Városon belüli trónfosztás történt a Serie A-ban

Az AC Milan hosszú várakozás után szerezte meg 19. aranyérmét, miután 2011-ben nyerte meg utoljára az olasz bajnokságot, ezzel beérte a scudettók számában a városi riválisát. A Juventus korábbi hegemóniáját megtörő Inter címvédőként a második helyen zárta a bajnokságot. Az első helyért zajló, véglegetekig kiélezett csatározáson túl azonban számtalan érdekességet hozott az olasz topfutball 2021–2022-es szezonja.

Mindvégig kiélezett versengés a bajnoki címért

A Serie A történetében mindössze 12. alkalommal fordult elő, hogy az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím sorsa. Akárcsak idén, korábban is általában megtartotta előnyét a vezető együttes. A befejező körben az élen való helycserére csak kétszer volt precedens: 2000-ben a Lazio előzte meg a Juventust, 2002-ben pedig Juventus hajrázta le az Intert.

A bajnokság kiegyensúlyozott szezonhajrájában az AC Milan és az Internazionale az utolsó hetekben fej-fej mellett haladt a scudetto irányába. A vesztek pontok tekintetében sokáig a Nerazzurri állt jobban, de a tabellát a Rossoneri vezette úgy, hogy az Internek volt egy elmaradt mérkőzése. Végül ez a bizonyos korábbról elmaradt találkozó döntötte el a versengést, de nem úgy, ahogyan a címvédő szerette volna. Az Inter április 27-én 2-1-es vereséget szenvedett a Bolognától, miután a hajrában Ionut Radu kapitális hibájából gólt kapott. Ez volt a szezon egyetlen találkozója, melyen a román cserekapus védett a veterán Samir Handanovic hátfájdalmai miatt. Onnantól kezdve a Milan minden tekintetben vezette a bajnokságot, és a kétpontos előnyét az utolsó négy fordulóban megőrizte: az Inter hiába nyerte meg a hátralévő meccseit, a piros-feketék sem hibáztak.

Nagy csatákat vívtak a milánói csapatok, minden tekintetben. (Forrás: Lega Serie A)

A bajnokságban lejátszott két milánói derbi közül novemberben 1-1-re végeztek a csapatok, míg februárban a Milan 2-1-re legyőzte ellenlábasát, így azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény is a javára kedvezett volna. Az Inter a Coppa Italia megnyerésével vigasztalódhatott, és azzal, hogy az odafelé vezető úton az elődöntőben 3-0-ra győzte le a milánói ellenlábasát.

A játékoskeret minőségében papíron bizonyára az Inter erősebb, de amíg Simone Inzaghi – egyébként abszolút ígéretes – első szezonját nem kerülték el a hullámvölgyek, addig az AC Milan a szezon második felében rendkívül kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtott, a piros-feketék hétről hétre formálódtak egyre egységesebb csapattá. Az edzői pályafutása legnagyobb sikerét elérő Stefano Pioli legénysége az utolsó 16 bajnoki mérkőzését veretlenül vívta meg, utoljára a Spezia ellen kapitulált, és amikor a hajrában nem hibázhatott, mindig volt egy-két húzóember, aki a csapat élére tudott állni. Mike Maignan kapus és a veterán Olivier Giroud mellett többek közt Rafael Leao és Theo Hernández is elévülhetetlen érdemeket szerzett a hőn áhított végső sikerből. Egyúttal Cesare Maldini és fia, Paolo Maldini után a harmadik generáció képviseletében, Daniel Maldini is bajnoki címet ünnepelhetett a klub játékosaként.

„Az öltözőben egy Kobe Bryanttel készült interjút mutattam meg a játékosoknak, melyben arról beszélt, hogy a vezetés birtokában sem szabad elkényelmesedni, mert bármi történhet, végig figyelni kell és csúcsformában lenni. Megtiltottam a játékosaimnak, hogy szórakozni menjenek. Fizikailag és szellemileg is topon kell lennünk, nem lazíthatunk. Büszke vagyok a csapatomra, mert összetartó közösséget alkotnak” – jegyezte meg az AC Milan mestere, Stefano Pioli még a szezon hajrájában.

A Rossoneri örökifjú fenegyereke, a díjátadóra szivarral és pezsgővel bevonuló Zlatan Ibrahimovic a megszokott nagyotmondásai helyett emberi oldalát is megmutatta, hiszen a bajnoki címet a közelmúltban elhunyt ügynöke, Mino Raiola emlékének ajánlotta. Ibra a friss győztes egyetlen játékosa, aki tagja volt az előző, 2011-ben első helyen végző Milannak is.

Ezúttal is megmutatta, hogy mennyire különleges, mert így senki nem tud ünnepelni, mint Zlatan. (Forrás: Getty Images)

Az üldözők helyzetéről

A bajnoki tabella harmadik helyén a sokáig még az aranyért is versenyben lévő SSC Napoli végzett. Az élcsapatok közül talán a déliek jövőjét övezi a legtöbb kérdőjel, hiszen a már biztosan távozó klublegenda Lorenzo Insigne mellett könnyen lehet, hogy további kulcsemberek fogják elhagyni Luciano Spalletti csapatát.

A BL-indulást érő negyedik helyet a Juventus csípte el, miután a Massimiliano Allegri visszatérését követő első évben a minimális célkitűzést sikerült teljesíteni. Ugyanakkor a csapat játéka többször is csalódást okozott, 11 év után először zárt trófea nélkül egy szezont. Torinóban új korszak kezdődik, az idény végeztével többek közt Giorgio Chiellini és Paulo Dybala is elköszönt, Federico Chiesa véglegesítése és Dusan Vlahovics januári megszerzése után pedig további vérfrissítések várhatók.

„Szinte éget a vereség. Úgy érzem, mintha a futballt az ördög találta volna ki” – fogalmazott Allegri az Inter elleni, a hosszabbításban Alex Sandro hibájából elveszített Szuperkupa-mérkőzést követően.

Az Európa-liga-szereplést érő ötödik és hatodik pozícióban az SS Lazio és az AS Roma végzett, a „sasok” egy ponttal a Giallorossi előtt értek célba. Noha előrébb végeztek, mégis a jövőképük nekik tűnik jelenleg bizonytalanabbnak, hiszen José Mourinho első évében jó irányt mutatott a csapatnak. Az AS Romát az Konferencia-liga-döntőig vezető portugál szakember hangzatos beszólásai egy külön írást is kitennének. Az egyik legemlékezetesebb megjegyzése alkalmával a városi rivális és annak láncdohányos trénere hosszabb pihenőjére panaszkodott az egymás elleni rangadó előtt:

„Nem örülök, mert sok játékosomat kellett bevetnem, miközben a Lazio futballistái már napok óta nyugodtan cigizgetnek Sarrival.”

A két fővárosi vezetőedző nem zárt rossz idényt. (Forrás: Giuseppe Maffia / NurPhoto)

A hetedik helyért folytatott vetélkedésben a Fiorentina megelőzte az Atalantát, így az ambiciózusan építkező Violák 2016 után mérettetik meg magukat ismét a nemzetközi porondon. Ezzel szemben a bergamóiak öt év után először maradnak le a külföldi szereplésről úgy, hogy az előző három idényben a Bajnokok Ligájában szerepeltek. Tavasszal sok hiányzójuk volt és morálisan is szétestek. Ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, könnyen lehet, hogy idén nyáron valósággá válik, s megszakad az együttműködés a pozícióját 2016 óta birtokló vezetőedzővel, Gian Piero Gasperinivel. Mindenképpen valamiféle megújulásra lenne szükség, hogy az Atalanta ne süllyedjen vissza a középmezőnybe.

A szezon legjobbjai

A legjobb kapus: Mike Maignan

Egymást követő második évben az AC Milan kapusa nyerte el a poszt legjobbjának járó elismerést. A Paris Saint-Germainhez távozó Gianluigi Donnarummát nagyszerűen helyettesítő francia légiós a hátsó stabilitás biztosításával egyik vezéralakja volt a Milan bajnoki címének. Maignan 32 mérkőzésen 21 gólt kapott, miközben meccseinek több mint a felén, 17 találkozón lehúzta a rolót.

A legjobb védő: Gleison Bremer

A Torino sokat foglalkoztatott védelmében immár a harmadik évben volt alapember. A brazil hátvéd 33 mérkőzésen három gólt szerzett és hét sárga lapot gyűjtött. Megbízható, sallangmentes játéka révén angol és olasz élcsapatok kacérkodnak a leigazolásával.

A legjobb középpályás: Marcelo Brozovic

Az Inter idény közben hosszabbító erőssége sokszor észrevétlenül végzi nélkülözhetetlen munkáját. A horvát játékos 35 pályára lépés alatt két gólt szerzett, miközben a támadások építéséből és a védekezésből is kivette a részét. Csaknem 2600 kísérletből 93 %-os passzpontossággal bír, miközben szereléseinek majd 70 százalékában megszerezte a labdát az ellenféltől.

A legjobb támadó: Ciro Immobile

A két évvel ezelőtti európai aranycipős már a negyedik alkalommal lett a Serie A gólkirálya. A válogatottban mérsékelten teljesítő rutinos támadó 31 összecsapáson 27-szer volt eredményes, két mesterhármast és két duplát jegyzett. Az idény közben a legendás Silvio Piolát megelőzve lett az SS Lazio történetének valaha volt legeredményesebb játékosa.

A legjobb 23 év alatti játékos: Victor Osimhen

Az SSC Napoli nigériai gólfelelősét a második olaszországi szezonjában sem kerülték el a sérülések, de képes volt megfejelni a tavalyi tízgólos idényét. 27 pályára lépés alatt 14 góllal zárt, melynél több találatot csak hét játékos szerzett a teljes mezőnyben. A szezon folyamán három mérkőzésen is duplázni tudott.

A szezon legjobbjai a díjaikkal. (Forrás: Lega Serie A)

Nagy búcsúzók

Giorgio Chiellini 17 éves szolgálat után elköszönt a Juventustól. A veterán hátvéd 2005-től 425 bajnokin és 561 mérkőzésen viselte büszkén az „Öreg Hölgy” szerelését, miközben küzdeni tudásból és elkötelezettségéből mindig jelesre vizsgázott. Mindent elmond egyéniségéről, hogy a búcsúmeccsén sem csak mosolyogva pózolgatott a pályán, hanem szokásához híven vérét adta csapatáért. A nyáron már a 38. születésnapját ünneplő védő június elsején az olasz válogatottól is elköszön, a várakozások szerint pedig az MLS-ben készül folytatni pályafutását.

Francesco Magnanelli éppúgy 2005 óta erősítette a Sassuolót, mint Chiellini a Juventust. A 37 esztendős védekező középpályás részese volt annak, ahogy a kiscsapat a harmadosztálytól a Serie A-ig menetelt, és ott gyökeret is vert. 442 bajnoki mérkőzésen (minden sorozatot figyelembe véve 475 találkozón) lépett pályára, menet közben időről időre a csapatkapitányi karszalagot is viselte. Magnanelli 2008-ban a Serie C1-t, 2013-ban a Serie B-t nyerte meg a Neroverdi játékosaként. Az idény végeztével bejelentette visszavonulását.

Lorenzo Insigne a Napoli saját nevelésű ikonjaként hagyja el szülővárosát és a Serie A-t, júliustól az MLS-ben szereplő Toronto FC játékosa lesz. A 31. születésnapját a jövő héten ünneplő Európa-bajnok szélső 2009-től kezdve 337 élvonalbeli bajnokin viselte a Partenopei szerelését. Összességében 434 találkozón 122 találatig jutott, mellyel – Diego Maradonát és Marek Hamsíkot megelőzve – a csapat történetének második legeredményesebb játékosa Dries Mertens mögött.

„Szeretnék megköszönni mindent, amit nekem adtatok. A Napoli mindig az otthonom lesz, még akkor is, ha a következő szezonban már nem leszek itt. Nem tagadom, már három napja sírok. Minden alkalommal, amikor meglátom a stadiont, elérzékenyülök. Tíz éve ez az otthonom. Nápoly mindig a szívemben marad” – mondta a szurkolókkal való találkozás alkalmával az utolsó hazai mérkőzése előtt.

Érzelmesre sikeredett a búcsú Nápolyban. (Forrás: Twitter / Ibukun Aluko)

Lehetséges jelentősebb váltások a bajnokságon belül

Paulo Dybala lejáró szerződése révén ingyen hagyja el a Juventust. Az argentin csatárért a Premier League topcsapatai mellett a legfőbb érdeklődők közt az Inter és az AS Roma együttesét emlegetik. Bizonyára testhezálló lenne számára, ha maradna a Serie A jól ismert közegében, ahol azelőtt már a Palermóval is szerepelt, de a torinóiak szurkolói részéről bizonyára fájdalmas lenne a hozzáfűzött reményeket igazán soha be nem váltó egykori tízesüket egy közvetlen rivális mezében látni.

Andrea Belotti hét év után távozik a Torinótól, mivel nem hosszabbítja meg a szerződését. Az AC Milan már évek óta lesben állt érte, ám amikor csúcsformában volt, klubja nem volt hajlandó megválni tőle, most viszont szabadúszóként bármelyik csapattal tárgyalhat. A támadó 28 évesen talán még mindig képes lehet megrázni magát, bár az elmúlt két szezonja mérsékeltebben sikerült, és joggal lehetnek kételyeink, hogy miként állná meg a helyét esetlegesen egy élcsapatnál.

A Sassuolo válogatott tehetségei közül Gianluca Scamacca és Giacomo Raspadori váltására is komoly esély mutatkozhat, hiszen gyakorlatilag az élmezőny valamennyi tagja vinné legalább az egyiküket. Meglepetés lenne, ha a mindig tudatosan építkező Neroverdi két legtehetségesebb csatárát egyszerre adná el, de Giovanni Carnevali elnök szavaiból ítélve akár ez is megtörténhet. Ha azt is hozzávesszük, hogy Domenico Berardit minden évben összeboronálják például a Milannal vagy a Juventusszal, még akár igen komoly kiárusítás lehet a 2013 óta az első osztályban szereplő klubnál.

Szergej Milinkovics-Szavics 2015 óta áll a Lazio alkalmazásában, és még két évig köti szerződés a csapathoz. A szerb karmestert minden jobb szezonja után bedobják a Juventusnál (akárcsak a Manchester Unitednél és Paris Saint-Germainnél), bár Claudio Lotito klubelnök leszögezte, hogy legalább 140 millió eurót kell fizetni érte, idén nyáron akár újra napirendi pontra kerülhet a klubváltásának lehetősége.

Torinóból a kapitányok távoznak, akiket nem lesz egyszerű pótolni. (Forrás: goal.com)

A Serie A különlegességei

1. A történelem megismételte önmagát: az AC Milan ezelőtt a 2010–11-es idényben nyerte meg a bajnokságot. A kupagyőztes Inter ugyanebben az évben diadalmaskodott utoljára a Coppa Italiában, és a mostanit megelőzően szintén ez volt az utolsó szezon, amikor a Juventus trófea nélkül maradt.
2. Hakan Calhanoglu tavaly az AC Milannal végzett a második helyen, majd nagy vihart kavarva, szabadon igazolhatóként került a városi riválishoz. A török középpályás idén az Interrel lett második a bajnokságban.
3. A Serie A elmúlt szezonjában mérkőzésenként 2,87 gól esett. A topligákban ennél jobb statisztikát kizárólag a Bundesliga regisztrált (3,11), miközben az angol első osztályban 2,79-es, a franciában 2,78-as, a spanyolban csak 2,51-es lett a gólátlag.
4. Az olasz élvonal elmúlt szezonjában 25 mérkőzésen legalább hat találat született, vagyis a teljes bajnokság meccseinek 15 százalékában láthattunk legalább féltucat gólt. Ezek közül 13 találkozó hozott hat találatot, további kilenc meccsen hét gólnak örülhettek, míg a másik három alkalommal nyolcszor hozták extázisba a szurkolókat.
5. Az SS Lazio mindkétszer hétgólos meccset játszott a Speziával (4-3 és 6-1 római szempontból), emellett nyolc és hat gólt hozó meccse is volt Maurizio Sarri játékosainak. Az Atalanta egyszer hétgólos, két alkalommal pedig nyolc találattal zárult mérkőzésben volt érintett.
6. A Juventus az 1968–69-es idény óta először játszott végig úgy egy bajnokságot, hogy egyetlen meccset sem tudott megnyerni két gólnál nagyobb különbséggel.
7. Az Atalanta Gasperini 2016 óta tartó regnálása alatt a legjobb őszét, ellenben a leggyengébb tavaszát produkálta. Az Orobici az idény első felében 38, a másodikban viszont csak 21 pontot gyűjtött.
8. A kieső Genoa a teljes idény alatt csak egyetlen mérkőzést nyert meg idegenben, amikor szeptemberben a Cagliarit verte. Azon kívül nyolc döntetlen és tíz vereség volt a mérlege házon kívül, mellyel a leggyengébb mutatót jegyezte.
9. A Davide Nicola vezetésével egy hatalmas felzárkózást produkáló Salernitana a bajnokság őszi felében mindössze nyolc pontot gyűjtött, míg a 2022-es naptári esztendőben 23-ig jutott. A csapat az utolsó nyolc fordulóban 16 ponttal gazdagodott, így fanatikus szurkolótábora nagy örömére elcsípte az utolsó bennmaradó helyet.
10. Az Empoli december 15. és április 24. között úgy volt 16 fordulón keresztül nyeretlen, hogy a sorozat elején és végén egyaránt a Napolit győzte le.

Ritka esemény, hogy egy 4-0 arányú hazai vereséget követően ünnepelhet valaki, de Salernóban most erre is volt példa. (Forrás: Soy Calcio)

Kiesők, feljutók

A másodosztályból tavaly feljutó Venezia és az évek óta a kiesés szélén táncoló Genoa búcsúja már az utolsó forduló előtt biztossá vált. A Serie A zárókörében dőlt el, hogy a Cagliari lett a bajnokság harmadik kiesője, miután a 38. fordulóban képtelen volt legyőzni a már kiesett velenceieket, így az utolsó meccse 4-0-s elvesztése ellenére a Salernitana kaparintotta meg az utolsó bennmaradást érő helyet. Ezúttal tehát csak egy tavalyi feljutó esett ki a mindig romantikus Arancioneroverdi révén. El kellett búcsúztatnunk viszont két „nagyágyút”: az olasz klubok közül a legrégebb óta, 1893-tól működő Genoát, és az 1970-es bajnok szardíniai együttest.

Nyugodtan nevezhetjük a Cagliarit az idény legnagyobb negatív meglepetésének, ugyanis a keret minősége alapján mindenképpen ennél többre lett volna hivatott. Ráadásul sokan évek óta a lehetséges (pozitív) meglepetéscsapatok közé sorolták, mivel meg-megnehezítette a nagyok dolgát, csak kiegyensúlyozatlan volt, ám ebben az évben Leonardo Semplici és a szezon hajrájában kirúgott Walter Mazzarri sem tudta megmenteni a csapatot a kieséstől. A Cagliari 2016 után versenyezhet ismét a második vonalban, és kezdődhet egy szükségessé vált újjáépítés.

A Lecce és a Cremonese jóvoltából régi ismerősök térnek vissza a Serie A-ba, miközben a harmadik feljutó helyért a másodosztályú rájátszás fináléjában a Nagy Ádámot foglalkoztató Pisa és az AC Milan egykori nagyfőnökei által irányított Monza mérkőzik meg egymással.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Azzurri

Kiemelt kép: AC Milan