodedzőként kíván dolgozni. Ezek után mindenkit meglepetésként érhetett a Schalke feltámadása. Az utolsó kilencből nyolc mérkőzést megnyerve, a másodosztály első helyén végezve Büskens visszajuttatta a csapatot a legjobbak közé, ezzel végérvényesen közönségkedvencé vált Gelsenkirchenben és elég nehéz örökséget hagyott utódjára.


Augsburgban is azonnal a Greuther Fürth elleni győztes szezonzáró után érkezett a bejelentés Markus Weinzierltől, amely alaposan meglepte a közvéleményt. Az edző 2021 áprilisában tért vissza a svábokhoz, ahol 2012 és 2016 között szép sikereket ért el, köztük egy bajnoki ötödik helyezést. Akkor a kieséstől mentette meg sikeresen a csapatot, ezt a missziót pedig idén sikeresen ismételte meg. Sokan biztosra vették, hogy Weinzierl marad a helyén, de hirtelen távozásával végül nem csak a közvéleményt, hanem még Stefan Reuter sportigazgatót is meglepte, aki korábban abban maradt az edzővel, hogy az idényt követően tárgyalnak a szerződéshosszabbításról.


auto_altWeinzierl esetében inkább tűnt opciónak a hosszabbítás, mint a távozás. (Forrás: Getty Images)




A következő hetek sem teltek eseménytelenül


A VfL Wolfsburgnál egy komoly csalódást keltő szezonon vannak túl. A 2021-es bravúros negyedik hely után minden a feje tetejére állt, mivel a sikeres szakvezető, Oliver Glasner és az edzőkkel előszeretettel összekülönböző Jörg Schmadtke sportigazgató között helyrehozhatatlanul megromlott a viszony. A csalóka villámrajtot követően gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy Mark van Bommel alkalmatlan a feladatra, ezért november elején menesztették is. Az utána kinevezett Florian Kohfeldt sem tudta stabilizálni a csapatot, amely végül szégyenszemre a kiesés elől volt kénytelen menekülni csakúgy, mint a 2017-es és 2018-as osztályozó idején. A sikertelenség ellenére a szezon végén Schmadtke még azt sejtette, hogy további bizalmat szavaznak Kohfeldtnek, végül a Bayern München elleni szezonzáró után egy nappal máris útilaput kötöttek a talpára.


Összességében a TSG Hoffenheimnél sem volt meglepő a váltás a minden várakozást alulmúló szezonvégi összeomlást követően. A csapat kilenc mérkőzésen maradt nyeretlen, ezzel elszalasztotta a klubelnök, helyi mágnás Dietmar Hopp által célként kitűzött európai kupaindulást. Andrej Kramaricék márciusig még az első négy helyet ostromolták szezon közbeni feltámadásuknak köszönhetően, ezért volt különösen lehangoló a hajrá. Hoppnál a zárófordulóban, a Mönchengladbachtól elszenvedett 5-1-es zakó után telt be végleg a pohár. Elfogadhatatlannak és kínosnak nevezte csapata szereplését, így a szezonzárás után három nappal Sebastian Hoeness lett a következő menesztett edző.


Az igazi meglepetés azonban még csak ezután következett. Május 20-án derült égből villámcsapásként érte a hír a legtöbb szurkolót, hogy Marco Rose egy év után távozik Dortmundból. Bár a sárga-feketék a bajnokságban simán odaértek a második helyre, a kupasorozatokban kudarc kudarcot követett. A Német Kupában címvédőként már a másodosztályú FC St. Pauli végállomást jelentett a nyolcaddöntőben. A Bajnokok Ligájában az Ajax Amszterdam és a Sporting CP mögött a sorsdöntő mérkőzéseken lehangoló teljesítményt nyújtva szállt alá az Európa-ligába a csapat, ahol az egyik favoritként már a később döntőig jutó Rangers nagy akadálynak bizonyult Marco Reuséknak.



auto_altKohfeldt és Rose távozása érthető a körülmények okán (Forrás: Getty Images)



Rose összességében jogosan védekezhetett az egész szezonban kitartó sérüléshullámmal, amire reagálva a klub leigazolta a neves fitneszedzőt, Shad Forsythe-ot, akinek a játékosok terhelését kell majd hatékonyabban szabályoznia, valamint sikeresebben ütemeznie a sérültek visszatérését. Sokáig úgy is tűnt, hogy Rose marad, hiszen a távozó klublegenda, Michael Zorc helyére kinevezett Sebastian Kehl sportigazgató mellett nagy szerepe volt például a tehetséges, a német válogatottban is rendszeresen szereplő Nico Schlotterbeck leigazolásában. Bár a legtöbb jel a közös folytatás felé mutatott, a vezetőkkel folytatott beszélgetések során Rose elmondása szerint nem érezte a kellő bizalmat, így inkább a távozás mellett döntött.


Nem meglepő módon még a Hertha BSC-nél is új szakvezető után kellett nézni. Mióta Lars Windhorst 2019-ben elkezdett eurómilliárdokat költeni a klubra, teljes a felfordulás. Nem volt ez másként most tavasszal sem. Amellett, hogy a pályán elért katasztrofális eredmények következtében a berliniek nagyon közel kerültek a kieséshez, a vezetőségben is belharcok zajlottak. A Windhorst és Werner Gegenbauer klubelnök között feszülő ellentétek – rendkívül előnytelen módon – a sajtóba is kikerültek, miután Windhorst számon kérte, hogy a pénze rosszul lett elköltve, egyben pedig komolyan bírálta Gegenbauer vezetési módszereit. A történet végül az utóbbi lemondásával végződött, aminek következtében a hetekben öt jelölt közül választanak majd a klubtagok új elnököt. Eközben a pályán kilátástalan teljesítmények követték egymást. A Tayfun Korkut menesztése után a Bundesligát követők körében jól ismert Felix Magath feladata lett, hogy mentse meg a széteső csapatot. A küldetés végül a Hamburger SV elleni osztályozón sikerrel lett abszolválva, de a rutinos tréner ezután rögtön távozott is. Jól szemlélteti a klubon belül uralkodó viszonyokat, hogy elmondása szerint semmilyen támogatást nem érzett belülről.



„Véletlenül összefutottam az elődömmel, Tayfun Korkuttal, amikor ő elhagyta Berlint, a hotel mélygarázsában. Ott váltottunk egy pár szót. Tayfun azt mondta nekem, hogy nehéz dolga volt, mivel egyáltalán nem kapott segítséget. Én pedig csak megerősíteni tudom. Ebben a kilenc hétben nekem is az volt az érzésem, hogy nem kapok segítséget.” – fogalmazott őszintén a tréner a Kickernek.



Kiemelt fotó: Getty Images

Szerző

Lázók Gergely

Lázók Gergely

Lázók Gergely

Tanár szakos egyetemi hallgató vagyok, aki német szakosként a német és az osztrák futballról igyekszik áttekintést nyújtani az olvasóknak. Elsősorban a futball taktikai részében szeretek elmélyülni, de igyekszem más műfajokban is megnyilvánulni. Hiszem, hogy létezik objektív sportújságírás és én maximálisan igyekszem is eszerint tevékenykedni.