Imponáló címvédés – Carlos Alcaraz a Roland Garros után Wimbledonban is letarolta a mezőnyt

Amikor egy évvel ezelőtt Carlos Alcaraz legyőzte Novak Djokovicsot minden idők egyik legszínvonalasabb és legfordulatosabb wimbledoni döntőjében, az jóval több volt, mint trónfosztás: új időszámítás kezdődött a férfi teniszben. Legalábbis mindenki ezt hitte, mert egyszerűen nem hihetett mást. Roger Federer már visszavonult, Rafa Nadal fél éve harcképtelen volt, és Andy Murray is jócskán túl volt a zeniten. Djokovics ugyan a csúcson volt, mégis kikapott, 10 év után először szenvedett vereséget a wimbledoni centerpályán, a kedvenc versenyén, ott, ahol nála többször csak Federer tudott győzni.

Djokovics azonban nem az a fajta, aki csak úgy tudomásul venné, hogy eljárt felette az idő. Persze erről szó sem volt, csak éppen jött valaki, aki nála 16 évvel fiatalabb, és 20 évesen előrébb tartott, mint a „nagy hármas” bármelyik tagja az ő korában. És így azért nehéz állni a sarat. De nem lehetetlen. A szerbnek legalábbis nem volt az. Egy kis időre még megtudta állítani az időt, és visszavágott. Először a cincinnati ATP 1000-es torna döntőjében augusztusban, aztán még egyszer, a novemberi világbajnokság elődöntőjében. A kettő között pedig megnyerte a US Opent is, igaz ott elkerülte Alcarazt, mivel Danyiil Medvegyev élete legjobb játékát nyújtva a legjobb négy között kiejtette előle a spanyolt.

2024 azonban már nem Djokovicsról szól, eddig még csak tornát sem tudott nyerni. Ausztráliában Jannik Sinner búcsúztatta az elődöntőben, majd az olasz a döntőt is behúzta, és élete első Grand Slam-győzelmével gyakorlatilag hivatalossá tette a generációváltást. A Roland Garroson a szerb térdsérülés miatt kényszerült visszalépni a negyeddöntőtől – és akkor az is kérdéses volt, egyáltalán az olimpiára felépülhet-e, nemhogy Wimbledonra. De Novak Djokovics felépült, és kevesebb mint egy hónappal az operációját követően elindulhatott a kedvenc versenyén.

„Ez a felépülés ott van a pályafutásom legnagyobb eredményei között, nemcsak azért, mert pályára tudok lépni, hanem azért is, mert a formámat is hamar visszanyertem. Most először kellett ilyen sérüléssel megküzdenem, sosem volt még komoly gond a térdemmel. A Garroson, a negyedik körben elszakadt a meniszkuszom, amelyből el is kellett távolítani egy kis részt, ami nyilván nem ideális. A csapatommal együtt döntöttem arról, hogy rögtön műtsenek is meg. Végig olyan orvosokkal konzultáltam, akiket nagyon jól ismerek és bízom is bennük, szóval egy percig nem volt kétségem a döntésükkel kapcsolatban. Egyetértettek, hogy az operáció a legjobb megoldás, ezzel lesz a felépülésem a lehető legrövidebb. A műtétem után néhány napig még gondolni sem mertem Wimbledonra. Csak azon járt az eszem, hogy mikor dobhatom el végre a mankókat és kezdhetek el normálisan járni. Utána a fizioterapeutámmal dolgoztam rengeteget, aki térdsérülésekre specializálódott, és napi háromszor ott volt velem. Nagyon fontos volt, hogy olyan szakemberek vettek körül, akiknek óriási tapasztalata van az ilyen típusú sérülésekkel kapcsolatban. Napról napra haladtunk, a célom az volt, hogy 10–14 nappal az első meccs előtt már fussak. Tudtam, hogy el kell jönnöm, és majd az edzéseken meglátom, hogy mit bírok. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek.” – mondta Djokovics a villámgyors felépüléséről.

„A tesztek jól mentek, azt azonban nem tudtam, hogy érzem majd magam meccs közben, és hogy vajon állják-e majd a sarat a térdeim. De boldog vagyok azzal kapcsolatban is, ahogy éreztem magam, és azzal kapcsolatban is, ahogy játszottam. Jobban nem is kezdhettem volna a tornát. Próbálok a játékra, és nem a térdemre fókuszálni. Amit tehettem, megtettem az elmúlt három és fél hétben azért, hogy rajthoz állhassak ezen a versenyen. Másik torna miatt nem kockáztattam volna, de ez Wimbledon. Nagyon szeretek itt lenni, imádom ezt a tornát.” – értékelt a szerb az első fordulós győzelmét követően.

Djoko a rendkívüli akaraterejének, és a párját ritkító fizikai adottságainak köszönhetően tehát ott lehetett Londonban. A 2. kiemelt szerbnek ráadásul roppant szerencsés volt a sorsolása is, hiszen a három legnagyobb vetélytársa mind a felső ágra került. A döntőig tehát sem Alcarazzal (3.), sem Sinnerrel (1.), sem pedig Medvegyevvel (5.) nem futhatott össze, a 4. kiemelt Alexander Zverev pedig már a legjobb 16 között búcsúzott. A legnagyobb név, aki az útjába került, Holger Rune (17.) volt a nyolcaddöntőben (3:0), aztán a négy közé jutásért játszania sem kellett, mivel Alex De Minaur (6.) sérülés miatt visszalépett. Az elődöntőben Lorenzo Musettivel került szembe, és a karrierje eddigi legjobb eredményét elérő 22 éves olaszt is három játszámában intézte el, igaz jóval szorosabb mérkőzést játszottak, mint a dánnal.

Djokovics ezzel újabb mérföldkőhöz ért: sorozatban a 16. szezonjában jutott be Grand Slam-torna döntőjébe, így faképnél hagyta két ősi riválisát, a 15-15 évaddal büszkélkedő Federert és Nadalt. 

Bár ez a rekord a maga nemében talán különlegesebb, és sokkal jobban kifejezi a szerb nagyságát és múlhatatlanságát, a döntőben még tovább írhatta volna a tenisztörténelmet, ha nyer. Egyrészt elléphetett volna Margaret Courttól, akivel társbérletben áll a GS-örökranglista élén 24-24 trófeával, másrészt beérhette volna Roger Federert, aki nyolcszor triumfált Wimbledonban.

Erre azonban esélye sem volt Carlos Alcaraz ellen. Azt mondanunk sem kell, hogy a spanyolnak azért rögösebb útja volt a fináléig, és már a harmadik fordulóban ötszettes csatába bonyolódott Frances Tiafoe-val. Aztán egy-egy játszmát Ugo Humbert és Tommy Paul ellen is veszített, majd az elődöntőben következett Medvegyev, aki egy közel négyórás mérkőzésen búcsúztatta Sinnert a negyeddöntőben. Bár az első játszmát az orosz nyerte rövidítés után, onnantól kezdve nem volt ellenszere a spanyol titán űrteniszére, és Alcaraz kevesebb, mint három óra alatt 3:1-re nyert.

Következhetett az álomdöntő – de a nagy párbaj ezúttal elmaradt, az első két szettet 75 perc alatt megnyerte a spanyol. A harmadik játszmában aztán felszívta magát a szerb, 4:4-ig fej fej mellett haladtak, amikor Alcaraz elvette Djokovics adogatását. A következő játékban pillanatok alatt 40–0 volt a javára, a 37 éves GS-rekorder azonban mindhárom meccslabdát hárítani tudta, és azonnal visszabrékelt. Ezután mindketten simán hozták a szervájukat, a rövidítést azonban már magabiztosan kontrollálta a spanyol, és megvédte a címét. Alcaraz pályafutása negyedik Grand Slam-győzelmét aratta, és Rod Laver, Björn Borg, Rafael Nadal, Roger Federer és Novak Djokovics után hatodikként hajtotta végre azt a bravúrt, hogy ugyanabban az évben húzta be a Roland Garrost és Wimbledont is.

„A karrierem végén szeretném, hogy ha egy lapon emlegetnének majd a legnagyobbakkal. Nem számít, hogy 21 éves koromra mennyit nyertem, tovább kell menni. Még sokszor szeretnék Grand Slamet nyerni, de most nagyon boldog vagyok, és hálás a csapatomnak, hogy együtt elértük ezt is. Büszke vagyok magamra és a munkára, amelyet elvégeztem. Hihetetlen, amit elértem már most, de szeretnék még tovább fejlődni és tovább javulni. Nem tudom megmondani, hogy mi lehet a vége egyszer, most még nem akarok erre gondolni. Most csak szeretném kiélvezni a győzelmemet és tovább élni az álmomat. Sokkal magabiztosabb voltam a döntő előtt, segített, hogy már nem először éltem át ilyen helyzetet. Próbáltam nem megismételni a tavalyi hibáimat, sikerült is sokkal nyugodtabban játszanom.” – fogalmazott Alcaraz a döntő után.

„Nem ezt az eredményt szerettem volna, de az első két szettben egyáltalán nem hoztam az elvárható szintet. Carlos viszont elképesztő volt, nagyon komplett teniszt mutatott be. A játék minden elemében jobb volt nálam, próbáltam a végsőkig küzdeni, három meccslabdát sikerült is hárítanom, de ez sem volt elég. Gratulálok neki! Most természetesen csalódott vagyok, de az elmúlt hetekre visszatekintve egészen más a helyzet. Kemény munkát végeztem el a csapatommal, amiben a családom is végig támogatott, ezzel elégedett kell, hogy legyek, hiszen Wimbledon gyerekkori álmom, mindig elképesztő érzés itt pályára lépni. Mindig emlékeztetem magam, hogy micsoda élmény itt játszani, még akkor is, ha már annyiszor átéltem és 10-szer is játszhattam a trófeáért. Ilyenkor újra gyereknek érzem magam.” – értékelt a vegyes érzelmektől fűtött Djokovics.

De a 24-szeres GS-bajnok a vereség után is előre tekint. A következő állomás a párizsi olimpia, ahol utoljára lehet esélye, hogy begyűjtse rendkívüli pályafutása egyetlen hiányzó címét. Az ötkarikás játékokról eddig csupán egy bronzérme van, azt Pekingben nyerte, 16 évvel ezelőtt. Persze tudja, ahhoz, hogy valódi sansza legyen a francia fővárosban (a Roland Garros helyszínén), sokkal jobban kell játszania, mint Wimbledonban. Az életkorát azonban nem érzi korlátnak, és a visszavonulást sem tervezi, a lehető legtovább szeretne a legmagasabb szinten teniszezni.

Noha nyilvánvalóan közel sem volt tökéletes állapotban az All England Clubban, egyre többen kételkednek benne, hogy nyerhet-e még egyáltalán major tornát. Az idő egyértelműen ellene dolgozik, ugyanakkor azt kijelenteni, hogy Novak Djokovicsnak már nem lehet esélye Grand Slamet nyerni, nettó őrültség – és azért az idei wimbledoni teljesítménye sem erre utal, különös tekintettel az előzményekre. Azt talán rögzíthetjük, hogy a csúcsformában lévő Alcaraz ellen százszázalékos állapotában sem a szerbnek állna már a zászló, de ugyanezt Sinner és Medvegyev esetében már nem venném biztosra. Arról nem is beszélve, hogy nincsen kőbe vésve, hogy feltétlenül valamelyikükkel kerülne szembe egy GS-fináléban, még ha ez is a legvalószínűbb – azt pedig egyszerűen nem látom magam előtt, hogy bárki más elpáholja egy major döntőben, ha már egyszer elverekedte magát odáig. De egyet biztosra vehetünk: korai lenne még leírni!

Sir Andy Murray wimbledoni búcsúja

A sportág egy másik klasszisa azonban már aligha arat újabb sikereket; Andy Murray már korábban bejelentette, hogy ez lesz az utolsó profi idénye. A 37 éves skót Wimbledonban szeretett volna elbúcsúzni a hazai közönségtől, de nem sokkal a tornát megelőzően egy cisztát kellett eltávolítani a gerince mellől, ezért az egyéni küzdelmektől a legutolsó pillanatban visszalépett. Párosban ugyan pályára lépett fivére, Jamie Murray oldalán, de már az első fordulóban kikaptak a Rinky Hijikata, John Peers ausztrál duótól (7:6 (8–6), 6:4).

A szervezők a mérkőzés után megható videóval kedveskedtek a britek bajnokának, amelyben Federer, Nadal és Djokovics is üzent a régi harcostársnak.

Murray 2005-ben lett profi, karrierje során összesen 46 tornát nyert, ezzel az Open Era 15. legeredményesebb játékosa. 2012-ben megnyerte a US Opent, Wimbledonban pedig kétszer, 2013-ban és 2016-ban győzött. Ausztráliában ötször játszott döntőt, és egyszer a Roland Garroson is eljutott a fináléig. 2012-ben a londoni olimpia döntőjében Roger Federert múlta felül, ezzel visszavágott a néhány héttel korábbi wimbledoni fináléért, amelyet a svájci nyert meg, méghozzá stílszerűen Wimbledonban, hiszen az ötkarikás játékok teniszversenyeit is ott rendezték. Négy évvel később Rióban megvédte címét, ezzel máig ő az egyetlen teniszező, aki kétszer nyert egyesben olimpiát. 2016 messze pályafutása legjobb éve volt: döntőt játszott az AO-en, a Garroson, győzött Wimbledonban és az olimpián, majd az év végi világbajnokságon is, ennek köszönhetően világelső is lett.

2017-től azonban leszállóágra került, utoljára abban az évben játszott igazán magas szinten, azóta még csak nyolc közé sem jutott Grand Slam tornán. Kétszer is kés alá kellett feküdnie a csípőjével, de a régi formáját már nem tudta visszanyerni. Az elmúlt hat évben folyamatosan küszködött, és bár a küzdőszelleme mit sem kopott, az eredmények elmaradtak.

Murray az Open Era legeredményesebb brit teniszezője, és óriási pechje, hogy fénykora egybeesett a nagy hármas uralkodásával. Mind a nyolc elbukott Grand Slam döntőjét Federer vagy Djokovics ellenében veszítette el… Bár Federer, Nadal és Djokovics jóval sikeresebb volt nála, a 2010-es évek első felében a „nagy négyes” elnevezés dívott, ennél nagyobb elismerésben márpedig aligha részesülhetett volna a skót. Pedig voltak nagy pillanatai. 2012-ben hazai pályán nyert olimpiát, minden idők legnagyobb játékosát legyőzve. Aztán 2013-ban 77 év után ő volt az első brit férfi, aki győzni tudott Wimbledonban – méghozzá Novak Djokovics ellen. 2019-ben, a teniszben nyújtott teljesítményéért és jótékonysági tevékenységéért Károly walesi herceg lovaggá ütötte.

Az már egy hónapja hivatalos, hogy Andy Murray is ott lesz az olimpián. Az egyes mellett párosban is indul, Dan Evans oldalán. Az egykori nagy négyes három tagját is láthatjuk tehát a július 27. és augusztus 4. között zajló ötkarikás versenyen, hiszen Djokovics és Nadal is ütőt ragadnak majd. Vigyázó szemünket Párizsra vessük!

Kiemelt fotó: Getty Images