„Nuno olyan játékelemeket mutatott nekünk, amiket korábban más edzőm nem” – interjú Szendrei Norberttel

– Nyíregyházán születtél, de a Honvéd akadémiáján nevelkedtél még a Hemingway-időszakban. 2012-től a 13 évesek között a Honvéd, az MTK és az FTC voltak az élcsapatok, a 15 és a 17 év alattiaknál jórészt a Puskás Akadémia és a Honvéd versengett az aranyért, tehát a magyar elitben játszottál. Ha jól néztem, 17 és 18 évesen is bajnok lettél, igaz?

– Hirtelen nem rémlik, de valószínűleg igen. U15-ben bajnokok voltunk, és amikor fiatalabbként az U19-esek közé kerültem, ott is nyertünk.

– A 2000-es korosztály bajnok lett az U17-esek között, úgyhogy valószínűleg ott is kaptál aranyat.

– Igen, elég valószínű. A 2000-es korosztály a válogatottban és a Honvédban is nagyon jó volt, a Honvéddal a Nike Kupát is megnyertük. Emlékszem, Schön Szabi eligazolása nagy veszteség volt, de én például emiatt szerintem előrébb tudtam lépni a csapaton belül.

– Hogyan nézett ki az életed 12 éves korodtól, a szüleid is Budapestre jöttek, amikor a Honvédhoz kerültél Nyíregyházáról?

– Anyukám költözött velem Budapestre első körben, édesapám a munka miatt maradt, de három-négy év után ő is utánunk jött Zuglóba. Anyukám új munkát keresett, apukám a Michelinnél dolgozott vezető beosztásban. Sokat áldoztak azért, hogy profi lehessek. Tudták, hogy nagyon családcentrikus vagyok, emiatt nem akarták, hogy beköltözzek egyedül az akadémiára. Ezért jött velem édesanyám és később apukám is. Pár év után mégis úgy döntöttem, hogy beköltözöm, de hetente többször jártam haza, ezért nem viselt meg a távollét.

– Mi az, amiben szerinted a Honvéd akadémiája kiemelkedő volt a játékosnevelés terén?

– Sok összetevője van. A Honvéd képes volt arra, hogy korán felfedezze azokat a játékosokat, akikben komoly potenciál volt, és a képzés segítségével felszínre is hozta belőlük a tehetséget. Nagy tudású edzőink voltak. Másfelől magas szintű volt a fizikális felkészítés a klubnál, ide tartoznak a konditermi edzések is. Illetve, ami a Honvédot igazán versenyképessé tette, hogy összetartó játékosközösségeket hozott létre. Nagyon tudtunk küzdeni egymásért a pályán.

– Ez annak köszönhető, hogy a játékosoknak elmagyarázták, milyen patinás klubban játszanak, és ez a közös klubidentitás plusz mentális erőt jelent?

– Abban az időszakban, amikor ott játszottam, ez volt a jellemző, igen. Olyan emberek dolgoztak körülöttünk, akik éltek-haltak a klubért, és ezt a szellemiséget mi is átvettük.

(Forrás: ZTE FC)

– Supka Attilánál mutatkoztál be az élvonalban 18 évesen, de Pisont István volt az első, aki alapemberként számolt veled – csaknem két évvel később. Mi történt abban az időszakban, hogy nem bíztak benned az edzők? Te hibáztál valamiben, az edzői szemléletben látod a hibát, vagy más volt a gond?

– Supinál (Supka Attila – a szerk.) időnként játszottam, ha nem is alapemberként, de számolt velem, például a Magyar Kupa elődöntőjében is pályára küldött. Őt Giuseppe Sannino váltotta, vele tényleg nem találtam meg a közös hangot, sem a pályán, sem azon kívül. Távozni akartam, de a vezetőség bízott bennem. Végül Trezi bá, vagyis Pisont István vette át a csapatot, és ő volt az első edzőm, aki rendszeresen betett az NB I-ben, emiatt nagyon hálás vagyok neki. Nem harapta le a fejem, ha hibáztam, hagyott játszani. Így látom ezt az időszakot. Az elején egy ideig kinyílt a világ számomra, játszhattam az első osztályban, aztán bezárult, de nem haragszom emiatt senkire, tudtam tanulni ebből az időszakból is.

– A koronavírus-járvány évében lettél stabil élvonalbeli játékos Bódog Tamás, majd Horváth Ferenc idején. Ha Supkát, Bódogot és Horváthot összevetjük, mik az alapvető különbségek szakmai értelemben?

– Supka Attilánál egy hetünk úgy nézett ki, hogy az első két napot leszámítva minden egyes nap taktikai variációkat gyakoroltunk. Precíz rendszert épített, ebben játszott a csapat, mindenki tudta a dolgát. Ő ebben hitt, illetve megadta a fiataloknak a bizalmat.

Bódog Tamás a német iskolát képviselte. Nála még a meccs előtti edzéseken is komoly terhelést kaptunk. Nagyon szereti az intenzív presszinget a csapatainál, az edzéseket ennek megfelelően szervezte.

Jó kapcsolatunk volt, szerettem nála játszani, nagyon élvezetesek voltak az edzései. A kis területen való labdatartás nála kiemelt figyelmet élvezett, de az edzések taktikailag arra voltak felépítve, hogy hogyan támadunk vissza azonnal, amikor elveszítjük a labdát. A mai napig ezt képviseli a csapatainál, nagyon jó játékfelfogásnak tartom. Horváth Ferenc nehezebb időszakban vette át a csapatot, a kiesés ellen küzdöttünk. Nála is sok volt a taktikai gyakorlás, ő elsősorban a labda elleni játékot, a védekezést próbálta tökéletesíteni az edzéseken. Az eddigi karrierem során nála voltak talán a legélvezetesebbek az edzések, sok volt a játékos elem, de közben a taktikát is csiszoltuk a gyakorlatokkal. Arra nagyon figyelt, hogy oldja a ránk nehezedő nyomást, fontos volt számára, hogy élvezzük az edzést. Taktikailag felkészült volt, vele is szerettem dolgozni, csakúgy, mint a legtöbb korábbi edzőmmel.

– A Videotonnál Szabics Imre számított rád, Michael Boris nem, majd jött a ZTE ajánlata 2022-ben. Az őszi szezon elejét leszámítva onnantól kezdő játékos vagy, akár Ricardo Moniz, akár Boér Gábor, akár Márton Gábor volt az edződ. A tapasztalat, a fizikai erő, a mentális felkészültség hiányzott korábban?

– A rutin volt a kulcs. Megszoktam a stadionok atmoszféráját, az NB I légkörét. Amikor a ZTE-be igazoltam, már volt nagyjából 50 első osztályú meccsem, ez már elegendő tapasztalatot adott. És persze fontos volt, hogy az említett edzők bíztak bennem, egy játékosnak ez a legfontosabb, ez a Vidinél hiányzott. Sérülten is számítottak rám a ZTE-nél, megvárták, amíg felépülök, és bekerültem a csapatba. Fizikailag rengeteget kellett dolgozni, mert igénybe vettek Ricardo Moniz edzései. Hasonlóan intenzív játékot játszatott velünk, mint Bódog Tamás a Honvédnál.

– 23 éves korod óta a ZTE csapatkapitánya vagy. A csapat vagy az edző választott meg?

– Boér Gábor döntött.

– Érdekes kérdés, hogy azoknál a csapatoknál, ahol a futballisták döntenek, a többségüknél mi rangsorol, amikor csapatkapitányt választ? A pályán kell leginkább kiemelkedni, ez a legfontosabb, és az emberi értékek, a vezetői képesség másodlagos?

– Az biztos, hogy a megválasztott játékosnak kiemelkedő képességűnek kell lennie, hiszen minden meccsen a pályán a helye, ha csékának választják. Kell hozzá egó, ha valakire például rá kell szólnia a viselkedése miatt, akkor ki merje nyitni a száját. Nekem is meg kellett ezt szoknom. Volt, hogy 22 évesen egy 30 éves játékost kellett helyre kell tennem, nem volt egyszerű ezt kezelni. A vezetői képesség is fontos személyiségjegy, és még kell néhány hasonló, hogy az ember jó csapatkapitány legyen. Az eddigi tapasztalataim alapján ez a fontosabb: a játéktudás is kell, de a megfelelő személyiségjegyek számítanak leginkább a kiválasztásnál.

(Forrás: ZTE FC)

– Alapvetően a tengelyben a helyed támadó vagy középső középpályásként, de a 2023–2024-es szezontól két éven át a jobb oldalon ragadtál. Hátvédként, szélsőként is van több mint 50 meccsed. Szoboszlai Dominikot kérdezték idén, milyen középpályásként a szélen játszani, és azt mondta, jóval egyszerűbb feladat. Hasonlóan látod?

– Persze. Ezen a poszton szinte csak szemből támadnak, míg középen minden irányból, a hátam mögül is. A szélen nem kell annyit pásztázni, tudom, honnan jön a nyomás. Cserébe jobbhátvédként sokkal ritkábban találkozom a labdával, emiatt kisebb a hiba lehetősége is. Ugyanakkor jó eséllyel az ellenfél legjobb vagy egyik legjobb játékosával fogok sokat találkozni, ami nehezíti a helyzetet. Mindezzel együtt egyetértek Szobival, egyszerűbb a szélen játszani.

– Nem is volt szükséged egyéni fejlesztésre, hogy megszokd ezt a teljesen új szerepkört?

– Bizonyos mozgásokat, taktikai teendőket gyakorolni kellett azért, de meccsen hamar meg lehet szokni az új posztot. Nem bánom azért, hogy már nem kell jobbhátvédként játszanom.

– Szoboszlai is így lehet vele.

– Az biztos.

– A ZTE vezetőedzője, Nuno Campos a Sahtar Doneck, az AS Roma asszisztense is volt, elitligában dolgozott. A mentális felkészítésben, az edzések minőségét, mennyiségét nézve, játékfelfogásában mennyire különbözik a korábbi edzőidtől?

– Nála a középső zónás játékon volt kezdettől a legnagyobb hangsúly az edzéseken.

Az idény elejétől precízen begyakoroltuk, hogyan fogjuk laposan kihozni a labdát a kapu előteréből, de a gyakorlások 70-75 százaléka arról szólt, hogy tíz a tíz elleni játékban hogyan oldjuk meg a játékhelyzeteket a középső zónában. Ebben nagyon különbözött a korábbi edzőimtől. Ő ebben a taktikában hitt, akkor is ezt gyakoroltuk, amikor nem jöttek az eredmények, és akkor is, amikor elkezdtünk nyerni.

Tudta, hogy ennek lesz eredménye. Komplex edző, mindenre odafigyel. A taktikai felkészítésre, a videóelemzésekre, a stáb egyéb feladataira, a játékosok mentális egészségére.

– Lehetett arról hallani tavaly nyáron, hogy az argentin tulajdonos érkezésével az egyes részfeladatokra nagyobb figyelem irányul, profibb a működés Zalaegerszegen. Például alkalmaznak dietetikust is. Mit látsz még, ami fejlődött a klubnál a korábbiakhoz képest?

– Folyamatos volt a fejlődés, az előző tulajdonos is mindent megtett ezért a lehetőségeihez mérten. A tulajdonosváltás óta öt-hét fővel nagyobb stábbal dolgozunk. Egy helyett kettő erőnléti edzőnk van, és több fizióssal dolgozunk, mint korábban. Ahogy mondtad, van saját dietetikusunk, aki most már minden nap bent van nálunk. Elkészíti nekünk edzések után a regenerációt szolgáló proteines shake-ket, a buszos utazások előtt megkapjuk a személyre szabott ételcsomagunkat. Összeállította minden játékosnak, hogy mit egyen otthon, és bármilyen kérdés esetén kereshetjük. Korábban nem reggeliztünk és ebédeltünk a klubnál, ám az új szezon elején kialakítottak egy étkezőt, és a bent van a reggeli, az ebéd is. Ezek a dolgok mind összeadódnak, plusz százalékokat jelent a teljesítményben.

– Nuno Camposnál visszakerültél középre. Zavar valamennyire, hogy hatosként a labdakihozatalokban van a legnagyobb szereped, az ellenfél támadóharmadában pedig a mélységi indításokért, forgatásokért, és emiatt ritkán érsz oda a kapu elé?

– Egyáltalán nem, élvezem a szerepemet, és persze leginkább azt, ha nálam van a labda. Ugyanolyan fontosnak értékelem, ha rajtam keresztül tudjuk biztonságosan kihozni a labdát, vagy le tudok kötni egy embert hátul, mintha gólt szereznék, vagy adnék egy kulcspasszt. A játékrendszerünkből fakad, hogy ritkábban érek oda az ellenfél kapuja elé, illetve magam miatt is. Ebben fejlődnöm kell, mert Nuno nem várja el, hogy támadásban folyamatosan biztosítsak a középpályán, feljebb léphetek.

– Hogyan érzed, Nuno Campos kombinatív, gyors támadásépítésen alapuló játékelképzelése a te futballodat is új szintre emelte?

– Az biztos, hogy ennyire direkt játékot még nem játszottam a csapataimmal, szinte nincs hosszú labdánk, rövid passzokkal építkezünk, de nagy sebességgel. Ez nekem nagyon tetszik, mindig úgy éreztem, hogy ilyen játékstílussal tudnék azonosulni. Sok kis játékkal előre jutni, ez az én stílusom. Nunóval érdekes egyébként a közös munka, sok olyan egyszerű játékelemeket mutatott nekünk, amit korábban nem magyaráztak el nekünk az edzőink.

– Tudnál példát mondani?

– Például azt, hogy hogyan kell helyezkedünk védekezésben, amikor kikerül a pálya szélére a labda. Vagy azt, hogy mennyire kell eltávolodnom az ellenféltől labdás fázisban, hogy a pálya közepe felé tudjak játszani. Naponta 15-ször megmutatta, a végén már untam, de nagyon sokat segített vele, ez visszaköszönt a pályán.

Más edző nem azért nem mutatta meg ezeket az elemeket, mert nem ismeri, hanem mert egyszerűen más játékrendszerben játszottunk vele.

– Ezek az apró gyakorlati dolgok azért mutatják, mennyit számít, ha egy edző magasabb szintű futballkultúrában dolgozik néhány évet.

– Igen.

– Mely statisztikai mutatókban emelkedsz ki, tudsz sorolni néhányat?

– Nem keresem erről a cikkeket, de mostanában szembejött néhány, így lehet, hogy kicsit csalok. A progresszív passzok számával az NB I-ben szerintem kiemelkedek.

– Így igaz.

– A labdaszerzéseket is mondom, illetve a meccsenkénti labdaérintések számát. A passzokkal kapcsolatos mutatóim lehetnek még jók.

– Jól látod, a nyomás alatti labdabiztonságot, a progresszív labdavezetéseket, a progresszív passzokat nézve nagyon jól állsz. Továbbá a fejpárbajokban is.

– Ja igen. Azt nem mertem mondani, hátha a védők többet nyernek nálam.

– És a gyengéid? Miben kell fejlődnöd?

– A gólpasszokat, gólszerzést nézve például biztos. Idén már több kulcspasszkísérletem volt, de lehetne több, ahogy kapuralövésből is. A védekezési mutatóim talán azért is lehetnek alacsonyabbak, mert nem keressük mindenáron a párharcokat védekezési fázisban, más a játékunk.

– Az előző és a mostani szezonban a megszokottnál jóval több sárgát szereztél. Az előző szezonban tízet, most 11-et…

– A sok duma az oka, a legtöbbet amiatt kaptam. Az utolsó félévben változtattam a kommunikációmon emiatt, szükség is volt rá. Temperamentumos játékos vagyok, erős az igazságérzetem, és nehezen fogadom el, ha ettől eltér az ítélet. 

(Forrás: ZTE FC)

– Az argentin tulajdonú ZTE-ben 11 spanyolajkú játékos van jelenleg. Ilyenkor mindig veszélyes, hogy kialakul egy zártabb csoport az öltözőben, ráadásul angolul sem beszél mindenki az érkezők közül. Sikerült megelőzni a klikkesedést?

– Rossz értelemben vett klikkek nincsenek az öltözőben, persze sokan a saját nyelvükön igyekeznek inkább beszélgetni, de ez mindenhol így van. A dél-amerikai játékosok közül páran küzdöttek kezdetben az angollal, de jártak órára, javult a helyzet. Eltanulunk egymástól néhány spanyol és magyar szót, de jobbára angolul kommunikálunk. Ha klikkek lennének az öltözőben, nem tudtunk volna ilyen jó eredményt elérni.

– A dél-amerikai túlsúly miatt előfordul, hogy a pályán a magyarok is spanyol vezényszavakat használnak?

– Igen, az irányokat és néhány egyszerűbb szót, kifejezést mi is spanyolul használunk a pályán. Amatóval, az argentin csapattársammal játszunk duplaszűrőben, így könnyebb neki, és előttünk a brazil csapattársak is megértik a spanyolt.

Előfordult, hogy valamelyikük odajött meccs közben, és elkezdett spanyolul beszélni hozzám, mintha mindent értenék. Komikus helyzet volt.

– Ha valaki láthatóan tehetséges, de csak 26 évesen kap először válogatott meghívót, mint te, a közvélemény elkezdi keresni az okokat. Közöttük lehet, hogy a játékos későn érő típus, ami nehezen értelmezhető, esetleg az, hogy hiányoztak azok a szakemberek, akiknek látniuk kellett volna a különleges képességeit. Vagy egyszerűen arról van szó, hogy a játékos nem tett eleget azért, hogy szintet lépjen. Mi a válaszod?

– Nem keresek különösebb indokokat. A potenciál megvolt bennem, emiatt hívtak be az utánpótlás-válogatottakba is. Lehet, hogy ha 20 évesen behívnak, utána visszaesik a teljesítményem, és nem kapok többé lehetőséget. Vannak, akik később kapnak meghívót, Lukács Danit 29 évesen hívták be. Biztos, hogy jöhetett volna előbb is, biztos én is hibáztam, de egyszerűen állok ehhez a kérdéshez. Mindig úgy gondolkoztam róla, hogy előbb-utóbb megkapom a lehetőséget, mindent megtettem érte. 26 évesen jutottam el ide, büszke vagyok rá. Sok tapasztalatot kellett gyűjteni, hogy eljussak idáig.

– Mit gondolsz, milyen szerepkörben kíváncsi rád inkább Marco Rossi, hatosként vagy inkább a nyolcas poszton?

– Érdekes kérdés. Lehet, hogy még ő sem tudja. Talán az előbb taglalt mutatóim, a nyomástűrő képességem, a passzjátékom alapján inkább hatosként, erre adnék 60-70 százalékot. A támadójátékban azért több olyan játékos is van a válogatottban, akik jobban meg tudják oldani a feladatot a középpályán, mint én, ezért a nyolcas posztra maximum 30-40 százalék esélyt adok.

– Három éven belül hol látod magad a karrieredben?

– Szeretnék szintet lépni, másik bajnokságban is ki szeretném próbálni magam, meglátjuk, nyáron lesz-e rá lehetőségem. Nyilván először is szeretnék bemutatkozni a válogatottban, dacára annak, hogy tudom, topligában játszók vannak előttem. Ez az elsődleges célkitűzés. Ha sikerül, szeretnék stabilan meghívót kapni, és minél többet játszani a nemzeti csapatban. Messzebbre egyelőre nem tekintenék, mert a futballban nagyon gyorsan változnak a dolgok. Ha három év múlva visszatekintek, azt szeretném látni, hogy mindent megtettem azért, hogy előrébb tudjak lépni, és haladjak azon az úton, amiben hiszek.

Borítókép: ZTE FC