Nem játszott Európában Mexikó legeredményesebb vb-gólszerzője
„Megmondtam az elnöknek, hogy b*ssza meg az anyját!” – miután a klubvezető csak a hosszú hajának levágása esetén szerződtette volna. Luis Hernández fénykorában a mexikói labdarúgás legjobb játékosai közé tartozott, akire még évtizedek távlatából is élénken emlékszünk.
Az 1968-as születésű egykori gólerős csatár számtalan mexikói klubnál megfordult másfél évtizeden át tartó pályafutása alatt. Hernández 1990-ben a fővárosi Cruz Azulban debütált, majd 11 gólra volt képes a Querétaro alkalmazásában, ezt követően pedig két éven át a CF Monterrey-ben futballozott. A leghosszabb és talán a legsikeresebbnek nevezhető időszakát a Club Necaxánál töltötte, amellyel 1994 és 1998 között öt trófeát nyert, miközben 144 tétmérkőzésen 41 gólt szerzett. Csapatával két bajnoki cím mellett elhódította a CONCACAF Kupagyőztesek-kupáját, valamint a mexikói kupát és a Bajnokok Trófeáját. 1997-ben az argentin Boca Juniors igazolta le – Diego Maradona közbenjárásával –, azonban a légiósokra vonatkozó korlátozás miatt Hernández a partvonalon kívülre szorult, majd néhány hónap után visszatért hazájába.
Kilenc mexikói csapatban szerepelt
A koronavírus-járvány alatti karantén alatt egy online interjúban elárulta, hogy az 1998-as világbajnokság előtt a CD Guadalajara is le akarta őt igazolni, ám ennek feltétele volt, hogy vágassa le a hosszú haját.
„Szó sem lehetett róla. Megmondtam az elnöknek, hogy b*ssza meg az anyját. Így történt, hogy soha nem lettem a Chivas játékosa”
– mesélte nevetve.
A sikeres franciaországi világbajnokságot követően sem Európa felé vette az irányt, hanem Mexikón belül talált új csapatot magának, az UANL játékosa lett. Hernández két teljes idény alatt 65 mérkőzésen 39 gólra volt képes, azonban szerényebb képességű csapatával egyetlen alkalommal sem jutott be a bajnokság rájátszásába. Ezalatt a monterrey-i derbi (Clásico Regiomontano) történetének első olyan játékosa lett, aki mindkét csapat színeiben be tudott találni.
A továbbiakban két éven át Mexikó legnépszerűbb klubcsapata, a Club América és az MLS-ben szereplő Los Angeles Galaxy között ingázott. A különböző évszakokban lebonyolított bajnokságokban váltogatta, hogy éppen melyik klubban szerepelt. Mindenesetre a feltörekvő amerikai liga legjobbjai közé tartozva két év alatt 13 gólt szerzett, 2000-ben és 2001-ben is részt vehetett az MLS All Star-gálán és megnyerte a US Open Cupot, míg az Americával 2002-ben volt bajnok.
Pályafutása végéhez közeledve játszott még a Veracruzban, valamint erősítette a Jaguares de Chiapast és a Lobos BUAP csapatát.
Négy gólt szerzett az 1998-as világbajnokságon
Hernández hat góljával az 1997-es Copa América gólkirálya volt egy olyan mezőnyben, ahol a végső győztes brazilok felvonultatták például Romáriót és Ronaldót. Az El Matador becenévnek örvendő támadó a bolíviai torna csoportkörében duplázott Kolumbia és Brazília ellen, míg a bronzmeccsen Peru ellen az ő góljával nyert Mexikó.
Az 1998 februárjában rendezett Arany-kupán a Costa Rica-i Paulo Wanchope társaságában négy találattal gólkirály volt, a tornán a Jamaica elleni elődöntőben és a házigazda Egyesült Államok elleni fináléban egyaránt az ő nevéhez fűződött a találkozó egyetlen találata.
Hernández a már emlegetett 1998-as világbajnokságon négy gólig meg sem állt: az első csoportmeccsen duplázott a Koreai Köztársaság ellen, majd Hollandia ellen a 94. percben szerezte az egyenlítő gólt, a Németország elleni nyolcaddöntőben pedig a találatának köszönhetően a mexikóiak sokáig vezettek, azonban a németek végül fordítani tudtak.
„Az 1998-as világbajnokság fantasztikus volt, életem meghatározó élménye. Nem gondoltunk semmire, csak meccsről meccsre igyekeztünk a legjobbat hozni. Tudtuk, hogy idehaza valóságos futball-láz tombol. Kár, hogy nem tartott tovább a szereplésünk”
– jegyezte meg visszaemlékezve.
Mexikó legjobb góllövői között
Luis Hernández ezzel két évtizeden át Mexikó legtöbb vb-gólját szerző játékosa volt. Azóta Javier Hernández beérte őt, de „Chicharito” három különböző tornán hozta össze a négy gólt. Abban a tekintetben azonban továbbra is csúcstartó, hogy nála több gólt egy világbajnokságon egyetlen mexikói labdarúgó sem szerzett. Ezt követően szerepelt még az 1999-es – Mexikó által megnyert – Konföderációs Kupán és kiegészítő szereplőként jelen volt a 2002-es vébén is.
Hernández 1995 és 2002 között 85 mérkőzésen 35 alkalommal volt eredményes a nemzeti együttesben, mellyel az 52 gólos Javier Hernández, valamint Jared Borgetti (46 gól) és Cuauhtémoc Blanco (38 gól) mögött a negyedik legjobb góllövőnek mondhatja magát.
Agilis, gólra törő és mindig csupaszív harcmodora miatt a szurkolók nagy kedvence volt. Hernándezt sokan mai napig előszeretettel emlegetik a valaha volt legjobb mexikói támadók között.
Az elmúlt években szakkommentátorként dolgozott a mexikói TNT Sportsnál, a 2022-es katari világbajnokságnak az egyik nagykövete volt. Dacára annak, hogy egykor mennyire ragaszkodott ikonikus sörényéhez, immár évek óta rövid hajat visel, de a legtöbb szurkoló nyilvánvalóan az 1998-as ábrázattal emlékszik rá.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: Alamy Stock Photo
Szerző
