Lapzuhatag az NB I-ben, félgőzzel is oktatott a Kisvárda és a Fehérvár

Sokat látott, kipróbált harcosok mérték össze erejüket az újonc Vasas és a Paks összecsapásán a forduló péntek esti nyitó mérkőzésén. Kuriózum, de csak magyar futballistákkal állt fel mindkét együttes, és ha jobban megnéztük a kereteket, láthattuk, hogy többen a nemzeti válogatottban is megfordultak pályafutásuk csúcsán, így a mérsékelt helyszíni érdeklődés ellenére is jó mérkőzésre volt kilátás az Illovszky Rudolfról elnevezett angyalföldi stadionban.

A most debütáló Holender Filip már az első perc végén vezetéshez juttatta a házigazdát, de örömét idővel szertefoszlatta a VAR-kocsiban üldögélő játékvezetők csapata, akik nagyon jól ítélték meg, hogy a Partizan Beogradtól hazacsábított szélső Maradonát idéző módon segítette kapuba a labdát. A semmiből aztán a Paks szerezte meg a mérkőzés első érvényes gólját: a Gyirmótról igazolt ék, Varga Barnabás a bal oldalon kezdett látványos magánakcióba, mely során átfűzte védőjét, majd mielőtt egy másik odaért volna, visszagurította a labdát lövésre, a fiatal Szabó Bálint pedig szép csavarással előnyhöz juttatta a Tolna megyeieket (0–1). A gól után egy kicsit visszaesett a színvonal, mindkét csapat sok hibával játszott, bravúrra egyik kapusnak sem volt szüksége, ezért is lehetett meglepő, hogy a félidőre már hazai előnnyel vonultak a csapatok. Történt ugyanis, hogy előbb a 37. percben egy balról érkező Radó András-beadást a már említett Holender pöckölt a paksi kapuba közelről, majd a lefújás előtti pillanatokban egy nagyon hasonló gólt ért el a Vasas, csak a két korábbi gólkirály ezúttal felcserélte a szerepeket, és ezúttal Holender beadására érkezett jól Radó. Kettejük összhangja kifejezetten látványos volt a mérkőzés során, pedig korábban nem voltak csapattársak, de úgy tűnik, Kuttor Attila edzésein szépen egymásra találtak és ennek a páros kapcsolatnak nagy hasznát veszik még az idén Angyalföldön. A szünetben Waltner Róbert, a vendégek edzője hármat is cserélt (a közeli futballmúlt ismerői jól emlékezhetnek arra, hogy a két szakember micsoda csatákat vívott az ezredforduló környékén a pályán is!), és bár nem emiatt, de hamar sikerült az egyenlítés. A 48. percben az egyik legjobb rúgótechnikájú atomvárosi, Haraszti Zsolt vállalkozott lövésre nagyjából húsz méterre a kaputól, kissé megpattanó lövése pedig becsapta a tapasztalt Jova Leventét, és a jobb alsó sarokba csorgott. Aligha fogadott volna bárki nagy téttel arra, hogy ez a találat a végeredményt is kialakítja, azonban így történt: a folytatásban is inkább brusztoltak, harcoltak a csapatok, mintsem futballoztak. Az igyekezet és a küzdőszellem dicséretes volt, az edzők is próbáltak előrefelé cserélni, így pályára lépett a Vasasnál Feczesin Róbert, a Paksnál pedig Böde Dániel is, de a játék mindkét csapatnál hagyott maga után kívánnivalót és maradt az igazságosnak mondható döntetlen.

A lefújás előtti pillanatokban aztán az elmúlt évek egyik legnagyobb tömegjelenete volt látható a paksi kispad előtt (az előzmény: az oldalvonal mellett a labdáért csúszó Holender majdnem elkaszálta az edzői technikai zónában szabályosan tartózkodó Waltnert), a percekig tartó dulakodás végül négy sárga lapot hozott és sajnos a négyperces hosszabbítás teljes egészét kitöltötte, így futballban és pankrációban is döntetlenre végeztek egymással a csapatok.

A hosszabbításban elszabadultak az indulatok (Fotó: vasassc.hu)

A ZTE–FTC meccs elhalasztása miatt egyetlen találkozó jutott a szombati játéknapra, ez pedig a Debrecen és a Kecskemét közötti ütközet volt. A hazaiaknál nagy visszatérő volt a korábbi Fradi-kapus, Megyeri Balázs, aki több, mint tizenkét év után szerepelt honi élvonalbeli bajnokin, kár, hogy a formájáról sokat nem tudtunk meg, mert az újonc lila-fehérek nem igazán tették próbára a kilencven perc során.

Az első félidei játéktól persze a Loki szurkolói sem lehettek éppen elájulva, egy hajrábeli Dzsudzsák-szabadrúgáson kívül semmilyen veszélyt nem jelentettek a vendégek kapujára. Az együttes továbbra is látványosan függ a válogatott korábbi csapatkapitányának formájától, ha jól játszik, veszélyes a DVSC, ha nem, akkor gyakorlatilag nem vezet értelmezhető támadást. A szünet után magához ragadta a kezdeményezést a házigazda, és jól érezhető nyomás alatt tartotta a lila-fehéreket, akiktől a szerencse sem állt távol ezen az estén, különösen akkor, amikor Bárány Donát öt méterről nem találta az üres kaput. Szabó István, a vendégek mestere hármas cserével próbált hatni az egyre inkább védekezni kényszerülő csapatára, de a 67. percben Bárány már betalált, igaz, egy jobb fajta sörre meghívhatja a mellette ábrándos tekintettel tébláboló védőt, Szalai Gábort. A gól után úgy tűnt, hamarosan beviheti a második találatot is a Loki, mert kicsit megzavarodott a Kecskemét, de végül nem lőtték, hanem kapták a gólt: a francia védő, Sylvain Deslandes felrúgta a saját tizenhatosan belül Szabó Leventét, a megítélt tizenegyest pedig a sértett higgadtan értekesítette, ezzel 2015 májusa után ismét betalált a Kecskemét az NB I-ben. Az utolsó percek aztán valóságos roncsderbit hoztak hat sárga lappal(!), valamint egy-egy kapufával mindkét oldalon, de az eredmény már nem változott.

A nyitó körben is döntetlent játszó Debrecen és Kecskemét ezúttal egymás ellen is megosztozott a pontokon. Joao Janeiro csapata a múlt heti 20 perces jó játék után ezúttal már a második félidő egészében jól teljesített, ha majd egy teljes meccsen át képesek lesznek dominálni és hasonlóan játszani, szép eredményeket érhetnek el bárki ellen, a vendégek viszont ezzel az odaadó és szívós védekezéssel fontos pontokat szerezhetnek a hazai pályától távol – ami elengedhetetlen a hőn áhított bennmaradás kiharcolásához.

Dzsudzsák Balázs (pirosban) ezúttal is a jobbak közé tartozott a DVSC-ben, de nem tudta győzelemre vezetni csapatát a szívós Kecskemét ellen (Fotó: KTE Facebook)

Egy meglehetősen tartalékos Kisvárda fogadta a Mezőkövesdet a 2. forduló vasárnapi nyitányán. Mint ismert, a tavalyi ezüstérmes szabolcsiak éppen a nemzetközi megméretés vége felé tartanak, miután csütörtökön fájdalmas és a látottak alapján kissé túlzó, 3–0-s vereséget szenvedtek a norvég Molde FK vendégeként (visszavágó a következő csütörtökön) az Európa Konferencia-ligában, míg a Mezőkövesd a múlt hétvégi újpesti 1–1-ből „érkezett” a találkozóra.

A meccs aztán egy gyors góllal indult, az idényt pazar formában kezdő montenegrói Driton Camaj szerzett vezetést, egy kimaradt ziccer utáni kipattanót vágott be. A Kisvárda 7-es számú játékosa már a nyitókörben a Debrecen ellen is a legjobbak közé tartozott, tizenegyest harcolt ki, gólt szerzett, és ezúttal is erőssége volt a csapatának. Az ismét meglehetősen lassúnak, körülményesnek mutatkozó borsodiak nem sokkal ezután egyenlíthettek volna, de Sztefan Drazsics olyan helyzetben hibázott, amit első mezőkövesdi időszakában nagy eséllyel gólra váltott volna. A jó tempójú, de átlagos színvonalú mérkőzés fordulópontja aztán a 35. percben jött el, amikor a mezőkövesdi védelem új osztrák főnöke, Philipp Schmiedl utolsó emberként brutálisan arcon rúgta a hazaiak észak-macedón centerét, Mario Ilievszkit, amiért Andó-Szabó Sándor játékvezető piros lappal büntette. Az esetért járó, mintegy huszonkét méterről járó szabadrúgásból pedig megduplázta előnyét a hazai együttes Bogdan Melnyik révén, igaz, a lelkes középpályás nem közvetlenül a pontrúgásból talált a kapuba, hanem ő is egy kapusról kipattanóból volt eredményes. Az emberhátrány miatt Supka Attila kénytelen volt két cserével belenyúlni csapatába, és az átszervezés eredményképp még a szünet előtt sikerült szépíteni, igaz, ehhez kellett a Kisvárda brazil balbekkje, Matheus Leoni is, aki a saját kapuba segített egy kapusán már túljutott lövést. Öngól, 2–1. A második félidőt lehengerlően kezdte a házigazda, előbb a piros lapot kiharcoló Ilievszki, majd a múlt héten is betaláló lengyel Rafal Makowski volt eredményes, utóbbi ráadásul ismét egy nagyon látványos góllal vette be a széteső vendégek kapuját, így az érdemi kérdések hamar eldőltek. Az utolsó félóra elsősorban a cserejátékosokról szólt, Supka az első félidei dupla után egy ízben hármas cserét alkalmazott, kétszerre kihasználva a rendelkezésére álló öt lehetőséget, míg Török László és stábja azt a luxust is megengedhette ezúttal, hogy jelentős játékidőt biztosított olyan fiataloknak, mint a 19 éves Czérna Erik, Biró Roland vagy a mindössze 17 esztendős ukrán-magyar Heles Jaroszlav. A csikócsapattá szelídült Kisvárda ezután több helyzetet is kidolgozott, majd kihagyott, az emberhátrányban lévő Mezőkövesd viszont újabb szépségtapasszal jelentkezett és Marin Jurina találatával 4–2-re fel tudott zárkózni.

Az utolsó percekben ugyanúgy lehetett volna 4–3, mint 5–2, de gól már egyik oldalon sem esett, a Kisvárda imponáló játékkal, a vártnál talán könnyebben győzte le a Mezőkövesdet, és készülhet a Molde FK elleni EKl-visszavágóra. A borsodiaknál viszont sok a kérdés, az Újpest elleni szerencsés ikszet követően ezúttal még kevesebb futballista tudta megmutatni, hogy megvan benne az élvonalbeli futballhoz szükséges minőség, ezért az eddig látottak alapján nehéz elképzelni, hogy ne egy csalódásokkal teli, nehéz idény várna a játékosokra, vezetőkre, szurkolókra Matyóföldön.

Rafal Makowski (9) gólpasszt adott és gólt szerzett, joggal fogadhatta a társak gratulációját (Fotó: Kisvárda FC Facebook)

Építkező vagy inkább félkész csapatok találkoztak egymással vasárnap délután a felcsúti Pancho Arénában, ahol a hazai Puskás Akadémia az Újpest FC-t fogadta. A hazaiak főleg sérülések, a vendégek inkább az eligazoló játékosok miatt voltak kénytelenek improvizálni a kezdőcsapatok kijelölésekor. Jól mutatja a helyzet komolyságát, hogy Tóth Balázs úgy vezette ki csapatkapitányként a Fejér megyei együttest, hogy normál esetben Szolnoki Roland, Nagy Zsolt és Spandler Csaba is előtte lenne a vonatkozó rangsorban.

A hálóőrnek már a negyedik percben nagy védést kellett bemutatnia, amikor a vendégek szerb újonca, Matija Ljujics egy távoli átlövéssel veszélyeztetett, de a fiatal magyar kapus a felső lécre tolt labdával igazolta, hogy nem ragadt benn az öltözőben a kezdéskor, majd válaszul Sahab Zahedi éles szögből leadott lövését a gólvonalról mentette az újpesti védelem. Az iránit egy hete nagyon letolta Hornyák mester, nem volt elégedett játékosa odaadásával, erre most aligha lehetett panasza a Puskás trénerének, a csatár feltűnően nagy igyekezetet mutatott az első félidőben, és kis szerencsével gólt, gólokat is szerezhetett volna. Végül nem ő, hanem a csángó származású Corbu Marius volt az, akinek a neve először került fel az eredményjelzőre, miután a 36. percben egy remek kapáslövéssel mattolta a tehetetlen fővárosi kapust, Banai Dávidot. A gól után kisebb játékmegszakítás következett, ugyanis a hazai futballisták éppen az Újpest szurkolótábora előtti területet találták a legalkalmasabbnak a gól megünneplésére, akik erre válaszul különböző tárgyakat kezdtek el bedobálni a pályára… Az első félidő végül nem hozott újabb gólt annak ellenére sem, hogy a szükséges negyvenöt percre további hatot ráhúztak az érintettek. A második félidő az elsőhöz hasonló jó iramban kezdődött, és néhány perc után úgy tűnt, kiegyenlítenek a vendégek, ám Abdoulaye Diaby gólját les miatt nem adta meg a videós segítséget is igénybe vevő játékvezető, Bognár Tamás. Negyedóra elteltével Skribek Alen duplázhatta volna meg a hazai előnyt, de kissé kisodródva az oldalhálóba lőtt, majd alig egy perccel ezután ismét Corbu cselezte magát ziccerig, amit végül ki is használt. Az izgalmas végjátékról aztán érdekes módon nem az Újpest, hanem az említett Skribek gondoskodott, aki egy rettenetesen buta belépő után megkapta aznapi második sárga lapját s vele együtt a pirosat is. Az hátralévő közel félórás játékidő (a második félidőben is nyolc percet húztak rá a felek) zömében a vendégek birtokolták a labdát, de Tóth kapuja nem forgott veszélyben, sőt a hazaiak kontrajátéka magában hordozta a harmadik gól lehetőségét is, ám ez sem született meg.

A 2–0-s PAFC siker egyben azt is jelenti, hogy idén először, három tétmeccs után gólt szerzett a felcsúti együttes, míg Újpesten továbbra is lesz dolga Milos Kruscsicsnak, hogy a tavaszihoz hasonló, izgalmas és eredményes csapatot rakjon össze.

Corbu Marius (18) volt a nyerőember a PAFC–Újpest FC mérkőzésen (Fotó: Puskás Akadémia Facebook)

Máris konganak a vészharangok Kispesten, ahol a Zalaegerszeg elleni vesztes bemutatkozás után igen komor lett a hangulat. A piros-feketék ezúttal a bajnokságot szintén vereséggel kezdő, de a nemzetközi kupában egyelőre szépen araszoló MOL Fehérvár vendégei voltak, és finoman szólva sem számítottak a mérkőzés esélyeseinek.

A várakozásoknak megfelelően a házigazda akarata érvényesült az első percektől kezdve, de Szappanos Péter rendszerint a helyén volt, igaz, bravúrt nem kellett bemutatnia. A másik oldalon Kovács Dánielnek még ennyire sem akadt feladata, ennél jobb kritika pedig nem is kell a vendégek támadójátékát illetően. A 30. percben a mérkőzés legszebb jelenetét láthatta a kilátogató nézősereg, ugyanis Dárdai Palkó a tizenhatoson kívülről egy kiváló tekeréssel küldte a labdát a kapu hosszú oldalába, Szappanos mozdulni sem tudott (1–0). A gól kicsit olyanná tette a Honvédot, mint bokszolót a benyelt ütés, és a bizonytalan, kicsit kótyagos fővárosiak percekkel később újabb ütést nyeltek be, miután Kenan Kodro remek mozdulattal egy érintésből a kapuba rúgta Marcel Heister bal oldali beadását. Öt perc alatt eldőlni látszott a mérkőzés, a szünetig pedig újabb gól már nem esett. A fordulás után pályára került az előző idény honvédos házi gólkirálya, Nenad Lukics, aki láthatóan nagyon messze került a nyáron az ideális formájától, csodát pedig ő sem tudott tenni, bár a Honvéd a második félidő elején veszélyesebb volt, mint a teljes első játékrészben. Talán minden másképp alakul, ha Zsótér Donát szabadrúgása beakad, azonban nem a Honvéd, hanem a Fehérvár szerzett újabb találato(ka)t: húsz perccel a vége előtt a csereként frissen beállt Funsho Bamgboye talált be első labdaérintéséből, majd az Újpest után lassan Székesfehérváron is közönség-kedvenccé avanzsáló Budu Zivzivadze talált be egy szemfüles megoldással. A moldovai Petrocub elleni hétközi ötös után ezúttal négyig jutott Michael Boris együttese, és sikerült kiküszöbölnie a paksi csorbát, így az eddig látottak alapján nagy mérkőzést játszhatnak hétvégén a Ferencvárossal, ezzel szemben Kispesten jelentős változásokra van szükség, ha a korábbiaknál kényelmesebb idényt szeretnének, mert az út, amire léptek, jelen pillanatban leginkább a kiesőzónába vezet. Persze idő van még, 31 forduló hátra van, de az eddigi két meccsen kevés olyan dolgot láthattunk a piros-feketéktől, amelyek miatt elhihetnénk, hogy valami nagy dolog készül a Bozsik Arénában és környékén.

Érthető a székesfehérvári öröm: Bumbáék (94) nagyon simán legyőzték a Honvédot (Forrás: MTI/Krizsán Csaba)

A forduló legjobbja

Corbu Marius (Puskás Akadémia) – A 20 éves román utánpótlás-válogatott, de egyébként székely-csángó gyökerekkel rendelkező futballista már több, mint ötven NB I-es mérkőzést teljesített a Puskás Akadémia színeiben, viszont egyiken sem volt olyan eredményes, mint ezúttal. Két góljával gyakorlatilag egymaga döntötte el az Újpest elleni mérkőzést, de a mezőnyben is végig hasznosan, jól játszott. Ha a fejlődése töretlen marad, előbb vagy utóbb nagy harcot fog vívni a kegyeiért a magyar és a román labdarúgó szövetség, hiszen valószínűleg egyik oldalon sem mondanának le egy ilyen tehetséges játékosról. Corbu mellett ugyanakkor fontos és érdemes említést tenni a hétvégén szintén remeklő kisvárdai Rafal Makowskiról, valamint a Vasasos Holender Filipről, akik szintén átlag fölötti teljesítményt nyújtottak.

A forduló gólja

Dárdai Palkó (Fehérvár) – A korábbi szövetségi kapitány, Dárdai Pál legidősebb fia egyre inkább kulcsszereplővé válik klubjában, és a hétközi EKl-meccsen bekotort „csúnya” gólja után lőtt ezúttal egy igazán szépet is: a tizenhatos előterében kapott labdát, majd egy átvétel után ballal úgy bombázott Szappanos Péter kapujának jobb oldalába, hogy a válogatott kerettag kapus mozdulni sem tudott, márpedig utóbbi nem gyakran fordul elő a kispesti hálóőrrel.

Kiemelt fotó: molfehervarfc.hu