Sör, kövek meg egy Superman-jelmezes bíró: Ahol a helyi rangadót a folyóban játsszák
Van egy tökéletesen nyírt füves pályájuk a Rissington Roadon, de Bourton-on-the-Waterben a helyi focisták inkább belépnek a jeges Windrush folyóba, hogy a vízben rugdossák egymást meg a labdát. A nézők meg a hidakon szorongva áznak bőrig, szórják a pénzt az adománygyűjtő vödrökbe, és imádják az egész őrületet.
Kövek, pingvinek meg a kocsma
Amikor Tom Reed (a Terrace Edition újságírója) 2024-ben kilátogatott a meccsre, a felkészülés nem taktikai fejtágítóval indult: a játékosok a mederből halászták ki azokat a sziklákat, amikre nagyon fájt volna ráesni. A spori eközben pingvinjelmezben feszített, a mezőny fele meg még a kocsmában alapozott.
„Legalább már nem mennek egymásnak páros lábbal, mint régen”
– vigyorgott a pingvin-bíró.
Jeges víz, Superman és lelocsolt turisták
A Cotswolds vidékén minden augusztus végi munkaszüneti hétfőn megrendezett Football in the River nem gála. A fiatalok és a 35 év feletti öregfiúk meccse hónapok óta tartó szájkarate tetőzése. A combig érő vízben és a csúszós köveken már az bravúr, ha talpon maradsz, a labdát meg a víz felett elcsípni a legnagyobb trükk.
A 2026. augusztus 31-i derbi tiszta dráma volt (a PA tudósítása szerint): a fiatalok már 2–0-ra mentek, de a veteránok fordítottak. A kölykök kihagytak egy büntetőt, és csak a hosszabbításban mentették 3–3-ra a meccset. A sípot ezúttal Neil Teague fújta – Supermannek öltözve.
A nézők meg kapkodták a fejüket: a BBC szerint a rutinosabbak esernyővel jöttek, mert a spílerek szándékosan fröcskölték le a népet. Az első sorba szóló jegynek itt ára van.
De miért mennek a vízbe?
Biztosat senki sem tud. A legenda szerint egy folyóparti kocsma unatkozó vendégei dobták le a labdát a mederbe még a 20. század elején.
A thaiföldi Panyee FC-nél a gyerekek kényszerből, szárazföld híján építettek úszó pályát. Bourtonban viszont pont az a poén, hogy önként hagyják ott a tökéletes füves pályát – nem csoda, hogy ez az év leglátogatottabb meccse.
Bourton amúgy egy 4000 fős mesebeli falu öt kőhíddal, a turistáknak skanzen, a helyieknek meg az otthonuk. És a meccs alatt körbejáró vödrökből befolyó pénz az, ami segít a klubnak a szárazföldön is talpon maradni.
Kapcsolódó olvasmány: Futball a világ legelszigeteltebb helyén, ahol az űrhajósok a legközelebbi szomszédok
Borítókép: BBC
Szerző
Büntető.com
Büntető.com
Kapcsolódó cikkek
Futball a világ legelszigeteltebb helyén, ahol az űrhajósok a legközelebbi szomszédok
Képzeljünk el egy olyan helyet, ahol a legközelebbi szomszédok 400 kilométerre vannak tőlünk – ráadásul a fejünk felett, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén élnek. Amikor az űrhajósok elhaladnak Tristan da Cunha felett, hatszor közelebb vannak a szigetlakókhoz, mint bárki más a Földön. Ez a mindössze 275 lelket számláló, Atlanti-óceán közepén található vulkanikus sziget a világ legelszigeteltebb lakott helye, ahol a legközelebbi kikötő is egyhetes hajóútra fekszik. Itt, a civilizáció peremén azonban a futballt kísérő szenvedély ugyanolyan erős, mint a világ legnagyobb stadionjaiban. De hogyan létezhet a játék egy ennyire elszigetelt helyen?
Egy két országban fekvő stadion, ahol folyamatosak a jogi különmeccsek
Létezik egy stadion, ahol a szurkolók még Angliában lépnek be a forgókapun, de a meccset már Walesben nézik. A Chester FC stadionja világszinten kuriózumnak számít – s bár évtizedekig csak a futballkvízek közkedvelt témája volt, a koronavírus-járvány idején egészen abszurd jogi anomáliákat szült.
A tengeren lebegő pálya története – így született meg a Panyee FC
Létezik egy sziget Thaiföld déli részén, ahol alig akad szárazföld, és az épületek cölöpökön állnak a tenger fölött. 1986-ot írunk: a sziget lakói egy kisképernyős televízión nézik Diego Maradona Argentínáját a világbajnokságon, majd másnap ők is futballozni szeretnének – csakhogy nincs hol. Nincs mező, nincs fű, nincs egyetlen sík felület sem, ahol játszani lehetne. Ekkor tizenkét helyi fiú elhatározza: ha nem lehet pálya a szárazföldön, építenek a vízen egyet. Így született meg a Panyee FC.