Bocs, srácok, apu a főnök!
Lance Strollnak már régóta semmi keresnivalója nem volna az F1-ben, mégis bérelt helye van az Aston Martinnál, azon egyszerű oknál fogva, hogy az istálló tulajdonosa az édesapja, Lawrence Stroll. A Kínai Nagydíjon a szokásosnak mondható gyenge teljesítményét Daniel Ricciardo Visa RB-jének felöklelésével „koronázta meg” a kanadai, és utána még neki állt feljebb, ráadásul a csapata is kiállt mellette.
Tekintve, hogy az eset megítélése szemernyit sem kérdéses – Lance Stroll a biztonsági autó mögött haladva nem figyelt az előtte haladó ausztrál autójára és nemes egyszerűséggel belehajtott a Visa RB hátuljába, amiért 10 másodperces időbüntetést kapott – az incidens pedig nem pusztán a 25 éves kanadai versenyző számára volt kínos, hanem a lelkét pátyolgató csapatának is.
Andrew Vizard, Stroll versenymérnöke a leintés utáni rádióbeszélgetésükben egy, a valósággal köszönőviszonyt sem ápoló mesét költött Stroll futama és az ütközés köré:
„Ez pech volt, haver. Az eleje kifejezetten jól ment, az első két etap remekül alakult a biztonsági autós fázisig. Csak infóként: egy nagy harmonika volt az egész. Azt hiszem, valószínűleg Sainz volt, aki elöl okozta az egészet”
– mondta Vizard. Stroll a következőképpen értékelte a történteket:
„Az egész sor állva maradt előttem. Kétszer! Valaki fékezett”
– panaszkodott a kanadai, amire azonnal érkezett a mérnöki megerősítés is:
„Igen, láttuk. Egészen biztosan nem te voltál. Egyszerűen volt egy kis káosz, nem igaz? A többiek nem vezettek valami jól, te többet érdemelsz ennél”
Mike Krack, az Aston Martin csapatfőnöke legalább egy árnyalattal visszafogottabban fogalmazott, de az ő értelmezése is felettébb részrehajló volt:
„Nagyon gyorsan hoztak meg egy nagyon szigorú döntést... Szerintem ez összességében egy láncreakció volt a pályán. Láthattuk, hogy Fernandónak blokkolt a kereke, meg még egy autónak mögötte, és szerintem ez mindenkin kifogott. Ezeket a helyzeteket az elöl haladók teremtik meg. Mindig lehet mondani, hogy óvatosnak kell lenned. Ugyanakkor, ha meg túl óvatos vagy, és közben jön az újraindítás és több mint egy autónyira leszakadsz, mindenki azt fogja kérdezgetni, hogy »bealudtál?«. Ezek mind a kiszámíthatatlan mozgásokból erednek a biztonsági autós újraindításoknál. Minden évben van néhány ilyen és lesz is még”
– védte a mundér becsületét Krack.
Még ha a láncreakciós jelenséget illetően igaza is van neki, attól még vitán felül áll, hogy egyedül az ő versenyzője hibázott. Az a jelenet pedig önmagáért beszélt, amikor a verseny három dobogósa meghökkenve nézte vissza az esetet a lihegőben, Max Verstappen még el is nevette magát.
De lássuk, hogyan élte meg a szituációt az áldozat maga, Daniel Ricciardo.
„Újraindításkor sosem tudhatjuk, mit tesz az első helyen autózó, szóval óvatosnak kell lennünk, és fel kell készülnünk minden eshetőségre. Láttam, hogy feltorlódunk a hajtűkanyarban, mindenki visszavett a tempóból, majd Lance olyan erősen nekem jött, hogy az autója fele az enyém alá csúszott. Ez nem csupán a helyzet téves megítélése volt, erre már nem lehet kifogás”
– mondta határozottan az ausztrál.
Aztán amikor megtudta, hogy Stroll őt hibáztatja, már jóval indulatosabban fogalmazott.
„Már kezdtem lassan lehiggadni, és akkor mondták, mit gondol Lance a balesetről. Szerinte én vagyok az idióta, és az én hibám volt. Ettől felforr a vérem, mert egyértelmű a helyzet. A biztonsági autó mögött voltunk, olyankor egy dolgot csinálunk, figyeljük az előttünk levőt. Azt nem tudjuk megjósolni, hogy az éllovasok mit lépnek, legfeljebb feltételezhetjük.”
Ricciardo visszanézte a balesetet az Aston Martin fedélzeti kamerájából, ezért biztos volt benne, hogy Stroll nem figyelt rá.
„Történnek versenybalesetek, de a biztonsági autó mögött ilyennek soha nem szabadna történnie. Attól vagyok nagyon ideges, hogy láttam, a 14-es kanyar belső ívét nézi, engem nem, és amikor visszanéz, már az autóm hátuljában van. Nem tudom, mit művelt, hol járt az agya, de ebben a helyzetben csak rám kellett volna figyelnie. És egyértelműen nem figyelt. Igyekszem nagyon, hogy ne mondjam ki, amit mondanék, de b***a meg, és akkor még finoman fogalmazok. Nem ütök meg ennél keményebb hangnemet, mert lehet, hogy egy óra múlva vállalni fogja a felelősséget érte, de ha nem, én nem tudok rajta segíteni. Annyira dühítő…”
Ha a felelősséget nem is vállalta, később legalább már nem az ausztrált hibáztatta Stroll, hanem kollektíve mindenkit, aki e „láncreakció” részese volt… Riccardo dühe egyébként érthető, hiszen a baleset következtében a szezon számára eddigi legjobb versenyét kényszerült feladni, pontszerző helyről. Természetesen a kanadai is üres kézzel hagyta el Kínát, ő végül a 15. helyen zárt.
A történtek fényében különösen vicces, hogy Mike Krack éppen Sanghajban mondta ki nyíltan először azt, hogy az egész Aston-projekt Stroll köré épült. A „coming out” apropóját az szolgáltatta, hogy miután Fernando Alonso szerződését 2026 végéig meghosszabbították, a sajtó munkatársai Stroll jövője felől érdeklődtek, akinek (hivatalosan) még nincs szerződése 2025-re. A csapatfőnök úgy reagált, hogy „folytonosságban gondolkodnak”, és a következő hetekben rendezhetik a kanadai sorsát is – és bár ezt Krack még a verseny előtt mondta, aligha lehetne máshogy.
Egyébként az, hogy a csapat Stroll köré épült, ebben a formában semmiképp sem igaz, az állítás úgy helyes, hogy Lawrence Strollt Lance karrierjének felépítése erősen motiválta abban, hogy saját csapata legyen a száguldó cirkuszban, amiben persze bérelt helye van a fiának. A kanadai üzletember – magától értetődő módon – a kezdetektől fogva egyengeti Lance pályafutását, de az az igazság, hogy már rég el kellett volna engednie a kezét – legkésőbb az előző szezon végén. De nem engedte, ráadásul a feltétel nélküli atyai szeretete és gondviselése többszörösen kontraproduktív: szakmai és üzleti értelemben véve is ártalmas a patinás márkanévvel fémjelzett csapatra nézve, ám a fia egyéni megítélése szempontjából is roppant káros. Így voltaképpen Lawrence Stroll két kézzel vágja saját maga alatt a fát, a lehulló forgácsok pedig kivétel nélkül a fiára hullanak.
Teljességgel érthetetlen, hogy ez miért éri meg neki, ahogyan az is, Lance Stroll miért nem dönt úgy magától, hogy egy számára sokkal kedvezőbb és valódi sikerekkel is kecsegtető irányba fordítja a karrierjét. Persze valahol érthető, hogy egy Formula–1-es autóversenyző nem szívesen hagyja ott az elitkategóriát, legyen bármilyen sikertelen is benne (még ha ez azért relatív is, hiszen három dobogós helyezéssel és 277 szerzett ponttal azért bujkálnia nem kell a boxban), különösen akkor, ha semmilyen különösebb elvárásnak nem kell megfelelnie, hiszen nincsen akkora hiba, amire ne volna azonnali bocsánat. Arra viszont aligha van ésszerű magyarázat, hogy Stroll miért teszi ki magát annak a megaláztatásnak, ami a brillírozó csapattárs, Fernando Alonso árnyékában való szüntelen vergődéssel jár. A kanadai és a kétszeres világbajnok spanyol teljesítménye között ugyanis áthidalhatatlan szakadék tátong, ám mielőtt jobban elmélyednénk az Aston Martin sajátos világának részleteiben, fussunk végig Stroll eddigi pályafutásán.
A kanadai pilóta nem teljesen érdemtelenül került az F1-be, hiszen gyerekként sokszoros gokart-bajnok volt, 2015-ben, 16 évesen pedig már az olaszországi Formula–4-es sorozatban triumfált, míg egy évvel később az FIA Formula–3-as Európa-bajnokságának összetett győztese volt.
2017-ben, 18 évesen a Williams színeiben mutatkozott be a Forma–1-ben, Felipe Massa csapattársaként. Az apja 80 millió dollárral támogatta a grove-i istállót, vagyis ennyit fizetett a fia üléséért. Stroll már a szezonnyitó Ausztrál Nagydíj harmadik szabadedzésén összetörte az autóját, majd ennek következtében váltócsere miatt öthelyes rajtbüntetést is kapott, bár mivel csak 19. lett az időmérőn, ez sokat nem számított. A futamot végül fékhiba miatt be sem tudta fejezni. Célba érnie a negyedik versenyén sikerült először, az első pontszerzés pedig hazai pályán, Montrealban jött össze (9. hely). Bakuban viszont már harmadikként intették le, ezzel pedig Stroll lett az F1 történetének legfiatalabb újonca, aki felálhatott a dobogóra. Az évad végén mindösszesen 3 ponttal maradt el rutinos brazil társától, és közvetlenül Massa mögött, a világbajnokság 12. helyén zárt.
A következő szezonban azonban a Williams a mezőny végén kullogott, Stroll hat pontot kapart össze, de ezzel is felülmúlta az egyetlen pontot elcsípő kollégáját, a 2017-ben visszavonult Massát váltó Szergej Szirotkint.
2019-ben a Racing Point versenyzője lett, miután a korábban Force India néven futó csapatot 2018 augusztusában az apja konzorciuma felvásárolta. A kanadai Esteban Ocon helyére ült be, Sergio Pérez mellé. A mexikói vb-10. lett 52 ponttal, míg Stroll 21 egységgel a tabella 15. helyén végzett a nem túl acélos autóval. A két versenyző közti különbség az időmérőkön ennél is szignifikánsabb volt, Pérez 18–3-ra nyerte a kvalifikációs háziversenyt.
2020-ra is maradt ez a felállás, és bár az autóval együtt Stroll teljesítménye is javult (Monzában és Szahírban is harmadik volt, a Török Nagydíj esős időmérőjén pedig élete eddigi egyetlen pole-ját is megszerezte, ám a versenyen csak kilencedik lett). Pérez azonban még nagyobbat lépett előre: Törökországban másodikként intették le, Bahreinben pedig nyert, és végül 125 pontot begyűjtve vb 4. lett (akárcsak a csapat a konstruktőrök között), míg Stroll 75 pontja csupán a tabella 11. helyére volt elég. Pérez nagyszerű idénye nem maradt észrevétlenül, átigazolta őt a Red Bull, a helyére pedig a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel érkezett a Ferraritól.
A 2021-es szezonra az Aston Martinra átkeresztelt csapat potenciálja jelentősen visszaesett (de legalább az autó megszépült), Vettel bakui második helye volt az idényük egyetlen fénypontja, de a német így is csak kilenc pontot vert Strollra, és közvetlenül a kanadai előtt, a világbajnokság 12. helyén zárt. 2022 nagyon hasonlóan alakult, Vettel ezúttal 38 ponttal lett vb-12., Stroll pedig 18 egységet begyűjtve a 15. helyen végzett. Bár a német mindkét évadban 13–7-re hozta az időmérős háziversenyt, és egyértelműen ő volt a jobb versenyző, azért Pérezhez képest nem mutatott akkora kontrasztot a száguldó cirkuszba a versenyképtelen autói miatt végképp belefásult bajnok, aki az év végén vissza is vonult, és mint utóbb kiderült, ennél rosszabbat nem is tehetett volna Stroll-lal.
A helyére ugyanis egy másik világbajnok érkezett, Alonso pedig sokkal éhesebb volt a sikerre, és a váratlanul megtáltosodó Aston Martinba huppanva iszonyatosan bekezdett 2023-ban: az év első hat versenyéből ötször végzett dobogós pozícióban! Noha az Aston versenyképessége a szezon közepére jelentősen visszaesett, a spanyol mindig kihozta belőle a maximumot. Összesen nyolc ízben pezsgőzhetett a pódiumon, és 206 egységgel a világbajnoki tabella negyedik helyén zárt, ezzel szemben Stroll (75 pont) csak a 10. lett. Az időmérős háziversenyt 19–3-ra nyerte Alonso, aki az egész szezonban mintha egy másik autót vezetett volna. Ez egyelőre 2024-ben sincs másként, bár az Aston tempója még nem az igazi, a spanyol mind az öt idei futamon fontos pontokat szerzett, míg Stroll csak kétszer zárt a legjobb 10 között.
Azt bátran kijelenthetjük, hogy tavaly azért lett csupán ötödik a konstruktőrök között az Aston Martin, mert a kanadai még csak egy erős közepes teljesítményre sem volt képes – ha csak egy kicsit potensebb, a harmadik helyért mehettek volna. Persze egyetlen csapatban sem lehet két Fernando Alonso, de ekkora különbség ezen a szinten egyszerűen nem fér bele. Strollt 2024-re már nem szabadott volna megtartani, semmi sem szólt mellette; az, hogy a főnök fia, nem lehet érv egy feltörekvő, az élcsapatokat ostromló Formula–1-es istálló esetében. De az volt, még akkor is, ha az is világos, hogy Lawrence Stroll egyáltalán nem (csak) azért vette meg a csapatot, hogy a fiának helye lehessen az F1-ben, és ezt azért az is bizonyítja, hogy 2021 óta (tehát a projekt első teljes szezonjától kezdve) rendre többszörös világbajnok csapattársa van, és ez a konstelláció immár 2026 végéig adott. Bár roppant merész kísérlet idősebb Stroll fejével gondolkodni, de valahogy úgy lehet vele, hogy ha van egy csúcsversenyzője, aki képes villogni, a gyerek vígan ellébecolhat a másik autóban; a kettejük közötti differencia pedig a – súlyos dollármilliókban mérhető – járulékos veszteség. Abszurd egy koncepció, annyi szent.
Lance Stroll egyébként nem egy kutyaütő pilóta, a királykategóriára viszont már csak azért is alkalmatlan, mert egy körön annyire gyenge, hogy az esetek döntő többségében már az időmérőn megpecsételi a saját sorsát.
A versenytempója azért már lényegesen jobb, néha még átlag feletti teljesítményre is képes – ezért a számításait sokkal inkább a hosszú távú világbajnokságon, a Le Mans-i 24 órás versenyen, és a hasonszőrű megméretéseken találhatná meg, de nem az F1-ben – ez 148 futam után azért elég világos. Normál esetben – „fizetős” pilótaként is – már rég kikopott volna a mezőnyből, miközben rengeteg olyan tehetséges versenyző van, akinek nem adatik meg a királykategóriás szereplés lehetősége. Ha Lance így folytatja, talán idővel az apja is megunja, hogy bucira verik a fiút házon belül. Ugyanis minél erősebb az Aston, annál látványosabb Alonso fölénye, így paradox módon a sikeres spanyol mellett bénázó Stroll miatt a csapatot övező dicsőségre azonnal némi árnyék is vetül, ez pedig óriási öngól, a britek saját gyártású negatív reklámja.
Persze egy önfeledt haszonélvezője azért az Astonnál is van Stroll teljességgel indokolatlan alkalmazásának. Alonso csak röhög a markában: 45 éves koráig szerződés köti a száguldó cirkusz egyik legjobb csapatához, a csapattársa pedig egy árva mikrokarcolást sem képes ejteni a szünetmentesen tündöklő renoméján. De azért Lance Strollnak is van még honnan önbizalmat merítenie: ha a Williams versenyzőjét, Logan Sargaentet figyeli, akkor egészen tökös gyereknek képzelheti magát, tudniillik a 23 éves amerikai teljesítménye az övénél is sokkal cikibb.
Kiemelt fotó: Aston Martin F1 Team
Szerző
