Válság Kecskeméten, augusztus óta nem nyertek tétmeccset

Az OTP Bank Liga előző idényének újonca hatalmas meglepetésre a második helyen zárt a bajnokságban. Ahogy erről a nyár első felében bővebben írtunk, a szezon közben folyamatosan változott meg és fejlődött a játékuk, lettek egyre támadóbbak és kezdeményezőbbek. Ennek köszönhetően egyre több szimpatizánst gyűjtöttek a hazai labdarúgást követők közül és a szakértők is elismeréssel nyilatkoztak a Szabó István és csapata által végzett munkával kapcsolatban.

A jelenlegi szezon azonban korántsem a várakozásoknak megfelelően indult.

Ráadásul utoljára tétmérkőzésen még augusztus végén a Puskás Akadémia ellen tudott diadalmaskodni. Sokakban felvetődik a kérdés, hogy mi történhetett azóta, mi az oka a jóval visszafogottabb szereplésnek.

1. A kapus, Varga Bence teljesítménye

A mögöttünk hagyott bajnoki versenyfutásban a Kecskemét védelme jelentősen túlteljesített. Több mint 12 góllal kaptak kevesebbet, mint amennyi az xG-modell szerint várható lett volna. Ebben kimagasló szerepe volt Varga Bencének, aki több mint hét góltól mentette meg a csapatát. Ezzel szemben az új idényben egytől sem. Sőt még minimálisan alul is múlja magát, ugyanis 16,13-as xCG (expected conceeded goals, azaz várható kapott gólok) mutató mellett szedett be 17 találatot. Ugyanakkor a jóval magasabb kapott gólszám messze nem csak az ő formahanyatlásának tudható be, hanem látni fogjuk hamarosan, hogy még minek.

2. A részben kényszerből megváltozott játékstílus

A Kecskemét a 2022-23-as szezont meglehetősen defenzív felfogásban indította, többnyire mélyen, a saját kapujukhoz közel védekeztek. Ennek köszönhetően sok lövést is engedélyeztek az ellenfeleiknek, de ezek nagyrészt alacsony minőségű helyzetek voltak, mivel a nagyon szervezett és zárt védelmükkel szemben a csapatok nem tudtak jó lehetőségeket kidolgozni.

Ezt alátámasztja a lövésenkénti várható gólok (xG/sh) száma, ami az előző idényben 0,1 volt, az egész bajnokságban a második legjobb. Ezzel szemben most ők engedik a legmagasabb minőségű helyzeteket átlagosan (0,153). Annak ellenére, hogy a futó szezonban a vetélytársak átlagosan másfél lövéssel kevesebbet eresztenek meg a kecskeméti kapura, Varga Bencének jóval nehezebb dolga van, mert ezek a lövések lényegesen veszélyesebb helyekről érkeznek.

Mindennek oka abban keresendő, hogy a Kecskemét kénytelen támadóbb felfogásban fellépni az ellenfeleivel szemben, ugyanis azok egyre többször betömörülnek ellenük. Ha egy csapat a ligában tartósan előkelő pozícióban tartózkodik, akkor a riválisok egy része egy idő után reaktív harcmodorra vált. Ez történik jelenleg a Kecskeméttel is. És ennek következményeként többet kell birtokolniuk a labdát, nagyobb erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy fel tudják törni az ellenfelek reteszét. A számok azt mutatják, hogy az előző szezonhoz képest 5%-kal többet birtokolják meccsenként a labdát, 60 passzal többet regisztrálnak meccsenként és a passzpontosságuk is javult. A játékstílusuk egyértelműen eltolódott az ellenfél térfelén történő játék irányába, amit egyre gyakrabban rövid átadásokkal, kis játékokkal próbálnak megvalósítani. A magasabban történő labdabirtoklás magával hozza azt is, hogy a védelem magasabbra tolódik, ami jelentősen megnöveli a távolságot a hátsó sor és a kapus között, ezáltal remek lehetőséget teremtve az ellenfeleknek a kontrázásra. Természetesen ebből még nem kellene egyenesen annak következnie annak, hogy a Kecskemét a kontratámadások martalékává válik, de egyelőre mégis azzá válnak.

Ez pedig sürgősen orvosolandó probléma, ugyanis a rendezetlen védelem ellen egyszerűbben lehet jelentős gólhelyzeteket teremteni, kevesebb esély van arra is, hogy a védők blokkolni tudjanak és a kapus is sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül.

(A kép forrása: M4 Sport)

A Mezőkövesd elleni találkozó a legszemléletesebb példája a KTE szenvedésének. Sztefan Drazsics one man show-jába csapott át a találkozó, köszönhetően a mezőkövesdi támadó egyszemélyes kontratámadásainak. A fenti képen is megfigyelhető, hogy a lila-fehérek milyen magasan birtokolják a labdát, a Szabó Alex, Belényesi Csaba, Szalai Gábor hátsó alakzat is messze az ellenfél térfelén helyezkedik, ahogy az összes hazai mezőnyjátékos, úgy ők is a sárga vonal előtt.

(A kép forrása: M4 Sport)

A Kecskemét elveszíti a labdát, amely Andrej Lukichoz kerül, akihez Tóth Barna addigra kocog oda, amire a horvát bekk már kényelmesen elindította Drazsicsot. Lukictól alapvetően távol helyezkedtek a kecskeméti játékosok, de amúgy sem volt különösebb intenzitás a visszatámadásukban. Ez pedig az első súlyos hiba.

(A kép forrása: M4 Sport)

A második pedig az volt, ahogy Drazsicson védekeztek. Sem Szabó, sem Belényesi nem helyezkedett hozzá kellően közel, ráadásul engedték maguk mögött helyezkedni úgy, hogy a félpályáig még jó pár méter hátra volt, tehát lesről szó sem lehetett.

(A kép forrása: M4 Sport)

És volt még egy hasonló jelenet a Mezőkövesd elleni találkozón. Ezúttal is nyolc lila-fehér mezes van a támadóharmadban, majd a kilencedik is megérkezik, Szabó Alex, aki elveszíti a párharcot Cseri Tamással szemben, így Drazsics ismételten teljesen egyedül maradt.

(A kép forrása: M4 Sport)

Ezt a szituációt abszolút nem csak Szabó Alexre kell kihegyezni, bár ő is felelőtlenül lépett ki Cserire, de egyszerűen döbbenetes az, mekkora üres területet hagyott maga mögött a KTE. Ráadásul, ha Szabó nem lép ki Cserire, akkor az irányító szabadon hozhatja létszámfölényes szituációban a labdát. Vélhetően ez lett volna a kisebbik rossz, de összességében megengedhetetlen, hogy egy csapat így szervezze a védekezését.

3. Sokkal többször kerülnek hátrányba a mostani szezonban

Az NB I-es szakvezetők különösen sokszor és sokat beszélnek az első gól megszerzésének jelentőségéről. Nem véletlen, ugyanis hátrányban már nem játszhatják a megszokott és kényelmes „védekezz és kontrázz” játékot. Sőt az ellenfél játszhatja mindezt. Bár a Kecskemét az előző szezonban fordulóról fordulóra egyre proaktívabbá vált, az előny megszerzésének következtében így is gyakorta visszább álltak, ami általában jól működött. Idén ezt a fegyverüket elveszítették, ugyanis 10 bajnoki mérkőzésből 7 alkalommal is ők kerültek hátrányba, ezeken a bajnokikon a mérlegük pedig 1 döntetlen és 6 vereség.

Ehhez képest 2022-2023-ban összesen 12 olyan találkozó volt, ahol ők kapták az első találatot, százalékos formában kifejezve ez azt jelenti, hogy most a meccsek 70%-át kezdik hátrányból, az előző évadban ez csak 36% volt. Miután gyakran hátrányba kerülnek, emiatt is rá vannak kényszerülve a visszaálló védelmek feltörésére, ami nem is feltétlenül okoz nekik jelentősebb problémát, a magasabb helyezkedésükből fakadó védekezés viszont, mint fentebb látjuk, még nincs kellően megszervezve, kidolgozva.

(Forrás: kecskmetite.hu)

4. Sok a sérültjük

Szabó Istvánnak három nagyon fontos játékosát kell mellőznie sérülés miatt. A legfontosabb Banó-Szabó Bence, aki a 2022-2023-as idényben az NB I egyik legjobb játékosa volt a maga 12 gólpasszával és 5 góljával. Bár a KTE támadójátéka nem esett vissza, a várható góljaik száma meccsenként nagyjából megegyezik az előző szezonban hozott számokkal, sőt egy parányit még magasabb is, de Banó-Szabó jelenlétével akár még hatékonyabb is lehetnének az elöl futballozók. Főleg, hogy kissé „alul is lövik” magukat.

A másik jelentős hiányzó Nagy Krisztián, a helyettes csapatkapitány, az ő szerepkörének pótlására Szabó mesternek egyelőre nincs fix megoldása. Májer Milán és Szűcs Kornél felváltva pótolja Nagyot, de egyikőjük sem annyira komplex játékos, mint a 28 éves jobb oldali szárnyvédő. Szűcs egy belső védő, Májer pedig egy támadó szellemű szélső, előbbi nem tudja a támadásokat kellőképpen támogatni, Májernél pedig a védekezés az Achilles-sarok. Bár Nagy egyik dimenzióban sem emelkedik a vetélytársai fölé, mégis összességében ő tűnt a legideálisabbnak az oldalvonal melletti feladatkör ellátására.

A télen érkező Nikitscher Tamás tavasszal fontos szereplővé vált Kecskeméten. Vágó Levente és Szuhodovszki Soma alternatívájaként gyakran kapott lehetőséget, de olyan is előfordult, hogy egy sorral feljebb a dupla tízesben jutott szóhoz. Mivel ő hosszú időre kidőlt, a szakmai stáb jelenleg a belső középpályán csak Mihajlo Meszhivel tud rotálni, ami korántsem tökéletes megoldás.

Összességében elsősorban taktikailag kellene a Kecskemétnek fejlődnie, mert bár ha pályára léphetnének a fent említett, hiányzó játékosok, lendíthetnének az egyesület szekerén, ám azt is látni kell, hogy a nyári szerzeményeknek köszönhetően nem tűnik gyengébbnek a keret, mint mondjuk a tavalyi, Vasas elleni szezonnyitón volt. Némi balszerencse is sújtja a csapatot, a várható pontok szerint több mint kettő egységgel többet kellett volna gyűjteniük.

A legobjektívebb mérőszám talán az xG differencia, amelyben a 7. helyen állnak. (Tavaly az ötödikek voltak ebben a rangsorban, viszont másodikak lettek, ami mutatja a túlteljesítésüket.) Ráadásul van náluk három egyértelműen rosszabb csapat. Nem csak e tekintetben, de összességében is. A Kisvárda, a Mezőkövesd és a Zalaegerszeg játékminősége össze sem hasonlítható a Kecskemétével.

Ha ezzel a szemüveggel nézzük az eseményeket, nincs ok aggodalomra a KTE szurkolóinak körében, a csalódottságra viszont igen, mert a csapatban lévő potenciál egyértelműen magasabb, mint a 9. hely. Kérdés, hogy Szabó István miként tudja menedzselni a zuhanórepülést.

Szabó István (Forrás: kecskemetite.hu)

Az előző 5 meccsen szerzett 1 pont nem sok, és ha a negatív szériában lévő csapatot rosszul menedzselik, az mélyebbre taszíthatja a lila-fehéreket a gödörben. Ha egy csapat negatív spirálba kerül, előfordulhat, hogy csak nagy nehézségek árán tud onnan kikecmeregni.

A magam részéről nem szeretném az ördögöt a falra festeni. Szabó Istvánék a magunk mögött hagyott idényben is bizonyítottak, szóval még minden esélyük megvan arra is, hogy a jelenlegi szezonban is remekül teljesítsenek, ám ahhoz ezt a rajtot a folytatásban gyorsan ki kell javítaniuk.

Kiemelt fotó: kecskemetite.hu