Strandfoci nélkül a brazil futball sem lenne az igazi

Az NSO kinti stábjának akkori képsorai megmutatták, hányféle színtéren, hányféleképpen lehet trükközni az Atlanti-óceán helyi partszakaszán, természetes és mesterséges borításon, kövön, iszapon és száraz homokon, akár a strandröplabda-háló két oldalán.

A futballkulturális kapcsolatot nem nehéz felfedezni a homokon játszható foci, a rajta kialakított technika és Richarlison csodálatos vb-gólja között, amellyel tavaly Katarban elkápráztatta a világot.

„Mindenkinél fontos a jó technikai képzettség, mert a labdát fel kell emelni levegőbe, meg is kell szelídíteni, vagy éppen direktben kapura lőni”

– ezt már a strandlabdarúgásról mondja Németh Péter, korábbi 114-szeres magyar válogatott futsaljátékos a Nemzeti Sport összeállításában, miután a labdarúgás minden válfaját kipróbálta a lábtenisztől a teqballig.

A Copacabana homokján ugyan már az 1950-es években fociztak, a nemzetközi szervezet honlapja, a Beach Soccer szerint az első nemzetközi mérkőzéseket mégis csak 1993-ban rendezték néhány ezer kilométerrel északabbra, Miamiban. A szabályokat egy évvel korábban fektették le, és úgy alakították ki, hogy a minél inkább a látványosságot és a gólszerzést szolgálják. Éppen ezért ollózó mozdulatnál a védőjátékos nem kerülhet fizikai kontaktusba a lövővel, a szabadrúgás elé pedig nem szabad sorfalat állítani. (A teljes szabálykönyv magyarul itt olvasható.)

Még az 1990-es években megjelent a Pro Beach Soccer Tour és az Euro Beach Soccer League nevű sorozat. A strandlabdarúgás 2004-ben került a FIFA égisze alá, a következő világbajnokságra a sportág mindjárt haza is tért a Copacabanára. Ez volt az a vb, amelyen a honlapunkon korábban bemutatott Eric Cantona, a Manchester United egykori fenegyereke aranyérmes lett a franciákkal, a döntőben a portugálokat felülmúlva. Az alapító atyák, a vendéglátó brazilok nagy meglepetésre az elődöntőben elvéreztek.

„A strandfoci fizikailag és technikailag is megterhelő a homok miatt. Ha valaki nem rendelkezik egy technikai minimummal, képtelen élvezni ezt a játékot”

– véli Cantona.

Nem véletlen, hogy hazánkban éppen ezekben az években érzékelhettünk egy nagy hullámhegyet a strandfoci területén. A sportág magyar szövetsége 2004-ben a FIFA-nak dolgozó Beach Soccer World Wide tagja lett, és nyilvánvalóan jót tett a népszerűségnek, hogy Bene Ferencet választották szövetségi kapitánynak. Akárcsak az, hogy a Képes Sport részletesen beszámolt a sportág eseményeiről, követve a válogatott útját, amely 2005-ben megnyerte a B-csoportos Európa-bajnokságot.

Ami a világbajnokságot illeti, a következő években a brazilok nyerték sorra az aranyakat – eleinte továbbra is a Copacabanán –, míg fel nem lépett egy új, homokos strandok helyett inkább tajgaerdőkről híres szuperhatalom, Oroszország. A menet közben két aranyat gyűjtő portugálok elé kerülve három vb-címnél tartanak az oroszok a FIFA-rendezvényeken, jelenleg is ők a címvédők, de a háború miatt kizárt az újabb diadal a 2024 februárjában esedékes dubaji tornán. Pedig két éve olyan magaslatokba jutott az országban a strandlabdarúgás, hogy Moszkvában népünnepély lett a vb-döntő.

Menet közben magukkal a vb-helyszínekkel is igyekeztek elvarázsolni a közönséget és a mezőnyt, a csendes-óceáni Tahiti és az atlanti-óceáni Bahama-szigetek is volt már házigazda, de a jövőben az Indiai-óceán sem marad ki: 2025-ben a Seychelles-szigetek látja vendégül a legjobbakat.

A strandlabdarúgás így a játék mellett a környezetével is új ingereket, erőpróbát, egyben felüdülést is jelenthet, a FIFA honlapja alapján Cantona mellett olyan futballcsillagok hódoltak már neki magas szinten, mint Alessandro Altobelli és Claudio Gentile az 1982-es világbajnok olasz válogatottból, Júnior és Zico az 1980-as évek brazil álomcsapatából vagy éppen Romario, az 1994-es világbajnok Brazília legnagyobb csillaga. Romário a 2005-ös riói vb-n bronzérmet nyert, de akkor sem jön zavarba, ha strandröplabda-hálót feszítenek elé.