Tóth Balázs és a tökéletes kontrajáték okozta a Paks vesztét a Fehérvár ellen
Az OTP Bank Liga huszonnyolcadik fordulójában a tabella második helyén álló Paks a tabellán közvetlenül mögötte következő Fehérvárt látta vendégül. A mérkőzés jó iramot és nagy feszültséget hozott, amelynek a végén többek között a kapusának kiváló teljesítménye miatt is a vendégcsapat örülhetett. A mérkőzést követően egyetlen pontra olvadt a különbség a két együttes között a tabellán, így szinte lehetetlen megjósolni, hogy melyik csapat végez majd a Ferencváros mögött.
Érdekes találkozóra ígérkezett kilátás szombat este, ugyanis a két legjobban teljesítő vidéki együttes csapott össze Pakson. Az atomvárosiaknál még nem volt a meccskeretben a napokban szerződtetett Vécsei Bálint, míg a másik oldalon a válogatott játékosok közül Hangya Szilveszter és Kalmár Zsolt nem volt bevethető. A felállásokat tekintve nem volt különösebb meglepetés, mindkét csapat a tőle megszokott 3–5–2-es, illetve 5–2–3/5–3–2-es hadrendet alkalmazta, ám a paksiaknál Szabó János belső védőként való feltűnése azért némiképp váratlan volt, az ő megszokott pozícióját ezúttal Silye Erik vette át a bal szélen. A támadósorban Szabó Bálint volt Könyves Norbert társa. A piros-kékeknél ezúttal a múlt héten csereként gólt szerző Mamoudou Karamoko kezdett, és mint később kiderült, ez kiváló döntés volt Bartosz Grzelak részéről.
Ezúttal is a védekezés megszervezése volt a vendégek meccstervének a legfontosabb eleme, ami nem csak kellő szervezettséget, de a megszokottnál nagyobb keménységet is igényelt a párharcokat kereső paksiakkal szemben. Persze ez nem újdonság, hiszen a fehérváriaktól megszokhattuk, hogy idegenben kevésbé kezdeményezőek, ám annál hatékonyabban kontráznak. Az első húsz percben ennek ellenére a Paks akarata érvényesült, és ha Tóth Balázs nem kezdi a mérkőzést olyan koncentráltan, mint ahogyan végül tette, bajba kerülhetett volna a csapata.
A szorításból először húsz perc után tudott kitörni a Vidi, és Gergényi Bence passzával Karamoko lépett ki ziccerben. Ekkor a felső lécre lőtt, de két perccel később hasonló helyzetben már nem hibázott. Grzelak és csapata jól érzett rá, hogy amilyen fojtogató esetenként a Paks magasra feltolt védekezése, egyben annyi lehetőséget is tartogat az ellenfél számára. Hiszen nem a legyorsabb játékosok alkotják a tolnai hátsó alakzatot, az olykor háromnegyed térfélnyi üres terület bejátszására pedig sokkal alkalmasabb Karamoko, mint az ezúttal kispadon kezdő Nejc Gradisar.
A tervszerűséget mutatja, hogy mindkét valamirevaló helyzetét így alakította ki a vendégcsapat és már az első alkalommal is centimétereken múlt a gól.
Amint azt az ábrán is látjuk, megint Tobias Christensen a kulcsember, ő az, aki négy hazai játékos között is megtartja a labdát, majd tökéletesen ugratja ki a csapattársát. Egy taktikai szabálytalanság, vagy egy határozottabb visszatámadás mindezt megelőzhette volna, de az élete formájában futballozó norvég a védők számszerű fölénye ellenére is meglehetősen szabadon játszhatta meg a labdát. Évek óta visszatérő problémája ez Bognár György csapatának, hogy ha labdavesztés után nem tud azonnal, még az ellenfél térfelén labdát szerezni néhány másodpercen belül, akkor higgadt és pontos kontrajátékkal mattolják. Egy éve a Mezőkövesd tartott ebből bemutatót, amikor 6–1-re nyert, itt ekkora nem lett a különbség, de a probléma tulajdonképpen ugyanaz.
Szabó Bálint a gól előtt is meglehetősen hanyagul zárt vissza és támadásban is eléggé súlytalan volt ezen a mérkőzésen, szünetben az a Böde Dániel váltotta, akinek a beállítása taktikai változással is járt. A kreatív, kis játékokban erős, de ezúttal haszontalannak bizonyuló Szabó helyett beállt egy statikusabb, ám a párharcokban jóval erősebb csatár. Ennél fogva több felívelésre és beadásra lehetett számítani, ahogyan ez már a szezon során annyiszor megtörtént. A hazaiak helyzetét megkönnyítette, hogy a második félidő kezdetén emberelőnybe kerültek, miután Csongvai Áron – jogos döntéssel – a kiállítás sorsára jutott, és onnantól Nicolás Stefanelli lépett vissza a középpályára, amíg Grzelak le nem cserélte őt egy védekezőbb játékosra, Spandler Csabára.
A második gólt ismét egy, a középpályán harcosan megszerzett labda előzte meg, de az nagy kérdés, hogy miként kontrázhatott létszámfölényben a kevesebb emberrel játszó Fehérvár:
0–2 után végképp leegyszerűsítette a játékát a hazai együttes és a felívelésekre, valamint a beadásokra szorítkozott. Összesen huszonnégy beadás érkezett a Vidi tizenhatosán belülre (ebből kilenc Szabó Jánostól), de a fehérváriak védelme többnyire elhárította a veszélyt, amikor pedig ez nem sikerült, akkor ott volt Tóth Balázs, aki ezen a mérkőzésen talán a nyári Európa-bajnoki keretbe is bevédte magát. Jellemző, hogy a szépítést jelentő találatot egy átlövéssel érte el a hazai csapat, nem pedig a beadásokból, amit végig erőltetni próbáltak. A Paks balszerencséje, hogy két védője is megsérült a találkozón, ezért a hajrára nem tudta úgy frissíteni a szakmai stáb a támadó szekciót, ahogyan azt az eredmény alakulása indokolta volna.
Tapasztalatok
Bognár György csapata hetek óta nem olyan éles, mint az idény korábbi szakaszában, mintha kissé sablonos volna minden, amit csinálnak, ráadásul a hatékonyság sem olyan, mint korábban, ez pedig sorozatban a negyedik bajnoki vereségükhöz vezetett, ami lassan az ezüstérmes pozíciót is veszélybe sodorhatja. Ugyanakkor az is látszik, hogy hiába a bravúros összkép, és a valószínűsíthető dobogós helyezés, Varga Barnabást nem tudta pótolni az együttes. Könyves Norbert hasznosan játszik, szerez is gólokat, de nem olyan extrém mennyiségben, mint korábban Varga, Ádám Martin vagy éppen Hahn János tette. Apropó, Hahn: a válogatottban is bemutatkozó korábbi gólkirály nagyon keresi önmagát, amióta hazatért Dunaszerdahelyről. Ezen a mérkőzésen nem volt alkalma beállni, ám a jelenlegi formáját látva nem biztos, hogy sokat segíthetett volna. Rajta kívül a Kecskemétről télen szerződtetett Tóth Barna sem tudott hozzátenni túl sokat a csapat eredményességéhez, így mondhatjuk, jelenleg a a paksi támadók közül csak Könyves és Böde játékában „van benne a gól”, ám utóbbi a legjobb esetben is csak egy félidőt tud játszani.
A csatárválság mellett ugyanakkor megint előjött a védekező játék egyik régi gyengesége is: ismét bebizonyosodott, hogy a tervszerű, egyritmusú kontratámadásokkal legyőzhető a Paks, a darabos, erős védők ugyanis nem túl gyorsak, Szappanos Péter pedig nem védhet mindent.
Ez főleg a valószínűsíthető nemzetközi megméretések előtt jelentős probléma.
Ami a Fehérvárt illeti: ez a csapat ismét bizonyította, hogy a tudatos munka mindig meghozza a gyümölcsét. Pontosan az történt, amire készültek Fiola Attiláék, harcoltak, küzdöttek és két kontrával megnyerték a mérkőzést. Csongvai tavasszal már a második piros lapját kapta, ám míg Diósgyőrben összeomlottak ettől a csapat tervei, ezúttal emberhátrányban is jól reagáltak. Ez is mutatja a fejlődést.
Tobias Christensenről a napokban írtunk, a norvég ezen a meccsen is főszereplő volt, két gólt készített elő, az egyiknél a gólpassz, a másiknál pedig a jégkorongból ismert második gólpassz (second assist) volt az övé. Rajta kívül Sigér Dávidot is ki kell emelni, magabiztosan és labdabiztosan játszott, sok labdát szerzett és jól is játszotta meg azokat. Schön Szabolcs játékáról is ejtsünk szót, akit mindenki támadóként ismert meg, de újabban – és ez így volt szombaton is – remek védőmunkát végez. A bajnoki „ezüstrangadón” hat labdaszerzése, négy tisztázása/felszabadítása volt és 71 %-ban nyerte meg a védekező párharcait (7/5). Ha így folytatja, akár Marco Rossi az új szerepkörében is számításba veheti a válogatottnál – az inkább valamivel távolabbi, mint közeli – jövőben.
Bartosz Grzelak csapata egyébként kíméletlenül hatékony volt. Összesen ötször próbálkoztak gólszerzéssel, ebből egy a kapu fölé ment, egyet blokkoltak, egy kapufa lett és az a kettő, ami valóban kapura is tartott, gól lett. Szappanos Péternek így egyetlen védése sem volt, szemben kollégájával, Tóth Balázzsal, aki kilencszer óvta meg a kapuját sikerrel.
Kiemelt fotó: fehervarfc.hu
Szerző
