Gyógyítja vagy elfedi a veszprémi bajokat a 28. bajnoki arany?

Története 28. bajnoki aranyát ünnepelte meg Szegeden a Veszprém, azzal, hogy szerda este a döntő második meccsét is megnyerte. A nagy rivális ugyan a súlyos sérüléssel küzdő Dean Bombac nélkül sem engedte ugyan olyan távolságba a címvédőt, mint az első meccsen, de szinte folyamatosan három-, négy-, ötgólos távolságból tudta csak üldözni. Így valamivel azért élvezetesebb lett a visszavágó, ám egy percig sem lehetett kérdés a végső győztes kiléte.

Az öt nappal korábban történteket is magában hordozó, feszült hangulatú finálé után mámoros hangulat alakult ki a veszprémi oldalon, többen már a végjáték alatt a mellüket verték, bár a játékoskeretek mélysége alapján – Bombac állkapocstörése óta különösen – egyértelműek voltak az esélyek. Azok után, hogy a csapat korábban a Magyar Kupát is megszerezte – a 31. alkalommal –, így a szezonban valamennyi fronton a hazai nagy rivális elé került, Momir Ilics vezetőedző elragadtatással nyilatkozott:

„Fantasztikus, történelmi duplázás! Hétből hétszer nyertünk, jól játszottunk, egyetlen pontot sem veszítettünk a Szeged ellen. Koncentráció, küzdőszellem és motiváció jellemzett bennünket. A szegedieket egyáltalán nem könnyű legyőzni, küzdöttek ők is, mi viszont nagy munkát végeztünk (…) Természetesen hiányérzetünk lehet a Bajnokok Ligája miatt, a kiesés volt az idény negatívuma, de ilyen a sport, sok jó csapat van. Hogy a jövő miképp alakul, még nem tudom, nem foglalkoztam vele, jósolni pedig nem akarok…”

És persze a közönséget is nagyon megdicsérte.

Mint a szezon elején alaposan részleteztük, valószínűleg – az egyéni képességek szerint – minden idők legerősebb veszprémi keretét vásárolták össze a most magunk mögött hagyott szezonra, az állomány alapján több szakértő is a bakonyi csapat BL-győzelmét jósolta. Az ősz néhány meccse alapján ez nem is tűnt lehetetlennek, aztán tavasszal, amikor igazán kellettek volna a nagy eredmények, ismét jött a visszaesés; az Aalborg elleni negyeddöntőben ugyanúgy alig volt esélye az összetákolt világválogatottnak, mint egy évvel korábban a Kielce ellen.

Már akkor fel kellett tennünk a kérdést, kifut-e valaha valahová ez a játékospolitika, idén pedig ez a dilemma még erősebben jelent meg, és közel sem lehetünk benne biztosak, hogy egy edzőváltás bármit is megoldana. Ugyanakkor egy ilyen szezon után a munkát és a motivációt ajnározni, és úgy csinálni megint, mintha a sok jó csapat között valahogy véletlenül maradt volna újra alul a Veszprém Európa elitjével szemben, nem feltétlenül a jövőbe mutató lépés…

Ha pedig ezt komolyan is gondolja a szakvezetés, a nagynál is nagyobb lehet a zűrzavar.

Kiemelt kép: handballveszprem.hu