Szabadkától az Interig: 100 éves lenne Nyers István, a Nerazzurri legendája
Az olasz válogatottba is csábították a kőkemény lövéseiről és gyorsaságáról híres szélsőt, akit Újpesten lopással vádoltak, s végül az országot is elhagyta. Párizsban Helenio Herrera, Rómában Sárosi György edzette. Az Internazionaléban legalább 30 meccsen pályára lépő játékosok közül nincs nála eredményesebb 90 percre vetítve.
Idén ünnepelné 100. születésnapját Nyers István. A kacsakaringós életpályájú, hat országban is futballozó labdarúgó az Internazionale valaha élt egyik legjobb szélsője volt, a 0,73-as meccsenkénti gólátlagával mindenkit ver, aki legalább 30 gólig jutott a Nerazzurinál. Tehetsége révén a legnagyobb magyar csapatok hívták, külföldön pedig Helenio Herrera és Kubala László. Szabadkán nyugszik.
Nyers István ózdi bányászcsalád sarja volt, szülei Franciaországba költöztek, a francia-német határtelepülésre, Freyming-Merlebachba. Édesapja a kitermeléséről híres Elzászban bányászként helyezkedett el. Itt született meg idősebbik fiuk 1924 márciusában (eredetileg májusi dátum volt ismert, de az iskolai dokumentumai mást mutatnak). Gyermekkorát már a budai hegyek oldalában töltötte, erről mesélt interjúban a Corriere dello Sport lapnak, amelyből a Nemzeti Sport visszaemlékezésében idézet is található.
Szülei alacsony végzettségűek voltak, apja itthon napszámosként is dolgozott, Nyers pedig a budapesti Műszaki és Villanyszerelő Iparostanonciskolába járt. Amikor levente volt (a leventeszervezet egy katonai előképző volt fiatal fiúk számára), ökölvívással kezdett, de hamar beleszeretett a futballba. Az óbudai III. kerületben játszott, még iskolás volt, amikor első felnőtt meccsén mesterhármast lőtt a bal szélről indulva. Nem fejezte be a középiskolát, ugyanis addigi klubjából, a III. Kerületi TVE-ből átigazolta az ifjú balszélsőt a Szabadkai Vasutas AK. (Miután a hitleri Harmadik Birodalom lerohanta Jugoszláviát, a magyar csapatok visszafoglalták a Délvidéket, ezzel Szabadka újra Magyarország része lett.) Szabadkán ismerkedett meg későbbi feleségével.
17 évesen tehát a magyar másodosztályban futballozott, ahonnan a Ganz gyár csapata, a MÁVAG hívta futballozni. Ebben az időszakban a klubnál játszott a 14 éves Kubala László is. Kubalát végül a Ferencváros vitte el, Nyerst a Zsengellér Gyulával, Szusza Ferenccel felálló Újpest, a korszak zseniális csapata. Nyers boldog volt, annak ellenére, hogy FTC-szurkolóként ismerték. Az 1945–1946-os idényben 18 gólt lőtt, csapata sorozatban másodszor lett bajnok. A lila-fehérek ebben a szezonban összesen 186 gólt szereztek, az NB I alapszakaszának 26 fordulójában 26 győzelmet arattak. Nyerst Gallowich Tibor behívta a válogatottba, és felkészülési mérkőzésen pályára lépett, Románia, illetve Ausztria ellen. Mindkét mérkőzésen eredményes volt.
Öccse, a három évvel ifjabb Nyers Ferenc ekkor már a Strasbourg játékosa volt, később a Lazióhoz írt alá.
Nyersnek egészen szürreális ok miatt kellett távoznia Újpestről: játékostársainak rendszeresen eltűnt a pénze, amit az öltözőben hagytak nadrágjaik zsebében. A pénzt egyszer Nyersnél találták meg. Nincs rá bizonyíték, hogy valóban ő lett volna a tolvaj, azt azonban tudni lehet, hogy nem kapta meg a klubtól a kívánt bérét. Az Újpest a történtek után két évre eltiltotta.
1946-ban így nemcsak a lilákat, hanem az országot is elhagyta: később elmesélte, hogy „megbundázott” egy határőrt, aki a gyönyörű nercbundáért cserébe átengedte a határon. Csehszlovákiában néhány barátságos mérkőzésen pályára lépett az FK Viktoria Žižkovban, majd minden bizonnyal francia kapcsolatának, a volt válogatott Berkessy Elemérnek köszönhetően megkereste Helenio Herrera, a későbbi Internaziale-, illetve Barca-edző.
Szepesi Györgynek 2004-ben arról mesélt, hogy Herrera már akkor figyelte őt, amikor még az Újpestben játszott, vagyis kezdetleges formában, de a játékosmegfigyelés már az 1940-es évek második felében is eredményesen működött.
Az argentin származású Herrera közel 20 éve Franciaországban futballozott, visszavonulása után tréner lett, és ekkor volt csapatánál, az épp az első osztályba jutó Stade Francaisnél dolgozott. Nyers óriási fogás volt számára, húszasával lőtte a gólokat, kevés híján francia gólkirály lett. Nyers és az argentin később igaz barátok lettek, a magyar játékos szerint Herrerának nem volt párja a mérkőzésekre való profi felkészülésben.
Ekkor a Racing Clube de France volt a legjobb párizsi csapat a Stade Francaist és a Red Start megelőzve. A Stade Francaisben Nyers együtt játszott az Újpestről induló Újlaki Józseffel, aki 1952 és 1960 között 21-szer volt francia válogatott.
Párizs maga volt az álom Nyers számára, a klub lakást bérelt neki az előkelő 16. kerületben, a fizetése pedig jóval a francia átlagbér felett volt. Ahogy a Képes Sport írja, a francia sajtóban rendszeresen Etienne-nek hívták.
1948-ban felfigyelt rá az Internazionale, a La Gazzetta dello Sport 1988-as cikke szerint a Torino korszakos edzője, Egri-Erbstein Ernő ajánlotta őt a milánóiaknak.
Ez még az az időszak, amikor a legfejlettebb futballkultúrákban is félamatőr, esetleg félprofi szinten zajlott a futball. A játékosoknak a piacgazdaságokban sok esetben hivatalos állása volt, a szovjet megszállás alatt tartott kelet-európai országokban sportállásokról gondoskodtak nekik, és így futballoztak profin gyűjtött statisztikai adatok, és sokszor profi felkészülés nélkül.
Versenyfutás Nordahllal
Az 1948–1949-es idényt Nyers már Milánóban, az Inter dresszében kezdte, ahol a Roma egykori csodacsatárával, Amadeo Amadeijel a Serie A legveszélyesebb támadókettősét alkotta. Első mérkőzésén mesterhármassal mutatkozott be a Sampdoria ellen. Nyers 26, Amadei 22 gólt lőtt az idényben, a magyar játékos lett a gólkirály. Az Inter viszont nem lett bajnok, pedig óriási esélyt kapott a sorstól.
1949 májusában a lisszaboni barátságos mérkőzésről hazafelé tartó Grande Torino repülőgépe a Torino melletti Superga-dombon álló bazilikának csapódott, és az egész csapat odaveszett, a fedélzeten utazó edző, Egri-Erbstein Ernővel együtt. Négy mérkőzéssel a bajnokság vége előtt négy ponttal vezetett a korszak legnagyobb olasz csapata, és a tartalékokkal kellett lejátszania a hátralévő meccseit. Így is övé lett a scudetto, az Inter hiába kapaszkodott.
Nyers István kétségkívül legendává vált az Interben, második idényében 30 gólt szerzett (az Inter 99 bajnoki góljából), és csak a Milan svéd támadója, Gunnar Nordahl tudta megelőzni. Az 1950–1951-es idényben megismételték ezt a szereposztást (Nordahl 34, Nyers 30 gól), csapataik közül a Milan egyetlen ponttal megelőzte az aranyért zajló versenyben a városi ellenfelet.
1952-ben aztán az 1938-as világbajnok Alfredo Foni átvette az Internazionalét, és egy éven belül bajnok lett a csapattal. Egészen addig a Nerazzurrinál a támadás volt az elsődleges cél, Foni azonban stílust váltott, a korszellemtől eltérően arra törekedett elsősorban, hogy csapata ne kapjon gólt. A 34 meccsen szerzett 46 gólt még a Serie A 15. helyén végző Triestina is lepipálta, ám a 24 kapott gól volt a döntő. Nem véletlen, hogy Nyers ebben a szezonban lőtte a legkevesebb gólt Inter-mezben. Az Internazionale 13 év szünet után lett újra bajnok.
„Egy mérkőzés alatt nagyjából négy kilót veszítettem a súlyomból, amikor meccsek után hazaértem, farkaséhes voltam”
– érzékeltette a citált Szepesi-interjúban a volt szélső a futómennyiségét. Gyorsasága mellett irtózatos lövőerejével és gólratörő játékával emelkedett ki.
A Stefanónak becézett Nyers Milánóban is fényűzően élt, hatalmas fizetést kapott, amerikai autóval járt. Imádták a nők, a hírek szerint ő is a nőket, valamint az olasz bárokat. Ő azonban azt állította, sohasem éjszakázott, és életében csupán néhány alkalommal ivott alkoholt, idősebb korában.
Eközben újra és újra felmerült, hogy szerepeljen a magyar válogatottban, de odahaza nem bocsátottak meg neki a szökés miatt. Sőt, a kétszeres vb-győztes olasz szövetségi kapitány, Vitorio Pozzo is szerette volna behívni a nemzeti csapatba, ám erre olasz felmenők híján nem volt lehetőség.
Fonival a következő szezonban is bajnok lett az Inter. Nyers az idény elején kimaradt a csapatból, mert heves pénzügyi vitába keveredett a klub elnökével, Carlo Masseronival, ráadásul a csapatot is otthagyta egy időre. A novemberi milánói derbi, a Derby della Madonnina előtt tért vissza. Az eredmény 3:0 volt az Inter javára, gólszerzők: Nyers, Nyers, Nyers, a szurkolók őrjöngtek. Mindez néhány nappal az évszázad mérkőzéseként emlegetett angol–magyar mérkőzés előtt történt.
Az Inter–Milan mérkőzések történetében csak Andrij Sevcsenko és Giuseppe Meazza lőtt több gólt a Gunar Nordahl, Nyers István (11 gól) kettősnél.
Az említett Képes Sport-portré Giuseppe Meazzától, az Inter történetének legeredményesebb góllövőjétől idéz, aki így vélekedett Nyersről:
„Rettentően tetszik a játéka. Évek óta nem láttunk az Interben hozzá foghatóan kiemelkedő balszélsőt. Könnyedén szabadul el a védőjétől, és érti a játékot. Olyan gólt lőtt, amely kifejezetten lázba hozott, hiszen amúgy magyarosan rúgta meg a labdát, rendkívüli érzékkel. Nem értem, miért kell egy hozzá hasonló játékosnak ilyen messziről futni neki a tizenegyesnek, legalább öt métert szaladt a labdáig. A tegnap látottak alapján megkockáztatom, teljesítménye jobb, mint a csúcsformában lévő Colaussié. Az 1938-as világbajnokságon Colaussiból hiányzott a Nyerséhez fogható dinamikusság, robbanékonyság.”
Az olasz válogatottságra egyébként Nyers is nyitott volt, végül nem húzhatta magára az azúrkék mezt. Ahogy a magyart sem, pedig az 1954-es világbajnokság előtt Sebes Gusztáv ismét felvetette, hogy visszatérhetne, s Nyers is vágyott a magyar dresszre, de talán félt attól, mi várná itthon a szökése miatt.
Amikor évekkel később Nyers ruhaüzletet nyitott Milánóban, már csak az üzleti ügyei szólították a városba, ekkor már az AS Románál játszott, véget ért pályafutása legszebb korszaka. A Roma szakmai értelemben visszalépés volt, a klubnál Sárosi György is edzette, aki Nyers visszaemlékezése szerint „finom ember volt”. 1956-ban Kubala László még megpróbálta Barcelonába csábítani az egészségtelen életmódot folytató, dohányzó Nyerst, ám a próbajátékon senkit sem tudott elkápráztatni. Spanyol kiscsapatoknál (Terrasa, Sabadell) és az olasz másodosztályban (Lecco) vezetett le. A Marzotto Valdagno nevű csapatnál fejezte be a pályafutását 1961-ben.
A falánkságáról híres, nagy dohányos Nyers Bolognában telepedett le feleségével, és életmódja szívinfarktushoz vezetett, de meg tudták menteni az életét. Élete utolsó éveit – szintén felesége akaratából – Szabadkán töltötték. 2005. március 9-én, 81 évesen, agyvérzésben halt meg.
Ahogy már szó volt róla, 90 percre bontva Nyers a valaha élt leggólerősebb Internazionale-játékos, az örökranglistán pedig a 6. helyen áll 133 góllal.
Kiemelt fotó: fcinternews.it
Szerző
