Egy reklámkampány, ami nyomot hagyott a sportvilágon – 30 for 30: The Trials of Dan and Dave

A podcast néhány év alatt vált az egyik legfontosabb médiafogyasztási formává. Ma már szinte mindenki ilyen jellegű műsorokat hallgat utazás vagy épp sportolás közben. Hazánkban elsősorban (ám nyilván nem kizárólag) a beszélgetős forma honosodott meg, általában néhány a témában jártas megszólaló osztja meg a gondolatait a közönséggel. Az Egyesült Államokban viszont népszerűek a történetmesélő podcastek is, amikor egy teljes narratíva tárul elénk, legalább olyan izgalmasan, mint egy film által.

Ez a helyzet a 30 for 30 első ilyen produktumával is, amely egy marketingkampányt mutat be, így jogosan merülhet fel sokakban a kérdés, hogy mi köze ennek a sporthoz? Az alkotók viszont ismét azt a korszakot célozták meg, amikor nagyon megváltozott, ahogyan a sportról és főleg annak médiabéli megjelenéséről gondolkodunk. Az idő tájt került szóba először igazán, hogy kell egy jól átélhető narratíva, egy rivalizálás, ugyanis ez szükséges ahhoz, hogy a szurkolók igazán lelkesedni tudjanak.

Ráadásul ebben az esetben a céges és a sportolói érdekek különös módon játszottak össze: az egyik oldalon ott volt a Reebok, egy olyan márka, amit az 1990-es években a „nagymamák márkájának” tartottak. A fiatalokat a Nike és az Adidas babonázta meg, a sport területén is ez a két cég birtokolta a legfontosabb brandeket. Azonban a Reebok marketingesei találtak maguknak egy olyan sportágat, amiben még volt potenciál: ez volt az atlétika, azon belül is Dan O’Brien és Dave Johnson párharca. A két tízpróbázó akkor a szakág legjobbjainak számítottak, egyértelműnek tűnt, hogy az 1992-es olimpián ők lesznek az aranyérem fő várományosai.

A Reebok nem hagyta az utolsó pillanatra a felkészülést, még az akkoriban január végére eső Super Bowl alatt leadták az első olyan reklámot, amely a két sportolóra koncentrált. Az érintettek a podcastben részletesen meséltek arról is, hogy bár az ország két különböző pontján nézték a meccset, mindketten érezték, hogy ezek a reklámok nagy hatással lesznek az ő népszerűségükre. És ez így is lett: akkoriban az atlétika az amerikai sportvilágban sem szerepelt kiemelt helyen (legalábbis a népszerűség tekintetében), viszont ezek a reklámok nagyon jó pillanatban és nagyon jó stílussal szólították meg a rajongókat.

A 30 for 30 podcastje nagyon színesen mutatja be az eseménysort. Egyszerre szólalnak meg benne a szereplők, a szakértők és olyanok, akik akkoriban még nézői voltak a reklámoknak. Ezekből komplex kép rajzolódik ki a hirdetések működéséről, hatásairól, és arról is, hogy miért ért véget a kampány.

Az élet ugyanis ezúttal (is) átírta a marketingesek elképzeléseit. A kampányt végül azért kellett befejezni, mert O’Brien nem jutott ki az olimpiai játékokra, hiszen hibázott a hazai selejtezőben. Johnson végül csak bronzérmet szerzett Barcelonában, riválisa pedig ugyan a katalán városban nem volt ott, de később Atlantában olimpiai bajnoki címet szerzett (1991-ben, 1993-ban és 1995-ben pedig világbajnokságot), a felépített rivalizálás azonban a megálmodott formában sosem valósulhatott meg.

O’Brien a következőképpen fogalmazott a népszerűséggel kapcsolatban: „Dave és én voltunk az első reality-sztárok. Az emberek máig ezekből a reklámokból ismernek meg engem, pedig nyertem egy olimpiai aranyérmet.”

Bár természetesen egy podcasttel kapcsolatban más elvárásokat fogalmazhatunk meg, mint a filmek esetében, a mélysége ezeknek a produkcióknak is megvan. Még akkor is, ha szerkezetileg pont olyan kiszámíthatók, mint a 30 for 30 első epizódjai.

A podcast itt hallgatható meg.

Kiemelt fotó: YouTube