Negyedik gólkirályi címe felé halad a korábbi gyárimunkás

Glasgow egyik munkásosztálybeli külvárosa, Baillieston az ezredforduló táján az a fajta környék volt, ahol a gyerekek még abba nőttek bele, hogy a munka az egyetlen út előrefelé. Persze, sok ott született fiatal is álmodozott arról, hogy rögbijátékos vagy futballista lesz, keresve a kiutat a jobb élet felé. Így volt ezzel Lawrence Shankland is, aki a gyorsan beleszeretett a labdarúgásba, de bevallása szerint sosem volt igazán kiemelkedő tehetség. A Bannerman High School csapatában még a középpályán és a védelemben kapott többnyire szerepet, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Rangers FC szakemberei nem látták benne a potenciált. Noha edzéseken részt vehetett, de nem győzte meg a klub edzőit, így időközben átkerült a Queen’s Park FC utánpótlásába. Meghatározó évek voltak ezek az életében, mert az ország egyik olyan klubjában szerepelhetett, mely bár amatőrstátuszban működött a 2010-es években is, de az utánpótlásképzése felért a profik szintjével. A glasgow-i egyesület ontotta magából a tehetségeket, akiket aztán az élvonalbeli klubokba, sőt akár a válogatottba is eljutottak.

„Öt évig voltam a Queen’s Parknál. 13 évesen csatlakoztam hozzájuk, majd 16 évesen debütáltam az első csapatban. Az elmúlt szezonokban elég sok fiút neveltek fel, akik most magasabb szinten játszanak. Andy Robertson is ott volt, és nagyon jól megy neki a Hull Cityben. Hihetetlen történet az övé, a Queen’s Parktól a Dundee Unitedig, az angol Premier League-ig, és a U21-es válogatottól a felnőtt nemzeti csapatig egy év alatt (Robertson azóta bajnok és BL-győztes lett a Liverpoollal – a szerk.). Még mindig rendszeresen beszélek Andyvel, valamint Aidan Connollyval (jelenleg Raith Rovers FC – a szerk.) és Blair Spittallal (jelenleg Motherwell FC – a szerk.), akik szintén a Dundee Unitedhez kerültek, és jól megy soruk azóta is. Néhány szezonnal ezelőtt mind a négyen még együtt játszottunk a Queen’s Park első csapatában”

– emlékezett vissza Shankland egy 2015-ös interjú során a kezdetekre.

Azonban annak ellenére, hogy Shankland a 2012–2013-as idényben már rendszeresen és eredményesen játszott a negyedosztályú együttesben, az a bizonyos amatőrstátusz nagyon is jelen volt az életében. Édesapja gyerekkorától úgy nevelte, hogy ne feledje el, mindig kell egy B terv is, melyet esetében az a munka jelentett, amihez fiatalon hozzá kellett szokni szülővárosában. Nem volt ez másként azon időszak alatt sem, miközben a League Two-ban futballozott.

„Amikor a Queen’s Parkban játszottam, napközben a Hillingtonban lévő McAlpine gyárban dolgoztam, ahol vízvezeték-szerelők számára készítettem termékeket. Attól függően, hogy játszottam-e szombaton vagy sem, néha hetente háromszor is edzhettem. Ha nem játszottam szombaton, akkor hétfőn a tartalékok meccsén játszottam, majd szerdán és csütörtökön edzettem. Ellenkező esetben hétfőn, szerdán és csütörtökön volt tréning. Azokon az estéken, amikor nem edzettem, úszni mentem. Nehéz volt összeegyeztetni a munkát és a futballt, de sokat tanultam belőle. Reggel 7:45-re a munkahelyemen kellett lennem, de volt egy kis utazás is reggel. Hat óra körül keltem, majd munka után vonattal kellett eljutnom az edzésre. Nagyon hosszú napok voltak. Nehéz volt, de jó is volt, mert még inkább arra ösztönzött, hogy profi játékos legyek. Tényleg értékelem, milyen szerencsés vagyok. Ez a legjobb munka a világon, még a legnehezebb napokon is”

– idézte fel a csatár.

Ezután kapta meg azt a bizonyos következő nagy esélyt, mely már valóban az álom beteljesüléséhez vezető út első lépése volt, ugyanis szerződtette az Aberdeen FC. Shankland 2013 nyarán aláírhatta az első profi szerződését, majd az ezzel járó átállás – hogy napi szinten edzhet, hogy sokkal modernebb körülmények között, jobb képességű csapattársak mellett – időbe telt, így eleinte az U20-as csapatban szerepelt. Azonban a szezon második felére kölcsönbe került a harmadosztályú Dunfermline Athletichez, ami remek kiugrási lehetőséget biztosított számára. 13 bajnokin hét gólt szerzett, és bár voltak nehézségei a nagyon komoly ellenfelek miatt, de ez elengedhetetlen volt a fejlődéséhez.

Az 2014–2015-ös idény során maradt Aberdeenben, fokozatosan egyre több lehetőséget kapott az élvonalban, de nem igazán tudta megmutatni magát. Először a második vonalban szereplő St. Mirrennél kapott esély kölcsönjátékosként, ahol jól szerepelt – tíz gól, négy gólpassz –, ami miatt még egy idényre visszatérhetett Paisley városába, de a csapat borzasztó szereplése rá is negatívan hatott. Télen már vissza is küldték, de akkor már Aberdeenben sem volt jövője, így mehetett kölcsönbe a szintén másodosztályú Greenock Morton FC-hez. Az ott szerzett négy találata nem volt elégséges ahhoz, hogy komolyan számoljanak vele, még úgy sem, hogy ingyen megszerezhették volna a szezon végével.

2017 nyarán szabadügynökként, s mondhatni bukott támadóként kereste új klubját. Három hónapon keresztül egyedül tréningezett és próbajátékokra járt, remélte, hogy nem kell feladnia az álmát. Eleinte még hitt abban, hogy egy Championship-klub majd lecsap rá, de aztán be kellett lássa, hogy még csak a League One-ban szereplő csapatok sem igazán hisznek benne. Végül mégiscsak jött egy esély, amivel mindent megváltozott a karrierjében.

„Sok visszautasítás volt az utamon, de a kemény munka és az elszántság a lényeg. Ismered a saját céljaidat és azt, hogy mit szeretnél elérni a karrieredben. Nyilvánvalóan vannak olyan időszakok, mint például az Ayrnél, amikor nem igazán álmodhattam arról, hogy skót válogatott leszek. Csak keményen kell dolgoznod, és ha elég keményen dolgozol, akkor a dolgok kifizetődnek, és megkapod ezeket a lehetőségeket. Ez egy hullámzó út volt, de kitartóan végeztem a feladatomat. Három hónapig klub nélkül voltam, aztán jött a lehetőség, hogy az Ayrhez menjek, és készen álltam rá. Fitt voltam és elszánt. Amikor megérkeztem, gondoskodtam róla, hogy eszük ágában se legyen elküldeni”

– mesélte a múltját ecsetelve.

Noha a szerződést megkapta, de pontosan láthatta, hogy azonnal be kell rúgnia az ajtót, mert jó eséllyel csak egy lehetősége lesz bizonyítani. Ugyanis mindössze a naptári év végéig szólt a kontraktusa, ráadásul a The Honest Men becenévre hallgató klub feljutásra esélyeshez méltón kezdte az idény augusztusban. A visszatérő korábbi gólkirály, Michael Moffat és a nagy reménység, az első három kört követően öt góllal álló Craig Moore mellé harmadik számú opcióként érkezett meg Shankland. Utóbbi sérülése azonban megnyitott a kaput, és ez elég is volt a rendkívül elszánt és nagyra törő csatár számára. Moore négy találkozót hagyott ki, ezek alatt az új fiú ötször betalált, s egy gólt előkészített, ez pedig elég volt, hogy beelőzze riválisát a rangsorban. A 22 éves Shankland gólkirály lett 26 találattal és nagyban hozzájárult, hogy az Ayr United FC elhódítsa a bajnoki címet.

A feljutás után volt ok az aggodalomra, mert a csapat mindhárom csatára járt már a másodosztályban és egytől egyig elhasaltak, s ezért is tértek vissza a harmadik vonalba. Most azonban itt volt az a glasgow-i támadó, akinek nagyon jót tett az a bizalom, amit kapott a klubnál és a League One után a Champioshipben is megszerezte a gólkirályi címet. Ezúttal 24 bajnoki találat került a neve mellé, pedig öt mérkőzést ki is kellett hagynia. Szerencsétlenségére az idény végén jött egy sérülés, amiből nem tudott annyira jól visszatérni, hogy segítsen kiharcolni az élvonalba jutást.

2019 nyarán a sokkal jobb lehetőségekkel bíró Dundee United hívta, amire nem lehetett nemet mondani. Shankland 60 mérkőzésen szerzett 51 góllal hagyta el Ayr városát, ahol lendületet vett a karrierje. A „mandarinokhoz” úgy érkezett meg, ahogy azt egy gólkirálytól elvárják: négy találat az első mérkőzésen. A gólgyártást ott folytatta új együttesében is, ahol a régiben abbahagyta, s zsinórban harmadik évben lett gólkirály, egymás után másodszor a Championshipben.

Teljesítménye elismerése volt, hogy 2019 októberében meghívót kapott a válogatottba, s mindezt a skót másodosztályban szerepelve érdemelte ki. A klubszinten nyújtott teljesítménye ezúttal még jobb volt, mert 24 alkalommal volt eredményes 26 bajnokin. Végül egy bajnoki címet is felírhatott a sikerei közé, mert a koronavírus-járvány okozta lezárás után kihirdették a klubot győztesként, így várt a Dundee Unitedre a Premiership. A nézők nélküli bajnokság azonban nem kezdődött jól, rögtön megsérült és heteket kellett kihagynia. Azonban később remekül tért vissza és hozzájárult, hogy csapata bennmaradjon az élvonalban. Majd 2021 nyarán elfogadta a belga Beerschot VA ajánlatát és légiósnak állt. Ez eredményesség szempontjából ugyancsak közepesen alakult, akárcsak a skót élvonalbeli idénye, de mivel az antwerpeni alakulat kiesett, így Shankland jobbnak látta hazatérni.

Edinburgh volt számára immár a legvonzóbb város Skóciában és ebből kifolyólag nem is gondolkodott túl sokat, mikor a Heart of Midlothian FC megkínálta egy hároméves szerződéssel. Ráadásul a kispadon az a Robbie Neilson ült, akivel a Dundee Unitednél már dolgozott együtt Shankland. A korábbi sikerek nagy reményekkel tölthettek el mindenkit és nem is kellett csalódni, mert a csatár gyorsan beilleszkedett és gólerős játékot nyújtott. Bemutatkozhatott a nemzetközi porondon is, ahol két találattal segítette csapatát, s közben a válogatottba is visszatérhetett. Rögtön az első szezonjában 21 bajnoki gólig jutott, amivel John Robertson óta (1991–1992) ő lett az első játékos a klubnál, aki átlépte a 20-as határt. Az pedig külön kiemelendő volt esetében, hogy Craig Gordon sérülése után a társak megválasztották csapatkapitánynak.

„A kapitányi szerep egy olyan lehetőség volt, ami úgy adódott, hogy nem számítottam rá, miután az volt az első szezonom a csapatban. Amikor felajánlották nekem, nagyon szívesen elvállaltam. Úgy éreztem, hogy ez olyasvalami, ami javíthat a játékomon és fejleszthet engem, mint embert. Úgy éreztem, hogy nagyon jól fogadtam és kezeltem a helyzetet. Hatalmas tanulási lehetőség volt számomra, és remélhetőleg jó hatással lesz rám a jövőre nézve”

– jegyezte meg Shankland.

Ami a 2022–2023-as idényben nem jött össze neki, az a gólkirályi cím volt. Azt ugyanis Furuhasi Kjogo zsebelte be, csakhogy a japán a most futó szezonban nem tud kiegyensúlyozottan teljesíteni, sérülések is hátráltatták, ez pedig megnyitotta Shankland előtt az utat. A skót támadó ugyanolyan hatékonyan termeli a gólokat, mint az előző kiírás során, amin az edzőváltás sem tudott rontani. Négy fordulóval az alapszakasz vége előtt már 20 gólja a Premiershipben, ami hattal több, mint bármely másik játékosnak a ligában. Nehéz elképzelni, hogy ezúttal ne ő legyen a gólkirály, ami azt jelentené, hogy a harmad- és a másodosztály után az élvonalban is elnyerné az aranycipőt.

Noha Skócia futballfővárosa Glasgow, mégis ott született labdarúgó 1995 óta nem tudott gólkirályi címet nyerni. Ráadásul az a Tommy Coyne, akinek 1991 után másodszor is sikerült felérni a csúcsra, közben az ír válogatottat erősítette. Glasgow-i születésű skót futballista, aki legutóbb gólkirály lett Mark McGhee volt, 1989-ben. Most 35 évvel később jó eséllyel Lawrence Shankland lesz a következő, akinek ez megadatik.

Kiemelt kép: Alamy Stock Photo