Kalmár és Kodro hiányában is van vezér Fehérváron
Gólokat lő, gólpasszokat ad, bejátssza az egész pályát. Nincsenek extrém módon kimagasló számai, ezért nem mondható el róla, hogy egyetlen játékelemben kimagaslik az NB I mezőnyéből, ugyanakkor általában mindenben hoz egy átlagosnál jobb szintet. Védekező középpályásként ismerhettük meg, mostanában viszont megváltozott a szerepköre és elképzelhetetlen nélküle Bartosz Grzelak csapata.
Amikor 2023 elején Tobias Christensen Magyarországra igazolt, itt a Büntetőn nagy várakozással fogadtuk, az átigazolási időszak egyik legjobb fogásaként említettük a 2000-es születésű norvég védekező középpályást. „A középpálya megerősítésére szerződtették, fáradhatatlanul robotol, jól szerez labdát és jól is játssza meg azokat, elsősorban az átmenetek gördülékenyebbé tétele várható tőle” – írtuk akkor a Fehérvár új szerzeményéről.
A hazájában már bőven letette a névjegyét, több mint száz norvég bajnoki meccsen volt már a pályán a Moldéban, amellyel bajnok is lett, ráadásul rendszeresen helyet kapott az utánpótlás-válogatottakban. Az első fehérvári félszezonja azonban nem azt hozta, amire előzetesen számított, sem ő, sem a csapat nem remekelt, sőt mint emlékezhetünk rá, tavaly tavasszal az utolsó percekig veszélyben volt az élvonalbeli tagságuk.
2023 tavaszán tizennégy mérkőzésen szerepelt az NB I-ben, de csak az első, a Kecskemét elleni 2–1-es vereséggel záruló találkozót játszotta végig, és hol a középpálya közepén szerepelt, hol kicsit mélyebben a védelem előtt, mintha sem Huszti Szabolcs, sem Bartosz Grzelak nem találta volna a rendszerben igazán pontosan Christensen helyét. A csapat eredményessége nem javult számottevően az új idény elején sem, és mint emlékezetes, a szeptemberi, ESMTK elleni csúfos kupakudarc után felállási formát váltott, ami végre a középpályás erényeit is kidomborította.
A mostanában látott flexibilis szisztémában kicsit amolyan box-to-box szerepet tölt be, a megszokottnál több támadó feladattal. Labdabirtoklás esetén Csongvai Áronnal és Sigér Dáviddal uralja a pálya közepét, miközben a kapu előtt is gyakran feltűnik, és a letámadásban is jelentős szerepe van, hiszen olyankor felhúzódik egészen a támadók vonalába, hogy nyomást gyakoroljon az ellenfelek hátsó alakzatára.
Olykor nehéz is eldönteni, hogy középső, vagy jobb oldali támadó középpályásként érdemes-e gondolni rá, főleg azok után, hogy karrierje legeredményesebb idényét futja. Még jócskán van hátra a bajnokságból, de hét gólt szerzett és hat gólpasszt adott, ráadásul tette mindezt úgy, hogy a 11. fordulóban, a DVTK elleni 4–0 alkalmával volt először eredményes. A tavaszi formája viszont különösen figyelemre méltó, mert az MTK ellen gólpasszt adott, a Debrecen hazai és a Kecskemét idegenbeli legyőzése alkalmával pedig a mérkőzés egyetlen gólját szerezte, legutóbb pedig a Mezőkövesd kiütéséből vette ki a részét két találattal.
Talán amiatt, mert összetett feladatai vannak, kevés olyan vonatkozó rangsor van, amelyben a legjobbak között találnánk. A Wyscout elemzőrendszer adatai szerint például 86,21 %-os hatékonysággal passzol, ami nem rossz, de még a belső középpályások körében sem kiemelkedő, hiszen többen is elérik, sőt meghaladják a 90 %-ot, igaz, új szerepköréből adódóan gyakran előrefelé futballozik, ami azért megnehezíti a dolgát. A párharcokat tekintve sem túl erős, azoknak csak a 57 %-át vívja meg sikerrel és a beadásainak is csak egyharmada pontos – igaz, ebben az is közrejátszik, hogy a bal az erősebbik lába, ő pedig középen vagy a jobb oldali félterületben játszik többnyire.
Erőssége viszont az, ahogyan területet nyit a társainak és ahogyan megjátszhatóvá válik. Szinte állandóan mozgásban van, nehéz lekövetni és megtalálja azokat a réseket, amelyekbe befutva a támadóharmadban egy-egy érintéssel tovább tudja járatni a labdát.
Nagy munkabírását védekezésben és támadásban is kamatoztatja, sokszor előfordul, hogy labdát szerez, majd másodpercekkel később már a kontratámadás végén a másik kapunál bukkan fel. A komplexitása ebben is rejlik, hiszen a Fehérvár labdabirtoklása esetén beljebb – sokszor egészen középre – húzódik, hogy a szárnyvédőnek területet nyisson, ám – és ez főleg az idegenbeli mérkőzésekre jellemző – sok esetben ő maga jelenti a csapata jobb szélét.
Az idei gólerős játéka sok szempontból meglepetés: egyfelől sosem szerzett még ötnél több gólt egy szezonban (2019, norvég másodosztály), másfelől 3,22-es várható gólszám (xG) mellett jutott el hétig. Szeret finom kiugratásokkal operálni, szépen tálal a mozgékony támadók elé: az NB I-ben ő próbálkozik az ötödik legtöbb ilyen átadással (25 kísérlet), de a harmadik legjobb hatékonysággal (44 százalék), ebben csak a mezőkövesdi David Babunszki (19/11; 56 %) és az MTK-s Kata Mihály (18/9; 50 százalék) előzi meg.
A fehérvári csapat az utóbbi években megjárta a maga hullámvölgyeit, a 2020-2021-es szezon kezdete óta egyre jobban leszakadt a Ferencvárostól, a két együttes azelőtt évekig uralta a ligát, külön csatát vívtak az NB I bajnoki címéért. Aztán jött a 2022-2023-as szezonban a kiesés elleni igencsak megterhelő harc, majd az utolsó fordulóban a megmenekülés, és ha ez nem lett volna elég, a jelenlegi idény előtt az eddigi főtámogató, a MOL is elhagyta őket. Ebben a szezonban pedig a pocsék rajt és az említett kupakudarc okozott fejfájást a vezetőségnek és a szakmai stábnak (na meg persze a szurkolóknak is), majd az egyenesbe kerülést a nyár bombaigazolásának számító Kalmár Zsolt sérülése és a rutinos csapatkapitányként házi gólkirály, Kenan Kodro elengedése is nehezítette. Ám az ég azért a tavaszra kiderült a Sóstói Stadion fölött, és a nemrég nekünk is hosszabb interjút adó Christensen mintha egyidejűleg mindkettejük feladataiból vállalna magára egy keveset, hiszen előkészít és gólokat lő, ráadásul, amikor betalál, a csapata rendszerint be is gyűjti a három pontot.
Azaz az ő jelenléte kabalának sem rossz, de a jelek szerint annál azért sokkal többet jelent.
Kiemelt fotó: Fehérvár FC
Szerző
