Újabb erényt mutatott a Szeged a BL-ben, de a nehézségek is egyre nyilvánvalóbbak
Minden jel szerint a mai Szeged csak kiemelkedő kapusteljesítménnyel lesz versenyképes a kézilabda Bajnokok Ligája erősebb csapatai ellen, és az is nagy kérdés, hogy mennyi terhet bír Matej Gaber, ha már nemcsak Rosta Miklóst, hanem Bánhidi Bencét is pótolnia kell. A győzni tudás viszont megvan a szegediekben, ami most új módon mutatkozott meg.
Még egy szegedi erény lett világos a Peliszter elleni 28–27-es győzelemmel zárult idegenbeli BL-mérkőzésen. Kárpáti Krisztián együtteséről már tudtuk, hogy képes szárnyalni a legerősebb vetélytársak ellen (mint az Aalborg fogadásakor), képes rosszul kézilabdázva győzni a legfontosabb mérkőzéseken (mint otthon az RK Zagreb vendégjátékakor), képes egy borzalmas első félidő után látványosan összekapni magát (mint Szegeden a Peliszter ellen). És képes nagyon csúnyán kikapni, mint ahogy Trondheimben történt. Utóbbihoz tegyük hozzá a csoportkör derekán, hogy a favoritoknak, az elmúlt évek BL-győzteseinek, (elő)döntőseinek szinte mind volt már nagyon rossz napjuk, gondoljunk a Kiel múlt heti szerencsétlenkedésére az Aalborg ellen, vagy éppen arra, ahogyan a Veszprémet megleckéztette a GOG Gudme Dániában, hogy később a Veszprém leckéztesse meg a Barcelonát Katalóniában. (Miközben a Barca otthonában a GOG-nak esélye sem volt).
A Pick Szeged közben a továbbjutásért vív hétről hétre kulcsfontosságú meccseket, ehhez a Peliszter mellett alighanem a zágrábiakat is oda-vissza kell majd verni. De most még maradjunk az északmacedóniai fellépésnél. Ezúttal nem volt olyan látványos 30 perce a Szegednek, mint otthon Mikler Roland tündöklésekor, a kinti a meccs pontosan azt mutatta meg, hogy a csoport sereghajtójával szemben is bajba lehet kerülni, ha visszafogott a kapusteljesítmény.
Az utolsó percen belül Miguel Martins a harmadik próbálkozásra végre betalált, ez is lehetett volna a győztes gól, de bravúrosabb lett a vége. Bár a Peliszter egalizált, nyolc másodperccel a vége előtt a kapus nélkül támadó Szegedben Szita Zoltán második lövése is célt ért.
A végjáték annyiban különbözött az RK Zagreb ellenitől, hogy az utolsó másodpercekben ezúttal nem az ellenfél, hanem a Szeged kezében volt a döntés. A horvát csapat ellen a meccslabdát elrontotta Martins, még lett volna ideje válaszolni az ellenfélnek, de már nem maradt benne elég erő és gondolat. Most ezzel szemben a Pick Szeged kreativitására és pontosságára volt szükség, így ebből a szempontból szebb a mostani siker, bár az ellenfél gyengébb volt.
Ugyanakkor a szakmai gondok is egyre jobban látszanak. Egyrészt, mint írtuk, a Szegednek minden korábbinál nagyobb szüksége van kiemelkedő kapusteljesítményre, de erre nem építhet minden meccset. A támadójáték nehézségei is új feladat elé állítják Kárpátit. A beálló Rosta Miklós nyári távozásával gyakorlatilag a támadások legfontosabb emberétől kellett elköszönni, a sérülékennyé váló Bánhidi Bence már akkor is kereste önmagát. Most, hogy néhány hete megint kidőlt, a poszton sokkal nagyobb a teher Matej Gaberen; hősiesen cipeli (ezúttal hét lövésből öt gól), de mostantól egyre erősödnek az ellenfelek, így meg kell oldani a tehermentesítését.
A másik csoportban a Veszprémnek nem jelentett gondot otthon sem a szlovén Celje: 22–15-ös félidő után 41–31-re nyert, vagyis a Barcelonával együtt hét győzelemnél jár nyolc forduló alatt. Magyar szempontból is van miről írni, egyrészt mert feljegyeztek egy gólt a védekezésre használt Ligetvári Patriktól. Másrészt mert Ignacio Biosca cseréjeként Nagy Benedek kapott értelmezhető mennyiségű lehetőséget a kapuban, és ugyanazt a magas szintet hozta, mint spanyol poszttársa: elérte ő is a 40 százalékot.
Kiemelt fotó: EHF
Szerző
