Hova jutottak a Premier League egykori szupertehetségei?

A kallódó szigetországi tehetségekről szóló első összeállításunkban Harvey Elliott, Callum Hudson-Odoi és Emile Smith Rowe eddigi pályafutását, karrierjének alakulását értékeltük.

Jadon Sancho

Phil Foden, Brahim Díaz, Jadon Sancho. Csodájára jártak a triónak a Manchester City akadémiáján, az elnök Haldun al-Mubarak is arról beszélt 2017 májusában, hogy ez a hármas a legesélyesebb arra, hogy az első csapat keretének tagja legyen.

A nagy hármas tagjai 17 évesek voltak, szupertehetségesek, a City fényes jövőjének zálogai, ugyanakkor meglehetősen türelmetlenek. Mielőbb meg akarták hódítani a világot. A város szülöttét, a kisgyerekkora óta a kékekért rajongó Fodent meg lehetett győzni arról, várja ki türelemmel a sorát, Díazt és Sanchót nem. Tán nem véletlen, hogy messze Foden jár hármójuk közül a legmesszebb karrierjében. Díaz 19 évesen a Real Madridba igazolt, Sancho már 2017 nyarán, 17 esztendősen a Borussia Dortmundba szerződött. És az a lépés korántsem tűnt még elhamarkodottnak.

Öt szezont húzott le a Borussiában, a másodikban berúgva a motort, 158 fellépésén 53 gólja mellett 67 gólpasszt jegyzett. Amikor 2021 nyarán a Manchester Unitedbe igazolt, a Transfermarkt 100 millió euróra taksálta az értékét. Most 20 milliót ér. A poszt Ferguson-érában sokaknak beletört persze a bicskájuk a Unitedbe, az angol szélsőnek is a vesztőhelye lett az Old Trafford. Nem ment neki a futball Ralf Rangnick idején, majd Erik ten Hag irányítása alatt sem. Amikor pedig a holland edző kritikája után nyilvánosan megkérdőjelezte annak szavahihetőségét, nem volt már számára visszaút.

Hogy egész pontosak legyünk, lett volna, egy nyilvános bocsánatkérés esetén, arra azonban a makacs Sancho nem volt hajlandó. Azóta meg keresi önmagát. A Chelsea-nél töltött kölcsönjáték sem alakult jól (31 bajnokin három gól és öt gólpassz), de ha ritkán is, legalább valamit megcsillantott tudásából, az Aston Villában viszont, ahova a nyáron érkezett, egyértelműen kiegészítő ember.

A nagy kérdés: pontosan mire is lehet Jadon Sanchótól számítani? (Fotó: Marc Atkins/AVFC Aston Villa FC via Getty Images)

A Premier League-ben még egyszer sem kezdett, az Európa-ligában igen, és ami azt illeti, a Young Boys ellen november végén figyelemre méltó hat lehetőséget teremtett. Az sem győzte meg azonban eléggé Unai Emeryt, mert talán benne is az a kérdés fogalmazódik meg a legtöbbször, pontoson mire is lehet Sanchótól számítani? Cselekre? Az említett, svájciak elleni mérkőzésen eggyel próbálkozott, az sem sikerült. Nagy passzokra a támadóharmadban? Négy olyannal jelentkezett akkor. Gólokra és gólpasszokra? Egyetlenegy sincs neki semelyik idei sorozatban sem. Pedig meglehet, az utolsó esélyét kapta meg az Aston Villától a Premier League-ben. Ha nem él vele, aligha futballozhat már ezen a szinten. És éppen ez a legszomorúbb Sancho történetében, hogy 25 éves korára sem derült ki, valójában mi az ő szintje.

Reiss Nelson

Nyolcéves korában kezdett el futballozni az Arsenal FC akadémiáján, és mindvégig úgy kezelték, mint a nevelde egyik legnagyobb ígérete. Rendre az idősebb korosztályokban szerepeltették, 16 éves korában simán játszott az U21-ben. Amikor 2016 decemberében, 17 évesen aláírta élete első profi szerződését, mindenki megnyugodhatott Észak-Londonban: az Arsenal azért, mert hosszú időre elkötelezte magát csiszolatlan gyémántdarabja, Reiss pedig azért, mert az addigi dicsérő szavaknak tárgyiasult formája is lett.

Úgy tűnt, az esélyt a berobbanásra a nála több mint tíz évvel idősebb Alexis Sánchez Manchesterbe igazolásával kapja meg, de hiába intett búcsút Londonnak 2018 januárjában a chilei szélső, az a tavasz sem Nelsonról szólt. Három bajnokin lépett összesen pályára. A Európa-liga maradt abban a szezonban a terepe, amely sorozat csoportkörében Arsene Wenger előszeretettel pihentette legjobbjait. Nyolc meccsen játszott, gól vagy gólpassz nélkül, a nyolcaddöntőtől az elődöntőig pedig egyáltalán nem kapott szerepet.

Az azt követő szezonra kölcsön is adta az Arsenal, a Bundesligában szereplő TSG Hoffenheimben pedig 23 bajnokin hét góllal vétette észre magát. Ugyancsak kölcsönben játszott később a Feyenoordban, majd a Fulhamben, de hiába tért vissza rendre nagy reményekkel anyaklubjába, nem tudott alapemberré válni. Kiegészítővé is csak alig, noha Mikel Arteta mindig szépen szólt róla, dicsérve hozzáállását, az egy az egy elleni játékát.

Nelson eddig mindössze 31 percet kapott a Brentfordban (Fotó: brentfordfc.com)

Ettől még az idei szezon előtt is könnyűszerrel lemondott róla, Nelson pedig a Bryan Mbeumót és Yoane Wissát is elveszítő Brentfordba ment ismételten kölcsönbe. Hogy talán majd ott, az Emirates-től délnyugatra, a támadóposzton meggyengült klubban kap egy új esélyt. Nem nagyon kapott: az első 15 fordulóban háromszor léphetett pályára, mindannyiszor csereként, abban a 31 percben meg négy győztes párharccal, két csellel és egyetlen, az ellenfél 16-osán belüli labdaérintéssel tudott jelentkezni. Meglehet, ő sem a Premier League-ben fog kibontakozni.

Ryan Sessegnon

A Fulham FC neveltje is annak a 2000-ben született angol aranygenerációnak a tagja, amelyik 2017-ben U17-es világbajnokságot nyert, és amely csapatból nemhogy szokatlanul sokan eljutottak a felnőttfutballig, sokuk bizony klasszissá érett, elég csak Phil Foden, Marc Guéhi, Morgan Gibbs-White, Conor Gallagher nevét megemlíteni. S akkor még ott sorakozik mellettük az összeállításban citált Sancho, Emile Smith Rowe, Callum Hudson-Odoi trió.

Sessegnont legalább akkora, ha nem nagyobb tehetségnek ítélték akkoriban, mint Fodent, bizonyságul elég legyen annyi: 2017 nyarán, míg Fodenék a saját korosztályukban szerepeltek, Sessegnon az U19-es angol válogatottal nyert Európa-bajnokságot (három góljával a torna csapatába is beválogatták), az őszi, ugyancsak angol győzelemmel záruló U17-világbajnokságra meg azért nem utazhatott el, mert neki akkor már a Fulhamet kellett a Premier League-be való visszajutásban segítenie. Ő pedig 17 évesen 46 mérkőzésen szerepelt az iszonyatos darálónak számító The Championshipben, és úgy szerzett 15 gólt, hogy a balbekktől a balszélsőig a bal oldal valamennyi posztján megfordult.

Sessegnont a Fulhamben ismerte meg a világ, most ott próbálja magát ismét felépíteni (Fotó: imago)

Amikor 2019-ben a Tottenhambe igazolt, azt lehetett gondolni, az ugyancsak a Spursből világkarriert befutó Gareth Bale nyomdokaiba léphet, Észak-Londonban sehogy sem sikerült azonban megvetnie a lábát. Talán épp ez a teher, a hatalmas elvárások nyomták agyon, mindenesetre konstans önbizalomhiánnyal küzdött, fejlődésében pedig a gyakori sérülések is hátráltatták.

A tavaly nyári, Fulhambe való visszatérése jó megoldásnak tűnt, hogy azzal talán újra sínre teszi majd megakadt pályafutását, de csak 16 bajnokin jutott szóhoz, felemás teljesítményt nyújtva. Hanem az idei szezon elején megsérült a nagyszerű Antonee Robinson, Marco Silva pedig az amerikait pótolandó Sessegnont állította a balbekk posztjára. És Ryan megfelelt. Írnánk, hogy a viszontagságos évek után valahára visszatalált a helyes útra, hanem december elején újra csak megsérült. Csak remélni lehet, hogy ez nem veti vissza, és sikerül megmentenie, az egyszer már zsákutcába jutó karrierjét.

Borítóképen: Már gyerekként is óriási tehetségek voltak, Reiss Nelson (balról a harmadik) és Jadon Sancho (a jobb oldalon). Forrás: 343coaching.com