Fókuszban a tőke és az osztalék: a kétévenkénti világbajnokság tervéről, higgadtan

Mielőtt a fent hivatkozott, nemrég megjelent írás boncolgatásába kezdenénk, érdemes felidéznünk, mi minden történt az elmúlt röpke egy esztendőben a labdarúgásban és körülötte, amely témáknak külön cikkeket szenteltünk nehezen túlbecsülhető fontosságuk, jelentőségük okán!

[su_note note_color="#2e8b57"]

• Terry Eagleton ír filozófiaprofesszor segítségével a kései kapitalizmus, a foci és a világjárvány összefüggéseit feszegettük
  
  http://legacy.bunteto.com/labdarugas/labdarugas-lelegeztetogepen/
  
  
  
  


• az Európai Szuperligáról szóló fejtegetések kavalkádjában Mark Doyle angol futballszakíróhoz, és persze Guy Debord francia filozófushoz fordultunk
  
  http://legacy.bunteto.com/labdarugas/europai-szuperliga-tortenelmi-szuksegszeruseg-vagy-a-labdarugas-halala-jegyzet/
  
  
  
  


• a Magyarország társrendezésében lebonyolított U21 Európa-bajnokság kapcsán a fiatalság, a tőke és a sport triászának viszonyrendszerén gondolkoztunk el, a beat- és a punkmozgalomig visszanyúlva
  
  http://legacy.bunteto.com/velemeny/a-futballozo-fiatalsag-mint-a-toke-ujabb-aldozata-tarcajegyzet/
  
  
  
  


• az amerikai nagytőke befolyásszerzését a világ futballjában Paul Widdop és Simon Chadwick egyetemi tanárok nagyívű kutatásából ismerhettük meg
  
  http://legacy.bunteto.com/ajanlo/szovetkezetek-a-futball-ellen-a-paradicsom-visszahodit/
  
  
  
  


• újfent a Widdop, Chadwick szerzőpároshoz fordultunk, amikor az európai Bajnokok Ligája döntőjének apropóján a csúcsfutballban meghatározó szerepbe került arab-orosz hatalmi szövetség hátterét vizsgáltuk
  
  http://legacy.bunteto.com/labdarugas/koolaj-es-foldgaz-szovetsege-putyin-es-az-emirek-hatalomfitogtatasa-az-europai-csucsfociban/

[/su_note]

None

Közgazdaságtannal a cél felé

Néhány relatíve eseménytelen hónap után most újabb nagy béka lenyeléséhez kell hozzáfognunk, ha akarjuk, ha nem: névleg a Szaúdi Labdarúgó-szövetség kezdeményezésére, PR-szempontból bölcs húzásként Arsene Wenger arcával igyekeznek „eladni” a FIFA bizonyos képviselői, döntéshozói a kétévente rendezendő világbajnokságok reformtervét – valószínűleg sosem tudjuk meg, mi vitte rá a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség globális futballfejlesztési megbízottjaként tevékenykedő egykori Arsenal-edzőt ennek vállalására, olvasóink tippjeit hozzászólások formájában szívesen fogadjuk…

Óva intenénk azonban mindenkit attól, hogy az arab szál kapcsán rasszista megjegyzésekre ragadtassa magát – mint minden faji alapú gondolatsor, ez is súlyos tévedésekhez vezetne –, mint ahogy attól is, hogy olyan végletesen elavult morális, etikai, bibliai fogalmakkal közelítsen a témához, mint a „kapzsiság” vagy a „mohóság”. Esetleg, ha mindenképpen ezt az irányt választjuk, vonatkoztassuk a hasonló fogalmakat az egyes emberek helyett az uralkodó kései kapitalista világrendre, melyben (egyelőre) élnünk adatik, és amelynek ezek immanens tulajdonságai, meghatározó jellemzői.

Üdvösnek viszont ma az a megoldás tűnik, ha a The Conversation virtuális hasábjain nemrég megjelent szakcikk tanulmányozásába kezdünk, melynek szerzője Christina Philippou, a University of Portsmouth egyetemi tanára a könyvelés és gazdasági szervezés területén. Eleve sokatmondó üzenet, hogy az oldal bölcs szerkesztői a kétévenkénti világbajnokság tervezete kapcsán a warwicki és nottinghami egyetemeken közgazdaságtani végzettséget szerzett Philippou-t találta a legalkalmasabbnak a téma ismertetésére, főleg, ha tudjuk, hogy a szakember 2015-ös egyetemi katedrára lépése előtt négy éven át a Deloitte Forensic alkalmazásában állt: a neves világcég ezen üzletágában pénzügyi bűncselekményekkel, perekkel, vitákkal, nyomozásokkal és jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatos tanácsadással foglalkoznak.

None

A fő fogalmak: haszon és költség

Philippou nem meglepő módon a szokások, hagyományok, szurkolói preferenciák helyett a lényeget a gazdasági tényezőkben látja. A labdarúgás, mint sportág 150 év alatt felhalmozott tőkéjét kezelő, annak „osztalékait” évről évre (újra)elosztó ágensek, a FIFA és a hat kontinentális szövetség képviselői között érdekellentétek keletkeztek, melyek feloldása nem várhat tovább. Ennek kapcsán merül fel a szemben álló felek erejének, aktuális pozíciójának meghatározása: az egyik oldalon álló Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) és Dél-Amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) együtt jóval nagyobb gazdasági súllyal, erővel rendelkezik, mint a FIFA és a többi négy földrész szövetsége összesen. Bevételeik ráadásul időben jóval kiegyensúlyozottabban, kiszámíthatóbban érkeznek, mint a négyévenkénti világbajnokság idején nagyot kaszáló, az előtte és utána lévő maradék három-három esztendőben viszont rendre veszteséget elkönyvelő „rest of the world”-társulás.

Utóbbiaknak tehát elemi érdekük volna, hogy az újabb és újabb gazdasági világválságok árnyékában a kétévenkénti vb-rendezés eszközével stabilabb, kiszámíthatóbb pénzügyi közeget teremtsenek a maguk számra, ugyanakkor megtörténhet, hogy egy ilyen „csapással” kivágják, elsorvasztják a fát, amelyből kinőttek, és amelynek oldalágaiként, hajtásaiként egyáltalán létezhetnek. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a szereplők, döntéshozók egy része még ezt az óriási kockázatot is elfogadhatónak, vállalhatónak ítéli. Mekkora összegekről van szó évente? Philippou cikkéből kiderül, valahol 2 és 5 ezer millió közötti bevételről, dollárban, illetve euróban. Ennek egy részét fordítják folyamatosan a gyerekek, a fiatalok, az utánpótlás képzésére, az infrastruktúra fejlesztésére, a helyi szövetségek, bajnokságok, kupák támogatására a világ minden táján Afganisztántól egészen Zimbabwéig. Óriási, emberi ésszel alig felfogható felelősség nehezedik tehát a döntéshozók vállára, amikor a fenti irdatlan bevételek el-, illetve újraosztásának rendszeréről, annak esetleges gyökeres megváltoztatásáról döntenek. Reméljük, átérzik ezt, és legjobb tudásuk, bölcsességük vezérli őket munkájuk során az elkövetkező kritikus időszakban.