Három córdobai „kalóz” visszatért az anyahajó fedélzetére

A Belgrano az argentin országos első osztály napjainkban ismert lebonyolítási rendszerében 1991 óta 23 idényt töltött el a legjobbak között. A córdobai csapathoz köthető a bajnokság történetének egyik legemlékezetesebb jelenete, ugyanis 2011-ben úgy jutottak fel a másodosztályból, hogy az élvonalba jutásról döntő osztályozón legyőzték a River Plate-et, ezzel az ország egyik legnagyobb csapata fennállása során először kiesett a B osztályba. (Az akkori csapat edzője Zielinski, egyik húzóembere pedig a fiatal Vázquez volt.) Ezt követően a Belgrano 2019-ig folyamatosan az élvonal tagja volt, majd három év kihagyás után Pablo Vegetti vezérletével tért vissza. Azóta a klub jobbára csak a 30 csapatos első osztály középmezőnyében tanyázott, tavaly egyik kiírásban sem jutott be a rájátszásba. A remélt szintlépés érdekében a klubvezetők a múltba nyúltak vissza.

A trófeahalmozó tízes

Az első nagy visszatérő Lucas Zelarayán volt, aki 2025. január 1-jétől írt alá régi-új együtteséhez. Az örmény édesapától származó támadó középpályás Córdobában látta meg a napvilágot, és már kiskorától a csapat szurkolójaként nőtt fel. Zelarayán 16 esztendős korától a Belgrano utánpótlásában nevelkedett, 20 évesen mutatkozott be a felnőttek között, 2012-től 2015-ig 81 mérkőzésen tíz gólt szerzett az együttes színeiben.

Kilencéves távolléte alatt megfordult Mexikóban, az Egyesült Államokban és Szaúd-Arábiában is, majd hazahúzta őt a szíve.

Zelarayán a Tigres UANL-nál öt év alatt hét trófeát nyert – háromszoros mexikói bajnoknak mondhatja magát (Apertura 2016, Apertura 2017 és Clausura 2019), emellett 2018-ban elhódították a CONCACAF Bajnokok Kupáját. Sikersorozata az MLS-ben is folytatódott, a Columbus Crewnál töltött évei alatt egy újabb bajnoki cím és a Bajnokok Kupája is összejött számára. Ezt követően másfél esztendőt a szaúdi Al-Fateh alkalmazásában töltött, ahol viszont a második megkezdett szezonjában már látványosan nem érezte jól magát, így kapóra jött számára egykori nevelőcsapata érdeklődése. Zelarayán megkapta a 10-es mezszámot, és tavaly 28 tétmeccsen öt góllal segítette a „kalózok” boldogulását, és már az újonnan megkezdett, idei Aperturában is betalált. Az elmúlt négy évben 25 meccsen az örmény válogatottban is szerepelt.

Kapóra jöhetett neki, hogy tavaly novemberben a córdobaiak kispadjára visszatért az a Ricardo Zielinski, aki annak idején 2011 és 2016 között öt és fél éven át irányította az együttest – ekkor még talán ő sem gondolta, hogy régi játszótársai is akadnak.

Európai rutin a széleken

A mindkét szélen bevethető Emiliano Rigoni – az utánpótlást is beleszámítva – 2005 és 2016 között tartozott először a Belgrano kötelékéhez, idén év elején pedig visszatért az együtteshez. Az olasz útlevéllel is rendelkező támadó útja Córdobából először az argentin fővárosba, az Independientéhez vezetett, majd négy évet Európában töltött: a Zenit Szentpétervárral három orosz bajnoki címet, valamint egy-egy helyi kupát és szuperkupát is nyert. Később még az Atalanta és a Sevilla alkalmazásában szerepelt kölcsönben az öreg kontinensen.

Ez idő alatt kétszer az argentin válogatottban is pályára lépett 2017-ben. Később visszatért az amerikai földrészre, és az elmúlt öt évben három csapatnál is megfordult. Rigoni két különböző megszakításban szerepelt a Sao Paulo FC-ben, valamint feltűnt még az MLS-ben versenyző Austin FC soraiban, és a mexikói Club Leónban.

A „Néma” vezér utolsó tánca

A hármójuk közül a legrutinosabbnak számító Franco Vázquez már 2005-ben a klub utánpótlásában bontogatta szárnyait, majd 2007 és 2011 között erősítette az első csapatot – a fentebb már említett, emlékezetes feljutásig, melyből oroszlánrészt vállalt. A szurkolók által csak „El Mudo” (A Néma) néven emlegetett középpályás – aki becenevét szótlan, visszahúzódó természete miatt kapta – 2012 elején Európába szerződött honfitársa, Javier Pastore utódjaként a Palermóhoz. Az első fél szezonja után kölcsönadták a Rayo Vallecanónak, de végül három és fél idény alatt több mint 100 mérkőzésen lépett pályára a szicíliaiaknál. Vázquez még az olasz másodosztályba is követte az együttest, legjobb Serie A-szezonjában középpályás létére tíz találatig jutott, miközben 11 asszisztjával a mezőny legtöbb gólpasszát jegyző játékosa volt a 2014-2015-ös kiírásban.

2016 nyarán a Sevillához igazolt, melyet öt évig szolgált: 198 meccsen 26 gólig jutott, tagja volt a 2019-2020-as Európa-liga-győztes csapatnak. 

Később visszatért Olaszországba, eltöltött két-két szezont a Parmánál és a Cremonesénél a másodosztályban, ahol posztjai legjobbai közé tartozott a ligában. Az első pármai idényében 14 gólig meg sem állt. A feljutó cremonaiaknál tavaly ősszel a harmadik szezonját is megkezdte, ám – bár együtt játszott Jamie Vardyval is – féltávnál a hazatérés mellett határozta el magát.

Az idén már a 37. születésnapját ünneplő középpályás 2015-ben két meccsen pályára lépett az olasz, 2018-ban pedig három találkozón szerepelt az argentin válogatottban. A hazatérése után győztes gólt szerzett az Independiente Rivadavia elleni bajnokin.

Mit várhatunk tőlük?

Korábbi szerepvállalásaik alkalmával hárman sosem álltak egyszerre a klub alkalmazásában. Zelarayán annak idején külön-külön mindkét csapattársával játszott együtt, idén azonban végre összeállt a córdobaiak nagy hármasa. A szurkolók számára ez több, mint igazolások sorozata. A „kalózok” hívei úgy érzik, hogy a klubvezetés a csapat DNS-ét is szem előtt tartotta a tősgyökeres, egykori saját nevelésű játékosok visszahozatalával. Szentül állítják, hogy a helyi hősök nem levezetni jöttek vissza, hanem soha nem látott sikerekhez szeretnék segíteni a csapatot.

Ők hárman teljesen eltérő karakterek, de összeköti őket a közös múlt és a klub iránti tisztelet. Együtt olyan erős tengelyt alkothatnak, amilyennel nagyon kevés dél-amerikai csapat rendelkezik.

Vázquez mindig is a Belgrano akadémiájának egyik legfényesebb csiszolatlan gyémántja volt. Játéka sosem a sebességről, hanem a látásmódról és a labdabiztosságról szólt. Ellenben Zelarayán egy igazi közönségszórakoztató játékos, akiért a szurkolók jegyet vesznek a stadionba, alacsony súlypontja és váratlan cselei miatt a védők rémálma, bármikor húzhat valami váratlant. Rigoni robbanékonysága és kétlábassága pedig egy újabb variációs lehetőséget, remélt titkos fegyvert jelenthet Zielinskinek.

A Belgrano ezzel a trióval azt célozza meg, hogy a középmezőnyből kitörve, bejusson az egyes argentin bajnoki kiírások rájátszásába és jövőre akár a nemzetközi kupaporondon is megméresse magát. Természetesen ez a hazatérés-hullám nem csupán szakmai erősítést jelent, hanem főleg morális injekciót és fokozódó nézői érdeklődést generálhat az egész csapat számára.

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!