Mi tört meg az utóbbi időszakban a Manchester City játékában?
A 2022-2023-as idény második felében ellenállhatatlanul robogott végig a Manchester City a Bajnokok Ligája és a Premier League mezőnyén, és mivel az FA-kupát is behúzta, triplázott. Josep Guardiola olyan jól működő rendszert alakított ki a keret kiváló játékosainak, amelynek az ellenszerét nem találták meg az ellenfelek. Aztán az új PL-szezon hat győzelemmel kezdődött a címvédő számára, majd jött két vereség, hogy aztán három győzelemmel (köztük az Old Traffordon elért 3–0-val és a Bournemouth 6–1-es ledózerolásával) visszabillenjenek a dolgok a helyükre. A legutóbbi négy bajnokin azonban nyeretlenek maradtak, és ezúttal annak az okait boncolgatjuk, hogy minek köszönhető a visszaesés, illetve, hogy milyen stratégiai és taktikai változtatásokkal próbálkozik a spanyol szakember.
A 2022-es világbajnokságot követően a Manchester City rögtön csúcssebességre kapcsolt a bajnokságban és elkezdte sorra megnyerni a mérkőzéseit. Taktikai szempontból ennek az elsődleges oka az volt, hogy Guardiola bevezette csapatánál a 3–2–2–3-as formációt a támadásépítéseknél, a támadóharmadban pedig a 3–2–5-öt. Ennek a taktikai variációnak az egyik legfontosabb láncszeme az akkor még csak 18 éves Rico Lewis volt, aki a City akadémiájáról kikerülve rögtön inverted full backet, azaz támadásban befelé húzódó szélső védőt játszott, ezzel ő lett építkezéseknél Rodri mellett a másik hatos a Cityben.
Ezt a szerepkört Joao Cancelo nem tudta volna hatékonyan betölteni a jobb oldalról belépve, ezért is távozott januárban kölcsönbe a Bayern Münchenhez. Egy idő után Guardiola kipróbálta a felépülő John Stonest is Lewis posztján és az angol válogatott játékos még magasabb szinten tudta ezt játszani, sőt a tavasz során, amikor már Kyle Walker is folyamatosan bevethető volt, akkor Stones az eredeti posztjából, jobb oldali belső védőből lépett fel hatosba a támadásépítéseknél. Olyan klasszis színvonalat hozott, ami döbbenetes volt az addig szinte csak középhátvédet játszó futballistától. Az ellenfél kapujának háttal is könnyedén át tudta venni a labdát, és akkor is tovább tudta passzolni a labdát, ha két oldalról érkezett rá nyomás.
A doboz középpálya kiváló elemeivel uralták a középpályát
Ami miatt még nagyon fontos volt a védelemből fellépő védő szerepe, hogy ezáltal a középpályán rendre emberfölényt tudtak kialakítani, hiszen így négyen lettek egyfajta doboz formátumba rendeződve: Kevin De Bruyne és Ilkay Gündogan előrébb, Rodri és Stones hátrébb. A négy játékos közül hárman is roppant labdabiztosak és keveset kockáztatnak, alig-alig adnak el labdát, míg De Bruyne feladata a kulcspasszok kiosztása volt, neki kellett kiszolgálni elsősorban a védők mögé induló Erling Haalandot. A két támadó szélső pedig leggyakrabban Jack Grealish és Bernardo Silva volt, ők tartották kontroll alatt a mérkőzéseket, ritkán vállaltak kockázatot, mert a direkt passzok kiosztása De Bruynére hárult, aki ebben a világ egyik legjobbja. Messze a City birtokolta a labdát a legtöbbet a PL-ben (65% felett), illetve ők építették a leglassabban a támadásokat, amikor pedig a kapu elé értek, a liga legjobb csatára – a saját xG-jét túlrúgva – érvényesítette a helyzeteteket.
Amikor ötvédős rendszert kellett feltörni, akkor 3–1–2–1–3-as felállásban álltak fel, ahogyan azt az Inter elleni BL-döntőben is láthattuk, ekkor Stones jobb oldali nyolcasba húzódott fel. Ez a formáció tette lehetővé azt, hogy a támadóharmadban az ötvédős szisztéma ellen is emberfölényben futballozzanak.
(Forrás: USA Today)Kiválóan cselező játékosokat igazoltak, de ennek is megvan a maga hátránya
A 2023-2024-es idény előtt elköltöttek 240 millió eurót, hogy tovább erősítsék az addig is brutálisan erős keretet, illetve azért, hogy a rutinos távozókat, valamint az első fordulóban súlyos sérülést szenvedő De Bruynét pótolják. Az új igazolásoknál arra törekedett a City szakmai vezetése Txiki Begiristainnal az élen, hogy minél több jól cselező, az egy az egy elleni szituációkat kereső és azt jó arányban megoldó, labdavezetésben kiváló játékost szerződtessenek. Azért érezték ennek szükségességét, mert a PL felsőházas csapatai a tavasz során egyre többször egy az egyben védekeztek a City ellen (és más mérkőzéseken is). Ezt pedig úgy lehet feltörni, ha az ezekben a szituációkban igazán otthonosan mozgó és kiváló cselezőkészséggel rendelkező játékosok vannak egy csapatban. Jérémy Doku erre tökéletes megoldás lehet hosszú távon is, hiszen a 21 éves belga szélsőnek van a legtöbb sikeres csele (44) és a legtöbb progresszív labdavezetése (103) a PL-ben, és ezzel – az fbref.com adatai szerint – nem csak ott, hanem az öt európai topligát tekintve is listavezető.
Matheus Nunes és Mateo Kovacic nem hoz ilyen számokat, ám mindketten nagyon vertikálisan játszanak, azaz előre mennek a labdával és az átadásaik is előre irányulnak, nem lassítják a játékot, nem nyugtatják a labdát. Ennek a hátránya először a Wolverhampton ellen mutatkozott meg. A futball egyik örökérvényű szabálya, hogy ha gyorsan juttatod előre a labdát, akkor gyorsan is fog visszajönni és ha a biztosítékok (rest defence) nincsenek meg hátul, akkor egy kontrából az addig védekező csapat könnyen átrohanhat a támadón. Pedro Neto főszereplésével éppen ezt tette meg a Wolves. Az volt a szezon során az első veresége a Manchester City-nek. Ekkor hiányzott először – eltiltás miatt – Rodri, és a Nunes, Kovacic dupla hatoson átszaladt a Wolves, pedig addig a találkozóig kifogástalan volt a City védekezése, meccsenként messze a legkevesebb xG-t engedték az ellenfeleknek átlagban.
Ezt követően az Arsenal ellen Lewis került be Nunes helyett a kezdőbe és vele már sokkal stabilabb volt a védekezés, kevesebb labdát adtak el a középpályán. A bajnokságban még így is ők vezetik a leghosszabb ideig a támadásaikat és passzolnak legtöbbet átlagosan egy támadás alatt, mert ezt a „hibáját” javította Guardiola, és azóta sem tette fel a Nunes, Kovacic duót együtt kezdőként akkor sem, ha Rodri hiányzott. Rodrival pedig a labdajáratásban verhetetlenek.
Védekezésben általában 4–4–2-ben áll fel a City. Haaland mellé Julián Álvarez húzódik fel, hiszen ő játszik De Bruyne helyén, annak ellenére, hogy Nunest éppen az után igazolták, hogy a belga hónapokra kidőlt. Bár Álvarez sokat fut, nem tudja olyan élesen és jó ütemben támadni az ellenfelek védőit, fedezni a passzsávot, ahogyan De Bruyne tette az elmúlt években. Ami a letámadás intenzitását illeti, a Wyscout adatai szerint évről-évre vesznek vissza a tempóból, ebben az idényben 9,66-os a PPDA mutatójuk, amivel a negyedikek a ligában, két idénnyel ezelőtt ez a szám a 8-hoz közelített. A fizikalitás, az állóképesség megvan, mert fiatal, kirobbanó erőben lévő játékosok játszanak elöl az utóbbi hetekben: Haaland, Álvarez, Doku és Foden, de minden bizonnyal nem várja el Guardiola, hogy akkora nyomást helyezzenek az ellenfelekre, mint korábban, kockázatosnak találja, márpedig tudjuk, ő a kockázatot mindig kerüli.
A labda tehát sokat van náluk a többi csapathoz képest, a támadóharmadban csak az Arsenal tartózkodik többet náluk labdával, ám a tizenhatoson belül csupán a negyedik legtöbb labdaérintés a City-é. Ez abból adódik, hogy hátul nagyon biztosan meg tudják tartani a labdát, kiválóan építik a támadásaikat Rodri és Stones hatos játéka révén elsősorban, de amikor a tízesek vagy a nyolcasok kapják a labdát, ők túl sok rizikót vállalnak, ami labdavesztéshez vezet. Az előző idényben De Bruyne kapott szabad kezet ebben a tekintetben, az utóbbi időben azonban hárman is óriási kockázatot vállalnak, akár élesen felpasszolt labdákat, akár azzal, hogy megindulnak előrefelé.
Az utolsó négy nyeretlen mérkőzésen ez hatványozottan igaz volt, a Chelsea ellen például őrült rohanásba mentek bele. Egy pingpong-meccshez hasonlóan folyt a játék, hol az egyik, hol a másik kapu előtt alakult ki nagy helyzet. A City 3 feletti xG-t engedett a Chelsea-nek, ami teljesen szokatlan. Aztán az utolsó bajnoki, a múlt hétvégi Aston Villa elleni idegenbeli találkozón szintén óriási gondban voltak, egyáltalán nem tudták kontrollálni a meccset. Most is nagyon hiányzott Rodri, aki az ütközéseivel, a közbelépéseivel, a jó helyezkedésével meg tudja állítani az ellenfeleket. Manuel Akanji pedig közel sem tudja olyan szinten játszani a támadásban hatosnak fellépő szerepét, mint Stones. A mélyről való építkezések ellenfélhez viszonyított arányában most állnak legközelebb az ellenfelek a City-hez az elmúlt három szezont vizsgálva, ám a lista élén Guardioláék maradtak természetesen, most is ők próbálják meg a legtöbbször kihozni a labdát hátulról laposan.
A támadójáték a szezon elején döcögött, ám a stabil védekezés, az adott ellenfél ellen alkalmazott remek taktika és a játékosok kiváló képességei miatt sorban megnyerték a meccseiket. Az emberezve letámadó csapatok ellen szűk 4–3–3-ban támadtak és folyamatos beindulásokkal, helycserékkel operáltak, a centrálisan letámadó csapatok ellen (pl. Newcastle) pedig szárnyvédőkkel játszva a szélen hozták fel a labdát, teljesen széthúzva az ellenfél védelmét. Az utóbbi meccseken azonban a Guardiolától szokatlan őrült rohanást látjuk, különösen furcsa ez az idegenbeli találkozókon, és hogy ez mennyire nem fekszik jól nekik, a tabella mutatja meg szemléletesen: a 16. fordulót a negyedik helyről várja a címvédő.
A Manchester City eddigi eredményei a Premier League 2023-2024-es szezonjában (Forrás: Wikipedia)
A Manchester City helyezéseinek alakulása a PL 2023-2024-es szezonjában (Forrás: Wikipedia)Kiemelt fotó: TEAMtalk