Fenyegetheti-e a Ben Yedder-banda a PSG uralmát?

Korábbi cikkünkben kitértünk már rá, milyen átalakulásokon megy keresztül a francia bajnokság, melynek legdirektebb jele a mezőny 18 csapatosra csökkentése és a Ligue 1-nek járó BL-helyek számának a növekedése.

A liga elnöke, Vincent Labrune az ezirányú bevételek megduplázását reméli – némileg talán optimistábban a realitásoknál. Az érdeklődésre számot tartó izgalmas küzdelemre jók a kilátások még akkor is, ha a párizsiak toronymagas favoritjai a címvédésnek, a kiegyenlítettséget pedig jól mutatja, hogy három forduló után már nem volt százszázalékos csapat a mezőnyben. A kiesés és az osztályozós hely elkerüléséért zajló csatában is élesnek ígérkezik a folytatás éppúgy, mint a nemzetközi kupaindulást jelentő pozíciókért, legfőképpen pedig a busás BL-bevételekkel kecsegtető dobogóért, melyre az RC Lens, az Olympique Marseille, a Stade Rennais, az OSC Lille, az ambiciózus OGC Nice és a leginnovatívabb klubnak tekinthető Stade Reims mellett az AS Monaco is pályázik, ráadásul utóbbiak az eddig látottak alapján még akár a fővárosiak hegemóniáját is kikezdhetik.

A Monaco különleges helyzete

Az AS Monaco gárdája kisebb megszakításokkal a hatvanas évektől meghatározó tagja a francia labdarúgásnak, melyben mindig is különleges státusszal bírt, ugyanis a mezőny többi tagjától eltérő törvények vonatkoznak az egyesületre. Ez persze nem egyedülálló jelenség a világ labdarúgásában, hiszen például liechtensteini klub szerepel a svájci ligarendszerben, andorrai egyesületek a spanyolban, néhány walesi csapat az angol bajnokságokban, kanadaiak az MLS-ben, egy új-zélandi klub az ausztrál, egy brunei pedig a szingapúri versenysorozatokban.

Biztosan számított ez is, amikor Dmitrij Ribolovljev 2011-ben mentőövet dobott az akkor épp 44 év után az élvonalból kieső Monacónak, és jelképes 1 euróért megvásárolta a klub 66%-át, míg a maradék egyharmad II. Albert herceg tulajdonában maradt. A Putyinnal nem túl jó viszonyban lévő orosz üzletember a hírhedt Uralkali cég privatizálásából gazdagodott meg a kilencvenes években, a politikai csatározások során börtönben is ült gyilkosság vádjával, és a berezniki ökológiai katasztrófa okán is jelentős támadások érték, mígnem 2010-ben végül eladta a cégét egy, a Kremlhez közel álló üzletembernek, és Monte-Carlóba költözött.

A kezdeti hatalmas költekezés után kijutott a nemzetközi porondra is az egyesület, ahol gyorsan meggyűlt a baja a pénzügyi fair play-jel, így azóta konszolidáltabb működésre kényszerült állítani a gazdálkodását, csekély szurkolótábora miatt pedig elsősorban a játékosok értékesítéséből tud bevételeket szerezni. Ebben nem csak a világhírű akadémiájának a futószalagon gyártott, nagyobbnál nagyobb tehetségeit használja ki az egyesület, hanem gyakran jelentős befektetéseket is eszközöl, hogy aztán kicsivel később busás haszonnal adjon túl a fiatalon megszerzett és felfuttatott játékosokon.

Így aztán az elmúlt években a saját nevelésnek tekinthető Kylian Mbappé játékjogának értékesítéséért befolyt 180 millió euró, a Benoit Badiashile-ért kapott 38 vagy a Sofiane Diopért érkező 22 millió euró mellett érdemes kiemelni olyan fogásokat is, mint Aurélien Tchouaméni, akin 62 milliót kerestek. Thomas Lemar játékjogának megszerzéséből, majd későbbi értékesítéséből is 68 millióval gazdagabban jöttek ki, Anthony Martialon 55 millió eurót nyertek, Fabinho megforgatásával 39-et, Bernardo Silván 34-et, Benjamin Mendy-n 44-et, James Rodríguezen 30 milliót, Youri Tielemans felfuttatásából 20-at és még Geoffrey Kondogbián is 16 millió eurót profitáltak.

A játékosok értékének a legoptimálisabb feltornázásához jó szereplés is kell, ez azonban nem mindig sikerült. Immár ötödik éve nem szerepelhet a Bajnokok Ligájában a csapat, sőt az elmúlt két szezonnal ellentétben most még az Európa-ligában sem. Ez persze egy azt is jelenti, hogy az új szezon során kettős terhelés nélkül koncentrálhat a gárda a francia bajnokságra, melyben idén már a dobogó bármelyik foka a tehetségek ázsiója tekintetében is aranyat érő BL-szereplést ér a mezőny bővítése miatt.

Stratéga és stratégia

A BL-szereplés elérését már nyílt célként nevezte meg a Lens elleni győzelem után az új vezetőedző, az osztrák Adi Hütter is, aki egy év pihenés után nagy elánnal vetette magát munkába új, korábbi egyesületeinél talán jobb lehetőségeket ajánló klubjánál.

Az SV Grödiggel az osztrák Bundesligában szerzett csodaszerű bronzérme, majd a Red Bull Salzburggal begyűjtött bajnoki és kupatrófea után Svájcban például megtört már egy 8 éves egyeduralmat, amikor a Young Boys edzőjeként elhozta az aranyérmet a Basel orra elől. De aztán Németországban az Eintracht Frankfurtnál is megmutatta a Bayern München legyőzésével, hogyan kell domináns és lényegesen erősebb ellenfelet felülmúlni, miközben az Internazionale és a Benfica kiverésével az Európa-ligában is az elődöntőig masírozott a tanítványaival. A legutóbbi megbízatása Mönchengladbachban nem sikerült ugyan fényesen, Monacóban viszont tovább fejlesztheti karakteres stratégiáját.

Egy meglehetősen magasra tolt hármas védelmi vonallal leginkább a pálya középső harmadára koncentrálják a játékot, mégpedig rendkívül sűrű alakzatban, ahol nagyon közel helyezkedik a legelső támadó is a védelmi vonalhoz. Az így szűkített területen a harmadik legtöbb védekező párharcban vesz részt a csapat (meccsenként 71.4), csak a labdát lényegesen kevesebbet birtokló, így többet védekező csapatok előzik meg ebben, miközben a monacóiak 65%-os hatékonyságánál nincs jobb a francia élvonalban.

A Monaco átlagos formációja és passztérképe, támadásainak iránya és a gólszerzések helye, valamint a labdavesztések és a labdaszerzések megoszlása (Forrás: wyscout.com)

A labdaszerzések utáni átmenetben nem a biztonságos formációk felvételére törekszenek, de a kockázatosabb és az akciókat lassító cselezésekre is meglehetősen ritkán vállalkoznak, hanem elsősorban rövid, de gyors passzokkal igyekeznek a kapu elé jutni, ami a Clermont, a Strasbourg és a Lens ellen is eredményezett már gólt. Amikor pedig nem sikerül a támadási átmenet első fázisában helyzetet kialakítani, az ellenfél visszazáró védelmét is gyors passzokkal igyekeznek szétzilálni, hogy egy megfelelő pillanatban indított irányváltást készítsenek elő. Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a támadó szekvenciáik átlagosan nézve már nem különösebben direktek, viszont meglehetősen sok passzt tartalmaznak, az összjáték sebességéről pedig az árulkodik, hogy a labdát birtokló percekben átlagosan 18.6 passzt hajtanak végre, ez pedig a leggyorsabb építkezést jelenti a francia ligában, még a PSG 18.3-as mutatóját is megelőzik. Emellett a meccsenkénti 14.5 kiugratás is alaposan megelőzi még a második Lille-t is (10.5), de a statisztikák mellett a Clermont ellen két találat és a Nantes elleni egyenlítő gól is a hirtelen vertikális irányváltások hatékonyságáról árulkodik.

A Ligue 1 klubok passz-szekvenciának sűrűsége és az előrehaladás sebessége (Forrás: theanalyst.com)

Nem csak a védekezést, hanem a passzjáték túlnyomó részét is a középső zónára koncentrálja egyébként a csapat, így a védekező harmadban alig veszítenek labdát, nehogy az ellenfél veszélyes lehetőségekhez jusson (ahogy az történt mégis a Nantes ellen kapott harmadik gólnál). Mindezek következtében nem is különösebben magas a csapat labdabirtoklása sem, az 54,8%-ukat is leginkább a visszahúzódó Nantes elleni meccsük tolja fel, ahol viszont annak is tanújelét adták, hogy képesek ilyen harcmodor ellen is eredményesek lenni.

Ez még akkor is figyelemreméltó, ha számításba vesszük, hogy 7,5 xG-nyi veszélyességű helyzetből érték el mindezt, az ilyen felülteljesítést pedig törvényszerűen követheti visszaesés az eredményességben.

Keret a jelennek és a jövőnek

Az idei nyáron is értékesített a Monaco fontos játékosokat, hiszen Badiashile után Axel Disasi játékjogát is megvásárolta a Chelsea 45 millió euróért (három éve 13 millióért érkezett a Reimsből), de távozott a Lensba a jobbhátvéd Ruben Aguilar is, miközben hazatért Brazíliába a középpályáról Jean Lucas, Németországba pedig Kevin Volland és Alexander Nübel kapus.

Utóbbi helyére a Salzburgban két osztrák bajnoki címet nyerő Philipp Köhn került, aki egy csúnya potyagóllal mutatkozott be és nagy védésekkel azóta sem sikerült helyreállítania a renoméját. A tavalyi BL-ben mindenesetre a várható gólmutatójánál kevesebbszer kapitulált, idén pedig a francia bajnokikon a kimozdulásaival a kapuja előterébe érkező beívelések 17%-át hatástalanította, ami a legmagasabb érték a ligában. Parádéra eddig azért sem volt tőle szükség, mert a védelem két meccsen is gyakorlatilag értékelhető lövés nélkül nullázta le az ellenfeleket.

Pedig a Disasi pótlására a Southamptonból 15 millió euróért vásárolt Mohamed Salisu egyelőre csontgyulladással bajlódik és a chilei válogatott hátvédnek, Guillermo Maripánnak is ki kellett hagynia két mérkőzést kisebb sérülése miatt, így viszont egészen rendhagyó módon állt fel a három tagú védősor, mégpedig ígéretes teljesítménnyel.

Érett labdás játékát jól mutatja, hogy pillanatnyilag övé a legtöbb passz a csapatban, a Clermont ellen egy hosszú indítása gólt is eredményezett, de közben a megelőzések számában a harmadik helyen van az egész ligában, a középső harmadbeli szerelésekben pedig a második. Maripán hiányában a védelem közepén a frissen igazolt Denis Zakaria kapott helyet két meccsen, és bár egy felesleges és rossz ütemű közbelépésével egy tizenegyest összehozott, középpályás létére egész jól látta el a feladatát. Még kellemesebb meglepetést okozott a 22 esztendős elefántcsontparti Wilfred Singo, aki a Torinóban még szárnyvédőt játszott, Hütter azonban a hátvéd triójának jobb oldalára helyezte, ez pedig remek döntésnek bizonyult. A szerelései egyelőre hibátlanok, és ő nyeri a csapatban a legtöbb fejpárbajt is, mégpedig igen dicséretes, 70%-os hatékonysággal, a Lens ellen pedig egy erőteljes fejessel már az első Ligue 1-gólját is megszerezte.

Az új szerzemény helyett a jobb szélen közben továbbra is a 22 éves Vanderson szerepel, aki júniusban már a brazil válogatottban is bemutatkozott. Az elmúlt másfél évhez hasonlóan idén is rendkívül agilis játékot produkál a Monacóban, aminek következtében övé a liga második legtöbb labdabegyűjtése (38), miközben a Clermont ellen egy gól és egy gólpassz is bekerült a neve mellé a statisztikákba, de az elmúlt két bajnokin is főszerepet játszott egy-egy találatban. Még látványosabb a bal szélt bejátszó honfitársa, Caio Henrique szereplése, akit már három éve a liga legértékesebb portékái közé soroltunk, de 26 évesen is maradt még a hercegségben. Az elmúlt két szezonban is eljutott 8 és 9 gólpasszig, idén viszont már most 4 közvetlen asszisztálás fűződik a nevéhez (2 szöglet és 2 további beadás), amivel jelenleg a legjobb előkészítő a topligák mezőnyében.

Vanderson és Wilfred Singo (Forrás: gettyimages.com)

A középpálya tengelyében a 24 éves francia válogatott Youssouf Fofana adta eddig a legtöbb progresszív passzt a ligában (35), de nagy mezőnymunkája mellett már két kapufája és egy blokkolt lövése is gólt eredményezett végül. Kissé visszavontabb feladatkörben szerepel mellette a mali Mohamed Camara, akinek a labdabiztosságát 98,7%-os passzpontossága bizonyítja. A 21 esztendős, saját nevelésnek tekinthető belga utánpótlás-válogatott középpályás, Eliot Matazo is egyre több szerepet kap és a megbízható produkciója mellett egy gólpasszt is adott már idén, ám az előző évadban biztató volt az akadémiáról kikerülő 19 éves Edan Diop bemutatkozása is (a már Nizzába eladott Sofiane Diop öccséről van szó), aki a szezon eleji felépülése után feltehetően folytathatja majd a fejlődést a felnőtt csapatban.

A támadók között a tavalyi leszereplés után Takumi Minamino megtáltosodása a leglátványosabb, hiszen 3 gólja mellett 3 gólpasszt is jegyzett, márpedig a topligákban ennél több találathoz csak Erling Haaland járult hozzá a válogatott szünet előtt. A helyzetkihasználásban a legnagyobb felülteljesítés egyébként az övé a csapatban, hiszen 1,0 xG-nyi veszélyességű helyzetből talált be háromszor a hálóba, viszont ha valaki tudja, hogyan kell a várható visszaesés nélkül magas szinten tartani a játékát, az talán épp Adi Hütter lehet, hiszen az akkor még csak 20 esztendős japán támadó Európába érkezésekor együtt nyerték meg első bajnoki és kupatrófeájukat Salzburgban 8 évvel ezelőtt.

Egykor és most: Minamino és Adi Hütter 2014-ben Salzburgban és idén Monacóban

A másik szervező szerepkörben a klubnál már a hatodik szezonját megkezdő Alekszandr Golovin volt eddig a kezdőben minden bajnokin, de csereként a 21 esztendős saját nevelésű Maghnes Akliouche is megszerezte már első felnőtt találatát, az egyelőre sérült, még mindig csak 18 esztendős Eliesse Ben Seghir pedig már az előző szezonban 4 gólig jutott, így izgatottan várhatják a szurkolók a visszatérését a tavalyinál sokkal jobban működő csapatba. És akkor még a szenegáli válogatott Krépin Diattát és a portugál válogatott Gelson Martinst nem is említettük, akik számára viszont kellemetlen lehet a jövőben, ha továbbra is túl sokat koptatják a kispadot, bár utóbbi iránt hallani közel-keleti érdeklődésről, így szeptemberben akár még távozhat.

Azért is tűnik túltelítettnek ez a két poszt, mert jó esély van a 4 góljával jelenleg még a góllövőlistát is vezető csapatkapitány, Wissam Ben Yedder visszavonására is ide az ék szerepköréből. A centrumban ugyanis a továbbiakban nem csak a most keresztszalag-szakadása miatt hónapokat kihagyni kényszerülő svájci válogatott, Breel Embolo vagy a 22 éves korára már a holland válogatottban is megforduló Myron Boadu lesz majd bevethető, hanem az Arsenaltól most 30 millió euróért szerződtetett Folarin Balogun is. Az amerikai válogatottban júniusban 22 évesen bemutatkozó, így komoly marketingerővel bíró csatár tavaly a francia liga egyik nagy felfedezettje volt, hiszen a reims-i kölcsönjátéka során 21 gólt szerzett. Azt, hogy a Monaco szerződtette, alighanem a jó üzleti befektetés lehetősége is motiválta, hiszen egy-két tovább jó szezonnal alaposan fel lehetne még srófolni az értékét.

A kép közepén Soungoutou Magassa (88), a Monaco új tinihátvédje (Forrás: AS Monaco Facebook)

A nem kevesebb, mint 18 játékost érintő válogatott megpróbáltatások után viszont nagy erőpróba vár rájuk, hiszen gyors egymásutánban következik a rendkívül kemény kihívásnak ígérkező lorient-i vendégjáték, az OGC Nice elleni Cote d’Azur derby, a Marseille elleni déli rangadó, majd a feltörekvő Reims-nél tett látogatás. Ha azonban ebben a sorozatban is bizonyítani tud Adi Hütter legénysége, az óriási lendületet adhatna a továbbiakra is és a Paris Saint-Germain megszorongatásának a lehetőségével kecsegtetne.