Hatalmas gólok, amelyek az utolsó pillanatban átírták a kézilabdázás történetét

Radulovics Bojana – 2000, Sydney

Az aranyesélyes magyar női válogatott az olimpiai negyeddöntőben a kiesés szélére – vagy talán azon is túlra – sodródott Ausztria ellen, amikor négy perccel a rendes játékidő vége előtt négy góllal vezetett már a Gunnar Prokop honosított klasszisaira – vagyis a Hypobankra – épülő rivális.

Az utolsó másodpercekben egygólos hátrányban, de jelentős emberfórban támadott Mocsai Lajos együttese, hogy végül az első számú gólfelelőse, a szintén honosított Radulovics kezében legyen a sorsunk. A képsorok szerint leginkább a tőle megszokott balkezes bombára, egy átlövésre készült, végül az is lett belőle – csak annyira elfogytak előle a védők, hogy már nem volt kit átlőni.

Pillanatokon belül arcunkra fagyott a mosoly az üres kapus osztrák gólnál – nagy köszönet a visszafújásáért, a középkezdés szabálytalan elvégzését videózás nélkül is kiszúrták. Ha nincs Radulovics találata, nincs hosszabbítás, nincs elődöntő a norvégokkal és nincs döntő a dánokkal sem… De olimpiai ezüstérem sincs…

Staffan Olsson – 2002, Stockholm

A nagy svéd generáció utolsó aranycsatája a 2002-es Európa-bajnokság döntője volt, hazai környezetben, kellemes hátszéllel… De egy rendkívül nehéz, már-már győztesnek látszó ellenféllel, a német új generációval. A svédek döntős sorozata akkor fejeződött be, a németeké akkor kezdődött. Olssonék az előző két évben előbb az olimpiai, majd a világbajnoki finálét is elbukták, érezhetően a fénykoruk végén jártak, bár ezt mintha senki sem akarta volna felismerni.

Az akkor 38 éves jobbátlövő az egyéniségéből adódóan felvállalta a döntő utolsó másodperceiben a távoli lövést, amellyel hosszabbításra mentette a meccset. Svédország pedig újra megkoronáztatott, egyben el is köszönt egy évtizedre a világversenyek élmezőnyétől...

Mikkel Hansen – 2008, Peking

Időn túli szabaddobásból gólt lőni alapvetően bravúr, bár önmagában szenzációnak nem számít a kézilabdázásban. Ellenben, amit a 2008-as pekingi olimpia csoportmeccsén láttunk Hansentől, azt soha nem felejtjük. A dán átlövő ekkor lett világmárka, hiszen kiszorított helyzetből így betalálni és eldönteni egy nagyon fontos csatát… – erre valószínűleg csak ő volt képes az egész sportágban. Nem véletlen, hogy a találat utóélete is fontos, hosszan elemezték, mint alább látható.

Ráadásul a gól jelentősen befolyásolta a csoport végeredményét és a továbbjutást; minden idők egyik legszorosabb csoportkörének végén ugyanis mindössze egy pont választotta el egymástól az első helyen negyeddöntős Koreai Köztársaságot és az ötödikként már kieső Németországot.

Az oroszoknak nagyon kellett volna ez a pont, hogy ne a csúcsfavorit Franciaországgal kelljen játszaniuk, ki is estek a folytatásban, így tulajdonképpen Pekingben köszöntek el a szűk élmezőnytől a korábbi olimpiák nagy éremgyűjtői. Más kérdés, hogy e csoportból végül csak Izland tudta megnyerni a maga negyeddöntőjét, de bizonyos, hogy az oroszoknak jutott a legnehezebb ellenfél.

Mikkel Hansen – 2016, Rio de Janeiro

Nyolc évvel később Rióban megint Hansen volt a főszereplő, megint a csoportkör talán legfontosabb mérkőzésén, az akkori vb-ezüstérmes Katar ellen. Már az is megér néhány szót, hogyan fordítottak az utolsó percen belül a dánok, miért nem fújtak le nekik egy nyilvánvalóan szabálytalan labdaszerzést az utolsó katari támadásnál. (Talán azért, mert másfél évvel korábban a katari világbajnokságon a közel-keleti csapatnak engedtek meg mindent a játékvezetők.)

Hét másodperccel a vége előtt még az ellenfélnél volt a labda, de Hansen a lefújás pillanatában Dániának szerzett két pontot, ezzel jóval könnyebb ágra került az együttese. Szlovénián és Lengyelországon át előbb olimpiai döntős, majd Franciaország legyőzésével aranyérmes lett a csapata – a sporttörténetben először –, míg Katart a negyeddöntőben elintézte az Európa-bajnok Németország.

Kiemelt kép: Getty Images