Pozitív és negatív meglepetések az NB I tavaszi idényében

Pozitívumok

+ Az Újpest és Budu Zivzivadze felemelkedése

Nagyon borúsan kezdődött az év az Újpest számára. A csapat gyenge őszi szereplése mellett egyrészt az elhúzódó tulajdonosváltás tartotta bizonytalanságban a lila-fehér szimpatizánsokat, másrészt az óév végén menesztették Michael Oenninget vezetőedzői posztjáról, és egy ideig nem lehetett pontosan tudni, ki lesz az utódja.

Aztán németet a szerb Milos Kruscsics váltotta, akinek első sorban a helyzetkihasználáson és a védekezésen kellett dolgoznia. Érdekesség, hogy az ősszel az Újpest dolgozta ki átlagban a második legtöbb minőségi helyzetet, mégis a kiesés szele érintette őket. A keret összetételét vegyesen alkották a magyar szinten kiemelkedő játékosok – Yohan Croizet, Giorgi Beridze –, és a felejthető teljesítményt nyújtó futballisták (pl. Luca Mack, Abdoulaye Diaby). A fentebb említett tulajdonosi körben lévő bizonytalanság miatt valós veszélybe kerülhetett volna az Újpest, amennyiben nem erősít a télen. Aztán az átigazolási időszak utolsó napjaiban megpezsdült minden, visszatért Dániából Vincent Onovo, szerződtették Kádár Tamást, illetve kölcsönvették a Fehérvárnál kegyvesztett grúz csatárt, Budu Zivzivadzét. Utóbbi meghatározó szerepet vállal abban, hogy már hatodik helyen állnak a lila-fehérek. Négy bajnokiján öt gólt szerzett, ráadásul mind a négy találkozót meg is nyerte a csapata. A kiesés veszélye lassan távoli lesz Újpesten, az őszi szerencsétlenség pedig úgy néz ki, szerencsévé fordult tavaszra.

+ Gyirmóti villámrajt

Csertői Aurél legénységét biztos kiesőnek tartották legtöbben, és tartják jelenleg is. Azt viszont kevesen gondolták, hogy ennyire kapaszkodni fognak Gyirmóton. Ugyan az utolsó helyről várhatták a tavaszi folytatást, sorozatban három győzelemmel kezdtek Vass Ádámék, amelyre a 12 csapatos NB I-ben még egyetlen kieső helyen telelő csapat sem volt képes.

Noha a lendület azóta megtört, a gyirmótiak most épp négy mérkőzés óta nyeretlenek – igaz, a sorsolásuk sem volt könnyű, és ebben a periódusban csentek pontot a Ferencváros otthonából, illetve idegenben kaptak ki a Kisvárdától – egy, az év elejihez hasonló pozitív sorozattal nem lenne lehetetlen küldetés a bennmaradás.

+ Versenyre kényszerített Fradi

Az elmúlt években zöld-fehér dominancia alakult ki a honi labdarúgásban. A Ferencváros minőségét elnézve az lehetett minden szezon elején a kérdésünk, hogy mikor, hogyan, hány ponttal nyerik meg a bajnokságot. Azonban a Peter Stögerrel való mellényúlást(?), illetve a Sztanyiszlav Csercseszov irányítása alatt lévő döcögő tavaszi kezdést elnézve reális esély nyílt az üldözőknek, hogy versenyre kényszerítsék a Fradit.

Ez meg is tette hatását, hiszen a Ferencváros nem várt hibákat vétett. Ugyan a Puskás Akadémia elleni vereség, vagy a két kiesőjelölt (MTK, Gyirmót) ellen hullajtott pontok érzékenyen érinthették volna őket, a riválisok is épp ugyanakkor botlottak, amikor a Fradi. Jelenleg öt egységgel vezetik az NB I-et Dibusz Dénesék, és kezdenek egyenesbe kerülni az eredmények terén, ami rossz hír a Puskás Akadémia, Kisvárda üldöző duónak.

Negatívumok

– Semmilyen Mezőkövesd

Az idény elején edzőt váltó Mezőkövesdnél Supka Attila stabilitást hozott. A Pintér Attila-féle elképzelést tovább göngyölítő edző igazából a korábbi állomásain bevett szokását húzta elő. Új impulzus érte a borsodiakat, a tabellán pedig a vállalható, hatodik helyen vonultak téli álomra. Noha két vereséggel zárták 2021-et, azóta csak a Debrecent győzték le, ami pedig igazán aggasztó, az a játékuk, azaz inkább annak hiánya.

A Paks ellen kilátástalan játékkal kaptak ki 4–0-ra, pedig a tolnaiak szinte emberfogással védekeztek, ezáltal hatalmas területeket hagyva maguk mögött, egymás között. A legutóbbi tíz fordulót nézve csak a Fehérvár áll rosszabbul, Cseri Tamásék pedig villámgyorsan a kiesés elleni harc kellős közepén találták magukat. Amennyiben nem történik minőségi változás Mezőkövesden, nagy valószínűséggel búcsúznak az év végén.

– Gyenge üldözők

Némi ellentmondásba kerülök önmagammal, hiszen pár sorral fentebb pozitívumként említem meg a versenyre kényszerített Fradit. Nos, amennyire pozitívum – persze a zöld-fehér szimpatizánsok máshogy vélekednének erről – a ferencvárosi bizonytalanság, annyira negatív a riválisok hebehurgyasága. A Puskás Akadémia és a Kisvárda együtt, illetve külön-külön is kapott annyi ziccert az FTC-től, amellyel nem élni egyszerűen hiba volt.

Amikor fontos pontokat hullajtott a Ferencváros, nem tudtak rájuk tapadni az üldözők. Hiába állt élre a Puskás FC a 19. fordulóban, utána kétszer vereséget szenvedett – ráadásul az MTK, DVSC páros egyáltalán nem mondható világverőnek –, majd a Honvéd elleni döntetlennel kivonták magukat a forgalomból, akárcsak a legutóbbi öt fordulóban egyszer nyerő Kisvárda. Öt pont még nem a világ vége, ezt tudjuk, de az FTC erős csapat továbbra is, és „sebzett vadként” sokkal veszélyesebb, mint bármikor.

– Fehérvári összeomlás

A 12 csapatos NB I különös varázsa az, hogy néhány forduló leforgása alatt könnyen az ellentétes pólusára kerülhetsz a táblázatnak. Az Újpest állt már kieső helyen tavasszal, jelenleg hatodik. A Gyirmót szereplése kisebbfajta hullámvasút 2022-ben. A Fehérvár pedig dobogóra esélyes csapatból – az anyagi potenciált és a játékoskeretet tekintve akár a bajnoki cím sem lehetne ördögtől való – kiesés ellen küzdő klub lett.

Hogyan történhet meg az egyik legnagyobb költségvetésű klubbal az, hogy sorozatban hét bajnoki vereség után a kieső zóna környékén találja magát? A kérdésre a 12 csapatos bajnokság és annak tömörsége választ ad az egyik oldalon, a másik oldal pedig az, amiről írtunk korábban: ennél jóval összetettebb gondok uralkodnak Fehérváron.

Kulcskérdés az edzőkérdés, hiszen három tavaszi fordulót követően elváltak útjaik Szabics Imrével. Az ő vezetése során a legnagyobb probléma az volt, hogy a fehérváriak képtelenek voltak minőségi futballt játszani felállt védelem ellen. A mérkőzéseknek két forgatókönyve volt ebben az esetben: nagy nehezen bedarálták az ellenfelet és győztek, vagy izzadságszagú teljesítmény mellett pontokat veszítettek. Szabics után Michael Borist nevezték ki vezetőedzőnek, aki korábban az MTK-nál dolgozott, és a gegenpressing-vonalat képviseli. Ugyanakkor ennek a filozófiának azért lesz nehéz Magyarországon utat törni, mert egyszerűen minden csapat (a Ferencvárost és a Paksot leszámítva) átadja a kezdeményezést ellenfelének. Az edzők tehát váltották egymást, de a problémák megmaradtak. A Fehérvár továbbra sem képes hatékonyan futballozni felállt védelem ellen, ráadásul a negatív spirálból sem tud kikecmeregni.

Nem segít a helyzeten a szurkolók és játékosok között kialakult konfrontáció, melynek egyik szereplője a válogatott hátvéd, Fiola Attila volt a Ferencváros elleni vereséget követően. Öröm lehet az ürömben, hogy innentől kezdve nincs kifogás a Fehérvárnál, futballozni kell, hiszen a következő négy körben három közvetlen riválissal játszanak. Egy biztos: a tavaszi rajtjuk messze a legnegatívabb meglepetés a honi labdarúgásban.