Varga Barna az „egek ura” – de meddig tartja még a Fradi gravitációja?

Aztán négy nap múlva persze megint kezd. És ha a múlt heti művi médiacirkusz nem is, az alapfelvetés jogos: helyén van egy ilyen kaliberű csatár a magyar bajnoknál?

Ez itt az igazi kérdés, mert lássuk be, annak gyakorlatilag nulla volt az esélye, hogy november végén, december elején, amikor nincs is átigazolási időszak (és másfél héttel később fontos Európa-liga-mérkőzés következik), egyszer csak nagy hirtelen búcsút intsenek egymásnak a felek – aki ezt komolyan eltudta képzelni, az valamit nagyon benézett. Ilyen következtetésre jutni Robbie Keane ominózus nyilatkozatából (az M4 Sport riporterének azt mondta az FTC mestere, Varga maga kérte, hadd kapjon egy kis pihenőt, mert fáradt) egyszerűen nem lehetett, mert nem volt semmi alapja.

Aki kicsit is behatóbban ismeri a zöld-fehérek közegét, az tudja, Vargának mind Keane-nel, mind Kubatov Gábor klubelnökkel kiváló kapcsolata van, ráadásul a csapat kulcsjátékosa; az ő közös történetük aligha érhetne véget ilyen méltatlan módon. A játékos a nyár közepe óta tartó eszelős sorozatterhelés után kért egy meccsnyi pihenőt, az edző ezt megadta, kár is ezt ragozni.

 

Az „egek ura”

 

Vargáról viszont bőven van ok beszélni; de először nézzük meg, hogy mit mondanak a számok. Először is ebben az évezredben nem volt volt olyan magyar futballista, akinek nála jobb gólaránya lett volna tétmeccsen a válogatottban (0,45; 22 mérkőzés/10 gól), az idei vb-selejtezőn produkált 5/5-ös mutatója pedig különösen pazar volt. Csakúgy, amit a Fradiban alkot az ősszel: a bajnokságban 15 találkozón 10 gól, míg a nemzetközi porondon 12/10 a termése. Varga egyébként az előző szezon kezdete óta több gólt szerzett az Európa-ligában, mint bármely más játékos, a Rangers FC elleni meccset eldöntő fejese már a tizedik találata volt tavaly szeptember óta! A zöldek csatára immár negyedik éve pörög ezen a fordulatszámon, a nagyüzemi gólgyártást még a 2022–2023-as szezonban kezdte meg Pakson (26 találattal lett gólkirály) – ezután igazolta át a Ferencváros.

Az, hogy Varga karrierje miért csak 27 éves korában robbant be, egy külön elemzést igényelne (jó néhány másik magyar játékossal egyetemben), de az tény, hogy az életkora a jövőjét illetően is meghatározó. A Fradi kiválósága ugyanis most van a pályafutása csúcsán, de (elsősorban a kora miatt) a Transfermarkt szerint mindössze hárommillió eurót ér, ami a nemzetközi teljesítményét tekintve még akkor is döbbenetesen alacsony összeg, ha figyelembe vesszük, hogy azt a születési évszáma mellett az állampolgársága is lefelé húzza (ugyanis egy szerb, horvát, lengyel, vagy ukrán nemzetiségű játékosnév is jobban cseng a térségben) – sajnos. Miközben egy igen komplex támadóról van szó, aki közel sem csak a gólszerzésben jeleskedik – noha egy virtigli kilences esetén azért az a modern futballban is alapkövetelmény.

Ki ne tudná, hogy Varga fejjátéka szó szerint világklasszis, ezt a nemzetközi futballelemzéssel foglalkozó CIES Football Observatory októberben publikált kimutatása is igazolta – nem mintha esetében ne lenne elég hinni a szemünknek. A 100-as skálán működő teljesítményindexet a játék nyolc különböző területére vetítve készítették el, amelyek a megelőző hat hónap bajnoki mérkőzései alapján listázták az 50 legjobb játékost. A „légi párbajok” kategóriájában, amely a támadózónában megnyert fejpárbajok arányát és csapaton belüli hatékonyságát méri, Varga Barnabás az előkelő negyedik helyen végzett (míg a paksi Tóth Barna 45. lett, rajtuk kívül egyetlen NB I-es játékos sem szerepel egyetlen kategóriában sem a legjobb 50 között).

 

A fejét tehát nemcsak gólszerzésre használja, a támadóharmadon kívül a pálya középső harmadában is kitűnő arányban nyeri a légi párharcokat. A magyar bajnokságban átlagosan 8,24 ilyen találkozója van meccsenként, ezek 61,7%-a sikeres; míg az Európa-ligában ugyanezen mutató még imponzásabb: 10,69/68,9%.

Emellett a befejezőkészsége is messze átlag feletti, és a védekező munkájára sem lehet panasz. Nagy intenzitással, jól helyezkedve presszinggel, a Fradiban és a válogatottban is a letámadás egyik legfontosabb láncszeme. Egy igazi modern csatár, aki a képességeit tekintve nyilvánvalóan bármelyik topligában játszhatna. És aki látja őt az Európa-ligában vagy a válogatott mérkőzésein, az teljes joggal gondolja is így. Annak azonban több oka is van, hogy Varga egyelőre itthon játszik. De még mielőtt boncolgatni kezdjük, mit tartogathat számára a jövő, nézzük meg, mik azok a tényezők, amelyek már nem festenek annyira derűs képet a játékáról.

 

Hiányosságok, romló tendenciák

 

Amiben Varga egyértelműen le van maradva a legszűkebb elittől, az a fizikalitás. A nagy intenzitású nemzetközi meccseken a második félidő derekára azért el tud készülni az erejével, és a góljait is jellemzően az első félidőben, vagy a második játékrész első felében szerzi. Az erőnléten persze lehet fejleszteni, bár az ő korában ennyire magas szinten ez sem olyan egyszerű.

Ami szintén problémás, hogy meglehetősen kevés kapura lövése van. Az Európa-ligában 90 percenként átlagosan csak 1,9-szer lendíti a lábát lövésre (vagy fejel a kapu irányába), de a honi élvonalban megeresztett 2,16 kísérlete is elég sovány; és egy olyan domináns csapatban (ez elsősorban a bajnokságra értendő), mint amilyen a Ferencváros, ezek a számok nem mutatnak túlságosan jól. És itt megfigyelhető egy romló tendencia is: a 2023–24-es kiírásban még 4,54 lövése volt 90 percenként, az előző szezonban már csak 2,78 – a mostani bajnokságban pedig 2,16. Az elképesztő hatékonysága azonban itt is szembeötlő, hiszen 28 kísérletből szerzett 10 gólt – eddig. Az Európa-liga alapszakaszában is hasonló a helyzet: 2024–25-ben 735 játékperc alatt 19 lövése volt (ez 2,37 kísérletet jelent 90 percenként), míg most ősszel 474 perc alatt 10-szer próbálkozott (1,9/90 perc).

De nincs ebben semmi meglepő így 30 felett, ráadásul ezeket a statisztikákat a valóban bámulatos hatékonysága jótékonyan elfedi – a játékosmegfigyelők és adatelemzők figyelmét azonban nem kerülhetik el. És ők azzal is tisztában vannak, hogy Varga a Fizz Ligában egy olyan bajnokságban játszik, amely regionális szinten is sereghajtó az intenzitást és a fizikalitást tekintve. És bár a góljainak száma nem apad, viszont az, hogy nem tud jelentős lövésmennyiséget termelni, topligás szinten igenis probléma, mert ott már nem reális, hogy a nagyobb tempó és a sokkal minőségibb védők mellett ilyen kevés lövésből konzisztensen ennyire hatékony tudjon lenni. Nem lehetetlen, de semmi garancia nincs rá. Az Európa-liga csak egy kisebb minta, ráadásul azzal, hogy a bajnokságot – kis túlzással – félvállról veheti a Fradi, sokkal könnyeben fel tud pörögni az El-meccsekre, ami szintén felfelé húzza az ottani produkciót.

 

Menni vagy nem menni?

 

Persze ha Varga csak öt évvel fiatalabb lenne, sorban állna érte fél Európa, de az életkora, és a fentebb citált kevésbé hízelgő adatok együttes fennállása már igencsak szűkíti a lehetőségeit egy igazán előnyös klubváltásra. És alighanem ez a legfőbb oka annak, hogy még mindig az FTC kötelékében van. De az is a Fradi mellett szól, hogy itthon élhet, ugyanúgy rendszeresen szerepelhet a nemzetközi porondon, és vélhetően a fizetésével is elégedett lehet. Ahhoz, hogy a mostaninál kedvezőbb feltételek közé kerüljön (anyagilag és szakmailag egyaránt) egy olyan topligás csapatba kellene igazolnia, amely rendszeresen indul a nemzetközi kupákban – az viszont már egy olyan magas szint, ahonnan valószínűleg nem keresik. És itt ezen van a hangsúly, hogy vélhetően nem hívják, és nem arról van szó, hogy ne tudna helytállni! A kvalitásai ugyanis egyértelműen sokkal többre predesztinálják, mint hogy a Ferencváros játékosa legyen. Egyszerűen csak túl későn futott be – és ezzel már nem lehet mit kezdeni.

A szerződése egyébként 2027. június 30-ig szól, így amennyiben külföldre vágyik, vagy most télen, de legkésőbb nyáron mennie kellene. De itt azért a klub érdekeit is számításba kell venni. Hárommillió eurónál azért kaphatna érte többet a klubja, de minden józan kalkuláció szerint a Fradinak sokkal többet érne még két-három évig a soraiban tudni az egyik legjobb játékosát, mint keresni pár plusz milliót – ugyanis utóbbira egyáltalán nem szorul rá. Tóth Alexért ennél sokkal többet kap majd, őt nyilván képtelenség is lenne röghöz kötni 20 évesen – viszont Vargához nagyon megérné továbbra is ragaszkodni, mert ilyen játékost annyi pénzért, amennyiért el lehet adni, aligha találnak egykönnyen.

A mai élfutball finoman szólva sem hemzseg a topkategóriás klasszikus befejező csatároktól, nem véletlen, hogy 2022-ben az FC Barcelona 45 millió eurót fizetett a 34 éves Robert Lewandowskiért a Bayern Münchennek, majd egy évvel később a bajorok 95 millióért igazolták át az akkor 30 esztendős Harry Kane-t. Egyébként mindkét üzlet abszolút telitaláltnak bizonyult.

Varga esetében azonban ilyen gigantikus deal biztosan nem köttetik – a példák csak arra szolgálnak, hogy amit tud, arra igenis lehetne topligás kereslet, csak nem a legek szintjén. De ha egyik csúcsbajnokságból sem érkezik kellően csábító ajánlat, akkor nem biztos, hogy megéri váltania. Egy holland, belga vagy portugál élcsapat aligha gondolkozna egy 31 év feletti, és nem kifogástalan erőnlétű magyar légiósban, arrafelé egészen más futballfilozófia dívik. Törökország akár lehetne egy reális célállomás (még a Galatasaray és a Fenerbahce is előszeretettel igazol akár bőven 30 felett járó játékosokat is); vagy el lehet menni nagy pénzért valamelyik arab ligába. Mivel azonban nincs információ, hogy valójában kik érdeklődhetnek Varga iránt, felesleges találgatni.

De hogy neki mi volna üdvözítőbb, majd eldönti ő maga. Számunkra nyilván az, ha maradna itthon, hiszen azzal a magyar labdarúgás színvonalát erősíti. Az igazi dráma persze nem akkor lesz, ha távozik az FTC-től, hanem amikor majd visszavonul a válogatottól.

Borítókép: Alamy – Büntető-montázs

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.