„Mindenkinek magának kell megtalálnia a saját útját” – Edmund Hillary (könyvajánló)

„Végül megkerültem egy különösen nagy buckát, aztán Tenzing feszes kötelén egy keskeny hógerincen felkapaszkodtam a tetejére. Azonnal nyilvánvaló lett, hogy elértük célunkat. Délelőtt fél tizenkettő volt – fönn álltunk az Everest csúcsán! (…) Kezet ráztunk Tenzinggel, azután Tenzing megölelt. Nagy pillanat volt! Levettem az oxigénkészülékemet, és vagy tíz percig csak fényképeztem. (…) Tenzing pedig egy kis lyukat ásott a hóban, és ételáldozatot tett bele – édességet, kétszersültet, csokoládét.”

 

Íme, a csúcsélmény Edmund Hillary Kockázat nélkül nincs győzelem című könyvéből, amely megannyi hódítás között a Mount Everest első megmászásának drámáját is közel hozza.

 

Persze a hódítás csak a mi fogalmunk, Tenzing Norgay, a serpa egészen másképp gondolkodott és érzett. Azt mesélik róla, úgy mászott a Csomolungmára, vagyis „a Föld istenasszonyára”, mint anyja ölébe a gyermek. (Ezért is lehet érdekes a nepáli futballal kapcsolatban feltett kérdés: szükségük van-e egyáltalán a himalájai népeknek az európai mentalitásra, vagy jobban járnak, ha békén hagyjuk őket?)

 

Hillary a saját gyerekkoráról, a családjáról is letehetetlen szépséggel mesél. A yorkshire-i ősökről, a viktoriánus kor letűnt világáról, aztán a másik nagymamáról, Ida Flemingről, aki nevelőnőként Írországból érkezett vitorláshajóval Új-Zélandra. Majd később, szintén nevelőnőként áthajózott Hawaii-ra.

 

Edmund Hillary a génjeit és a hozzáállását tőle, az atyai nagymamától örökölhette, és nem a nagypapától, aki lóversenyen eljátszotta minden vagyonát. Így aztán „a hatvanas éveinek derekára szinte nincstelen lett, de ebből csak azt a következtetést vonta le, hogy ő a maga részéről megtette a magáét a Társadalomért, és a következő harminc évet ágyban töltötte.”

 

A nagymama pedig szó nélkül gondoskodott róla, meg eltartotta a családot is: legalja házimunkákkal, eladásra készített festményekkel és dísztárgyakkal. „Mind a négy gyermekét iskoláztatta és olyan szilárd családi hátteret adott nekik, amelyben jellemesek és függetlenek lettek, aztán derekasan és méltóságteljesen gondoskodott saját magáról...”

 

Az 1977-ben írt, magyarul 1982-ben kiadott könyv éppoly inspiráló még az aprónak látszó emberi részletekben is, mint az antarktiszi Shackleton-expedíció hihetetlen megmenekülését feldolgozó „A déli-sark foglyai”.

 

Hillary is járt a déli póluson, meg az északin is, ő az első ember, akinek a világ teteje mellett mindkettő sikerült. A „Kockázat nélkül nincs győzelem” pedig egy bámulatos Föld körüli utazás, rengeteg különleges, saját készítésű fotóval. Feltárul előttünk a Csendes-óceán szigetvilága, az alpinizmus bölcsőjeként az európai Alpok és persze az új-zélandi Déli-Alpok, az Antarktisz és Alaszka – Hillary mély bölcsességet sugárzó szemével. Egy sokoldalú, innovatív kutató gondolataiba látunk bele, aki a záró oldalakon, tele tervekkel, így ír:

 

„Mindenkinek magának kell megtalálnia a saját útját – ebben biztos vagyok. Egyes utak látványosak, mások csöndesek és békések – ki tudná megmondani, melyik a fontosabb? Számomra nem mindig a nagy pillanatok voltak a legbecsesebbek – hiszen fölülmúlhatja-e valami a búcsúnál ejtett könnycseppet, a visszatérésünkkor kitörő örömet vagy a bizalommal kezünkbe tett kezet?”

Kiemelt fotó: abc.net.au