Ilyen volt a miskolciak dicsőséges NB II-es menetelése. De mi lesz velük az élvonalban?

Szezonösszegző a másodosztályról: Lezárult az edzőváltásokkal tarkított, változatos szezon – ilyen volt az NB II

Már a 2021-22-es évadnak is egyértelmű esélyese volt a Diósgyőr a – végül feljutó – Vasassal karöltve, ám az azóta a legjobbak között is bravúrt bravúrra halmozó Kecskemét megtréfálta a miskolciakat, és a hajrában megelőzték az előbb botladozni kezdő, majd végképp hasra eső piros-fehér óriást. A Kondás Elemérrel jól rajtoló DVTK a tavasz közepére teljesen elfogyott, szétesett, a máig vitatott módon Szegedről szerződtetett Dragan Vukmir pedig nem tudta már összerántani a csapatot.

Nyáron többek között olyan távozóik voltak, mint a Mezőkövesden (ismét) húzóemberré váló Molnár Gábor, a korábbi évek alapembere, csapatkapitánya, Polgár Kristóf, a Haladással nagyszerű éveket az NB I-ben töltő Németh Márió vagy a gólerős Horváth Zoltán, Hornyák Marcell és Makrai Gábor.

Egy rutinos váz azért így is maradt, ám látványos volt, hogy Miskolcon ezúttal nem nagy nevekkel próbáltak erősíteni, hanem az NB I-ben perifériára szorult vagy NB II-ben „jártas” futballistákkal. Lukács Dániel Kecskemétről, Holdampf Gergő a Haladástól, Bokros Szilárd és Radics Márton a Puskás Akadémia tartalékjaitól, Farkas Dániel a Mezőkövesdtől, Bényei Ágoston pedig a Debrecentől érkezett. Szőke Adrián megszerzése nagy húzásnak tűnt, még akkor is, ha a magyar válogatott kerettag csatárt ingyen szerződtették, miután távozott a holland Heracles Almelótól, a legnagyobb visszatérő pedig Koman Vladimir volt, aki több évnyi keleti bolyongást követően talált vissza Miskolcra, ezúttal az indiai Chennaiyin FC-től.

A rajt ezzel együtt nem sikerült valami fényesen, a Diósgyőr 1–0-ra kikapott a Siófok vendégeként, majd rögtön odahaza a Soroksártól is (1–2), ami után hiába következett két győzelem a Tiszakécske és az Ajka ellen, az ötödik fordulóban elszenvedett pécsi 4–3-as vereség után a klub az edzőváltás mellett tette le a voksát. Dragan Vukmir helyett érkezett ifjabb Kuznyecov Szergej, a Ferencváros volt legendás játékosának 39 éves fia, aki korábban Bölöni László segítője volt a görög Panathinaikosznál és először kapott felnőtt szinten vezetőedzői megbízást.

Dragan Vukmirnak öt meccs után fel kellett állnia a diósgyőri padról (Forrás: dvtk.eu)

Augusztus utolsó napjaiban játékosokat is szerződtetett még a klub: Cseke Benjámin és Kotula Máté Mezőkövesdről, Gera Dániel a Ferencvárostól tette át a székhelyét Miskolcra, ellenben felbontották a szerződését a saját nevelésű labdarúgók közül Oláh Bálintnak és Eperjesi Gábornak, valamint annak a Szeles Tamásnak, aki már az előző idényben is a csapat tagja volt.

Nagy játékos-mozgással és edzőváltással készült tehát a csapat az ősz addigi legnehezebb periódusára, hiszen megyei rangadót játszottak az akkor dobogós Kazincbarcikával, valamint találkoztak az NB I legutóbbi kiesőivel, a Gyirmóttal és az MTK-val. A három meccset 6–1-es gólaránnyal és 9 ponttal hozta a Diósgyőr és egy csapásra a negyedik helyen találta magát. Kuznyecov filozófiája és taktikája azonnal működésbe lépett, a játékosok is jól reagáltak a változásra és az eredmények tűzbe hozták az addig igencsak pesszimista szurkolókat is. Olyan egység kezdett kibontakozni a klub körül, amely előrevetítette, hogy sikeres lehet a szezon, és a decemberi zárásig 13 meccsből 10-et megnyert ezután a Diósgyőr, egy döntetlen és két vereség mellett. Azaz Kuznyecov 16 meccsből 13 győzelemmel kezdett, ami több, mint tiszteletet parancsoló eredménysor, amely mellett mi sem mehettünk el korábban szó nélkül.

Télen távozott a sokáig érinthetetlennek gondolt, szintén egykori csapatkapitány, Hegedűs János, aki a Vasashoz szerződött, de a miskolci szurkolók még sokáig élcelődtek azon, hogy ha már a városhoz nem is, a másodosztályhoz hűséges akar lenni... Igazuk lett. A kapus, Póser Dániel a kevés játéklehetőséget után még egy nagy riválist is kapott Senkó Zsombor személyében, így ő is távozott, azonban nem tudott segíteni a Békéscsabának a kiesés elkerülésében. Szőke Adriánt féltávnál a később BL-selejtezőig jutó szerbiai Topolya kérte és kapta kölcsön, ám az NB II-ben négygólos támadó 22 játékpercig jutott csak a TSC-ben. Abszolút hiányposztra érkezett az MTK hirtelen létszám felettivé vált bal oldali futógépe, Medgyes Sinan, illetve a tavasz egyik legjobb igazolásának bizonyult a Soroksárról szerződtetett Lőrinczy Attila. Rajtuk kívül egy gaboni U-válogatott támadó érkezett a 20 éves Jeremie Obounet személyében, őt aztán tényleg csak Kuznyecov ismerte még Fehéroroszországból, de nem okozott csalódást.

Akik az első 2023-as mérkőzésből (Soroksáron 5–0-s győzelem) indultak ki és azt gondolták, hogy sétagalopp lesz a csapat számára a tavaszi szezon, csalódtak, mert a DVTK majd’ minden meccsén vért izzadt a győzelemért. Elmaradtak a kiütéses gólfieszták, nem rúgták szét az ellenfelek hálóját, de minden mérkőzésen próbáltak irányítani és következetesen betartani a szakmai elképzeléseket. Idegenben látványosan nehezen ment a csapatnak, otthon pedig a jobbára tíz emberrel bekkelő riválisok nehezítették meg az együttes életét, de nagyon sokszor a hajrában volt valaki, aki egy apró, vagy nem is annyira apró góllal a Diósgyőr felé billentette a mérleg nyelvét.

Kazincbarcikán 1–0-ra, a Hungária körúton 4–2-re kapott ki Kuznyecov csapata, utóbbi talán az ősz legjobb meccse is volt, abszolút élvonalbeli hangulatban, de ezen kívül bármerre járt szinte, nyert a piros-fehér gárda. A küzdelmes győzelmek jele, hogy tavasszal sorra aratta a Diósgyőr az egygólos győzelmeket, összességében pedig a bajnokság során 23(!) találatot szereztek a 75. perc után, melyek közül rengeteg döntetlen állásról mozdította el a mérkőzést. Az MTK elleni vereséget követően a 28. fordulóban arattak még egy könnyűnek látszó sikert (5–1 a Szentlőrinc ellen), ezzel visszavették a vezetést a tabellán, és azt a bajnokság befejezéséig át sem adták. A feljutást a 33. fordulóban a Kozármisleny otthonában aratott 3–2-es győzelemmel (itt is a hajrában, egy 90. perces Medgyes-góllal nyertek) biztosították az acélvárosiak, utána pedig a bajnoki pontrekordért hajtottak, ami végül sikerült is: amióta húszcsapatos az NB II (tehát a 2016-17-es idény kezdete óta), a Vasas gyűjtötte a legtöbb pontot (86), mostantól viszont a DVTK-t illeti ez a rekord 87 egységgel.

Medgyes Sinan két csapattal is feljutott a szezonban, de Kozármislenyben az ő bombája döntött a miskolciak javára (Forrás: dvtk.eu)

Miért a Diósgyőr?

Az eddigiek csupán kronológiai sorrendbe állították az idényben történteket, és kevés helyen adnak választ arra, hogy mivel emelkedett ki a Diósgyőr a másodosztály mezőnyéből. Az egy évvel ezelőtt elbukott lehetőség után alaposan kicserélődött a keret, de mint jeleztük, nagy nevek helyett inkább olyan játékosokra támaszkodott a klub, akiknek van tapasztalata az NB II-ben vagy kellően játékéhesek voltak, így fel tudták venni az olykor szó szerinti harcot a másodosztályban zajló mérkőzéseken, amelyeken nem mindig a futball, sokszor inkább az erőlködés dominál.

Ebben különösen élen járt az a Holdampf Gergő, akiről talán kevesen beszélnek, hiszen a posztja szerint védekező középpályás, mégis elévülhetetlen érdemei voltak a feljutásban és a bajnoki címben. A korábbi szombathelyi és kispesti középpályásnak tíz élvonalbeli mérkőzésére jut 233 NB II-es, alighanem ez az a felbecsülhetetlen értékű rutin, ami ebben az osztályban és ezen a poszton különbséget tudott jelenteni. Amellett, hogy minden mérkőzésen felszántotta a gyepet a két tizenhatos között, kulcsfontosságú szerepe volt a játék forgatásában, a sebesség növelésében vagy éppen lassításában és alighanem most, huszonnyolc évesen érett meg arra, hogy az NB I-ben is tartósan megvesse a lábát.

Az egyéni teljesítmények méltatásakor nem szabad elmennünk Lukács Dániel mellett sem. A Kecskemét előző idénybeli csodacsatára abban a faramuci helyzetben volt, hogy még akkor aláírt Diósgyőrbe, amikor a kecskeméti osztályváltásnak se híre, se hamva nem volt, ám mire érvénybe lépett a kontraktusa, régi társai már az élvonalban voltak – az ő huszonöt góljának is nagyban köszönhetően –, az újak pedig csak vágyakoztak oda. Diósgyőrben nem akármilyen konkurencia várta, hiszen a – klubtól a napokban távozó – válogatott csatárduó, Könyves Norbert és Eppel Márton mellett ott volt még az ősszel Szőke Adrián is, ám nem csak, hogy vállalta a harcot a csapatba kerülésért, de tükörsimán nyerte is azt. És bár sokszor a szélről indulva, nem pedig egészen középcsatárként futballozott, de a csapat támadójátékának meghatározó figurája lett. A 19 góllal és 17 assziszttal záró korábbi kispesti és újpesti támadó a Merkantil Bank Liga legponterősebb játékosa lett a kanadai táblázaton, és a góllövők között is alig maradt el a 22 gólos Németh Krisztiántól (MTK).

Lukács Dánielt a szezonzáró RangAdó-gálán az NB II-es idény játékosának választotta a szakma (Forrás: dvtk.eu)

Szintén kiemelkedő teljesítményt nyújtott a klub saját nevelésű védője, Bárdos Bence, aki a nála jócskán tapasztaltabb Szatmári Csaba oldalán hosszabb távon is megoldás lehet a klub védőgondjaira. Nem volt mindig hibátlan, amit csinált, de a szezon végére abszolút vezér lett, nem véletlenül övé a teljes csapatban a legtöbb játékperc (37 meccsen 3275 percet volt a pályán), ráadásul négy gólt is szerzett. Az eredetileg balbekknek nevelt játékos sokáig nem tudta beverekedni magát a Diósgyőrbe, kétszer is kölcsönadták Szolnokra, most pedig már a védelem közepén kamatoztatja fizikai erejét és fejjátékát. A szurkolók és a kötődés miatt is fontos, hogy legyenek jó, saját nevelésű játékosai a csapatnak.

Ugyanilyen nagy kedvenc szerte Miskolcon a 19 éves Jurek Gábor, aki annak ellenére, hogy sokszor küszködött sérüléssel, az egész bajnokság szupercseréje lett, hiszen nyolc(!) alkalommal is a kispadról beszállva szerzett gólt, többek között ilyeneket. Rá érdemes lesz odafigyelni az élvonalban is, az sem mellékes szempont esetében, hogy az úgynevezett fiatalszabálynak megfelel majd az életkora miatt, a képességei pedig alkalmassá is teszik az élvonalbeli szereplésre. Négyszeres U19-es válogatott, ezeken a fellépéseken eddig két gólt szerzett.

Ahogyan utaltunk rá fentebb, a csapat rengeteg gólt szerzett a hajrában, a hajrához közeledve, vagy a hosszabbításban, diszkréten megalkotva ezzel Sir Alex Ferguson nyomán a Kuznyecov-time kifejezést. Ám a viccet félretéve tényleg látványos volt, hogy a DVTK játékosai a mérkőzések hajrájához érve számukra kedvezőtlen állásnál sem görcsöltek, kapkodtak, hanem csak nyomták be az ellenfeleiket azok kapuja elé addig, ameddig meg nem érkezett az a bizonyos gól. Sok esetben persze szerencséjük is volt, olykor ordító kapushibák is segítették az együttest, mint például a Dorog, vagy éppen a Budafok elleni mérkőzésen, de azt mondják, a szerencse azé, aki tesz érte. Mindez nélkülözhetetlen lett volna a megfelelő állóképesség és erőnlét nélkül, illetve fontos kiemelni, hogy a játékosok végig egy irányba húztak az edzőjükkel, bíztak a kitalált taktikában, a kijelölt útban, amin már csak végig kellett menniük.

Ahhoz képest egyébként, hogy a Diósgyőr az MTK-hoz hasonlóan domináns, támadó felfogású futballra törekedett az egész szezon során, meglepően kevés, mindössze öt tizenegyest rúghatott, míg ellene hetet is ítéltek, így egyáltalán nem lehet arra fogni az előrelépést, hogy a játékvezetők jóindulata segítette volna őket a nehezebb pillanatokban. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy míg a Diósgyőr három piros lapot kapott az idény során, az ellenfeleik mindössze kettőt.

A DVTK minden tekintetben az NB II-es mezőny fölé nőtt ebben a szezonban (Forrás: dvtk.eu)

Otthon 47, idegenben 40 pontot gyűjtöttek a miskolciak, ezzel mindkét tabellán az élen zártak, pedig erre bizonyára kevesen fogadtak volna akkor, amikor öt meccsen három vereséggel kezdték az idényt. Volt náluk gólerősebb csapat (MTK, 86) és olyan is, amelyik kevesebbszer kapitulált (Pécs, 31), de összességében a 79–36-os, +43-as gólkülönbség szintén megmutatja, a mezőny fölé nőtt a DVTK. A 38 mérkőzésen aratott 28 győzelem egyben azt is jelenti, hogy minden ellenfelét legalább egyszer legyőzte a csapat és mindenkivel szemben pozitív gólaránnyal zárt, kivéve a Pécset (5–5) és a Kazincbarcikát (1–1).

A klub hivatalos honlapjának tájékoztatása szerint a bajnokság során 72 830 néző látogatott ki a DVTK Stadionba, ami 3833-as átlagot jelent 19 hazai mérkőzésre lebontva, ez a szám vélhetően az élvonalban csak magasabb lesz, már csak az osztályváltás miatt is, illetve azért, mert jó eséllyel az NB I-ben nem lesznek hétfő esti mérkőzések. A csúcsot a Győr elleni hazai, bajnoki fiesztába torkolló májusi bajnoki jelentette, amelyre 12 606 néző váltott jegyet.

Mi várhat az NB I-ben a Diósgyőrre?

Sok múlik az érkezőkön, az biztos, hogy minden csapatrész elbírja az erősítést, még akkor is, ha a jelenlegi csapat ellentmondást nem tűrően dominálta a másodosztály mezőnyét. Fontos szempont még, hogy bármennyire is arra törekszik majd az együttes, hogy egy osztállyal feljebb is kezdeményező és attraktív legyen, elkerülhetetlenül többször kényszerül majd védekezésre, mint a mögöttünk hagyott szezonban, ezért a csapatvédekezés minőségét akár személycserékkel, akár különedzésekkel, de javítani kell.

A kapusposzton Braniszlav Danilovics tapasztalata kincset érhet, a formája azonban mintha nem az volna, mint évekkel ezelőtt a Puskás, a Fehérvár vagy a Debrecen kapusaként, ráadásul Senkó Zsombor elégedetlen a neki mért játékidővel, ezért könnyen lehet, hogy fél év után továbbáll. Ha így lesz, biztosan érkezik valaki Danilovics elé, mellé vagy mögé.

Medgyes Sinan és Bárdos Bence mögött ott az elszánt szurkolótábor, rájuk az NB I-ben is számíthatnak a játékosok (Forrás: dvtk.eu)

Elsősorban a szélső védők posztjára várható erősítés, de középre is érkezhet valaki, mert bár a Bárdos, Szatmári tengely erős és masszív, mélyről beinduló gyors csatárokkal mögéjük lehet kerülni. A középpályán talán elfogadható a minőség, inkább mennyiségi problémák lehetnek, ezért mindenképp várható 1-2 érkező abba a sorba is, a csatársorban pedig ahogy már említettük, megköszönték a sokszor sérüléssel küzdő Eppel Márton és Könyves Norbert szolgálatait, mindketten elhagyták a klubot. Itt a volt mezőkövesdi erőcsatár, Marin Jurina lehet a megoldás, az ő nevét egyre gyakrabban emlegeti a helyi sajtó.

Újoncként aligha lehetnek vérmesebb reményei a klubnak, mint a stabil megkapaszkodás, hiába vannak néhányan most még a Kecskemét bűvöletében, az, ami az Alföldön folyik egy a miskolciétól teljesen eltérő építkezés eredménye, egy az egyben lemásolni ráadásul nem is lehet, de nem is kell.

Az viszont intő példa lehet, hogy a Vasas NB II-es bajnokként milyen könnyen hullott vissza a másodosztályba, a DVTK-nál sem bízhatja el magát sem vezető, sem játékos, sem szurkoló, különösen azért, mert nagy tapasztalatuk van a kötéltáncban, ami a kiesés/bennmaradás témakörét illeti. A bennmaradás reális cél lehet és minél előbb sikerül ezt elérni, az annál nagyobb örömöt okoz majd a vélhetően nagyszámú piros-fehér szurkolóhad köreiben, akiknek biztosan megoszlik majd a figyelmük, annyi élvonalbeli csapatnak szurkolhatnak majd az ősszel kezdődő idényben.

A DVTK összes gólja az NB II 2022-23-as szezonjában

Kiemelt kép: DTVK