Grimaldo kontrollál, előkészít és még a kapu elé is odaér

A Bayer Leverkusen félelmetes számokat produkáló szárnyvédő duóját – Alejandro Grimaldót és Jeremie Frimpongot – az teszi igazán különlegessé, hogy úgy bizonyulnak kimagaslóan eredményesnek a támadóharmadban, hogy egészen más dinamikák mentén épül fel a játékuk. A páros két tagja közül egyértelműen a spanyol az, akinek több frontot kell helytállnia.

Fontos szerep a labdabirtoklásban

A Leverkusen a labdakihozataloknál úgy építkezik, hogy a magasan helyezkedő, ezzel a gyorsasága révén az ellenfelet sakkban tartó Frimpong ellenpólusaként Grimaldo mélyen marad a balhátvéd pozíciójában, miután a nyomástűrése és a kimagasló passzjátéka miatt sokkal hasznosabb az első fázisban.

Ezt a képességet azonban nem kell állandó jelleggel kamatoztatni, ugyanis a csapata dominanciáját tapasztalva az ellenfelek egy része még csak kirúgásoknál sem hajlandó letámadni, így a spanyol légiós a bajnoki mérkőzésen harmadán tíznél kevesebb labdaérintéssel zárt a saját védőharmadában.

A semleges harmadban már ennyire nem kötött Grimaldo pozíciója, a leverkuseniek itt már inkább a rivális formációjához igazodva próbálnak létszámfölényt kialakítani. Az első vonalban három játékossal védekező ellenféllel szemben a spanyol játékos gyakran – a kihozatalokhoz hasonlóan – a vonal mellett található, bár a szezon előrehaladtával ez egyre kevésbé jellemző rá, ami két személyi változás következménye.

Az alábbi képek az RB Leipzig elleni őszi mérkőzésen készültek, ahol Grimaldo mélyen tartotta a szélességet, és csak akkor érkezett meg a támadóharmadba, amikor már a labda is eljutott oda, mely folyamatot a hőtérképe is alátámasztja.

Egyfelől a szenzációs őszt produkáló Victor Boniface kidőlése ágyazott meg ennek, aki előszeretettel foglalta el a bal oldali félterületet, a másik pedig Piero Hincapié kezdőcsapatba kerülése. Az ecuadori középhátvéd előtt a jobblábas Edmond Tapsoba játszott bal oldali belső védőként, akinek a játékából ebből adódóan hiányzott a szélesség tartása és a felfutások.

A felszabaduló területek és a „szárnysegéd” által Grimaldo a korábbiaknál többet tűnhet fel a centrális pozíciókban, ebben pedig Xabi Alonso már korábban is látott potenciált, hiszen nem egy alkalommal a mérkőzések hajrájában már a dupla hatos egyik tagjakét számított honfitársára.

Egy még veszélyesebbé váló támadófegyver

Boniface helyét Patrik Schick és Borja Iglesias vették át, akik sokkal statikusabbak, több időt töltenek a pálya közepén, ezzel Florian Wirtz és Grimaldo gyakrabban és gördülékenyebben válthatott helyet. Az új szereplők miatt a spanyol védő sokszor már a labdajáratás kezdeti fázisában fellép a támadóharmadba a vonal mellett vagy a bal oldali félterületben.

A tavaszi, VfL Wolfsburg elleni találkozón már hamar magas pozíciót vett fel, gyakran a baloldali félterületben vagy akár a pálya közepén, ami a hőtérképén is jól látható.

E változtatás miatt a tíz legtöbb támadóharmadbeli érintéssel zárt mérkőzéséből nyolcat is 2024-ben játszott. Ez a helyzetkialakításait taglaló statisztákáira is jó hatással volt, valamint lövései számában is jelentős az eltérés, ugyanis 90 percenként immár 2,5 próbálkozása van, míg az idény első felében 1,8-et átlagolt.

További pillanatképek Grimaldo játékából. A bal felső kockán Wirtz összehúzza a védelmet, hogy Grimaldo szabadon adhasson középre. A jobb felsőn egy rotáció a Jonas Hofmann–Wirtz–Grimaldo trió között, mely végén a félterületből a szélre kimozgó spanyol centerez. A bal alsón Hincapié tartja a szélességet, és a félterületben mozgó Grimaldo a kapott labdával az alapvonalról ad középre. A negyedik pillanatképen az Amine Adli–Wirtz–Grimaldo hármas forgása után a spanyol a szélről a félterületbe kerül, majd az alapvonalról visszatett labdából gólt szerez.

A lövések és a kialakított helyzetek számának gyarapodása mellett növekvő assziszt- és gólmennyiséget várhatnánk. Ez gólpasszok tekintetében megtörtént, hiszen az őszi termését máris túlteljesítette, ám gólok terén, még ha csak az akcióból szerzetteket vesszük figyelembe, akkor is csak a fele az őszinek a tavaszi termése. Grimaldóval kapcsolatban világelitbe tartozó lövőtechnikáról beszélhetünk, melyet a rögzített helyzeteknél is rendre bizonyít, de az újrakezdés óta hiába próbálkozik többet, ezek átlagosan rosszabb pozíciókból történnek (0,08 NPxG, 0,06 NPxG), illetve az őszi felülteljesítése (2,3-as xG-re szerzett hét gólt) egyszerűen tarthatatlan.

Védekezik, na de hol?

A Leverkusen Xabi Alonso alatt sosem volt extrém letámadást alkalmazó együttes, inkább a visszatámadásai intenzívek és hatékonyak, mert közel helyezkednek egymáshoz a játékosok. Grimaldo is ebből veszi ki a részét elsősorban, mert a kirúgások kivételével az ellenfelet középső blokkban váró Bayernél a két szárnyvédő közül ő az, aki az öt- és négyvédős rendszerben is a védelem tagja.

Ebből következik, hogy a támadóharmadban több szereléssel rendelkezik, mint a semlegesben. Mivel a Leverkusen felállt védelme kiemelkedően kompakt, támadásban pedig magas pozíciót vesz fel Grimaldo – a rest defense-nek nem tagja –, ezért ritkán kell egy az egyben védekeznie, és amikor ilyen párharcba kényszerül, akkor is azt a legtöbbször kis területen vívja meg. 55 százalékban meg is nyeri ezeket, ami a topligás szélső védők átlagát meghaladja, kiemelkedőnek viszont nem nevezhető, főleg egy ennyire kedvező alapszituációból indulva.

Bár a mérkőzések jelentős részét kontrollálja a listavezető és az ellenfelet a találkozó nagy hányadában távol tartja a kapujától, ellenben elkerülhetetlen az időszakos káosz, melynél a tizenhatos környékére visszaszorulva féltve őrzött hiányosságok is felszínre kerülhetnek.

Grimaldo esetében az egyik ilyen a 171 centis magasságából adódik, ami okán a levegőben könnyen elnyomható (36 százalékos sikerességi ráta a fejpárbajoknál) és ugyan a rendszer ezt szinte teljesen elfedi (1,08 fejpárbaj/90 perc), de ha mégis erre kerül sor, akkor akár egy poszttársa is felülkerekedhet rajta. A másik fel-felbukkanó hibája az emberek elosztása, avagy a mélyről érkezők felvétele vagy éppen figyelmen kívül hagyása, amennyiben a rá való kilépés a belső területeken szabad embert eredményezne.

Felül két jelenet a Heidenheimmel vívott összecsapásról, ahol kellő agresszivitással és játékolvasási készséggel Grimaldo kétszer is labdát szerzett a támadóharmadban. Az alsó történések: a szélre kilépő Tapsoba helyére nem zár vissza, és az ellenfél két játékosa között félúton megállva sem a tizenhatoson belülre érkező passznak, sem a lendületből érkező Josha Vagnomannak nem tud az útjába állni. Az SC Freiburg ellen pedig a támadásokat segítő Kiliann Sildilliára ügyel végig, miközben olyan közel kerül az alapvonalhoz, hogy egy nem tökéletes kényszerítő után sem kerül leshelyzetbe Doan Ricu.

Összegzés

Grimaldo nyolc, Portugáliában töltött év után zökkenőmentesen ugrotta meg a Bundesligát, sőt az SL Benficánál produkált számait még fokozni is tudta. Noha neki is vannak hiányosságai, de ezt egy megfelelő szisztéma szinte teljes mértékben elfedi.

Hogy a Leverkusen csak egy rövid kaland lesz-e számára, ahonnan azonnal dobbant egy elitklubba, vagy megpróbálja ezt a szenzációs szezont is felülmúlni, arra az edzője sorsához hasonlóan még pár hónapot várnunk kell.

Kiemelt kép: Alamy Stock Photo