Az olasz Szuperkupa is a Napoli malmára hajtja a vizet

Az olasz Szuperkupa is a Napoli malmára hajtja a vizet

2023. jan. 18.

A hétvégén a Juventus ellen aratott 5–1-es, kiütéses győzelmével a Napoli ismét tetemes előnyre tett szert üldözőivel szemben az olasz labdarúgó-bajnokságban. Mivel az AC Milan is pontot veszített Leccében, a déliek már kilenc ponttal vezetik a táblázatot.



1990. április 29-én hatalmas ünnepségsorozat vette kezdetét Nápolyban. A jobb gólaránnyal rendelkező AC Milan pontazonosság mellett vereséget szenvedett Veronában az utolsó előtti fordulóban, így a korábbi Milan-játékos Alberto Bigon által vezetett Napoli kezébe került a saját sorsa. Az utolsó fordulóban a Lazio látogatott a Sao Paolo stadionba (mai nevén Diego Armando Maradona stadion), de nem tudták feltartóztatni a későbbi névadó által vezetett dél-olasz csapatot. Marco Baroni 7. percben szerzett találata és az 1–0-ás siker azt jelentette, hogy a Napoli 1987 után másodszor, és ezidáig utoljára megnyerte a Serie A küzdelmeit.


Az 1989-1990-es szezonban még 18 csapat vágott neki a küzdelmeknek, a győzelmekért csak két pont járt, így a déliek éppen 75 százalékos teljesítménye (51 pont) elegendő volt a végső sikerhez a legfőbb üldöző, a 49 ponttal záró Milan, illetve a harmadik Inter és a negyedik Juventus (44-44 pont) előtt.


Harminchárom évvel később a történelem megismétli önmagát?


Akár százpontos szezonja is lehet a Napolinak

A bajnokság feléhez közeledve Luciano Spalletti csapata szenzációs teljesítményt nyújtva, 47 ponttal áll az élen, kilenc pont az előnye a Milan, tíz a Juve és az Inter előtt. Az üldözők ugyanúgy 70 százalék körüli teljesítménynél járnak, mint két évtizeddel ezelőtt, azonban a déliek 87 százalékos produktuma több, mint elismerésre méltó. Ezidáig egyetlen vereség (az Inter ellen idegenben) és két döntetlen (a Fiorentina ellen idegenben és a Lecce ellen otthon) szerepel a sorban a 15 győzelem mellett, de a statisztikák is bőven alátámasztják Victor Osimhenék dominanciáját: a Napolinál van a legtöbbet a labda az idei szezonban, a legtöbb gólt ők szerezték úgy, hogy a második legkevesebbet kapták, valamint a legtöbb gólpassz és kísérlet tekintetében is vezetik a rangsort.


autoOsimhen és Kvaratskhelia repítették a Napolit (Forrás: europe-cities.com)


A sok sérült, a sorsolás és az utazások is a déliek mellett szólnak

A Napoli esélyeit növeli, hogy a vetélytársak kereteiben még mindig sok a sérült, a hétvégi rangadón például a Juventus öt játékossal kevesebbet tudott csak nevezni a találkozóra Nápolyban, de Stefano Pioli csapatánál sem rózsásabb a helyzet. Mike Maignan, Fodé Ballo-Touré, Alessandro Florenzi, Rade Krunic, Ante Rebic, Zlatan Ibrahimovic vagy a hétvégén sárga lapjai miatt kényszerpihenőre vonuló Sandro Tonali távolmaradása nagymértékben csökkenti az AC Milan lehetőségeit. A keret mélységének hiánya pedig már éreztette a hatását az elmúlt időszakban kiváló formában futballozó Lecce otthonában is, bár a legutóbbi hat fordulóban három-három győzelmet és döntetlen gyűjtő pugliai város csapatának vendégeként nem is olyan rossz eredmény az a döntetlen. Ráadásul a múlt héten a kupában egy százhúsz perces mérkőzésen is helyt kellett állniuk Olivier Giroud-éknak, aminek a vége sem sült el jól: a Torino Michel Adopo 114. percben szerzett góljával búcsúztatta a piros-feketéket a San Siróban.


Bár az Olasz Kupától a Napoli is elköszönt tegnap (a sereghajtó Cremonese tudott tizenegyesekkel győzni Nápolyban), de a kellemetlen, második sorral elért eredmény csak csökkentheti a nyomást és a meccsszámot a sorozatterhelés alatt lévő csapaton. A Bajnokok Ligájában a későbbiekben még jelentős feladatok várnak az akár a szűk elitbe jutásra is esélyes dél-olaszokra, azonban az előttünk álló hétvégén hazai porondon a Bergamóban nyolc gólt kapó és érthetetlen edzőváltáson átesett Salernitanához látogatnak, míg a Milanra egy újabb nagy megméretés, egy római kirándulás vár 24-én, a Sassuolo ellen győzelmet arató, de vezéráldozatot hozó, Ciro Immobilét a 15. percben elveszítő Lazio lesz az ellenfél.


Olasz Szuperkupa-döntő, Rijádban

A versenyfutást tovább nehezítheti milánói oldalról a mai Szuperkupa-döntő, amelyet 2019 után ismét Szaúd-Arábiában, a rijadi King Fahd Stadionban rendeznek meg. A sok sérülés, a katari világbajnokság miatti leállás, az idei második alapozás és formába hozás, a rengeteg utazás, időeltolódás és alkalmazkodás nem segíti a játékosok folyamatos megfelelő szinten tartását és azt, hogy az elvárt minőséget mindig tudják hozni a futballpályán. A bajnoki címvédő Milan és a kupagyőztes Internazionale találkozóját a kék-feketék várhatják jobb hangulatban, hiszen az Olasz Kupában a hosszabbítást követően, Francesco Acerbi góljával győzni tudtak a Parma ellen, majd a hétvégén is begyűjtötték a három pontot a „csapágyas” Veronát fogadva. Ráadásul pár nap múlva rájuk papíron egy könnyebb feladat vár rájuk, hazai pályán az Empolit kellene majd kétvállra fektetniük. Így összességében az Inter van kedvezőbb helyzetben, a mélyebb keret és a relatíve könnyebb program Simone Inzaghi kezébe ad nagyobb választási lehetőséget.




A Bolognának és a Sampdoriának kellene lefékezni a nápolyi gyorsvonatot a bajnokság végén

Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen összhangban működő, bő kerettel rendelkező csapat kezéből miként lehetne kiénekelni a sajtot és a kilenc pontnyi előnyt, pláne annak tükrében, hogy még a bajnokság hajrájában, a 37. fordulóban is rangadókat játszanak majd a vetélytársak: a Milan a Juventushoz, az Atalanta az Interhez látogat majd.


A legutóbbi három sikerét, a 2012-es, a 2014-es és a 2020-as kupagyőzelmet Rómában, az Olimpiai Stadionban ünnepelhette a Napoli.


Idén a nem túl acélos és egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő Sampdoria látogat Nápolyba június 4-én, ahol 23 évet követően egy újabb hatalmas fieszta veheti kezdetét, akár az akkori végső sorrendet is kialakítva. Ehhez pedig valószínűleg még az eddigi 87%-os teljesítmény megtartására sem lesz szükség.


Kiemelt fotó: Corriere dello Sport

Szerző

Hrutka János

Hrutka János

Hrutka János

Ötéves koromtól szippantott be a labdarúgás, erre emlékszem. Onnantól a pihenés, tanulás, futball háromszöge töltötte ki mindennapjaimat, mígnem egy ’93-as napsütötte tavaszi napon a Fradi öltözőjében találtam magam. Számos felejthetetlen pillanat a határon innen és túl, a legnagyobb ajándékkal, a válogatott piros-fehér-zöld szerelésével öltöztetve vezetett az oldalvonalon kívüli élethez. A futball világát elhagyva újra kellett tanulni járni. Az egyre magabiztosabb lépések ismét szép helyekre vittek. Ha féltem is, a helyemet megálltam: adtam játékjogot, szerveztem rendezvényt, mondtam véleményt, írtam cikket, újságot, verset, mikor mi volt könnyebb. Ahogy József Attila írja: éltem – és ebbe más is belehalt már.