Egyszer az életben: a klub, amely a 118. évében került közel ahhoz, hogy trófeát nyerjen

Egyszer az életben: a klub, amely a 118. évében került közel ahhoz, hogy trófeát nyerjen

2023. máj. 12.

Az SC Freiburg a 2021-2022-es szezonban története során először játszhatott trófeáért – a Német Kupa döntőjében. A Copa90 pedig kapott az alkalmon és a helyszínre utazott, hogy bemutassa a várost, a klubot. Az alig több mint harmincperces dokumentumfilm után nem meglepő, ha valaki azt érzi, Freiburg egy olyan hely, ahová egyszer az életben érdemes elmennie. Dokumentumfilmet ajánlunk.


Egyre inkább nyílik az olló a világ legtehetősebb klubjai és a közvetlen mögöttük lévők között. A „nagyok” és a „kicsik” között. Az elmúlt évtizedben tovább erősödött az európai labdarúgásban a nagy klubok dominanciája, ám ezek mellett azért mind a mai napig megvannak a futball valóságos, és már-már romantikusnak számító történetei. A Copa90 Once in a lifetime (Egyszer az életben) címmel háromrészes dokumentumfilm-sorozatot készített három „kisebb” klubról (Freiburg, Trabzonspor, Betis), amelyeknek a közelmúltban esélyük nyílt arra, hogy trófeát nyerjenek.


Szurkoló-központúság és végtelen türelem

Az 1904-ben alapított Freiburg a 2021-2022-es szezon végén története során először a Német Kupa döntőjében játszhatott trófeáért.


„Amikor a klub 118 év után először jutott döntőbe, Freiburgba utaztunk, majd a szurkolókkal együtt Berlinbe, hogy megnézzük, mi történik Németország legnyugodtabb szurkolótáborával, amikor annak a küszöbén áll, hogy végre nyerjen valamit” – írja ajánlójában a Copa90.



Mind a Copa90 dokumentumfilmből, mind az SC Freiburgról szóló cikkekből kiderül, a német klub sikerei néhány kulcsszóban összefoglalhatók: szurkoló-központú működés, közösség, türelem, folytonosság. A Németország délnyugati részén, a Fekete-erdő lábánál fekvő Freiburg csendes, nyugodt, sok zöld területtel rendelkező város. Az egyetem laza diákhangulatot kölcsönöz a hétköznapokban, ráadásul a németországi átlaghoz képest magas a napsütéses órák száma. Nyugodt, jó hely ez az életre, és megfelelő arra is, hogy valaki profi futballistaként éljen, dolgozzon.


„Amikor mi [a játékosok] bemegyünk a városba, nem akarjuk, hogy futballistaként tekintsenek ránk. Egyszerűen csak freiburgi emberek akarunk lenni. Olyan munkánk van, amit élvezünk, de mi is csak egy vagyunk a sok közül. Mindenkivel beszélgetünk. Mindenkinek köszönünk. Mindenkinek köszönetet mondunk”


– mesélt a Freiburg korábbi, 2018-ban visszavonult csapatkapitánya Julian Schuster a The Set Pieces-nek.


Szoros a kapcsolat a szurkolók és a klub között. És ez nemcsak a Bundesligában napjainkig érvényes „50+1” szabály miatt van (A részvényeknek legalább az 50+1 százalékát az anyaegyesületnek kell birtokolnia, ez pedig megakadályozza, hogy a befektetők többséghez jussanak.). Az a tétel, miszerint a „klub számára fontosak a szurkolók” nem egy üres térben lebegő állítás, hanem valóság, a mindennapokat meghatározó tényező.


És ez a kulturális alapvetés a Copa90 dokumentumfilmjében egyértelműen megjelenik. A helyi szurkolók büszkék a klubra, a városra, és vallják, fontosabb érték a türelem, mintsem felelőtlenül, hirtelen felindulásból dönteni.


Az edző, aki a helyes dolgokat mondja

Hogy a türelem mennyire fontos tényező Freiburgban, arra – egyebek között – jó példa Volker Finke személye. A szakember 1991 és 2007 között irányította a csapatot. A Freiburg először Finkével jutott fel a Bundesligába, és szintén Finke volt az, aki összehozta a különböző gondolkodású, felfogású embereket, és „szexivé” tette a focit a városban. Hasonlóan fontos, kultikus személy a német klubnál Christian Streich. A szakember 2011 decembere óta irányítja a csapatot, mondja el a gondolatait a társadalomról, a futball pénzügyeiről, az életről, meg mindenről. Talán nem túlzás azt állítani, leképezi a helyi gondolkodást, felfogást.


„Egyik legnagyobb erőssége a futballtól függetlenül az, hogy érti a pillanatot és a helyes dolgot mondja” – vélekedik a Freiburg jelenlegi „atyjáról” Julian Schuster.


Streich a pályán és a pályán kívül is képes kezelni a munkájával járó felelősséget. Ahogyan foglalkozik a csapattal, az pedig némileg olyan, ahogyan a freiburgi társadalom működik. Ahogy azt Schuster meséli, a játékosok lehetőséget kapnak arra, hogy saját rendszert találjanak ki támadásban és védekezésben, illetve például a rögzített játékhelyzeteknél (köznyelven szólva a pontrúgásoknál). Streich arra bátorítja a játékosait, hogy vegyenek részt az ötletelésben. Persze ezek meghallgatása után a döntés joga, a végső szó az övé.



A valamivel több mint harminc perces dokumentumfilm után nem meglepő, ha valaki azt érzi, Freiburg egy olyan hely, ahová egyszer az életben érdemes elmenni.



CIKKAJÁNLÓ A TÉMÁBAN:


A freiburgi klubról rendszeresen írunk mi is a Büntetőn. Íme, a legfontosabb cikkek, amelyek bemutatják a klub és a vezetőedző, Christian Streich működését:


Streich-portré, I. rész: Honnan indult a szakember pályafutása és hogyan kedveltette meg magát a Bundesligában?


Streich-portré, II. rész: Hogyan tette stabil Bundesliga-csapattá a Freiburgot?


Streich-portré, III. rész: Mely játékosok fejlődésében játszott nagy szerepet?


A freiburgi szárnyalás, és ami mögötte van (2021. november)


Szép csöndesen az élmezőnyben – a freiburgi sikerrecept (2023. január)


Történelmi freiburgi siker az idén bevált recept alapján (2023. április)


Kiemelt kép: sportschau.de

Szerző

Havasi Zsolt

Havasi Zsolt

Havasi Zsolt

Több éve foglalkozom újságírással. Ismerem az online és a nyomtatott sajtó sajátosságait, alapvetéseit. Érdekel a labdarúgás, a pszichológia, az ember és a lélek. De rájöttem, minél többet olvasok ezen témákról, annál kevesebbet tudok. Amikor épp nem a futballról írok, akkor a kutyával rohangálok egy akadályokkal nehezített pályán.