Döntetlent harcolt ki az újjáformálódó DVTK a Puskás Akadémia ellen

Ifjabb Szergej Kuznyecov távozását követően újra formálódni látszik a Diósgyőr. Simon Miklós megbízott vezetőedzőt február közepén váltotta Vladimir Radenkovics, aki korábban Tomiszlav Szivics másodedzőjeként már dolgozott a borsodi egyesületnél. A piros-fehérek játékstílusa a Kuznyecov-érához képest jelentősen eltér. Az őszi félévre jellemző rigidebb, merevebb pozíciós játékot egy szabadabb felfogás váltotta, amiről még értelemszerűen nem lehet eldönteni, hogy sikeresebb lesz-e, de az bizonyos, hogy vannak kifejezetten pozitív elemei.

Ilyen Bényei Ágoston és Rudi Pozeg Vancas játékkapcsolata, akik a diósgyőri csapat bal oldalán rengetegszer próbálták megbontani a szombat esti mérkőzésen a Puskás Akadémia FC védelmét. Pozeg Vancas alapvetően a tízes pozícióba volt felrajzolva és a védekező fázisokban valóban a pálya centrumában helyezkedett többségében, ám a támadások során előszeretettel húzódott ki a bal szélre, egészen az oldalvonal mellé. Bényeihez közel pozícionálta magát és ők ketten szabadon mozogtak egymáshoz képest.

A felállt védelmek feltörésében igazából eszköztelenek voltak a csapatok, ritkán sikerült megoldani ezeket a szituációkat, ám amikor mégis, az éppen a bal oldalról indult.

Túltöltéssel próbált létszámfölényt kialakítani a DVTK. Ennek érdekében az oldalvonal mellé kihúzódott Pozeg Vancas, valamint az újonnan igazolt belső védő, Marco Lund is feljebb lépett. Ezáltal a szlovén szélső tisztán vehette át a labdát és cipelhette azt egészen a tizenhatos előteréig, ahol egy tőle megszokott forintos átadással ugratta ki Jurek Gábort, ezzel megteremtve a meccs egyik legnagyobb helyzetét.

A fenti kép egyébként olyan szempontból jellemző volt a DVTK-ra, hogy bemutatja, mennyire szabadon mozognak a játékosok. Már abszolút nincs feltöltve a pálya öt szélességi zónája. A belső védő elhagyja a pozícióját és nincs, aki visszalépjen a helyére. Jurek Gábor és Bright Edomwonyi egy zónában helyezkedik. A félterületeket sem töltötték fel. Ezek a Kuznyecov érához képest mind-mind szokatlan elemek.

Ellenben a Puskás Akadémiával, ahol jól bejáratott, régóta fellelhető megoldások szerepelnek a taktikai repertoárban. A felcsútiak legnagyobb erősségei továbbra is a labda elleni játékban, az átmenetekre építő fociban, valamint a rögzített szituációkban keresendők. Ezen a mérkőzésen is egy pontrúgást követően szereztek vezetést, valamint jó pár veszedelmes átmenetet is végrehajtottak.

A Diósgyőr előrejutását is jelentősen megnehezítették. Többnyire a saját térfelüket szállták meg és onnan lépegettek ki a hazaiak labdás emberére. Nem egyszer igyekeztek a pálya egy kisebb területére beszorítani a Diósgyőrt, ahol egy az egyben letámadva próbáltak labdához jutni.

A Puskás Akadémia játékosai egy az egyben nem kifejezetten intenzíven, de igyekeznek megzavarni a DVTK építkezését. A pálya középső harmadából gyakran hátrább kényszerültek a diósgyőriek, vagy csak U-alakban voltak képesek passzolgatni. Amikor hátra kényszerültek, akkor Artem Odincov rendszerint előre ívelte a labdát, ami ugyancsak eltér a kuznyecovi felfogástól. Hogy mennyire, az remekül látszik az alábbi ábrán, amelyet az őszi szezon után publikált, a kapusok labdával való játékát feldolgozó elemzésemhez mellékeltem: a diósgyőri kapuvédők (az azóta távozott Karlo Sentic és Odincov) a mezőny végén voltak a hosszú passzoknak az összes átadáshoz viszonyított arányát tekintve.

Sok minden megváltozni látszik Miskolcon, ilyen a fiatalok szerepeltetése is. Bényei Ágoston 82, míg Jurek Gábor 65 percet kapott, de már nem az első alkalommal. Mindketten kifejezetten jól játszottak, helyzeteket alakítottak ki, lövéseket generáltak, egy az egyben remekeltek. Én továbbra is szkeptikus vagyok Szergej Kuznyecov leváltásával kapcsolatosan, de ha és amennyiben egy aránylag jól funkcionáló rendszerben ilyen mennyiségű játéklehetőséghez juthatnak a tehetséges diósgyőri fiatalok, akkor azt mindenképpen a váltás mérlegének pozitív oldalára írom.

Kiemelt fotó: dvtk.eu