„Termelői klub vagyunk, nem az állami forrásokra szeretnénk kizárólag támaszkodni” – interjú Fekete Tivadarral, az NB I-ben újonc Nyíregyháza sportigazgatójával

– Tavaly januárban kezdte el a munkát Nyíregyházán, akkor a kiesés felé sodródott a csapat, s végül osztályozón maradt benn az NB II-ben. Akkoriban rendszerszintű problémákról beszélgettünk, ön pedig azt mondta, „hosszú évek rossz felfogását nem lehet rövid idő alatt megváltoztatni”. Nagyjából egy év alatt sikerült, hiszen kiesőjelöltből bajnok lett a Nyíregyháza. Milyen lépcsőfokokat kellett építeni ehhez?

– Sokszor elmondtam újságíróknak, hosszú évek negatív követkeményei vezettek oda, hogy amikor sportigazgatóként átvettem a szakmai irányítást, a kiesés felé sodródott a klub, és végül osztályozót kellett játszania az NB II-ben. Különböző területeknek nem voltak meg a felelősei, rendszertelenül működött a klub, az edzők és a sportvezetők egymásnak adták a kilincset.

– Komoly kihívás egy ilyen klubnál elkezdeni a rendszerszintű átalakítást.

– Amikor tavaly januárban elkezdtem a munkát, tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszémet, de csak akkor jöttem rá, mekkorába, amikor szembesültem a különböző visszásságokkal, a szakmaiatlanságokkal.

– Mi lehetett ennek az oka, nem volt profi futballszakmai irányítója a klubnak?

– Révész Bálint tulajdonos lokálpatriótaként szívügyének tartja, hogy a megye első számú futballklubja sikeres legyen, és ehhez próbált minden támogatást megadni. Teljesen megbízott a kinevezett vezetőkben, ám rövid távon láthatóvá vált, hogy ez így nem működik.

Előfordult, hogy a sportigazgató elmondta, hogy az NB I-es feljutásra készül a csapat, miközben lehetett látni, hogy ez szakmailag nem reális cél. Az egymást gyorsan váltó edzők saját szakmai koncepciójuk mentén hoztak játékosokat, akik a következő edző elképzelésébe már nem illettek bele. Nagy fluktuációt, összevisszaságot tapasztalhattunk. Ennek a hosszú folyamatnak volt a végeredménye a tavalyi osztályozó.

Amikor mindezt túléltük, leültem Révész Bálinttal, és elmondtam neki, hogy mélyreható változtatásokra van szükség, hogy a klub ne jusson a Kaposvár, a Dunaújváros, a Szombathely, a Pécs és más, korábban sikeres csapatok sorsára.

– Értem. Mi hangzott el a Révész Bálinttal folytatott tavaly nyár eleji beszélgetésen?

– Már a szerződtetésem előtt jó másfél évvel sokat beszélgettem Révész Bálinttal, tetszett neki a Szentlőrincen látott koncepció, a tudatos igazolási politika, a játékosok építése, és az, hogy kis költségvetésből jól szerepelt a klub. Amikor Nyíregyházára jöttem, nagyjából ugyanezt a filozófiát hoztam, csak itt nagyobb volumenben lehet gondolkodni. Itt nagyobb hagyományai vannak a futballnak, ez a megye első számú klubja, sokkal több a szurkoló. Az volt a cél, hogy olyan játékosokat hozzunk ide, akik nem a fizetés miatt jönnek, hanem azért, hogy tudatos, jó focival szórakoztassák a drukkereket, és szeressenek itt játszani, jelentsen nekik valamit, hogy itt futballozhatnak. Jó példa Nagy Dominiké, akinek a nevelőedzője voltam, és elhívtam Nyíregyházára. Ezen a nyáron több kérője volt, magasabb fizetésért igazolhatott volna el, de nem tette, szívesen maradt, hogy tovább építse velünk közösen ezt a projektet. Visszatérve a beszélgetésre, megállapodtunk például abban, hogy a játékosok kiválasztása elsősorban a sportigazgató, illetve a vezetőedző feladatköréhez tartozik.

– Korábban nem így volt?

– Ha erre akar kilyukadni, akkor elmondhatom, a tulajdonos egyáltalán nem szólt bele.

– Nem erre akartam rátapintani, de érdekes kérdéskör, hogy ki szólhatott még bele?

– Másról van szó. Korábban előfordult, hogy akit az edző szeretett volna, azt a sportigazgató szinte kérdés nélkül átigazolta. Ez így nem működik, hiszen az edző általában azt nézi, jó-e a futballista, és tud-e gyorsan lendíteni a csapat játékát.

A sportigazgató viszont hosszabb távon kell, hogy gondolkozzon. Beleillik-e a játékos a játékfilozófiába, milyen az életkora, a motivációja, milyen a bérigénye? A 20 éves Tóth Balázs és a 21 éves Alaxai Áron azért került hozzánk, mert látjuk, hogy tehetségesek, elhivatottak, és hiszünk benne, hogy itt megmutathatják magukat, elérhetjük velük a céljainkat, később pedig esetleg feljebb léphetnek, s azzal anyagilag a klub is jól fog járni. Az értük kapott összeget újra be tudjuk forgatni ilyen profilú játékosok megszerzésébe, a felépítésükbe, majd a játékjoguk értékesítésébe.

Ez egy koncepció, amely hosszabb távra szól. Mi valahol termelői klub vagyunk, nem az állami forrásokra szeretnénk kizárólag támaszkodni, minden forint számít, amit a piacról be tudunk hozni.

– Az eddigiek alapján a tavalyi mondata, miszerint „ide nem jöhet többé olyan játékos, aki a túlélésre játszik” aktuális és érvényes. Nincsenek már megélhetési futballisták Nyíregyházán?

– Nincs a keretünkben olyan játékos, akinek ne lenne magasan a motivációs szintje, ne felelne meg a filozófiánk szerint támasztott elvárásoknak és ne tudna segíteni a céljaink elérésében. Hála istennek elértük azt, hogy vonzóak vagyunk a játékosok számára.

– Utalt rá, hogy nem a hó végi utalással akarják elsősorban meggyőzni az új labdarúgókat. Mennyi a Spartacusnál megkereshető átlagos bér?

– Szinte biztos, hogy mi fizetjük a legalacsonyabb alapbért az NB I-ben. Olyan pénzügyi jutalmazórendszert dolgoztunk ki, amely nagyon erős motivációt jelent a játékosainknak. Azzal, hogy megnyertük a bajnokságot, a futballistáink jól kerestek tavaly az NB II-es mezőnyben. De ehhez sok-sok elvárásnak kellett teljesülnie, és teljesítették is. Jelenleg is hasonló a helyzet.

– Melyek ezek az elvárások?

– Például minden labdarúgó szerződésében benne van, hogy mennyi pályán töltött percet vár el tőle a klub. Viszont ez csak részcél, ha ezt teljesíti, mert a nagyobb prémium akkor jár, ha eleget játszott, és a csapat is bennmaradt az NB I-ben. Sok-sok más egyéni bónuszkritériumot tudnék még mondani, amelyek réteslapként épülnek egymásra.

Az alapbér is biztosít egy normális anyagi helyzetet a játékosainknak, de akkor járnak igazán jól, ha a részcélok mindegyike teljesül. Ott vannak a polcon az összegek, ha eredményesen teljesítenek, le tudják venni onnan.

Ez korábban nem így volt Nyíregyházán, a labdarúgók akkor is megkapták a magas alapbért, ha a kispadon vagy a lelátón ültek.

– 2023 nyarán a keret fele kicserélődött…

– Egész pontosan 14 játékostól köszöntünk el és ugyanennyit igazoltunk.

– Igen. Nyíregyházán hogyan fest az átigazolásoknál a feladatmegosztás? Tímár Krisztián vezetőedző is elmondja az igényeit, és a végén közösen döntenek. Esetleg dolgozik scout a klubnál, vagy ügynökség ajánl játékosokat?

– Még nem tartunk ott, hogy fizetett scoutunk legyen, én foglalkozom ezzel a területtel. Sokat dolgoztam az utánpótlásban, az MTK-nak voltam vezető megfigyelője, rengeteg játékost ismerek, sokukat edzettem is.

– Adatbázisból dolgozik?

– Igen, elég bőséges és évről évre bővül. Ám elég sok energiát elvisz ez a feladat, szükség lesz majd scoutra. A játékoskiválasztás Krisztiánnal együtt zajlik, az idény végén leültünk megbeszélni, kikkel megyünk tovább az NB I-be, mely posztokon szeretnénk erősíteni. Ő is jelezheti ilyenkor a kívánságait bizonyos posztokon, én is javaslok néhány játékost, és elmondjuk róluk a véleményünket. Első körben mindig a magyarok közül próbálunk válogatni, de előfordul, hogy a magyar játékospiacról nem tudunk valamit megoldani.

Fotó: Fekete Tivadar

– Most nyáron is szembesültek ezzel?

– Nem találtunk számunkra megfelelő ballábas belső védőt.

– A vételár miatt?

– Nem, egyszerűen nem volt elérhető, jó minőségű ballábas védő a hazai piacon.

– Előáll olyan helyzet, amikor ön ajánl két-három játékost egy posztra és Tímár Krisztián nem ért egyet?

– Hogyne, van olyan, hogy nem értünk egyet. Ilyenkor ezt intelligensen kezeljük, a legfontosabb, hogy legyenek világos, akár adatokkal alátámasztható érveink. Nekem sportigazgatóként az kevés, hogy valaki gyors és jól rúg kapura, fontos, hogy hány éves, milyen anyagi igényei vannak, illetve megvan-e az a potenciál benne, ami számunkra megfelelő? A végén természetesen mindig meg tudunk állapodni Krisztiánnal. Hiszen olyan nem lehetséges, hogy olyan futballistát igazoljak át, akiről már előre tudom, hogy nem tudna jól együttműködni a vezetőedzővel. És nem szerződtetek olyan futballistát sem, akit ő nem szeretne nálunk látni.

– Többször is említette, hogy ki fér bele a Nyíregyháza filozófiájába. Játékfilozófiáról vagy klubfilozófiáról beszélünk?

– Mindkettő van Nyíregyházán. A játékfilozófiánk lényege, hogy támadó szelleműek vagyunk, és domináns játékot szeretnénk látni a pályán.

– Labdával?

– Labda nélkül is. Kezdeményező a játékunk. Az előző szezonban minden egyes ellenfelünkkel szemben az irányításra, a labdabirtoklásra, az erőteljes támadójátékra törekedtünk. Így végezhettünk az élen a legtöbb fontos mutatóban, a kapott gólokat, a pontszámot, a gólarányt, a győzelmek és vereségek számát nézve is. A kupameccseinken az NB I-es csapatok, a Kecskemét és az FTC ellen is így akartunk futballozni. Persze el kell fogadni, hogy az NB I más kávéház.

– Így van, ezért is fontos a kérdés, hogy a Nyíregyháza a kevés hazai csapatok egyike lesz, amelyik tűzön-vízen át ragaszkodik a játékstílusához, vagy az eredmények ezt felülírhatják?

– Meghatározott játékstílusunk van, amelyhez szeretnénk ragaszkodni, ahogyan a klubfilozófiánkhoz is, amelynek alapeleme, hogy bizonyos személyiségjegyeknek meg kell felelnie a labdarúgóknak, akik hozzánk érkeznek. Vagy hogy nyitottan, őszintén kommunikálunk a szurkolóink felé minden fontos ügyben. Nincsenek titkok, ez látható a közösségi médiás felületeinken is. Egyedi stílust képviselünk a mezeinkkel is. Visszatérve a játékstílusunkra: jó értelemben vett agresszivitással, kezdeményezően szeretnénk játszani, de fel kell rá készülni, hogy nem minden ellenfelünk ellen leszünk erre képesek.

– Tímár Krisztián és ön is rendszeresen mondja, a kiválasztásnál a személyes tulajdonságok rengeteget számítanak. Tegyük fel, hogy én Nyíregyházán szeretnék játszani. Milyen személyiségjegyekkel kell rendelkeznem, és mi jelent kizáró okot?

– Ha valakit szakmailag alkalmasnak találunk, nálunk mindig van egy beszélgetős kör, amikor megnézzük, milyen a személyisége a kiszemelt játékosnak. Én szoktam beszélgetni a futballistákkal, és sokszor Krisztiánt is bekapcsolom. Őszinték vagyunk a játékossal, tőle is ezt várjuk. Az elején tisztázunk velük minden játékszabályt, elvárást, és aztán menet közben már nem változtatunk, hogy ne alakuljon ki bonyodalom. Mondok egy példát.

Ugyan hamarosan átadják a gyönyörű, új stadionunkat, de az infrastruktúra, az edzéskörülmények terén még sok NB II-es csapattól is elmaradtunk. A kiszemelt futballistáknak is tisztán kell látniuk azt, hogy nálunk nem hibrid gyepszőnyegen, hat-nyolc edzőpálya közül válogatva zajlik majd a tréning tágas, minden igényt kielégítő öltözőkben előkészülve. A leendő játékosoknak tudniuk kell azonosulniuk ezekkel a körülményekkel. Természetesen fejlődünk majd ezen a téren is, de most rövid távon nem tudunk változtatni rajta, ez egy adottság.

Egy-egy hozzánk érkező játékosnál azt is ellenőriznünk kell, hogy tudja-e majd jól kezelni, ha nem kerül be a kezdőcsapatba. Tudja-e ugyanúgy támogatni a csapatot a kispadról? Ennek az elbeszélgetés során ki kell derülnie. A magyar játékosoknak talán ezen a ponton, a mentális téren a legnagyobb a lemaradásuk, itthon talán a mellőzöttség miatt alakul ki a legtöbb öltözői klikk, ez pedig hatással lehet az eredményességre. És természetesen a futballistákat ahhoz a 3–4–3-as felálláshoz, gyors, támadó stílushoz igazítva keressük, amit az elmúlt időszakban játszottunk.

– Tímár Krisztiánban egyébként mi győzte meg, miért akart vele együtt dolgozni?

– Régóta ismertem őt ellenfélként, Győrben dolgozott edzőként, én pedig Szentlőrincen sportigazgatóként. Néha találkoztunk, hogy beszélgethessünk, hiszen nagyon hasonlóan gondolkozunk a labdarúgásról. Számomra kapóra jött, hogy Győrből elküldték, úgy gondoltam, hogy a szaktudása mellett plusz motivációt adhat, hogy ő most meg akarja mutatni, mekkora hiba volt megválni tőle. Bejött a dolog. Egy év után mondhatom, remek a kapcsolatunk. Vannak vitáink, de ahogy mondtam, mindent meg tudunk beszélni. A mi jó együttműködésünk nem kettőnkről kell, hogy szóljon, hanem a Nyíregyháza Spartacus sikereiről.

– Mentalitás, csapategység, tudatosság – Tímár Krisztián a januárban a Büntetőnek adott interjújában ezeket a fogalmakat emelte ki, amelyek miatt eredményes a csapat. Az NB I-ben maradáshoz mire lesz még szüksége a Nyíregyházának?

– Én azért a játékosok minőségét is hozzáteszem, hiszen azért a bajnokságok, kupák sorsát a végén ez dönti el. És természetesen az anyagi lehetőség is rendkívül fontos, ez határozza meg, milyen minőségű labdarúgókat tud szerződtetni egy csapat.

– Ahogy az az NB I sok csapatánál megszokott, a Spartacushoz is többségében lejáró szerződésű, szabadon igazolható játékosok érkeztek most nyáron…

– Van, akiért fizettünk. Ilyen például a Diósgyőrtől érkezett fiatal kapus, Tóth Balázs is.

– Igen, de a többségért nem kellett pénzt kiadni, és a zömük az NB II-ből érkezett. Ez mire utal? A költségvetés alapján épphogy kieső csapat a Nyíregyháza, s így kellene megkapaszkodni az első osztályban?

– Fontos tényező a költségvetés, de ezen a téren az NB II-ben sem voltunk elsők. Nézzük az igazolásainkat: Ranko Jokics 24 éves, de már majdnem 100 élvonalbeli meccset játszott Boszniában. A Petrovactól érkező Szlobodan Babics 25 éves, volt már bronzérmes a montenegrói bajnokságban. Mindkettejükben nagy lehetőség rejlik. Kovács Milán az NB II-es élcsapat Gyirmótnak volt fontos láncszeme, Pinte Patrik rengeteg gólt rúgott, gólpasszt adott Kazincbarcikán, Tóth Balázs pedig, szintén Barcikán, tíz meccset is lehozott kapott gól nélkül.

Nekünk nincs arra módunk, hogy százmilliós játékosokat hozzunk, hanem alapos, tudatos scoutinggal tudjuk tartani a lépést. Hogy a büdzsénk alapján kiesők vagyunk? Ez ugyanolyan kérdés, mint hogy a Transfermarkton a keretérték alapján ki milyen játékerőt képvisel. Mi az alázatosságunkkal, az eget verdeső motivációs szintünkkel tudjuk eltüntetni az anyagi különbséget, így maradhatunk versenyben.

Kiemelt kép: Fekete Tivadar