„Mindig könnyek között fejezzük be a szezont” – 30 for 30: Believeland

A sportról való diskurzus egyre inkább eltolódik az adatalapú megközelítés felé, ami egyrészről szerencsés, hiszen számtalan berögződésünktől szabadulhatunk meg ennek segítségével, másrészről viszont fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy mit kezdünk ebben a relációban az érzelmekkel. Azt ugyanis még a legszigorúbb elemzők sem vonják kétségbe, hogy ezeknek is nagy szerepe van a pályán, az ott történő események nem egyszerűsíthetőek le számsorokra.

Ebben a témában az egyik leggyakrabban előkerülő dilemma, hogy vajon egy ország vagy egy város karaktere milyen mértékben határozza meg egyes csapatok játékát. Természetesen nem arról van szó, hogy az edzők azért hoznak meg bizonyos döntéseket, mert ipari régióban vagy épp nagyvilági környezetben dolgoznak, de az sok mindent meghatározhat, hogy a helyi közönség és a klubvezetés mit fogad el, mit támogat, a szurkolók életében milyen szerepet tölt be a mérkőzésre járás.

A Believeland elnevezésű 30 for 30 epizód sok szempontból juttathatja eszünkbe az Üdv Wrexhamben! című sorozatot. Egy ipari régiót látunk, amely az elmúlt évtizedekben az átlagnál jobban ki volt téve a történelmi változásoknak.

Ennek az epizódnak a nyitánya az egyik legemlékezetesebb az egész szériában: Randy Newman Burn on című, kifejezetten hangulatos számának kíséretében Cleveland történelmének emblematikus pillanatait láthatjuk. A város gazdasági szempontból a második világháborút követően, 1949 és 1954 között élte a fénykorát, az ország újjáépítésében nagy szerepe volt az olyan klasszikus ipari régióknak, mint amilyenben Cleveland is fekszik.

Szép lassan azonban elkezdett elnéptelenedni a város, a sport szerepe pedig ekkoriban nőtt meg igazán. Ahogy Tony Rizzo, a helyi rádió egyik műsorvezetője fogalmaz:

„Ez egy összetartó közösség, aminek nagyon erősek a gyökerei. Kevesen költöznek ide és sokan mennek el, de aki itt marad, az kiáll az értékek mellett.”

Ezt követően a clevelandi születésű rendező, Andrew Billman a helyi sporttörténelem három legfontosabb pillanatán keresztül mutatja be a város szurkoláshoz fűződő viszonyát, és azt, hogy miért mondták sokáig a helyiek, hogy ők mindig sírva fejezik be a szezont. Szóba kerül a The Drive néven emlegetett támadássorozat, amely a Cleveland Browns egész történetének legszomorúbb öt percét hozta. Az 1986-os AFC-fináléban a clevelandi csapat vezetett a Denver Broncos ellen, ám a meccs utolsó öt percében a vendégek az irányítójuk, a legendás John Elway vezetésével 15 játékhívásból 98 yardot haladva touchdownt értek el, amivel hosszabbításra mentették a találkozót, és végül egy mezőnygólnak köszönhetően győztek.

A kilencvenes években aztán a baseball szerepe nőtt meg Clevelandben. A sportág új komplexumot kapott a városban, az 1997-es szezonban pedig minden adott volt a sikerhez. Az Indians bejutott a World Seriesbe, és olyan jól állt a párharcban, hogy a városi legendák szerint már az emlékplakettet is elkészítették a csapat tagjainak nevével. Ám jött a Florida Marlins fordítása és egy újabb csalódás.

És akkor még senki sem volt felkészülve LeBron Jamesre. Az új évezred elején a kosárlabda került vezető szerepbe a városban, a Cavaliers ugyanis a sportág történetének egyik legnagyobb tehetségét draftolta. És bár LeBron eljuttatta a rájátszásba a csapatát, a fontos párharcokban egyedül érezte magát, végül sokak szerint többek között ez vezetett a távozásához. Ám miután a klasszis a Miami Heattel felért a csúcsra, visszatért és az „otthonának” a csapatát is győzelemre vezette.

Korábban a 30 for 30 dokumentumfilm-sorozat 35 epizódjáról írtunk, a cikkeket a 30 For 30 címkére kattintva érhetitek el.

Kiemelt kép: ESPN