Az újpesti mór megtette kötelességét, az újpesti mór mehet

Februárra már egészen tarthatatlanná eszkalálódott a helyzet a IV. kerületben, miután a zuhanyhíradó pletykái szerint Nebojsa Vignjevics már nem csak hatni nem tudott a játékosaira, de egyesek kifejezetten levegőnek nézték a korábban majdnem hét évig a csapatnál dolgozó szerb trénert. A csapat és az edző fagyos viszonya tökéletesen visszaköszönt a 19. fordulóban rendezett hazai, DVSC ellen 2–1-re elveszített bajnokin: a máskor a technikai zónában álldogáló és kézzel-lábbal mutogató Vignjevics megtörten üldögélt a kispadon szinte a mérkőzés teljes egészében, a játékosaival egyáltalán nem, a segítőivel is alig kommunikálva. A lelátón sem a mérkőzéssel foglalkoztak a drukkerek, hanem a küszöbön álló tulajdonosváltással és inkább azt latolgatták, hogy kit kell leültetni a patinás együttes kispadjára és melyik játékosokkal kell megerősíteni a keretet.

A tulajdonosváltás hivatalos lett, miként az edzőváltás is és a drukkerek óhaja meghallgatásra talált, noha bizonyára nem emiatt, de az a Mészöly Géza lett ismét a csapat vezetőedzője, aki már kétszer dolgozott a Megyeri úton és mindkétszer elnyerte a publikum szimpátiáját, annak ellenére is, hogy az igazán nagy áttörést jelentő bajnoki cím végül nem lett meg. Igaz, azóta sosem járt olyan közel hozzá a klub, mint a kétezres évek első esztendőiben, így ha nem is ekkora ambíciókkal, de a biztos bennmaradás ígéretével látott munkához. Három nappal a kinevezése után jött az első mérkőzés, amin az akkoriban önmagát kereső Diósgyőr vendégeként – kisebb meglepetésre – szervezett és reményteljes játékkal 2–1-re diadalmaskodni tudott a csapata. Az elmúlt évek csapásai után kissé kiábrándult szurkolók újra hinni kezdtek és Kecskemétre is nagy számban kísérték el a csapatot, ráadásul egy új igazolás is „beesett”: a svéd AIK Solnát elhagyó elefántcsontparti védekező középpályás, Aboubakar Keita érkezése után a hátralévő összes (12) mérkőzésen kezdett és kettő kivételével mindet végig is játszotta.

Kecskeméten debütált, méghozzá tiszta, sallangmentes játékkal, nem csak a védekező feladatát látta el, hanem a labdákat is okosan osztogatta a pálya közepén, megnyugtatva ezzel a még mindig feszült csapatát. A Széktói Stadionba is több százan kísérték el a fővárosiakat és látták azt, hogy az Újpest újra összeszedett és karakteres társaság benyomását kelti, annak ellenére is, hogy 1–0-ra kikapott, mert Heinz Mörschel kihagyott egy tizenegyest. A közelgő Ferencváros elleni derbire újra felfokozott hangulatban került sor, az elmúlt évek apátiáját felváltotta a lelkesedés és már napokkal a meccs előtt elfogytak a belépők, mert az érződött, hogy végre van lehetőség megtörni az évek óta tartó vesszőfutást a legnagyobb honi riválissal szemben. Ha azt írjuk, hogy ez nem sikerült, akkor nagyon finoman fogalmazunk, az 5–0-s zöld-fehér győzelemmel záruló rangadó gyorsan visszarántotta a földre a reménykedőket és rávilágított a két csapat és a két klub között fennálló markáns különbségekre.

Márciusban újra derűlátók lehettek az Újpestért szorítók: nagy győzelmet arattak idegenben a Puskás Akadémia és otthon a Fehérvár ellen (mindkétszer 2–0), majd becsúszott egy pontvesztés a finoman fogalmazva sem acélos Mezőkövesd ellen (2–2), ám egy váratlan paksi győzelemmel (2–1) sikerült ezt a botlást is feledtetni. A négy meccsen szerzett tíz ponttal rég nem látott jó sorozat köszöntött be a IV. kerületbe és nem volt alaptalan azt gondolni, hogy akár a középmezőny is megcélozható.

Az ábrándokat ismét összezúzta a valóság: a Zalaegerszeg ötöt, a végül kieső Kisvárda négyet számolt az ijesztő teljesítményt mutató Mészöly-legénységre, majd az MTK is elvitte a pontokat (1–2) a Szusza Ferenc Stadionból, így a hajrában nem a felsőház volt a téma a csapat kapcsán, sokkal inkább a bennmaradás. Április végén Debrecenben fájdalmas vereséget szenvedtek emberhátrányban egy hajrában kapott góllal (0–1), majd jött a tavasz egyik legérdekesebb mérkőzése, amelyen 7–0-ra kiütötték a finoman szólva is kísérleti Diósgyőrt. Általános szokás volt megkérdőjelezni a mérkőzés tisztaságát, de elnézve az összeállításokat és a játék képét, elmondható, hogy a sosem látott összeállításban és hadrendben felálló miskolciak az első félórában lerendezték magukat a három kapott góllal, majd a félidei négygólos különbség után Csoboth Kevin egyéni villanásai tették sokkolóvá a különbséget. Az Újpest ezzel az eredménnyel biztosította helyét az OTP Bank Ligában, éppen ezért játszhatott volna felszabadult örömfocit a Kecskemét ellen, de helyette belefutott egy háromgólos zakóba, az FTC elleni, idegenbeli szezonzárón pedig csak a megszokott zöld-fehér siker született (2–0).

Mészöly Géza mérlege tehát 14 bajnoki mérkőzésen 5 győzelem 1 döntetlen és 8 vereség, 20 rúgott és 27 kapott gól és meccsenként 1,14 megszerzett pont, ami az elmúlt évek leggyengébb teljesítményére elegendő.

De Mészöly alkalmas volt-e erre a feladatra?

A kezdeti lendületet megadta, illetve a brutális derbivereség után sikerült gatyába ráznia a csapatot, amely néhány csapatrészben éppen csak megüti az élvonal szintjét. Kapusposzton jelentős problémák voltak évek óta, talán az utolsó megfelelő minőségű kapus Marko Dmitrovics volt, aki azóta remekül helytáll a spanyol bajnokságban, manapság pedig a Sevilla csapatánál játszik (már amikor). Banai Dávid a jelenlegi keretből Simon Krisztián mellett az egyetlen, akinek szívügye a klub, ezért a jelenléte fontos az öltözőben, de a Mezőkövesdtől érkező Ricardo Piscitelli személyében olyan vetélytársat kap, aki talán majd őt is jobb teljesítményre sarkallja.

A védelem katasztrófa, átjáróház, műveleti terület. Az új tulajdonosi körnek és a szakmai vezetésnek a következő edzőtől függetlenül gondoskodnia kell legalább négy, de inkább annál is több minőségi védőjátékos megszerzéséről. Az elmúlt évek gyakorlata ugyanis nem tartható tovább, miszerint máshonnan kiselejtezett, sehol sem kellő, olcsó, de korlátozott képességű játékosokkal próbáltak stabilitást adni egy olyan csapatrésznek, ahol az összeszokottság kulcskérdés. Mészölynek két okos húzása volt ezzel kapcsolatban. Többnyire öt védőt küldött a pályára és a középpályán is volt egy szűrőjátékos, így kezdetben kisebb terhelést kapott az ingatag hátsó sor, valamint hátravezényelte a már említett Keitát, akinek szintén voltak remek megoldásai, és úgy tűnt, képes irányítani a védelmet. Az április és májusi összeomlás alkalmával viszont ő egyedül kevés volt.

A csapat 67 kapott góllal zárta a bajnokságot, ez olyan, mintha minden mérkőzést 2–0-s hátrányból kezdett volna.

A védelem kiszolgáltatottsága a középpálya szellősségének is volt köszönhető, itt is minőségi problémák voltak, mintsem mennyiségiek. Itt létszámban, formában és szerepkörökkel is próbált variálni az edző, de nagyon hiányzott a sokáig sérült, majd emiatt sokszor még erőtlen Tajti Mátyás, aki megfelelő biztonságot és kreativitást tudott volna hozni az átmenetekbe és az előrejátékba, viszont egyre több felelősséget kapott az az Ognjen Radosevics, aki talán a legkellemesebb meglepetése a botrányos idénynek. A fiatal szerb középpályás – aki egyébként kitűnően beszél magyarul – a csapat legnagyobb értéke lehet, ha megfelelően fejlődik tovább és minden esélye megvan arra, hogy húzóember legyen akár már az ősszel rajtoló új idényben is. Rendkívül energikus, kemény, ugyanakkor kreatív középpályás, jól támadja a kaput és kisebb kombinációkban is pontos. Tajtival és – ha marad – Keitával egész pofás kis középpályássort alkothatnak majd a következő időszakban.

A fiatal szerb középpályás nagy szerepet kaphat a jövő Újpestjében (Forrás: Újpest FC Facebook)

A támadósorban Csoboth Kevin volt a kulcsember, aki egyfajta vérszerződést kötött tavasszal Mészöllyel, mely szerint mindketten azon dolgoznak, hogy a szélső ott legyen Marco Rossi Európa-bajnokságra készülő keretében. Nos, a célt elérték, de ha őszinték akarunk lenni, ezt inkább köszönhetik az UEFA-nak (és a 26 főre visszaemelt keretlétszámoknak), mert a 23-as listára aligha fért volna oda, ahogyan márciusban sem volt kerettag. Minőségi középcsatára idén sem volt a csapatnak, a nagy reményekkel a nyáron megszerzett Kiss Tamásról pedig már e sorok írásakor tudjuk, hogy nem marad tovább a Megyeri úton – és ez sem lehet véletlen.

Mészölynek voltak húzásai, amelyek bejöttek és némileg sikerült megfékezni a zuhanást, ám a játékoskeret minősége egészen egyszerűen méltatlan volt a klub történetéhez.

Ezzel együtt nagyon ritkán marasztalnak edzőt, aki az utolsó hét mérkőzéséből hatot elveszít, márpedig vele ez történt. Szép győzelmek és brutális vereségek szegélyezték az útját, na meg az eltiltása, amit egy meccs után szedett össze az emlékezetes fekázós nyilatkozata miatt. Ezzel együtt a minimális elvárást – ami egyben a legtöbb is volt, ami egyáltalán számon kérhető –, a bennmaradást teljesítette.

Milyen edző kell Újpestre?

Az elmúlt napokban beindultak a találgatások, az NB III-as Veszprém leköszönő edzője, Pető Tamás, a Nyíregyházát az élvonalba vezető Tímár Krisztián és a Fehérvár csapatát alaposan rendbe szedő Bartosz Grzelak neve is felvetődött. Nehéz eligazodni a pletykák világában, de ha minden igaz, egy erős magyar magot szeretnének Újpesten kialakítani, jobbára fiatal, válogatott vagy U-válogatott játékosokkal. Ehhez a projekthez nyilván olyan edzőre lenne szükség, aki dolgozott fiatalokkal, akár akadémián, akár válogatottaknál és ismeri a magyar bajnokságot. Valószínűleg a háborgó kedélyek lecsendesítésére és a klubimázs erősítése miatt az is fontos lenne, ha olyan szakembert találnának, akinek erős kötődése van az Újpest FC-hez.

Kézenfekvő megoldás lenne e feltételek mentén Szélesi Zoltán kinevezése, őt a szurkolók is jól fogadnák, de kérdéses, hogy ő elhagyná-e az MLSZ-t, ahol megbecsülik, ráadásul rosszul festene, ha Gera Zoltán után néhány hónappal még egy U21-es szövetségi edzőt elveszítene a szövetség. Néhány szurkoló szívesen látná Véber Györgyöt is, aki tagadhatatlanul maga a nagybetűs ÚJPEST, de bármennyire is meglenne az elkötelezettsége és a tenni akarása, a szakmai kvalitásai valószínűleg nem elegendőek ahhoz a szinthez, amit el szeretne érni az új tulajdonosi kör. De ha már a MOL: Joan Carrillo kétszer dolgozott a Fehérvárnál, amíg az olajvállalat támogatta a csapatot és róla is elmondható, hogy jól ismeri az NB I-et, mert a két fehérvári szerepvállalása mellett dolgozott Debrecenben is. Ugyanakkor az ő érkezése nagyjából kizárható, miként arra sem fogadnánk nagy összegben, hogy külföldről hoz edzőt a klub a magyaros projektjéhez. Ami biztos, hogy jó lenne mielőbb edzőt találniuk egy olyan csapathoz, amelyben pillanatnyilag alig van játékos, aki élő szerződéssel bír a következő idényre, ugyanakkor a bizonytalan helyzetben nehéz edzőt és játékost is megnyerni az ígéretekre. Ha lesz edző, lesz játékos is, anyagilag immár rendezett a klub helyzete, de bármi is történik ezen a nyáron, bizalomra és legfőképp türelemre van szükség minden szereplőtől, mert ahogyan Rómát, úgy Újpestet sem egy nap alatt fogják felépíteni.

Kiemelt fotó: Újpest FC Facebook