„Hideg fej, forró szív” – így épített birodalmat Abel Ferreira Brazíliában

Abel Ferreira 2020. október végén vette át a Leila Pereira személyében női elnök által vezette Palmeiras vezetőedzői pozícióját. Ezzel a brazil bajnokságban tevékenykedő edzők közül a messze leghosszabb ideje a feladatát ellátó trénernek mondhatja magát, mivel a csapatok többsége általában sokkal gyakrabban váltogatja az edzőit. Mára a bajnokság történetének valaha volt ötödik leghosszabb ideje ugyanannál a csapatnál dolgozó edzője. A portugál szakember a patinás Sao Pauló-i együttes legsikeresebb edzőjének mondhatja magát, munkája nemcsak trófeákban mérhető, hanem egy teljesen új klubkultúra és taktikai érettség felépítésében is.

Trófeákban is mérhető halhatatlanság

A 47 éves szakember már több mint 400 mérkőzésen irányította a csapatot, amely a regnálása alatt összesen tíz trófeát nyert, ezzel pedig a klub történetének valaha volt legsikeresebb edzője lett az ugyanennyi címet nyerő Osvaldo Brandaóval holtversenyben. Abel Ferreira vezetésével a Palmeiras két-két alkalommal nyerte el a Libertadores-kupát (2020, 2021) és az országos bajnokságot (2022, 2023), egymást követő három kiírásban diadalmaskodott a Sao Pauló-i állami bajnokságban, valamint 2020-ban elhódította a Brazil Kupát, 2022-ben a Recopa Sudamericanát, 2023-ban pedig a brazil Szuperkupát.

„Nem én vagyok a világ legjobb edzője, és nem is akarok az lenni. A saját játékosaim számára akarok a legjobb lenni. Az érdem az övék, én csak az eszközöket adom a kezükbe” – fogalmazta meg az edzői hitvallását a második, 2021-es Libertadores-kupa-győzelmet követően.

A legrangosabb dél-amerikai nemzetközi sorozatban a Verdao az elmúlt hat kiírást tekintve öt alkalommal legalább az elődöntőig eljutott, csak egyszer esett ki korábban – tavaly a döntőt veszítette el a Flamengo ellen.

A vezetőedző kinevezése óta a 2025-ös volt az első esztendő, hogy a Palmeiras egyetlen címet sem nyert. Az év elején a Sao Pauló-i állami bajnokság döntőjét meglepetésre elveszítették a Memphis Depay fémjelezte Corinthians ellen, míg az országos bajnokságban és a Libertadores-kupában egyaránt a Filipe Luís vezetésével duplázó riói ellenlábas mögött lettek másodikok. A visszafogottabb év ellenére a kölcsönös bizalom továbbra is él a felek között, és a 2026-os év kihívásainak változatlanul a portugál mesterrel a kispadon vágtak neki, mert az elvégzett munkáját és a nélkülözhetetlen szerepét nem pusztán az eredmények fejezik ki.

A „rendszermérnök” és a védőburok

A tréner a kinevezésekor egy önbizalomhiányos együttest vett át, azóta viszont kifejezetten egészséges légkört alakított ki a klubnál, amelyhez elengedhetetlen volt, hogy biztosítsák számára a hosszú távú munkavégzés lehetőségét.

Abel Ferreira nem csupán egy edző a Palmeirasnál, hanem egyfajta rendszermérnök, aki a klub alapjaitól a játékosok étkezéséig mindent átszervezett.

Az általa felépített modell két pilléren nyugszik: egy mélyen érzelmi közösségen és egy kíméletlenül racionális taktikai gépezeten. Az edző felismerte, hogy Brazíliában a hatalmas nyomás és a sűrű menetrend miatt a játékosok hamar kiégnek. Ezért létrehozott egy „védőburkot” a csapat köré. Ragaszkodott ahhoz, hogy a sikerekért járó prémiumokból a fűnyíróktól a konyhai dolgozókig mindenki éppúgy részesüljön, mint a játékosok vagy az edzők. Ezzel elérte, hogy a klubnál mindenki (több mint 200 alkalmazott) úgy érezze: az ő munkája is kell a sikerhez.

A játékosok védelme érdekében a sajtótájékoztatókon rendre tudatosan magára vonja az újságírók provokációját. Ha a csapat veszít, ő áll ki; ha nyer, a játékosokat tolja előre. Annak ellenére, hogy a csapaton belül családias a hangulat, a szigorú szabályok mindenkire vonatkoznak, és Abel Ferreira még a Palmeiras legnagyobb sztárjaitól is elvárja, hogy kövessék a taktikai utasításokat és például vegyék ki a részüket a mezőnymunkából.

A szakember a leggyakrabban a 4-2-3-1-es felállást preferálja, de ha szükség van rá, akkor háromvédős rendszert is alkalmaz. Abel Ferreira képes volt ötvözni az európai taktikai fegyelmet a dél-amerikai kreativitással, ami új távlatokat nyitott meg a csapat előtt.

A Palmeiras híres a stabilitásáról, a labda nélküli szervezettségről és a gyors átmenetekről.

Utóbbiban a Verdao a világ élvonalába tartozik, hiszen a labdaszerzést követően gyakran 5-8 másodpercen belül képesek lövéssel befejezni az akciót. Emellett labdavesztés esetén is kifejezetten gyorsan visszarendeződnek.

A Palmeiras nemcsak vásárolja a sztárokat, hanem felépíti őket. Az elmúlt években a Sao Pauló-i egylet utánpótlásában nevelkedett a jelenleg a Real Madridtól kölcsönben az Olympique Lyonnál játszó Endrick, a Chelsea-be berobbanó Estevao vagy éppen a Nottingham Foresttől azóta a Botafogóhoz hazatérő Danilo is.

A rengeteg mérkőzés miatt Abel Ferreira hosszú kerettel dolgozik, folyamatosan rotálja a játékosait. Mindez azt is lehetővé tette, hogy folyamatos legyen a verseny a csapatba kerülésért, senki sem érezheti magát biztonságban. Amíg a legtöbb brazil csapat egy-egy hullámvölgy után általában 6-8 hónapon belül elköszön az edzőjétől, addig a Palmeirasnál kiszámíthatóság és nyugalom uralkodik. (A legnagyobb vetélytársak közül – a megbízott edzőket nem is számolva – a Flamengo kilenc, a Vasco da Gama 14, a Botafogo 15 edzőt foglalkoztatott, mióta a Palmeirasnál ugyanaz a tréner dolgozik.)

Abel Ferreira mottója a „hideg fej, forró szív”. Ezzel a címmel jelentette meg az önéletrajzi könyvét is, melyben azt részletezi, hogyan tanítja meg a játékosainak ezt a mentális állapotot. Előbbi arra utal, hogy a labdarúgók akkor is tartsák magukat az előre megbeszélt taktikához, ha a meccs hajrájában vesztésre állnak és ne veszítsék el a hidegvérüket, míg a forró szív azt biztosítja, hogy a fegyelem ne váljon fásultsággá; a csapat agresszíven támadjon le és fizikálisan darálja be az ellenfelét.

Teljes elkötelezettséget vállalt

Az edző és a klub kapcsolata 2026-ra már jócskán túlmutat a puszta munkaviszonyon, a portugál szakember számára a Palmeiras egyfajta érzelmi és szakmai erődítménnyé vált. Bár az évek során számos csábító ajánlatot kapott, főleg arab és PL-csapatok hívták, mindannyiszor a maradás mellett döntött. A hírek szerint tavaly nyár óta az angol bajnokság három csapata kereste meg, a brazil sajtó a Nottingham Forest és a Tottenham érdeklődését név szerint is kiemelte.

2025 decemberében Abel Ferreira újabb szerződéshosszabbítást írt alá, amely jelen állás szerint 2027 végéig köti az egyesülethez.

"A Palmeiras nemcsak egy klub, hanem egy életforma. Azért maradok, mert itt értékelnek, és mert a szavamat adtam, hogy együtt megyünk tovább. Nem a projektek edzője vagyok, hanem az embereké. Ott akarok lenni, ahol szeretnek és tisztelnek. A pénz nem minden az életben” – jelentette ki a szerződése meghosszabbításakor.

A döntésében egész biztosan fontos szerepet játszott a Leila Pereirával való kiváló kapcsolata, aki – a szigorúan a trófeákat tekintve – eredménytelen év után is kitartott a vezetőedző mellett.

Abel Ferreira maximálisan képes volt azonosulni a klub értékeivel, nagyrészt már ő fektette le azokat.

A folyamatos fejlődés és folytonosság fenntartása mellett további tényezők jelenthetnek pluszmotivációt számára. A legfontosabb az lehet, hogy miután tavaly egyetlen kiírást sem nyertek meg, sehol sem címvédőként, hanem újra éhes kihívóként állhatnak rajthoz az állami bajnokságtól kezdve a Libertadores-kupáig. További hódításra váró terep lenne a megújult klubvilágbajnokság, ahol tavaly a negyeddöntőben a végső győztes Chelsea állította meg őket. Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy legalább egy újabb trófea elhódításával Abel Ferreira lenne a klub történetének valaha volt legsikeresebb edzője.

Abel Ferreira maradása több volt, mint egy egyszerű szerződéshosszabbítás. Egy ígéret a Palmeiras szurkolóinak arra, hogy a sikerkorszaknak még nincs vége – a mester aranyoldalai még tovább íródnak.

Borítókép: palmerirasonline.com

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.